Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7. szám
10 JÚLIUS UJflNTlD 63 PROTU Tool :: u/uru;.toolband.com Az egyik oldalon Linkin Parkok, Papa Roach-ok, Limp Bizkitek, Crazy Townok, a szalagon gyártott műanyag metál-botgruppok Britney-vel és Christinával egyszintű üzeneteikkel kötelezően bekeményítve meg kitetoválva. Elhízott hímsoviniszta tufa kaliforniai fehér csávók feketésdit játszanak, miközben pillangók cikáznak a levegőben, a csorda meg fel-le ugrál a dallamosan dühös, hat helyről összelopott refrén hallatán. Lachrimológia A másik oldalon meg ott az arc nélküli csoportosulás, a zene-látvány projekt, újdalináltó kategória, a magasabb rendű zenei állapot, a A rockszakma legérdekfeszítőbb hímneműje, Maynard James Keenan a középiskola befejezése után búcsút intett konzervatív pedagógus szüleinek és lelépett a kispolgári Ohióból. Néhány hónap leforgása alatt keresztül utazta az Államokat, tíz percre beállt a hadseregbe, majd Los Angelesbe költözött, ahol egy kisállat-kereskedésben kereste kenyerét, miközben éjszakánként komikusként lépett fel underground klubokban. Hangjával az egyik kismalacként debütált a Green Yello híres-hírhedt Three Little Pigs produkciójában. Nem sokkal ezután jammelni kezdett szomszédjával, Danny Carey dobossal, Paul D’Amour basszusgitárossal és Adam Jones gitárossal, akit Tom Moreilen keresztül ismert meg. Valahogy így jött létre a Tool egy olyan kreatív, vibráló közegben, amely egy rakás izgalmas zenei próbálkozást és egy grunge nevezetű mozgalmat termelt ki magából. A Tool korai interjúiban többször is elhangzott, hogy a zenekar ars poeticája egy gabonaipari dolgozó, bizonyos Ronald P. Vincent Örömteli útmutató a sírás tudományához című könyvén alapul. Mostanában a könyv létezése és maga a „lachrimológia” azaz a „sírás tudománya” erősen megkérdőjelezett. Tipikus Tool-féle húzás. Az első EP-re, az Opiate-ra ’92-ben került sor. Mikor Marilyn Manson még javában NIN-rajongóként pogózott az első sorban, Maynard már keresztény neveltetésének „logikus” következményeként két szám közötti összekötőszöveg helyett papnak öltözve Bibliával a kezében beégetett a közönség közé. Az Opiate az egyház és a papság ellen szól nyersen, nyíltan, egy nagy adag iróniával fűszerezve. A szövegek még egyértelműbbek, az Opiate és a Sweat dalok szinte fülbemászóak. A viccnek szánt The Gaping Lotus Experience Sátán-Sátán-Sátán sora a felelős, hogy a hatszázhatvanhat a mai napig sem kopott le a felszínes Tool-összképről. Azt hiszem, a nagy többség a ’93-as Undertow lemez Sober című számára készült, egy érthetetlen okból megbolydult bárról szóló videóklip alapján kattant rá a csapatra. A Tool nevéhez fűződő bizarr, komor és egyben gyönyörű, eddig még soha nem látott művészi koncepció Adam Jones gitáros kreatív munkája, aki Tool előtti életében a Jurassic Park, a Terminátor 2, a Predator 2 és hasonló hollywoodi történetek számára gyártott speciális effekteket. Az arctalanság ellenére a vizualitás fontos részévé vált a zenekarnak, ugyanúgy mint a dalszövegek. Maynard szövegei egyedülálló, külön életet élő költemények, szarkasztikusak, megdöbbentőek, elgondolkodtatóak, kétségbeesettek, már-már a zeppelini dráma felé közelítenek. Az Undertow-n feljátszott hangszerek önálló életet élnek, az elrejtett intrók figyelemfelkeltőek, a Disgustipated című szürrealista mese zseniális. Az album platinaként végzi. Az a mai napig nem derült ki, miért került sor a hirtelen tagcserére, de a ’96-ban megjelent Aenima című lemez basszusgitár témáit már a brit származású Justin Chancellor játszotta fel. Az Aenima,