Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám

misszumot kötni, akkor se, ha...én nem is tu­dom, mit csinálnék, ha azt mondanák, hogy ezt és ezt változtasd meg a zenédben. Én ezt nem akarom és nem tűröm. Ezekbe a dolgokba ne szóljon bele senki, kivéve persze az, akinek ha­gyom. Nálunk mindenki producer, és én úgy értékelem ezt a helyzetet, mint a csillagok ta­lálkozását. Nagy élmény, hogy ezek az embe­rek egy asztalnál ülnek, egyfelé néznek. — Ez meddig akarod ezt csinálni? Ezt azé­rt két­ezer ,, meggondolnám, hogy nagy nevekkel körülvéve, emészthető muzsikát művelve magas ívben szarjanak le a kereskedelmi médiumok. — Hát figyelj, búcsúkoncerten még nem gondolkozom. Ha meg keveset játszanak ezek a rádiók meg tévék, hát meg kell keresni a fel­építményen a réseket, és azon kell beszivárog­ni. Szerintem ez popzene, és azért, mert nem hogy popzene, én nem akarok elnézést kérni, de sírni sem fogok, hogy úristen, nekem kevés lehetőségem van: örülök, hogy ezt meg tud­tam csinálni. Alig is állok néha a tükör előtt, hogy ügyes kislány vagy, Enikő. — És azon kívül milyen? Alert a lemezen azért titkolózol rendesen. — Hát én azt nem tudom. Ezt keresem. Márai Sándor szerint a legnagyobb élmény, ami egy embert érhet, az egy jellem megisme­rése. Én most főleg a sajátommal foglalkozom, de még nem jutottam a végére. Ahogy a vicc­ben van. Doktor úr, olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégse? Az biztos, hogy a koncerten tu­dom, hogy ki és milyen vagyok. Nekem a szín­pad kell ahhoz, hogy letoljam a bugyimat, hogy kitárulkozzak rendesen. De inkább megtartom magamban a dolgo­kat, ahogy­ te is mondtad. Egy színpadi elő­adásban sem szeretem, ha mindent belemonda­nak az arcomba, hogy na, most ezt kell gondol­nod. Sokkal jobb, ha valamire magad jössz rá, hogy tényleg, ez tök érdekes. Ugyanez műkö­dik néha a saját dalaimban, amikor komolyan el kell gondolkodnom, hogy na, most mit is akartam mondani. Egyáltalán. (Nevet.) Érted ezt? Értelmesen beszéltem? — Ahogy én meg tudom ítélni, igen. De mostaná­ban nem túl nagy divat az értelmes beszéd. — Majd az lesz. Figyelj, én abszolút nem gondolom azt, hogy hülyék az emberek. Sze­rintem gondolkoznak. Egy részük biztos. — A lemezeladási adatok nem ezt mutatják. — Én akkor sem tudok mást csinálni. — Ez mind szép, csak hosszú a sora azoknak, akik ilyen makacsak voltak, aztán megroppant de­rékkal tűntek le a színről. — De én más vagyok. (Nevet.) Hogy' med­dig tart a lelkesedésem, azt nem tudom. Egy darabig biztosan, de majd egy­ pár év múlva kérdezz rá megint. (Közben feltűnik egy' pin­cér. Enikő Metaxát rendel.) — Mégsem megy olyan rosszul a zenészeknek.­­ (Nevet.) Miért, te is az vagy­, nem? (Fi­nom utalás a számlát kiegyenlítő személyére. Ezután rövid eszmecsere a napi fél liter Uni­cum-hasnyálmirigy gyulladás relációról, majd valahogy kilyukadunk az élő zene-gépzene el­lentétnél, sajnos a szalag ezen a helyen törlő­dött.) Hát mekkora hülyeség már ez is. Ki­megy valaki, aki három akkordot tud a gitá­ron, és eljátssza a Börtön ablakában-t valame­lyik tévéműsorban, és azt hiszi, hogy' igényes, mert nem nyomott le egy gombot. Könyör­göm, miről beszélünk? Az a lény­eg, hogy' a dal jó legyen, a többi maszlag. Ihatok közben? — Olcsó kazetta van a magnóban, úgyhogy nyu­godtan. A jeg amúgy is. — Képzeld el, tegnap egy­ helyen jéggel hozták ki a kony­akot. Kivették a jeget, felgő­zölték a poharat, aminek az lett az eredménye, hogy­ fent tök forró lett a pohár, lent a konyak ugyanolyan hideg és vizes, ahogy lehűlt a jég­től, és még azon is gondolkoznom kellett, hogy vajon kézzel vették ki a jeget vagy­ legalább kiskanállal, vagy­ mi történhetett még ott bent, merthogy ugy­anazt kaptam vissza. (Újabb hosszas eszmecsere az ideális italhőmérsékle­tekről és a surmó vendéglátóipari egységek­ről.) Na, kérdezted még az előbb, hogy med­dig tart ez a lelkesedés. Eszembe jutott köz­ben, hogy addig egészen bizonyosan, amíg a közönségből közösséget tudsz gyártani és a hangerővel, hangzással szét tudod vibráltat­­ni az agyukat. Csak azt ne kérdezd meg, hogy miért ez a stílusunk. — De megteszem, sőt a „miért ez lett a nevetek?”és a „mit üzentek a rajongóknak?" sem fog kimaradni . (Nevet.) Na igen, az is az egyik hibám, hogy a hülyeségre borzasztóan meg tudok sér­tődni. Aleg egyébként is. Anyukám mesélte, hogy egyszer egy­ sértődési rohamomban be­bújtam a szekrény alá, és nem találtak meg, mert azzal a lendülettel el is aludtam. Mondjuk, akkor még elég lapos voltam. Nem domboro­dott eléggé a szőnyeg, hogy­ észrevegyenek. Habár a mellműtétek korában nem kockáztat­nék túl sokat, ha bepréselném magam egy szekrény alá. (Utolsó nevetés.) Őz Zsolt 1 1 I 52IPTHTIBIR 1 INTERJÚ I UlflMTtO 65 Bran Van 3000-játélj 1. Kínéig a hangmintáját használták az Astounded című számukban1 2. Mely számokban működik kPZie Youssou EDDour I 3. A Discosis hányadik lemeze a zenekarnak? A helyes megfejtők között Bran Van 3000-pólókat sorsolunk Beküldési határidő: szeptember 10. Cím: Wanted, 1117 Budapest, Ortay u. 5-7. Clawfinger-játék 1. Mikor játszott először Magyarországon a zenekar? 2. Mi volt a Clawfinger első albumának címe? 3. Mely zenekar játszotta az új lemezen szereplő Vienna című dal eredetijét? _ A helyes megfejtők között Clawfinger-CD-ket sorsolunk ki. _ Beküldési határidő: szeptember 10. _ Cím: Wanted Magazin, 1117 Budapest, Orlay u. 5-7.

Next