Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7. szám
— Hogy nem a lemezkészítés, az biztos. Amikor kijött az első lemez, én úgy mentem neki, hogy talán majd szeretni fogják az emberek, szép fokozatosan kezdett el dolgozni az egész, úgy szilveszter tájékán épp csak ballagott a lemezeladás, és akkor lendült meg hirtelen. Onnantól nem volt időm foglalkozni az új lemezzel, rengeteg koncert, fellépés volt, az egész év szépen végigdarálódott. Ehhez jön még az a makacsság, hogy én a mai napig gyulafirátóti vagyok, és lentről járok fel, nem fér bele annyi minden egy nap, meg én írom a zenét, a szöveget... Mindent én akarok felügyelni, az a típusú ember vagyok, aki azt hiszi, hogy csak akkor működik valami, ha ő csinálja. Végül most januárban kezdtem el valójában foglalkozni az új lemezzel. Összekapkodni nem akartam, úgy gondolom, akkor jöjjön ki valaki új lemezzel, ha ő is szükségét érzi, bár a végén már akárhová mentem, az emberek mindig kérdezték, mikor lesz már... — Miben más ez a lemez, mint az előző volt? — Annyiban biztos, hogy Balázzsal (Deseő Balázs zenemester, a szerk.) most már szinte csak a hangszerelést csináltuk együtt, mert a zenéket én vittem. Nekem jobban tetszik ez az anyag, de ez érdekes dolog, mert a közönség meg én nem biztos, hogy egyek vagyunk ízlésben. Ez kicsit bátorság kérdése is, én most ezt csináltam, ehhez volt kedvem, aztán lehet, hogy nem is érezni akkora változást. Akiknek eddig mutattam, azok azt mondták, előnyére változott, de ez persze relatív, mert én mutattam nekik, úgy meg csak nem szólják le... Az biztos, hogy megváltozott a világ körülöttem, és már máshogy fogom fel a dolgokat, mást látok. — Azzal, hogy bekerültél a pop-körhintába? — Igen, de ez nem kifejezetten pop-körhinta, nevezzük csak körhintának, mert akkora, hogy nem csak a pop tartozik bele, hanem a rock is - csak mondjuk az nem a körhinta látványos részén himbálózik, hanem egy rosszabb helyen —, itt találkoztam olyan dolgokkal, amikkel korábban, amikor nem voltam előadó, úgy értem, mainstream előadó, nem szembesültem soha. Fura, mert a témaválasztásnál annyiban volt nehezebb, hogy az előző lemeznél volt előtte kilenc évem, amikor szétbuliztam magam, és szétnéztem a világban, hogy mi, hogy zajlik, most nem annyira, most bent vagyok, mikor megyek fellépni, mindig autóban ülök... Viszont cserébe olyan dolgokat láthatok, amiket más nem, úgyhogy próbáltam ezzel pótolni a korábbiakat. - Van azért visszatérő témád: a magyar hiphop... - Igen, mert ez változik, meg változik az én helyzetem is benne, úgy érzem, a hovatartozásomat mások eldöntik helyettem, és ez így nagyon nem jó. Az általános helyzet egyébként sokkal jobb, mint pár évvel ezelőtt volt. Sok rapper zenekar van, hogy milyenek, azt a közönség döntse el, mindenesetre fogynak a lemezeik, nézik a klipjeiket. Meg van egy underground is, amelyik még mindig elégedetlen, és még mindig nem akar lemezt, bár van közülük, aki annyira nem akart lemezt, hogy már van neki, és már a klipje is megy a tévében, de még mindig nem akar lemezt... De ilyen az underground, csak én nem értem az embereket, mert azért onnan is érnek engem vádak, hogy cserbenhagytam a nagy ÜGY-et, pedig, ha kicsit átlátnák, akkor én sokkal többet tettem az ügyért, mint ők. Mert azzal, hogy valaki közülük eljut egy kicsit szélesebb kör elé, akkor lehet, hogy ott azt mondják: „Nézd meg, ez a gyerek mit csinált, hallgassuk meg, hátha van még közöttük egykettő!" Én továbbvittem azt, amit a Kannibálok csináltak, csak épp egy másik lépcsőfok voltam, és majd utánam is biztos lesz egy olyan „lépcsőfok”, aki majd még közelebb fog állni az undergroundhoz - bár nem tudom, ez mennyire lehet, szerintem az én dolgaim már abszolút a határon vannak, egy ilyen világbajnok egyensúlyozás a vonalon. Visszatérve a Hiszem, ha látom című számhoz, mindenképpen szerettem volna ezt a nagy underground dolgot meg a magyar hiphop témát úgy felkeverni, hogy elé beraktam egy light-os szerelmes számot, ami Magyarországon nem megszokott dolog egy rappertől. Hozzáteszem, '93-ban íródott a dal, és most szükségét éreztem, hogy megmutassam, akkor így rap-Sub Bass Monster : Tovább is van, mondjam még? :: warner Ki hitte volna két éve, hogy egy húszas évei elején járó gyulafirátóti srác képes lesz arra, mire oly’ régóta senki: olyanoknak is megmutatni, hogy létezik magyar hiphop, akik korábban csak Vukot ismerték a műfajból, egyesíteni az over- és underground zenék táborát, no meg egyszerre sikeresnek és hitelesnek lenni. Ez utóbbi különösen nagy bravúr, s bár akadtak irigykedő felhangok, olyan sikerű bemutatkozó lemezre, mint mindenki Szabikájának Félre az útból! című albuma, még a legöregebbek is alig emlékeznek. (Hát még én.) Az előzőeknek megfelelően jó páran vártuk már nagyon az újabb adagot, és meg is kaptuk, ami jár: Sub Bass Monster ott folytatja, ahol abbahagyta. (Szó szerint, a címadó —és az intrót leszámítva nyitó —dal alapja az előző lemez outrója.) És innentől is minden a megszokott: a civilben halk szavú, szerény fiú a mikrofonok mögött energikus, csípős nyelvű szövegládává változik, és pergő nyelvvel tudósít arról, mi is zajlik körülötte mostanában. A borítón a jel „szókimondó” helyett „elgondolkodtató" szövegeket ígér, s valóban, peltem. És pont azért éreztem szükségét, mert utána meg bemondom, hogy mégsem Amerikából származik a lap, hanem sokkal előbb egy magyar ember már megcsinálta - ezt egy páran majd zokon fogják venni, aztán utána talán elgondolkoznak, hogy miért van. — Ez a Kabos-szám, ugye? — Igen. — Hogy jött az ötlet? — Amikor hangmintát veszek, mindig hallgatok régi lemezeket, fúvósokat keresek, meg zajokat, a samplerezésnek ideális talaja ez, és akkor találtam ezt a részt. Először nem is hittem el, gyorsan visszapörgettem, egy régi POLIMER kazettán volt rajta, máshol nem találtam, és nem tudtam levadászni sehonnan sem. Kimintáztam, megcsináltam, és már a lemezt készítettük, amikor egyszer meghallottam a rádióban tök jó minőségben. Akkor kicsit mérges voltam, mert komolyabb minőségben is meg lehetett volna csinálni, sőt, lehet, hogy volt ennek esetleg olyan előadása is, amikor többet beszélt így, és abból lehetett volna egy egész számot összerakni, ami még sokkal tanulságosabb lett volna. — Te a Kannibálokkal egyébként is jóban vagy és csináltál is velük közös számot, ha jól tudom... — Igen, egyet már csináltunk, de a Qka MC-vel is lesz valami, sőt, mi több, tervezek olyan egy lemezt is, ahol mindenki mindenkivel rappel, illetve velem mindenki. Erre már korábban is gondoltam, de itt Magyarországon rafkózni kell, mert egyből mindenki mutogatna, tudod, annyi a mindig „jó szándékot" kereső ember, hogy rögtön azt mondanák, „nézd meg, nem tud már egyedül új lemezt csinálni, ezért csinál mindenkivel”. Úgyhogy most kijött inkább ez a lemez, és sokszor magunkra ismerünk a sztorikban — mégiscsak a mi csikónk kölyke, vagy mi a fene. A legszebb az egészben az, hogy Szabolcs képes mindezt erőlködés nélkül hozni, nincs az embernek az a kínos érzése, mint a magyar rappereknél általában, már tudniillik az, hogy egy kéthetes masszív székrekedés utáni intim pillanat kéretlen fültanújaként kagylózza az előadó felvételét. Ennyi fényezés után legyen helye azért egy kis kritikának is: a zenei alapok nem minden esetben karakteresek (bár a Sajt, vagy a Visszaszámlálás súlyosabb témái imádnivalóak), néha úgy tűnik, a szöveg még mindig a zene fontossága előtt jár, és igazából hiányzik a lemezről egy igazi nagy saját sláger is. Ezzel együtt, a Tovább is van... szeretetreméltó lemez, és a „Szörny” mentalitását ismerve, a következő még jobb lesz. Szóval, mondjad, jó? ti Dastardly nem tudom, hogy bátor legyek-e, ezután vagy inkább a következő után csináljam meg a dolgot, sőt, azon is gondolkoztam, hogy esetleg ne legyen kiadott lemez, hanem a technika diadalaként, az internetről legyen letölthető. Annyival járnék jobban azzal, hogy akkor nem vádolhatnának azzal, hogy a pénzről szól. Sok támadást kapsz? — Nem, csak engem jobban bántanak a kis támadások is, én mindegyikre odafigyelek, pont azért, mert szerintem nem igazán adok rá okot. Helyre szeretném tenni ezeket a dolgokat. Én az a típus vagyok, aki mindig el akarja magyarázni, mit, miért érez, pont azért, hogy ne legyen félreértés. INTERJÚ I JÚLIUS I WANTED 63