Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 12. szám

Mambo Kurt rejtélyes jelenség. Kinézetre olyan, mintha egy német segéd­könyvelőt - színes zakót és vicces napszemüveget dobva rá - akarata ellenére beszippantott volna a showbiznisz (véletlenül ismerek egy német segédköny­velőt, aki megtévesztésig Mambo Kurt, persze az előbb említett jelmez nélkül). És a viselkedése is illeszkedik a képbe, hüllőként, hideg és megfejthetetlen tekintettel bámul a kamerába, arcán kényszeredett félmosoly ül, színpadi moz­gása bűnrossz (a la Galla Miklós), és mégis. Gagyi orgonazenére alkalmazott világsláger-feldolgozásaira itthon is vevők a rajongók. Állítólag nincsen tévéje, se CD-lejátszója, csak egy kazettás magnója, azon hallgatja meg a számokat, mielőtt átdolgozná őket. Nevét pedig Kurt Cobain Nirvana-énekestől kölcsö­nözte (aki erre a hírre alighanem megfordult néhányszor a sírjában) élete első buliján. Igaz-e vagy sem, ki tudná megmondani, és nem is számít, a mítosz mű­ködik. Egyesek szerint a német Uhrin Benedek-jelenséggel állunk szemben, megint mások szerint ő a germán humor zászlóvivőjeként a német Mr. Bean, és van, aki kulturális Csernobilt emleget a neve kapcsán. Mindenesetre a jelek szerint tudja értékelni a népszerűséget, ami valljuk be, a hozzá hasonló segéd­könyvelő külsejű outsidereknek a könnyűnek titulált zenei műfajban ritkán adatik meg. Amikor elkérjük a telefonszámát, a kiadó közli, akármikor hívhat­juk, mert mindig a rendelkezésünkre áll. Mindez alázatra és nagyvonalúságra utal, és arra, hogy Mambo élvezi a hírverést, ez legalább olyan fontos mint az új lemezek, ha valaki még sokáig bent akar maradni a köztudatban. Mambo Kurt léte egy hosszú vicc, s mi azzal sunyi indokkal, hogy az új lemezről (Back In Beige) szeretnénk beszélgetni vele, megpróbáltuk kideríteni mennyi ideig lehet még sikeres a rejtélyes Mambo Kurt-jelenség.­­ A legutóbbi beszélgetés idején még nem léptél fel magyar közönség előtt. Viszont tavaly óta már minket is elért kétszer a Mambo Kurt-láz a Szige­ten, bár a koncerteken a német turisták voltak többségben... - Igen, nekem is feltűnt, hogy a nézőtér tele volt németekkel, mintha otthon játszottam volna... (nevet): De a koncert nagyon jó volt, és utána még három na­pot Budapesten töltöttem, úsztam a Dunában, múzeumokba jártam, szóval na­gyon jól éreztem magam. Remélem, hogy a szervezők jövőre is elhívnak a Pepsi Szigetre, mert másképpen nemigen jutok el még egyszer Magyarországra. -A Szigeten, a koncerten megtelt a Wanted sátor. Otthon hányan kíván­csiak egy Mambo Kurt-koncertre? - A Sziget egy különleges helyszín, általában, ha csak Mambo Kurt kon­cert van, háromszáz körüli nézőszámra számíthatok. Most is éppen koncert előtt és után állok, voltam már egy csomó német nagyvárosban, már nem is emlékszem hol, és az év végéig még adok vagy húsz koncertet Németország­ban. Az új lemez nagyon sikeres, úgyhogy a tévéből a rádióba rohanok, meg itt ez a sok koncert... - Ha már az új lemeznél tartunk, mielőtt megjelent, azt nyilatkoztad, hogy utálod a feldolgozásokat, és nem szeretnél többet csinálni. Mégis a fel­dolgozások határozzák meg az új anyagot is. Illetve van egypár német nyel­vű szám is, ezek számunkra ismeretlen német előadók feldogozásai vagy saját szerzemények? - Saját szerzemények, és szeretnék belőlük még többet a következő leme­zemen. Egyébként nem gyűlölöm, hanem unom a feldolgozásokat. Rettentően unalmas előállítani őket, és előbb-utóbb a közönség is megunja őket. - Úgy tűnik, hogy egyelőre még nem unták meg, de ha már felmerült, sze­rinted hány lemez van még ebben a stílusban? - Ez jó kérdés, és magam is sokat gondolkodom rajta, hogyan tovább. A harmadik lemezen mindenképpen váltani szeretnék, de még nem jutott az eszembe semmilyen forradalmi ötlet. A mostani koncerteken már annyi vál­tozás történt, hogy két vagy háromtagú kórussal lépek fel, de az is lehet, hogy ez a felállás nem tart ki jövő nyárig. Télen visszavonulok, és tavaszig a jövőn fogok töprengeni. Egyetlen dologtól félek, az unalomtól, attól, hogy unatkozom, miközben csinálok valamit, és attól, hogy unalmassá válok má­sok számára, úgyhogy valószínűleg ki fogok találni valamit. Megismerked­tem például egy nagyon jó háromtagú lányzenekarral, lehet, hogy ők kísér­nek majd jövőre, három hangszer szól majd a színpadon, gitár, basszusgitár és az én orgonám. Direkt a budapesti koncertre állunk majd össze, csak hív­janak meg újra... (megint nevet). Táncosokat is szeretnék, de azért nem aka­rom elkiabálni, az is lehet, hogy semmi sem lesz a dologból, mert egy sok­kal jobb ötlet jut az eszembe. - Az új lemezen egy komplett Bloodhound Gang-blokk van. Ők is az ironi­kus számaikkal lettek ismertek, nem féltél, hogy rosszul adja magát, ha viccből viccet csinálsz? - A Bloodhound Gang számait azért dolgoztam fel, mert amikor meghallga­tod őket, olyan, mintha végig ugyanazt az egy dalt hallgatnád, ezért is vettem egybe a számaikat. Egyébként továbbra is a komolyabb előadók foglalkoztatnak, mint például az AC/DC, de nem gondolkodom a feldolgozások esetleges hatá­sán, ami tetszik, az felkerül a lemezre és kész. - Van nálunk egy Mambo Kurt­ hangzásához közelálló műfaj, a lakodalmas rock. Németországbaan is létezik ilyesmi? - Igen, létezik, de nem onnan jött az ötlet. Soha nem játszottam, és nem is hallgattam lakodalmas rockot, és nem is tervezem. A közönségem nem értené meg, és én is nagyon utálom ezt a stílust. A magyar lakodalmas zenét nem is­merem, de a németet nagyon utálom. - A siker hatásaként beszereztél már egy CD-lejátszót, vagy még mindig kazettán hallgatod a barátod felvételeit? - Még mindig ugyanaz a kazettás magnóm van otthon, két éve a tévémet is kidobtam, és ezen nem is akarok változtatni, nincs szükségem cédére, se másra.­­Az előző beszélgetés alapján úgy tűnt, hogy az első lemezed közül min­dent te intéztél. Ez most is így volt? Te választottad ki a számokat, vagy példá­ul te döntötted el, hogy a Highway To Hellből készüljön a videóklip? - A számokat én választottam, de a videóklipet a menedzsmentem válasz­totta ki, igaz, én is egyetértettem vele. A napokban voltam az AC/DC koncertjén, amikor itt jártak Németországban, és nagyon tetszett. - Be is mutatkoztál Anguséknak, vagy csak nézőként voltál jelen? - Nem, csak nézőként voltam ott, és persze hallgatóként. Miért mutatkoztam volna be nekik? Kisember vagyok én ehhez. Hé? D y© í­g­y Kisember nagy napjai ......-Mambo Kurt

Next