Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám
A LIMP BIZKIT NEM TARTOZIK A WANTED SZERKESZTŐINEK KEDVENCEI KÖZÉ, ANNAK ELLENÉRE, HOGY MI ÁLLÍTÓLAG EGY „TRENDI KÖCSÖG” LAP VAGYUNK, MÁRPEDIG PILLANATNYILAG NINCS FELKAPOTTABB ZENEKAR AZ LB-NÉL. ROLLIN' CÍMŰ SZÁMUK KLIPJÉT STAFÉTÁBAN JÁTSSZÁK A ZENECSATORNÁK, FRED DURST MINDIG MINDENHOL OTT VAN, ÉS REPREZENTÁLJA A DÜHÖS IFJÚSÁGOT, INKÁBB MARADNA CSENDBEN. Ha Limp Bizkitről beszélünk, akkor Fred Durstről beszélünk, ezt mindjárt tisztázzuk. Durst a megcsinált lázadó tipikus példája; egyrészt néhány ügyes húzással magát csinálta meg, másrészt hagyta, hogy megcsinálják. Kaméleonként belesimult abba a közegbe - show-biznisz és vidéke - amelyik a mindenkori tinédzsergeneráció köré építi az aktuális trendekbe kódolt mátrixát. BABAPISKÓTA Limp Bizkit Nem nehéz, a mai fiatalok már csúcsfogyasztókként jönnek a világra, demográfiai adatok csupán egy nagyszabású marketingkampányban, mindent megvesznek és mindenre megvehetők. Mondjuk még választhatnak a precízen kialakított életstílusok közül, amiket felkínálnak neki, aztán beállnak ők is a kapcsolt áruk vásárlási láncába. Már jó néhány éve deszkásnak lenni a legcoolabb, és aki deszkás, rapet vagy metált hallgat, vagy együtt a kettőt, az a legtutibb. A lemezipar számára a rap-metál jelenleg az egyik legjövedelmezőbb árukapcsolás, Enter Fred Durst, és máris megvan az, aki nagyban teríti az árut. A fiatalság sajátjának vélt lázadását már rég a multinacionális cégek kontrollálják, azzal, hogy ők jelölik ki a szószólóikat, akik aztán csinálják a műbalhékat, jelszavakban beszélnek - a lázadás heves látszatát keltik, aminek eredményeképpen a valóságban a fiatalok szépen nyugton maradnak. Időről-időre, szinte észrevétlenül szűkítik a tűréshatárt, ahogy mondjuk olcsóbb lesz, de közben összezsugorodik a joghurt vagy a túrórudi - és akkor a fennálló rendszer elutasítása mindjárt merészebb és vonzóbb tettnek tűnik. A rap-metál, amelynek igaz zenei gyökerei vitathatatlanok, tökéletesen megfelel ál-lázadás szítására, Fred Durstnél tökéletesebb pedigréjű generációs szószólót pedig számítógéppel sem lehetett volna tervezni: iskola szabotálása, deszkázás profi szinten, munka tetováló szalonban, egy kis börtön, sok kakaskodás, zenekar, milliós lemezeladások, királyság. Durst hatalomvágyása legendás, egy nagy adag pénzért és egy magas pozícióért (az Interscope lemezkiadó aligazgatója) cserébe be lehetett szervezni. Durst munkába is állt, tessék összehasonlítani a Limp Bizkit első és második albumát, vagy meghallgatni a harmadikat, ami kb. az a rap-metálban, mint Britney Spears vagy Christina Aguilera a popzenében (utóbbi után rendesen csorog Fredünk nyála, pop és metál, egy újabb vásárlóréteg egyesítés van készülőben!), a zene sablonos és kiszámítható, a szövegek gyerekesek ,olyat, mint a pl. a Break Stuff vagy a Rollin’ bármelyik általános iskolás megírna a nagyszünetben. De nincs ezzel baj. A hamburger is finom. Vagy a tejbe áztatott babapiskóta. MRflY I