Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám
Elsőként az egykori Channel Surfer gitárosát, (a Grundból és a Fubia’s Fallból is ismert) Szöllősi Lajost hívta fel, lenne-e kedve zenekart csinálni, s mikor ő igent mondott, megindult a keresés a többi tag után is. Az egy közös ismerős révén megismert fiatal sampleresről, Buttinger Gergőről ugyan hamar kiderült, inkább otthon bűvészkedik a gépeivel, mintsem rockzenekari tag legyen, de nevét azért Vörösékre hagyta, és szerencsére helyének betöltése sem váratott sokáig magára, a gitárhoz is értő Szentpéteri Zsolt (ex-Southern Special) személyében. Az első felállásban még Madácsy Tamás basszusgitározott, és Solymosi Róbert dobolt, de néhány rövid hónap alatt kiderült, a csapat nincs teljesen egy hullámhosszon - sem zeneileg, sem a kitűzött célokat tekintve. »Itt vagy bevállalja valaki, hogy adott esetben a Blind Myself módjára, bőrönd, kalap, kabát, aztán ülünk valahol egy lakásban akár fél évig étlen-szomjan kilencen vagy egy nyugalmasabb zenekart kell választania...« - mondja az énekes, így aztán, mikor február közepén Gábor Béla, a közismert Kisbéci, a Sutterek korábbi dobosa kiszállt az Actionből, logikus volt a váltás. A basszusgitárosi (és dalcímszerkesztői) posztra ugyanekkor került Mahboubi Salim, akit a műfaj iránt érdeklődők korábban a Neurotrend gitárosaként ismerhettek meg. Az első közös munka a - Vörös aktív szervezői közreműködése mellett - hamarosan megjelenő 4.5 V című AC/DC tribute-lemezre készített Let There Be Rock volt, aztán a csapat (a korábban készült számokat kidobva) gőzerővel fogott az új dalok írásának. A tavaszi turnén hat saját, a modern rock/metál/HD elemeit ötvöző (és a vártnál több énekes részt tartalmazó) dal mellett két feldolgozás is szerepelt műsorukon, a nyár vége óta pedig további hat-nyolc új számot készítettek, hogy legyen miből válogatniuk a jövő tavaszra tervezett első Superbutt-albumra. A várhatóan a 1G-nál megjelenő lemez beharangozásaként a tervek szerint még az idén a képernyőkre kerül a Last Kills című dalhoz forgatott videóklip, s ha valaki további hanganyagra vágyik, az a www.superbutt.net honlapról töltheti le szabadon a zenekar felvételeit. A telhetetleneknek pedig december 8-án, a gödöllői Trafóban lesz módjuk ellenőrizni, mit is tanult az elmúlt tizenkét hónap alatt Vörös András. »Korábban, ha valakit ki kellett rúgni, félrehúzódtam, hogy majd valaki más megcsinálja, nem az én dolgom, és ugyanígy volt a zenék megírásánál is. Most Úgy látom, a Fresh-nél sem görcsöl senki, sokkal felszabadultabban dolgoznak, és én is sokkal nyugodtabban merek mondjuk énekelni, mert ott mindig attól féltem, ha nem sikerül jól, akkor ciki. Itt meg mindenki úgy áll a másikhoz, hogy már bizonyítottunk korábban, biztos jó lesz, amit csinálunk. Szerintem ez akár lehet a végszó is...« « z. ‚‹ « GL *•* ö ® p © ~ .. . Punkpszichiáterek •••‡• Pennywise HA NEM AKAROD MEGHALLGATNI IÁIMAT, FORDULJ FÖL. A Bad Religion frontembere méltó követőre akadt a Pennywise énekese, Jim Lindberg személyében, aki egyrészt zenéjében, másrészt szellemi munkáiban, írásaiban követi a nagytest vérvonalát, legalább olyan erővel fordulva a lelkes tömegekhez, mint maga Graffin mester. Két különböző irányból próbálnak belemarkolni zenei-, és életstílusuk meghatározásába: míg Graffin egy politikusabb, az anarchia létével, intézményével foglalkozó vonalat visz, addig Lindberg inkább a valláskritika és a filozofikus megközelítés híve, az egyéntől indul el, célja egy végső harmónia, a szép új világ megteremtése. .mu**** „Csak az emberek békés egyetértésben megvalósuló globális összefogása tömheti be az éhes szájakat, és indíthatja meg a tömegeket abba az irányba, ahol az Utópiák kezdődnek.” De nézzük csak, honnan is indultak ezek a világjobbítók?! Az egész 1988-ban kezdődött, Hermosa Beach napsütötte strandjának egy árnyékos garázsában, ahol, kipihenve az egész napos szörfözés fáradalmait, zenélésre gyűlt össze egy helyi középiskola négy lelkes diákja: JIM LINDBERG (ének), FLETCHER DRIGGE (gitár), BYRON McMICKIN (dob) és JASON THIRSK (basszusgitár). Zenei tapasztalatokért nem kellett giccsesen unalmas sétákat tenni a szomszédos beach kifinomult bárjaiba, hiszen Hermosa Beach-ből indultak olyan, mostanra már legendássá vált hardcore zenekarok, mint a Black Flag, a Descendents vagy a Circle Jerks. Szerencséjükre a garázs hangszigetelése nem volt igazán tökéletes, egy helyi lemeztársaság, a Theologian Records munkatársainak füleit megcsaphatta a zaj, mert 1989-ben kiadták az együttes bemutatkozó, 5 számos kislemezét, Word from the Wise címmel. 1990-ben egy helyi dj kínálgatására Brett Gurewitz is belekóstolt a jóba, szerződés köttetett, a következő lemez már az Epitaph lobogója alatt született. Zenéjükben a keményebb hardcore vonal helyét egyre inkább átvették az éles, rendkívül ritmusos, gyors punk alapok, mindezt személyes, optimista szövegekkel fejelték meg, nem csoda hát, hogy hamarosan a helyi boarderek egyik kedvencévé váltak. Fél évvel a biztató kezdet után Lindberg bedobta a törölközőt, szerinte hiányzott a lendület, a motiváció a zenekarból, asszonyt kerített magának, csak azért, hogy két év múlva visszaszívhassa az egészet, és visszaköthesse láncait. Talán az ő ötlete volt a 1993-as Unkown Road borítója, rabszolgaként vonuló punkokkal. 1995 nyarán megszületik a Pennywise legslágeresebb albuma, az About Time, olyan számokkal, mint az egy az egyben hadreligionista Every Single Day és Same Old Story, vagy a nem kevésbé dallamos, metrón headbengelve dudorászható Perfect People, Peaceful Day. Abszolút jégtörés: Pennywise a rádióban, Pennywise a show-műsorokban, Pennywise sikeres koncertek sorozatában. A nagy siker mögött belső probléma: Jason Thirsk elvonókúrák sorozatán vesz részt, sikertelenül. Végül ’96 júliusában az éppen soron következő lerészegedés kábulatában öngyilkosságot követ el. Az együttes megmaradt tagjai bánatukat egy Thirsknek dedikált albumba fojtják, megszületik a Full Circle, a borító egy az egyben adja a zene hangulatát, amely sötét és szomorú, a zenekar visszatekint a múltba, keményebb, kevésbé dallamos zenét nyom. Néhány számcím a hangulat érzékeltetésére: Fight Til You Die, Date With Destiny, Final Day. Újradolgozzák a Bro Hymn című, már az S/T lemezen megjelent számukat. RANDY BRADBURY, aki először 1992-ben, Lindberg elvonulásakor játszott a zenekarban, teljes jogú basszusgitárossá avanzsál. Optimista világlátásuk azonban gyorsan kitekeri a Full Circle saját farkába harapó kígyójának testét, most már csak egyenesen előre, a jövőbe néznek, vigyázó szemeiket személyes fájdalmukról inkább a világ, leginkább saját kis hazájuk felé fordítják. 1999-ben jelentetik meg a Straight Ahead albumot. Abszolút naprakészek, az American Dream a médiát állítja pellengérre a Lewinski-üggyel kapcsolatban: „Amikor fontosabbá válik, hogy egy politikus mit csinál az ágyban, mint a szenátusban, akkor számomra véget ér az amerikai álom.” - nyilatkozza Lindberg. És íme, itt is van 2000, legjobb időpont az összegzésre, megjelenik az első koncertalbum a Live @ The Key Club címmel, mely valóban teljes áttekintést nyújt a zenekar eddigi útjáról. És ahogy az öt éves Wanted mondja: Punk’s Not Dead! Gyerünk, gyerekek vállaljuk hát fel a Pennywise arcunkba vicsorgó optimizmusát! szikla IZD MEG! I PROBUM 1-J DECEMBER:UM2 1r