Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám
jazz? Nyakig ülünk benne! Jazz Trippin’ / Cinetrip 2001. február, Rudas Fürdő Mi történik, ha a közép-európai dzsesszmaffia nehézfiúi alapító ülésüket Budapesten tartják? A szicíliai dán egy orosz vendéglőben kaviár mellett ad dzsessz-biznisz leckét. A horvát testvérek két lépcsőben tévednek el, Eddy eltűnik, majd megkerül. Laki két órát alszik az átmenetileg Kisfiam névre hallgató kisfia mellett. A szintén köddé vált osztrákok az Andrássy úton kávéznak, majd elegáns dzsesszklub hátsó terme helyett egy plafonról lógó ladikos horgász alatt beszélik meg a régió bevédésének pontos tervét. Keyser és én fizikai teljesítőképességünk határán, szilánkjaira hulló magánéletünk peremén egyensúlyozva igyekszünk egyben tartani a fiúkat, a programot, meg magunkat. Csak a party után derül ki, hogy a Wanted pedig csak egy — később a barátságos agresszió bajnokának bizonyuló - fotóst delegál, aki zseniális party-képeit a köz számára nélkülözhetetlen szellemi tápláléknak minősíti, és rábeszél, hogy szakmailag ismét Boros és Bochkor szintje alá bújjak, és magam dicsérjem a bulinkat, meg azt a zenei stílust, amiből élni szeretnék, ezzel nyilván nem kis visszatetszést váltva ki azokból, akik figyelemmel kísérik a Wantedban rohamosan csökkenő aktivitásomat. A rock halálig hű katonájaként most tudósítok. Wicola Conte :: A konferencia keresztapja kétségkívül a Bariból repülőn érkező Nicola Conte, aki nem csak legalább egy évtizeddel többet nyomott le bármelyikünknél a dzsessz-szakmában, de mindanynyian leszakadt mikiegerek vagyunk mellette utcai-szamuráj szerkóinkban. Az új bossa nova undergroundot 2001-re az olasz popkultúra jelentős trendjévé alakító Schema/Fez jazz kiadó motorja méretre szabott tavaszi zakójában néha meg-meg mosolyog minket, de aztán ha kell, szívét lelkét beleadja, és legritkább olasz soundtrack bossa nova-lemezekkel pakolja minden kialvatlansága ellenére hajnalig az Est FM-en, majd a Cinetripen, harmadnap pedig az Astro Jazz Lounge klubestjén. Mikor a buli előtti éjjel fél háromkor bezárult mögöttünk az Est FM liftjének ajtaja, és megindultunk lefelé, szinte hallottam a tévébemondót: „Kedves nézőink, önök az Emberi erőpróbák 477-ik epizódját látták.” Pedig ez vihar előtti csönd volt Teletubby földön ahhoz képest, ami a következő napon várt ránk. Enes és Emir :: A nu jazz frontot a sok helyütt még mindig romokban heverő Szarajevóban Enes tartja ellenőrzése alatt. Emir nevű öccsével már délután megérkeztek, ösztönösen ráfutva a sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló kávézóra. Hi-Fi Hotel nevű klubestjük 100- 150 fős masszív közönséggel fut már egy ideje, általában pedig rádióznak, ha éppen van olyan adó, ahol a butaság nem tiltja ki egy egész generáció zenei kultúráját. Most éppen megint adnak, éjféltől kettőig legálisan, s bár akkor hivatalosan abba kéne hagyniuk, rátolnak még néhány órát, ez a műsor illegális része, ahogy ők hívják, állítólag ilyenkor mennek a legvadabb zenék, és a legszabadabb szövegek. Bár ők nem dj-ztek a Rudasban, a napközben zajló zártkörű értekezleteken teljes jogú tagként vettek részt. Taxiba terelésük buli után, berúgva körülbelül 25-30 percet vesz igénybe. ÜTÖM APRUIS:WANTEH31