Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7. szám
5. Komponista, zeneszerző, hangmérnök, videóművész, performer, producer, elméletgyártó egy személyben. Énekel (igaz, ma már alig), egy sor hangszeren játszik, de legfőbb instrumentumának a stúdiót tartja. Élő legenda, ikon. A kezdetek, 1970 óta világkultúra-formáló, később ambientalapító, majd a mai, eklektikus elektronika előfutára. Brian Peter St. John la Baptiste de la Salle Ene immár harminc éve legalább tízzel a mindenkori jelen előtt jár. A Roxy Musicban indult, Brian Ferry mellett, árnyékában. Hogy mit tett, azt nehéz kideríteni, leginkább elektronikus kütyükön meg szintetizátorokon babrált, gombokat tekergetett, és közben varázslatos atmoszférákat teremtett. Két album - Roxy Music (1972), For Your Plesure (1973) - után távozott, gyorsan át is alakult a zenekar hangzásvilága, lényegesen kommerszebben csengenek a következő opusok. Szólókarrierje az absztraktabb pop jegyében indult: Here Come The Warm Jets (1973), Taking Tiger Mountain (1974), Another Green World (1975), Before and After Science (1977). Absztrakt pop és - főként az Another Green World, illetve a Before and After Science - mégis más, több. A közvélekedés szerint Eno ambient-korszakának kezdetét az 1978- as Music for Airports jelenti ugyan, csakhogy az Another Green World instrumentális számai, vagy a Discreet Music (1975) egésze már a kilencvenes évek első felében (főként intellektuális berkekben) divatos stílust előlegezte. Lerakódtak az alapok. Hogyan illeszkedjen a zene a környezetbe, hogyan váljon annak úgy szerves részévé, hogy megszabadulva a hétköznapi stresszektől, kellemesen érezzük magunkat benne? - tette fel a kérdést Eno. Túllépve a muzikális kereteken, (később vizuális elemekkel, videókkal kiegészülő) egyfajta szonikus environment-művészetet teremtve. A hang nem tolakodó, szinte észrevétlen, füllel alig érzékelhető, és mégis nagyon jelen van. Térbeli tárgy, szobor- nem véletlenül: Eno képzőművészeti főiskolát végzett. (A képzőművész-megközelítés az oeuvre egészen tetten érhető.) A folyamat helyett a színekre tevődik át a hangsúly: ugyanaz a dallam, különböző instrumentumokon lejátszva, a törvényszerű egyezések ellenére is másként cseng. Mozgóképes példa - Mistaken Me mories of Mediaeval Manhattan (1980-1981): a ka mera felhők gomolygását, toronyházakat láttat, kvázi-mozdulatlanságot, mikroszkopikus történéseket, nüánsznyi változásokat, melyeket nem hagyományos cselekménybonyolító eszközök, hanem a „képszín” módosulásai (a későbbi videó-, illetve multimédia-művészetben gyakran alkalmazott trükkök, fény- és árnyék-hatások, szolarizáció stb.) idéznek elő. „Nem történik semmi”, szinte üres a képmező, minimumra csökken a vizualitás, nincs kezdet és vég, csak a végtelen folyamból kiragadott és önmagukba loop-szerűen visszatérő töredékek, fragmentumok. Zenei párhuzam: a csend (nem ritmikus részeket megszakító kiáltásként, sokkal inkább „elhalásként”, sokkolás és hatásfokozás helyett természetes elemként történő) beépítése a kompozícióba. (,,Csend-kezelésében” Eno a nagy példakép, John Cage nyomdokaiban jár. Cage - Enóhoz hasonlóan - nemcsak komponált, hanem elméleti munkákat is írt. Magyarul az 1994-ben megjelent A csend című kötete olvasható. Amúgy szinte az összes, a mai elektronikus zene kísérletező géniuszára hatott. Legutóbb az X-Peripherián járt Scanner zengett róla ódákat.) A csendben és a hangszínekben rejlő lehetőségek kihasználása mellett, az Eno-féle ambientet elsősorban gyakori hangmagasság-váltások, a visszhang és a különböző speciális effektusok tudatos alkalmazása jellemzi. Eltűnnek, vagy a minimumra csökkennek az ütősök, a ritmusok alig észlelhetők. A kompozíciók szonáták, és nem szimfóniák, hangzó háttéranyagok, esetleg fiktív és valós - filmre Brian Eno 40 Július WANTED 63 VIBRÁTOR http:iVmusic.hpperroyal.orgi,artistsilbrian_end' s