Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7. szám

el vagyok foglalva, de hát én mindig el vagyok foglal­va valamivel. wanted: Az új lemezt hallgatván örömmel fedez­tem fel némi hasonlóságot a kezdeti Rolling Stones hangzással. bw: Talán, bizonyos tekintetben tényleg van ha­sonlóság, ugyanis sokféle zenei hatás érintett meg min­ket, főleg rock and roll és blues, tehát játszunk ilyen dol­gokat is, de nem csak ilyet, játszunk dzsesszt, reggae-t, rockabillyt, néha egy kis countryt, soult, gospelt... szó­val sokféle muzsikát játszunk, és ez nekem nagyon tet­szik. Az az igazság, hogy nem sok zenekar van a világon, amelyik annyi fajta stílusban mozog otthonosan, mint mi, de hát ilyen zenészekkel és ilyen énekesekkel még ezt is meg lehet csinálni. És ami a legszebb, hogy a közön­ség nagyon jól fogadott minket! A lemezek is jól fogynak és a koncertek is remek hangulatúak, úgyhogy tényleg öröm koncerteznünk. Leginkább kisebb helyeken ját­szunk, klubokban, kisebb színháztermekben, koncert­termekben, ahová maximum 2000 ember fér be. Néha csak 3- 400. Nagyon jó érzés a közönséget ilyen közel tudni magadhoz! Egy kicsit olyan az egész, mint amikor elkezdtük. Hiszen mindnyájan így kezdtük. Persze egy tizenkét tagú zenekarral nem lehet sok pénzt keresni, viszont mindenki jól érzi magát, mivel minket a zene szeretete tart össze. Nincs köztünk olyan, aki most akar­na karriert csinálni vagy megevett volna egy levél „fő­nöktablettát”, vagy szereplési mániában szenvedne, vagy valami, így aztán mindenki nagyon barátságos mindenkivel, ezért a munka is öröm. Egyébként más­hogy nem is csinálnám! Már említettem, hogy vannak vendégzenészek is az albumon. Szóval, amikor felhívtam a George Harrisont, hogy lenne-e kedve slide-olni egy számban — Love Let­ter a címe —, akkor rögtön azt mondta, hogy persze, csak azt nem érti, hogy miért pont őt kérem, amikor ott van a zenekarban a világ legjobb gitárosai közül három is, ő meg összesen egy hangot tud játszani. Mire mond­tam neki, hogy azért George, mert mi mindnyájan AZT az egy hangot szeretnénk hallani! (Nevet) És eljött, és feljátszotta, ami nagyon kedves volt tőle. Szóval ez az egyik legkellemesebb dolog, amit megtehetsz egy ilyen zenekarral. Egyszerűen csak azért, mert sokféle zenét játszunk, meg mert régi zenét játszunk, egy csomó ember szeretne játszani az albu­mon. Úgyhogy akárkit hívok fel, hogy megkérjem, hogy játsszon, mindig csak azt hallom, hogy: igen, el­vállalom. Úgyhogy tényleg sok örömöt okoz nekem ez a projekt. Öröm megszervezni egy felvételt, öröm ját­szani, ráadásul nagyon gyorsan megy a munka! Szinte minden számot az első, vagy második próbálkozásra vettünk fel. Nem használtunk digitális eszközöket, minden számot egyszerre játszottunk. Régi mikrofono­kat, régi hangszereket használtunk. Általában igyekez­tünk korabeli, azaz negyvenes-ötvenes évekbeli cucco­kat összeszedni. Bárki, akinek mutattam a felvételt, azt mondta, hogy hallatszik rajta, hogy jól érezzük magun­kat. Hát persze, hogy hallatszik, ugyanis így volt! wanted: Hát, ha így van, akkor nyilván a turné­zás sem jelent akkora terhet neked. bw: Nem, egyáltalán nem. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy addig sem lehetek a családommal. Egyébként ezt a turné dolgot mindenképpen meg kéne csinálnom, még akkor is, ha nem tetszene, ugyanis Angliában a rádiók kizárólag Top 40 számokat játsza­nak. Tehát, ha azt akarod, hogy az emberek tudomást szerezzenek arról, hogy te csinálsz valamit, akkor útra kell kelned, úgyhogy nagy szerencse, hogy mi élvezni is tudjuk azt, amit csinálunk. wanted: Nekem úgy tűnt, hogy a Rolling Stones­­szal, az utolsó időkben már nem igazán élvezted a tur­nézást. bw: Hát az utolsó pár évben már valóban nem kü­lönösebben. De hát harmincegy évig voltam abban a ze­nekarban, és tényleg csodálatos dolgokat is csináltunk, amikre a mai napig büszke vagyok, és egy ideig tényleg nagyon élveztem a dolgot. De az utolsó pár évben már nem alkottunk semmi újat, csak ismételtük és ismételtük ugyanazokat a dalokat, mint a Satisfaction, meg ezek. Nem voltak új inspirációk, nem voltak új ötletek. wanted: Mit gondolsz erről, ez miért történt így A­bw: Csak gondolj bele, mikor volt utoljára Rolling Stones-album a listák tetején? Több mint húsz évvel ezelőtt! Szóval az igazán nagy dolgok a hatvanas-het­venes években estek meg. Azután is volt itt-ott, egy-két jó dal, ami tetszett, de elsöprő albumsiker azóta sem. Úgyhogy inkább kiszálltam és foglalkoztam a könyve­immel, a fotóimmal, a családommal, az éttermeimmel, a régészettel. Zeneileg is megpróbáltam továbblépni, bátrabban kísérletezni, kipróbálni új embereket. Egyébként a mai napig nagyon jóban vagyok a zeneka­ri tagokkal. Épp ma reggel hívott Charlie (Charlie Watts, dob), mert hallotta, hogy júniusban valahol a lakhely­éhez közel játszunk, úgyhogy feltétlen­ül akar jönni, megnézni bennünket, mert nagy Martin Taylor-rajon­­gó, és mindenképpen újra akarja őt látni. Egy pár héttel ezelőtt pedig egy party után volt valami jam, ahol együtt játszottunk Ron Wooddal, Mick Jaggerrel, az eurhytmics-es Dave Stewarttal. Egy­szerűen felpattantunk a színpadra, és elkezdtünk ilyen régi számokat játszani, mint a Little Red Rooster, meg mindenféle Bo Diddley-dalokat, és nagyon jól éreztük magunkat. Aztán rá egy hétre megint összeakadtam Ronnie-val, meg egy Terry Taylor nevű régi haverom­mal és órákig játszottunk együtt. Szóval jóba vagyunk a mai napig, jól érezzük magunkat egymás társaságá­ban, csak egyszerűen nem játszunk már egy zeneka­ron belül. Ennyi az egész. Tudod, az a helyzet, hogy minél idősebb vagyok, annál inkább igénylem a változatosságot az életem­ben. (Nevet) Czala miklós INTERJÚ I JÚLIUS I UJftNTED EL 3

Next