Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám
Utoljára 1997 elején foglalkoztunk mélyebben a Cure-ral, akkor egy bécsi koncert és interjú kapcsán. Megjelent egy válogatás az 1987-1997 közötti periódus dalaiból, szerepeltek jó néhány feldolgozás- és filmzenelemezen is, idén februárban pedig kijött a Bloodflowers című album. Sokszor, sok mindenki leírta már, hogy vége, hogy tényleg nincs tovább, hogya Cure feloszlik, nem ad ki több lemezt és a turnézást is abbahagyja. Aztán valahogy mindig jött valami újabb remény, hogy mégis meggondolta magát Robert Smith és folytatja. Idén is felrepült a hír, és most az eddigieknél sokkal komolyabban bizonygatta Robert Smith a szomorú tényt. A (búcsú?)turné egyik utolsó állomása lett volna a Roskilde fesztivál június utolsó napján, ha nem történik meg a tragédia a Pearl Jam koncertje alatt. Még azelőtt beszélgettem a tagokkal, majd kaptam Róberttől is egy bő húsz percet. Talán az utolsó alkalmak egyike volt ez, hiszen a koncert meghiúsult, és, mint alább olvashatjátok, nem sok remény van újabb Cure-fellépésekre. A kérdések többé-kevésbé hasonlóak voltak, így ésszerűnek tetszett, hogy a válazokat nem időrendben, hanem téma szerint szedtem rendszerbe. További adalék még, hogy a zenekar meglepően jó hangulatban volt, és rengeteget hülyéskedtek. Wanted: Milyen volt eddig ez a turné, és valóban ez lesz-e az utolsó? Perry: A turné nagyon jól sikerült, több szempontból is az egyik legjobb koncertturné volt, de hogy ez volt-e az utolsó, arra inkább Simon (a basszusgitáros) válaszoljon. Simon: Hát ez majd kiderül, még nem tudjuk.(Nagy röhögés) Perry: Most elég nagy esély van, hogy tényleg ez lesz, vagy inkább volt az utolsó turnénk, és ezt nem azért mondom, mert ezt szoktuk mondani, hanem mert így van. Ettől függetlenül nagyon élveztük az elmúlt néhány hónapot, a koncerteket, és felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább. Érdemesebb abbahagyni, amikor jól sikerültek a dolgok, vagy éppen a sikeresség miatt kell folytatni? Ez a döntés azonban nem rajtunk múlik, hanem teljes mértékben Roberten. Jason: Rogert kell erről megkérdezni. (Vigyorog) Roger: Mindenképpen. 100%. És a zenekarnak is vége. A többiek mit mondtak?| |(Közös nagy röhögés). Nem döntöttük el még, ez nehéz kérdés. Simon: Ebben a felállásban nem fogunk többet koncertezni, az biztos. (Vigyor- Igás) Ha ez segít valamit. Robert: Vannak még ugyan „kintlevőségeink” Japánban meg Ausztráliában, amikről rövidesen döntünk (azóta kiderült, hogy ezek a koncertek még lezajlanak), de az biztos, hogy most stúdióba vonulunk felvenni néhány dalt, és kb. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy utána már nem fogunk turnézni. Ez volt a legjobb turné szerintem, amit valaha csináltunk, nagyon jól érezte magát mindenki, a közönség végig csodálatos volt, és szerintem ennél jobb időpontot nem találhatnánk a befejezéshez. Lehet, hogy azért volt ilyen jó, mert végig azt mondogattuk, hogy ez lesz az utolsó, és mindent beleadtunk. Nekünk is jó, ha az emberek így emlékeznek ránk. Mindettől függetlenül, ha a stúdiómunkák jól mennek, lehet, hogy egy-két fesztiválon fellépünk jövő nyáron, de ez persze még erősen feltételes mód. Nem akarom azt mondani, hogy nem játszunk soha többet élőben, csak azt, hogy rendes turnét nem fogunk csinálni. Sok egyéb dolog van az életemben, és van egy csomó tervem is. Azt hiszem kezdek eltávolodni a hagyományos, turnézós, koncertezős zenekarosditól. De láthatod, hogy nagyon jó a hangulat. Roger: Ó, én élvezem az élet minden pillanatát és percét. Mindig jókedvűek vagyunk. Még Jason is, bár ő nem mindig. (A játék arra megy ki, hogy ki tudja kihozni a dobost a sodrából.) Jason: Jaja, minden a legnagyobb rendben, még Roger sem tud most felidegesíteni. (Röhögnek) Wanted: És mi van, illetve lesz a Cure után? Roger: Az élet, a boldogság. Minden. Senkit nem akarok látni soha többé, feleg nem Jasont (mellette ül). Koncertre járunk. Például a múltkor láttam a Super Furry Animalst (walesi popzenekar) és tökre bejött. Sajnos a lemezüket nem tudtam megvenni, sehol nem volt meg. Jason: Viccelünk. Biztosan fogjuk látni egymást. Sétálunk a mezőn, valahol vidéken és pubokban ülve ebédelünk közösen. Ilyesmik. Roger: Robert bizonyos fokig játszik is velünk. Azzal, hogy állandóan bejelenti, hogy vége a zenekarnak, és utána mindig folytatjuk tovább. Valahogyan próbál bennünket arra ösztökélni, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk. Szörnyű, hogy ha azt érzed, hogy vége van. De most már kiismertük, nem működnek a trükkjei többet. (További vihogás) Wanted: Mit jelent ez az együttes szempontjából? Lesz még Cure név alatt| album netán? Robert: Hát, én most a saját dalaimon, albumomon dolgozom, de a kettő meg| het egymás mellett, nem zavar senkit. Ha lesz új Cure-album, akkor annak a saját szólólemezem előtt kellene kijönnie, különben a rajongók azt hihetik, hogy nemi ment a szóló dolog és ezért visszementem a jó öreg Cure-hoz. Ami persze marhaság, mert igazából ki akarok törni a zenekar árnyékából, hogy úgy mondjam. Azt hiszem, hogy ha megjelenik a saját lemezem, akkor az a Cure végét fogja mindenképpen je- lenteni. Nagyon sok múlik azon, hogy a közeljövőben miként mennek majd a dol- gok. Veszünk-e fel valamit? Nem tudom. Vannak nagyon jó dalaink, de nincs értel-1 me folytatni, ha nem mindenki 100%-ot ad bele. Ez nem egy munka, ennek önkifejezésnek kell lennie. Wanted: Azért érdekes ez különösen, mert az elmúlt időkben annyiszor reppent már fel a hír, és utána mégis megnyugodhatott a rajongók óriási tábora. Robert: Bizonyos fokig megértem ezt a folytonossági kényszert, azt, hogy a Cure! a változó világban is mindig ott van és ott volt, mint biztos pont. És ez igaz nem csak a rajongókra, hanem a zenekarra is teljesen. Ugyanakkor egy másik részem azt súgja, hogy most a legalkalmasabb az idő a befejezésre. De erről néhány hét múlva többet fogok tudni, ha már stúdióban leszünk. Vannak ötleteim, de ehhez kell a zenekar, akik, hogy ha nem akarják, akkor nem lesz folytatás. De a szólólemezen is simán játszhat akár az egész zenekar is, nem csak egy-két ember. Nem tudom előre. Wanted: És mit várhatunk a szólólemezedtől? Az utolsó néhány dal a Blood- flowers előtt főleg a Wrong Number erősen táncos hatásokat mutatott. Esetleg afelé mozdulsz tovább? Robert: Nem, abszolút nem. Sokféle dolgot írok, aztán vannak olyanok, amikkel nem vagyok teljesen elégedett, azokat egyszerűen kidobom, és valami mást írok helyettük. A szólólemez mindezeknek a gyűjteménye lesz. Nagyon jó alkalom arra, hogy valójában kipróbálják ezt-azt, amire a Cure-ral nem lennék képes. Tulajdonképpen már csak néhány vendégzenész felvétele hiányzik a lemezről, mert a váz elkészült. Még nem tudom, hogy milyenek lesznek a dalok a stúdióban, mert csak otthon vettem fel őket. Intimek, lassúak, nyugodtak, egyelőre kevés szöveg van hozzájuk és egyáltalán nem táncosak, nagyon részeg vagy őrült, aki ilyenre táncolni tud. (Nevet.) Roger: Amikor először voltam a Cure tagja, 1987-ben, már akkor hallottam híreket I I I Vége (most tényleg) The Cure A Cure balról jobbra: Jason (dob), Robert (ének, gitár), Simon (baszus), Roger (billentyűk) és Perry (gitár)WMili