Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám
A világ rocHzenéje HSKriÄSfÄf Istenem. Öt év. (Nem! Kötél!) Öt év! Egy fél emberöltő! (Pechesebb fajta ember esetében.) Sohasem felejtem el azt a feledhetetlen pillanatot, amikor külvárosi padlásszobámban kuporogtam a város peremén, lópokrócokba csavarva, és a fagytól dermedt kézzel, utolsó mécsesem gyönge világánál (pisla fényénél) próbáltam papírra vetni egy gyilkos élű Spin Doctors-lemezkritikát, és egyszercsak zörgettek a korhadt tölgyfaajtón. - A kurva anyátokkal szórakozzatok! - üvöltöttem ki, mert láttam, hogy a szomszéd köcsög kisgyerekei, a világ legalattomosabb, legostobább kiskorúi fejszével fogócskáztak, és az egyik véletlenül épp az ajtóm előtt próbálta beleállítani a másik fejébe az eredeti rendeltetése szerint favágásra használatos, életlen szerszámot. De ez nem érdekes, csak a történeti hűség kedvéért idézem föl. Kisvártatva csöngettek. — A kurv... — üvöltöttem volna a lépcsőházba kifele, de a szó a torkomra forrot, mert az ajtóban nem a szomszéd alattomos gyerekei randalíroztak, hanem három különös alak állt. Az egyik alacsony, kissé görnyedt, zsíroshajú alak, lódenkabátban és földig érő kék-fehér csíkos sállal, kezében egy Ibanez márkájú basszusgitárra szerelt szenteltvíztartóval, a másik egy százötven kilós, vaddisznókülsejű figura, britpoposan homlokba fésült hülyegyerekfrizurával, vastag szarukeretes szemüvegben, a kettő mögött pedig Zoltán Erika álszakállban. A félhomályban először nem is ismertem meg az elöl állót, csak amikor beléptek a mécses arany fénykörébe, akkor láttam, hogy a kisebbik Ice-T, a vaddisznó pedig Ady Endre. Azért jöttek, mert lapot szerettek volna alapítani velem, ki akartak lépni végre a körülöttük mindent ellepő szürkeségből, alkotni akartak, megvalósítani önmagukat, csillogni, bekerülni a Friderikusz-show-ba, megdugni Erős Antóniát, ilyeneket, így született meg a Wanted. De ez ma már sajtótörténelem. Talán szerénytelenségnek tűnik első hallásra, de egy ilyen lapot, amelynek ilyen sűrű és gazdag történelme van, a nemzeti kulturális örökség szerves részének kell tekintenünk. Méltán követel magának helyet olyan legendás lapok mellett, vagy inkább előtt, mint a Nyugat, a Magyar Nemzet vagy a Tutti Frutti Party. Ilyenformán ezentúl Ignotus Pálnak fogom szólíttatni magam. A Emlékszem az első, történelmi címlapra, amely forradalmasította sima gyár popzenei lapkiadást: Pataky Attila talpig műbőrben, egy Alufix létrára támaszkodva. Az énekes mellé pedig apró, ám annál idétlenebb klipartfigurát biggyesztett az avatatlan szerkesztői kéz, amely egyébként Gerendai Károlyban, a Sziget tulajdonosában végződött. Ez volt Gerendai első és egyetlen próbálkozása a sajtószakmában. (Máris újabb történelmi jelentőség derült itten ki!) Bizony, kevés lap dicsekedhet ennyi dicső dicsekednivalóval, mmint éppen a Wanted! A világsajtó csak akkor kapta föl a fejét, amikor egy elmaradt Dolly Roll-koncert hátterét felderítő oknyomozó riportunk kapcsán kipattant a Watergate-ügy, és lemondott Nixon. Micsoda idők következtek! A Wanted nevét visszhangozta London, Ne York, Párizs, Moszkva! Egy kissé érdesre sikerült koncertbeszámolónk után Paul McCartney úgy megsértődött, hogy feloszlatta a Beatlest. Szegény Elvis Presley a drogokba menekült, amikor megírtuk róla, hogy egy maníros kis Komár László-epigon, akinek ott volna a helye, ahonnét jött: egy pózos IFA volánja mögött. Michael Hutchence pedig inkább az öngyilkosságot választotta, minthogy szembe kelljen néznie a Wanted riportereivel. Nehéz volna fölsorolni, mi mindent köszönhet az egyetemes poptört sem a Wantednak. Ma már nyilvánvaló, hogy pédául Déri Zsolt nélkül sosem lett volna britpop, mint ahogy Tony Iommi is bevallotta, hogy eredetileg napfény-funkyt akart volna játszani egy norvég óceánjáró bárzenekarában, de a Tinnagy-gitáriskolát olvasgatva beugrott neki a Paranoid riffje, és ebből gyorsan csinált négy lemezt. Bob Marley aligha ismerkedik meg a jamaikai zenével, ha nem olvas oly sokat Najmányi László karibi kalandjairól, mint ahogy Nusrat Fateh Ali Khan is egyszerű iszlám fundamentalistaként pusztult volna el egy öngyilkos merényletben, ha Marton László Távolodó cikkei nyomán nem kerül távoli kapcsolatba a világzenével. Shane McGowan pedig ma is absztinens vidéki tornatanár volna, ha nem viszem el sörözni a Mészölybe egy lapzárta utáni estén. Hány és hány éjszakán át tanítottuk a szerkesztőségben, pisla mécsvilágnál szöveget írni Lovasi Andrást! Mennyit vesződtünk Kurtág Györggyel! Mit kellett kínlódni Pege Aladárral, hogy ne vegye a nyakába a nagybőgőt! Hány és hány üzletet jártam végig véres verítékkel, hogy Zoránnak bolgár dobozgitárt és grzhangot szerezzek! Embert próbáló, kemény öt év volt ez. De — talán — megérte. Uj Péter nérz. a warned első ffeerkesnője volt, d. „m már WANTED HIRDETÉSFELVÉTELNagy Kata, tel.: 372-0659 2000/12 WANTED felelős KIADÓ: Gerendai Károly lapigazgató: Kovács Tamás szerkesztőségi titkár: Szontagh Edit felelős szerkesztő: Bihari Balázs (bb@szigethu) m DiJESÍTŐSI Bakács Tibor Settenkedő: 8 U Péter (up@mail.index.hu) képszerkesztő: Glódi Balázs TÜ4KAT.ÍRJAK:,Déri Zsolt- forrai Krisztián, Juhász Médea (NYC), Németh Róbert, Vályi Gábor + e számunkban közreműködtek-Balzs Attila Bíró Attila, Gróf Balázs, Jeli András ^ tó«^^a'Viktória-Szabó Tamás, Wágner Gábor ( 8y' MenIfaptncMNYC)Garai Ed,t’ G,Gdi Ba'*»A SZERKESZTŐSÉG LEVÉLCÍMEWanted, Sziget Iroda, Budapest mz Orlay utca 5-7 telefonszáma. 372-0658, 372-0659, fax: 372-065V" + Íivóníl!: GR*F'KA-“«készítés: Demján Gábor {••} + Nyomdai előkészítés: z:ero ::: palsandl+i ' T.rulfí KuT?:r0nIl Nyomda (Szlovákia) a LÍnt?resztőkKfrRi'' 3 Ne,eMzeti Hapkereskedelmi Rt., ISSN l /1 ? 08A7Xft' é " al,er"a,ív ler«*ők.