Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám

„NEM VOLT KRISTÁLYGÖMBÜNK, AMIBE BELENÉZHETTÜNK VOLNA 1991-BEN ÉSZAK-HOLLYWOODI PRÓBATERMÜNKBEN, HOGY MI LESZ 3000-BEN. AKKORIBAN MEG VOLTUNK GYŐ­ZŐDVE ARRÓL, HOGY SOHA SENKI AZ ÉGVILÁGON NEM FOGJA JÁTSZANI A SZÁMAINKAT A RÁDIÓKBAN. A RAP ÉS A ROCK KÉT SZEMBENÁLLÓ MŰFAJ VOLT MÉG, NEM VOLT ÖSSZEKÖTŐ KA­POCS. MOST MEG HA ODATEKEREK EGY ALTERNATÍV ROCKRÁ­DIÓRA, ÖTÖDIK ÉS HATODIK GENERÁCIÓS RAGE AGAINST THE MACHINE-EKET HALLOK, AHOL AZ ÉNEKES SUTTOG ÉS ÜVÖLT, A GITÁROS PEDIG R2-D2-SZERŰ ZAJOKAT BOCSÁT KI HANG­SZERÉBŐL EZ EGYRÉSZT HÍZELGŐ. MÁSRÉSZT KICSIT DURVA, HISZEN AMIT CSINÁLTUNK EDDIG, AZ TELJESEN PERIFÉRIKUS VOLT. VISZONT MEGNYUGTATÓ SZÁMUNKRA, HOGY MI NEM TETTÜNK ENGEDMÉNYEKET, NEM AKARTUNK MINDENÁRON BEKERÜLNI A RÁDIÓBA. A MAINSTREAM JÖTT EL HOZZÁNK.” (Tom Morello/Guitar World 2001. február)­­ pedig kiderül a szövegekből, a Commie, Nobody, Guerrilla feliratú baseball sapkákból, a Homeless custom-made gitárból, a Che Guevarával beborított gitárládából, a honlapon elhelyezett agitációs pro­pagandából (korábbi Wanted cikkeket lásd 96/06). Ma sincs ez másképp, pedig mint tudjuk, Zack de la Rocha elhagyta a RATM kötelékeit, de Tom Morello gitáros a tavaly év végén megjelent Rene­gades című, tizenkét feldolgozást tartalmazó, még Zackkal felvett lemez kapcsán kijelenti: „Ez a le­mez nem a múltról szól, nem egy szimplán covere­­ket tartalmazó tribute album. Ez egy igazi, a jelen­nek szóló Rage-album.” Azon művészek számait dolgozták át radikálisan, akiket a kultúra forradal­márainak tartanak. A Renegades lemezt tulajdon­képpen a véletlen szülte. A RATM eredetileg egy inkban, akik fontosak számunkra, de úgy gondolom, hogy legalább annyira fontos a forradalmi nézet a kultúrán belül, a zenében, a képzőművészetben stb. Afrika Bambaataa vagy Bob Dylan ilyen.” A lemez így meglehetősen kötetlenül készült, ahogy a korai RATM-lemezek is, az átdolgozást pe­dig valóban igen szabadon értelmezték a Devo, Bob Dylan, a Stooges, a Rolling Stones, a Cypress Hill, Bruce Springsteen, az MC5, a Minor Threat, Afrika Bambaataa, Erik B. & Rakim számai esetében. Az 1969-es év Detroitjából származó Kick Out The Jams (MC5) és a Down On The Street (Iggy and the Stooges) vagy az Renegades of Funk (Afrika Bambaataa), vagy a How I Could Just Kill A Man (Cypress Hill) beazonosítható valahogyan, de a Microphone Fiend vagy az I’m Housin’ egyáltalán nem, hiszen de la Rocha csak a dalszövegeket hozta le, a zenekar pedig zenét írt hozzá, ők talán a mai napig nem hallották az eredeti verziót. A történet megfordult: a két bónusz a Kick Out The Jams és a How I Co­uld Just Kill A Man koncertverziója. Fontos lemez a Renegades. Pontosítok, fontos kézikönyv a rajongóknak, hány helyről kaphatnak im­pulzusokat a kultúra frontján. Lelkesedni igen, de mosolyogni továbbra sem lehet az órán, a Rage Aga­inst The Machine pedig minden lelkiismeret-furdalás nélkül leülhet gondolkodni a jövőjéről. De azt nem hiszem, hogy a következő album stáblistáján nem lesz feltüntetve a politikai koordinátor neve. H !

Next