Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 10. szám

A bristoli hang Róni Size Azt már régen tudjuk, hogy talán Manchester mellett Bristol, ez a közepes mé­retű, nyugat-angliai város, az egyik legfontosabb zenei központ a szigetor­szágban. A Massive Attack, a Portishead, a Day One vagy éppen a Full Cycle kiadó és a köréje gyűlt társaság garancia a minőségre. Az utóbbi cég egyik főnöke Roni Size, aki a Reprazent projekttel már 1997-ben leakasztott egy Mercury zenei díjat, valamint egyike volt azoknak, akik a drum - basst jóval ismertebbé tették világszerte. Október­ben megjelenik a második, régen várt Reprazent album In The Mode címmel. Erről és még sok másról is kérdezem Ro­­nit és Dynamite-ot, még a tragikus Pearl Jam-koncert előtti napon, az esős Ros­­kilde fesztiválon, Dániában. -Kértek Vilmost? Kezdem a kínálást, ami­re Roni szaglás után nemmel válaszol, Dyna­mite viszont az ő részét is kikéri, majd újra­­tölt. wanted: Dynamite kétszer is járt már nálunk Budapesten, mikor jössz te is? dynamite: Imádom Pestet! róni ssze: Hát a fene se tudja, de ha hívnak, biztosan menni fogunk. wanted: Mitől van, hogy Bristol ennyire erős a mai angol zenei felhozatalban? Mit gon­dolsz, van ennek valami különleges ma­gyarázata? Jóni size: Hát azt hiszem, hogy a víz, amit isz­unk. Ha azt iszod néhány évig, akkor szu­­permen leszel. De nem, azt hiszem, nem csinálunk semmi igazán különöset, csak most jött el a bristoli zenészek ideje igazán. Volt már Liverpool, aztán Manchester és most jövünk mi, azt hiszem. De megváltoz­hat ez is. wanted: Adam­s két éve azt mondta, hogy a drum 'n bass sajnos nagyon kommerszé kezdett válni, és nem igazán tudja, hogy merre tovább. róni size: Igazából azt hiszem, nem sokat vál­tozott a dolog, csak most sokkal több em­ber hall róla és ismeri a zenéket. Az underg­­roundban most ismét elindult valami, de nehéz igazából undergroundról beszélni, hiszen most például Dániában ülünk és nemsokára megyünk tovább turnézni a világban. Persze vigyázni kell vele, hogy ne menjen túl egy bizonyos határon, ha lehet, de ugyanakkor meg szeretnék há­zat, szeretném, ha a családom jól élne, és az a jobb nekem, ha milliónyi lemezt adok el, nem pedig néhány ezret. Nem azért, mert vágyom a gazdagságra, ha­nem, mert ez­által meg tudom valósítani a terveimet, a vágyaimat. Minden zenei stílus keresztülmegy ezen a perióduson előbb vagy utóbb. Kommersz, nem kom­mersz, a fene tudja igazán. Néha még a szó valódi értelmén is gondolkoznom kell. Ha kell két ember előtt játszunk, ha kell kétmillió előtt. Nekünk nincsen különb­ség, ugyanúgy játszunk nekik. wanted: És mit gondolsz a drum ’n bass jövőjéről? Merre fejlődhet tovább? Milyen további összefonódások lesznek a stílusok között? Jóni size Megmarad a dzsesszes, a hiphopos hangzás, az énekesekkel, gitáro­sokkal közös dalok, minden. Rap, hiphop, funk, a stílusok összemosódnak. Összevisszaság, de a lényeg, hogy kifejezd magadat, önállóan tudj megszólalni. Most például milyen skatulyát húzunk a Timbalandra? Nem is rap, nem is R£B, valami, ami nagyon jó. dynamite: így van.(Nevet.) wanted: Mi a véleményed az mp3 formátumról? Jóni size: Sajnos teljesen kontrollálatlan ez a dolog, és ez főleg bennünket, kisebb kiadókat, művészeket tesz tönkre. Ha felmegy a netre és beírod, hogy Róni Size, akkor le tudod tölteni isten tudja, hány számomat, ingyen. Lehet, hogy ez régen a nagy multik ellen irányult, de valójában a kis kiadókat teszi tönkre, mint példá­ul a Full Cycle is. Az mp3 lehet az oka annak, hogy a független, kis kiadók meg­szűnnek, csődbe mennek, holott az egész mp3 forradalom nem ezért indult el. De sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a visszájára fordult a történet. Ez szomorú. wanted: Róni, hogyan jött létre a Breakbeat Era-lemez? Ezen a lemezen az ének nagyon előtérbe került. Jóni size: Egy nagyon jó kísérletnek tartom. Olyan számokat tudtunk felvenni, ame­lyeket a Reprazenttel nem. Nagyon szeretem azt a lemezt. Küzdelmes volt felvenni, de a végeredmény egy teljesen egyedi album, amilyen nincsen még egy. Sötét, erős és kemény. Az igazi punk énem jött ki azon a lemezen. (Nagy röhögés a szobában.) wanted: Az új album csak október 2-án jelenik meg. Mit várhatunk? Az előzőhöz hasonlóan úttörő lemez lesz? És miért kellett ennyit várni rá? Jóni size: Húú, várjál, akkor megpróbálok rendesen válaszolni. Szóval, nem hiszem, hogy úttörő lenne a lemez, de az előző sem készült direkten úttörőnek, újítónak. Egy­szerűen készítettünk egy lemezt, amilyet szerettünk volna. A franc gondolta, hogy eladnak belőle vagy egy millió darabot meg­nyerünk egy rakat díjat. Az új lemez ugyanilyen lesz. Belőlünk fakad, úgy szól, ahogy mi gondolkozunk. Lesznek rajta újabb hangok, lesznek rajta régebbiek. Lehet, hogy nem fogják annyian megvenni és imádni, mint az első lemezt, de attól ez bennünket nem zavar. Mi elégedettek va­gyunk az eredménnyel. A hosszú várakozás pedig amiatt volt, hogy inkább a Full Cycle-re koncentráltunk, azt építgettük, terveztük, csináltuk, Dj-ztünk, jártuk a vilá­got. És most, hogy felépítettük az alapokat, most nyugodtan mondhatom, hogy a következő 4-5 évben szinte havonta tudunk majd kiadni valami újat, valamit, amit eddig nem hallott a világ. Annyi minden van most „raktáron”, hogy néha magam sem hiszem el. Szerencsére a világ nem omlott össze 2000-ben, tehát van esélyünk, hogy továbbvigyük a dolgokat a következő száz évre. dynamite: Már úgyis 250 év állítólag a várható élettartam az új évezredben. Azt ki kell tölteni valamivel, nem? Persze csak akkor, ha nem kapsz valami szar betegsé­get. De tudom, hogy én 249 évesen is ott állok majd a színpadon és nyomom, hogy seeeeeeeeeeeyaaaaa. romi size: Az új lemezen jó néhány vendégénekes lesz, például Method Man, aki­vel nagyon szuper volt együtt dolgozni. Aztán énekel még Zack de la Rocha a Rage Against The Machine-ből, aki köztudottan nagyon politikus szövegeket ír. Van négy-öt szám, amelyben Dynamite nyomja (közben Dynamite vigyorog és édességet töm a fejébe). Rengeteg vokált fogsz találni. Sokat akartam, és nagyon jó emberekkel sikerült együtt felvenni a dalokat. Az instrumentális számok már a könyökömön jöttek ki, unalmasak voltak, és ezen változtatni akartunk. Máshogy dolgozol egy énekes számon, többet gondolkozol, hogy mi hová kerül és hogyan szólal majd meg. Az előző lemez csak egy kezdőpont volt. Megmutatta az embereknek, hogy merre szeretnénk menni, mik a fő irányok, de nem fejezett be igazából semmit, wanted. Tehát elégedett vagy a lemezzel, róni size: toot-ig. Minden szám, ami rajta van, olyan, hogy nem kell már hozzá­nyúlni soha. A New Forms után egy csomó dal volt, amit teljesen máshogy csináltam volna meg, ha lett volna rá újból lehetőség. Most nem érzem így, mert minden szám úgy jó, ahogy van. Majd meglátod, és egyet fogsz érteni velem. Nótári Péter (Budapest-Potkilde-Budapest1 )# «! * ~m­m OKTÓBER:UMO VIBRÁTOR

Next