Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám

Wunderbar! Jazzanova Tilos Party, Petőfi Csarnok, február 5. Talkin’ All That Jazz. Amikor a PeCsa ruhatárában állva megütötte a fülemet a Stetsaso­­nic hiphop-party örökzöldje, egyszeriben elszállt minden személyes (vénségemre már megint mit keresek én egy Tilos-bulin?) és szakmai aggályom (vevő lesz-e a bigbea­­ten és menetelős drum’n'bassen nevelt tilosos tizenévesek társasága a ma este kínált, „gurmé” zenére?), és éreztem, hogy jó helyre jöttem. Mire beléptem a nagyterembe, a dj-pult körül már ott sündörgött Shuriken és Keyser, akik Lee'n Cummal vállvetve pa­kolták a lemeztányérokra az easy, latin, dzsessz- és spy funk fogásokat, amelyek több­sége ugyan az easy ínyencek számára már lerágott csont, de ez itt most nem az Astro Jazz Lounge, a funk soul brotherek és sisterek dögös groove-okra indulnak be, hiába. A három vinyldzsánkit láthatóan érzékenyen érintette, hogy nem hozakodhatnak elő a harmincéves bossa nova lemezeikkel, viszont sikerült kellemesen befűteniük a nagy­termet, és ettől feloldódtak. Shuri és Keyser szinkronban vad bólogatásba kezdett, mint két megvilágosodott Flat Eric. Néztem ezt a három embert — akik olyanok voltak, mint az igazi mama kedvencei, akik elhatározzák, hogy rosszalkodnak, de a lelkiismeretük miatt nem megy—, egész testüket, kívül-belül áthatotta a színtiszta lelkesedés, és arra gondoltam, vajon képes-e ilyen fokú érzelemnyilvánításra egy német dj. Jürgen von Knoblauch, azaz „Fokhagyma báró", a Jazzanova (lásd Wanted 99/12) egyhatoda, az est fénypontja prekoncepciómat igazolta, a válasz tehát nem. A dzsesszel ugyan egy­ütt jár a szenvtelen cool, amit lehet, hogy a germán nu jazz arcok is átvettek, de akkor is, hogy lehet kikapcsolt droid-arccal (na jó, a végefelé becsúszott egy-egy fürkész fél­mosoly, a dzsesszes témákat meg az ujjaival zongorázta) lenyomni egy ilyen über­­super szettet?!! A megnyerő külsejű és nyerő nevű Jürgen könnyedén mozgott a leg­változatosabb stílusok között, a drum’n'bassből, hiphopból, house-ból, rare groove­­ból és latin ritmusokból kevert eklektikája szerves egységet alkotott — a számokat tökéletesen összeillesztette azok dzsesszes (és soulos) fílingje. Ezt ott akkor képtelen lettem volna így megfogalmazni, mert — fiú létemre — ezerrel ráztam a bootymat, mint a feka csajok a rapklipekben. Nem is bírtam másfél óránál tovább - öreg vagyok én már ehhez, ugye­­, kitámolyogtam az előtérbe, hogy rendezzem soraimat, aztán néhány perc múlva mégis beszippantott a basszus: épp egy libidóbolondító 2-step garage szólt, ami egy hardcore drum’n’bass ámokfutásba szaladt be, és nekem föld­be gyökerezett a lábam. A híres-hírhedt német precizitás ezen az estén csodát művelt. H R ft Y fotó; G arai Edit mflRcius

Next