Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7. szám

10 JÚLIUS UJflNTlD 63 PROTU Tool :: u/uru;.toolband.com Az egyik oldalon Linkin Parkok, Papa Roach-ok, Limp Bizkitek, Crazy Townok, a szalagon gyártott műanyag metál-botgruppok Britney-vel és Christinával egyszintű üzeneteikkel kötelezően bekeményítve meg kitetoválva. Elhízott hímsoviniszta tufa kaliforniai fehér csávók feketésdit játszanak, miközben pillangók cikáznak a levegőben, a csorda meg fel-le ugrál a dallamosan dühös, hat helyről összelopott refrén hallatán. Lachrimológia A másik oldalon meg ott az arc nélküli csoportosulás, a zene-látvány projekt, újdalináltó kategória, a magasabb rendű zenei állapot, a A rockszakma legérdekfeszítőbb hímneműje, Maynard James Keenan a középiskola befejezése után búcsút intett konzervatív pedagógus szülei­nek és lelépett a kispolgári Ohióból. Néhány hónap leforgása alatt keresztül utazta az Államokat, tíz percre beállt a hadseregbe, majd Los Angelesbe köl­tözött, ahol egy kisállat-kereskedésben kereste ke­nyerét, miközben éjszakánként komikusként lépett fel underground klubokban. Hangjával az egyik kis­malacként debütált a Green Yello híres-hírhedt Three Little Pigs produkciójában. Nem sokkal ezután jammelni kezdett szomszédjával, Danny Carey do­bossal, Paul D’Amour basszusgitárossal és Adam Jones gitárossal, akit Tom Moreilen keresztül ismert meg. Valahogy így jött létre a Tool egy olyan kreatív, vibráló közegben, amely egy rakás izgalmas zenei próbálkozást és egy grunge nevezetű mozgalmat termelt ki magából. A Tool korai interjúiban többször is elhangzott, hogy a zenekar ars poeticája egy ga­bonaipari dolgozó, bizonyos Ronald P. Vincent Örömteli útmutató a sírás tudományához című könyvén alapul. Mostanában a könyv létezése és maga a „lachrimológia” azaz a „sírás tudománya” erősen megkérdőjelezett. Tipikus Tool-féle húzás. Az első EP-re, az Opiate-ra ’92-ben került sor. Mikor Marilyn Manson még javában NIN-rajongó­­ként pogózott az első sorban, Maynard már keresz­tény neveltetésének „logikus” következményeként két szám közötti összekötőszöveg helyett papnak öltözve Bibliával a kezében beégetett a közönség közé. Az Opiate az egyház és a papság ellen szól nyersen, nyíltan, egy nagy adag iróniával fűszerez­ve. A szövegek még egyértelműbbek, az Opiate és a Sweat dalok szinte fülbemászóak. A viccnek szánt The Gaping Lotus Experience Sátán-Sátán-Sátán sora a felelős, hogy a hatszázhatvanhat a mai napig sem kopott le a felszínes Tool-összképről. Azt hiszem, a nagy többség a ’93-as Undertow lemez Sober című számára készült, egy érthetetlen okból megbolydult bárról szóló videóklip alapján kattant rá a csapatra. A Tool nevéhez fűződő bizarr, komor és egyben gyönyörű, eddig még soha nem látott művészi koncepció Adam Jones gitáros krea­tív munkája, aki Tool előtti életében a Jurassic Park, a Terminátor 2, a Predator 2 és hasonló hollywoodi történetek számára gyártott speciális effekteket. Az arctalanság ellenére a vizualitás fontos részévé vált a zenekarnak, ugyanúgy mint a dalszövegek. Maynard szövegei egyedülálló, külön életet élő köl­temények, szarkasztikusak, megdöbbentőek, elgon­dolkodtatóak, kétségbeesettek, már-már a zeppelini dráma felé közelítenek. Az Undertow-n feljátszott hangszerek önálló életet élnek, az elrejtett intrók figyelemfelkeltőek, a Disgustipated című szürrealis­ta mese zseniális. Az album platinaként végzi. Az a mai napig nem derült ki, miért került sor a hirtelen tagcserére, de a ’96-ban megjelent Aenima című lemez basszusgitár témáit már a brit szárma­zású Justin Chancellor játszotta fel. Az Aenima,

Next