Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám

Funk és hiphop együtt soul RAE­L CHRISTIAN |A BRITEK NEMCSAK LELKES FOGYASZTÓI a fekete-ame­rikai eredetű zenéknek, hanem előszeretettel hozzákl létre ezek saját nemesítésű fajtáit, sőt hibridjeit is. a­ (manchesteri Grand Central Records egyike azon tér- Imékeny közösségeknek, melyek az amerikai gyökerű,­­de brit nevelésű funk-soul-hiphop zenei vonalat kul-t­ativálják. A kiadót — mely a Central Heating válogató­j­ ­sokkal, Aim, Only Child vagy a Funky Fresh Few be-' imutatkozó albumaival garantáltan eksztatikus bóloga- stásra késztet minden headz zene rajongót — 1995-ben­­ hozta létre Mark Rae, a szemüveges dj, aki hamarosan­ megtalálta a (pápaszem)párját a stúdióremete Steven Christian személyében. A kettejük vezeték nevével­ fémjelzett Rae­­ Christian duó kiadott egy zseniális ú­j ritmusközpontú urbánus soullemezt - a hiphop groo­­­ve-okat, lemezjátszóista trükköket és nagyzenekaris­­ betéteket klasszikus dalformával ötvöző, Jeru The Da­lmaját, YZ-t, a Q-Ball G Curt Cazal rapkettőst, a jungle­­s Brotherst, saját felfedezettjüket, a soultorkú Vebát,­­valamint a Texas frontasszonyát, Sharleen Spiterits (vendégként felvonultató Northern Sulphuric Soult, az­ (egyik legkiemelkedőbb albumot ’98-ban­­, és készít 1­etett 55 remixet, mire a Wanted utolérte őket, második]­­albumuk, a február végén megjelenő Sleepwalking] (apropóján. Steve-et az együttesről és a zenéről, Mar-I­lkot a kiadóról kérdeztük. STEVE CHRISTIAN - Hogyan kerültetek össze? -Tulajdonképpen véletlenül. Öt évvel ezelőtt ké­j­észült egy lemez, aminek az volt a koncepciója, hogy a­­helyi dj-k helyi producerekkel dolgozzanak párban,­­aztán valami csak kisül belőle. Én Markot kaptam, akit­­egy kész számmal állított be a stúdióba, úgyhogy én i­s már csak finomítottam rajta itt-ott. A dolog olyan jól­ működött, hogy a következő héten Mark egy másik é­sszámába is besegítettem: First Priority név alatt jelent­­k meg, mint a Grand Central első kiadványa. Ezzel kez­dődött a mi partnerségünk is. - Ebből azt veszem ki, hogy rögtön egymásra i­s hangolódtatok. Tényleg könnyen dolgoztok együtt?­ - Igen, bár Mark mostanában mindenkinek azt i­s meséli, hogy ő két évig semmi mást nem csinált, csak j­ó cigizett, literszámra itta a kávét és megállás nélkül e­lhülyéskedett a stúdióban. Ez igaz is, de közben azért i­s a munkáról sem feledkezett meg. Teljesen őrült, de i­s nagyszerű vele dolgozni! (Nevet.) - Kinek mi a reszortja a zenekarban? Mark hozza­­­ az ötleteket, és te vagy, aki ezekből zenét csinál? -Ez így nincs leosztva, mind a ketten nagyjából| |egyenlő arányban kivesszük a részünket az alkotói fo­­­lyamatból... azzal a különbséggel, hogy a szövegeket] . "Mark írja, a hangszereken pedig én játszom. De még ezt­­sem teljesen igaz, mert Mark is szokott ütemeket kreál­­­ni, sőt számokat összerakni, bár én fejezem be őket, és­­­a keverést is mindig én végzem. A lényeg, hogy az| [egész nagyon spontán, egyikünknek sincs fix beosztása] (vagy ilyesmi: az új lemezen például az összes hiphopos] |számot én csináltam, pedig Mark a dj.

Next