Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám
„NEM VOLT KRISTÁLYGÖMBÜNK, AMIBE BELENÉZHETTÜNK VOLNA 1991-BEN ÉSZAK-HOLLYWOODI PRÓBATERMÜNKBEN, HOGY MI LESZ 3000-BEN. AKKORIBAN MEG VOLTUNK GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY SOHA SENKI AZ ÉGVILÁGON NEM FOGJA JÁTSZANI A SZÁMAINKAT A RÁDIÓKBAN. A RAP ÉS A ROCK KÉT SZEMBENÁLLÓ MŰFAJ VOLT MÉG, NEM VOLT ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS. MOST MEG HA ODATEKEREK EGY ALTERNATÍV ROCKRÁDIÓRA, ÖTÖDIK ÉS HATODIK GENERÁCIÓS RAGE AGAINST THE MACHINE-EKET HALLOK, AHOL AZ ÉNEKES SUTTOG ÉS ÜVÖLT, A GITÁROS PEDIG R2-D2-SZERŰ ZAJOKAT BOCSÁT KI HANGSZERÉBŐL EZ EGYRÉSZT HÍZELGŐ. MÁSRÉSZT KICSIT DURVA, HISZEN AMIT CSINÁLTUNK EDDIG, AZ TELJESEN PERIFÉRIKUS VOLT. VISZONT MEGNYUGTATÓ SZÁMUNKRA, HOGY MI NEM TETTÜNK ENGEDMÉNYEKET, NEM AKARTUNK MINDENÁRON BEKERÜLNI A RÁDIÓBA. A MAINSTREAM JÖTT EL HOZZÁNK.” (Tom Morello/Guitar World 2001. február) pedig kiderül a szövegekből, a Commie, Nobody, Guerrilla feliratú baseball sapkákból, a Homeless custom-made gitárból, a Che Guevarával beborított gitárládából, a honlapon elhelyezett agitációs propagandából (korábbi Wanted cikkeket lásd 96/06). Ma sincs ez másképp, pedig mint tudjuk, Zack de la Rocha elhagyta a RATM kötelékeit, de Tom Morello gitáros a tavaly év végén megjelent Renegades című, tizenkét feldolgozást tartalmazó, még Zackkal felvett lemez kapcsán kijelenti: „Ez a lemez nem a múltról szól, nem egy szimplán covereket tartalmazó tribute album. Ez egy igazi, a jelennek szóló Rage-album.” Azon művészek számait dolgozták át radikálisan, akiket a kultúra forradalmárainak tartanak. A Renegades lemezt tulajdonképpen a véletlen szülte. A RATM eredetileg egy inkban, akik fontosak számunkra, de úgy gondolom, hogy legalább annyira fontos a forradalmi nézet a kultúrán belül, a zenében, a képzőművészetben stb. Afrika Bambaataa vagy Bob Dylan ilyen.” A lemez így meglehetősen kötetlenül készült, ahogy a korai RATM-lemezek is, az átdolgozást pedig valóban igen szabadon értelmezték a Devo, Bob Dylan, a Stooges, a Rolling Stones, a Cypress Hill, Bruce Springsteen, az MC5, a Minor Threat, Afrika Bambaataa, Erik B. & Rakim számai esetében. Az 1969-es év Detroitjából származó Kick Out The Jams (MC5) és a Down On The Street (Iggy and the Stooges) vagy az Renegades of Funk (Afrika Bambaataa), vagy a How I Could Just Kill A Man (Cypress Hill) beazonosítható valahogyan, de a Microphone Fiend vagy az I’m Housin’ egyáltalán nem, hiszen de la Rocha csak a dalszövegeket hozta le, a zenekar pedig zenét írt hozzá, ők talán a mai napig nem hallották az eredeti verziót. A történet megfordult: a két bónusz a Kick Out The Jams és a How I Could Just Kill A Man koncertverziója. Fontos lemez a Renegades. Pontosítok, fontos kézikönyv a rajongóknak, hány helyről kaphatnak impulzusokat a kultúra frontján. Lelkesedni igen, de mosolyogni továbbra sem lehet az órán, a Rage Against The Machine pedig minden lelkiismeret-furdalás nélkül leülhet gondolkodni a jövőjéről. De azt nem hiszem, hogy a következő album stáblistáján nem lesz feltüntetve a politikai koordinátor neve. H !