Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7. szám
: Dave Navarro: Trust no one :: Capitol Perry Farrell: Song yet to be sung :: Virgin Szinte egyszerre jelent meg Dave Navarro és Perry Farrell, a valahai Jane’s Addiction két jó emberének szólólemeze. Ez az érdekesség, valamint az az apropó írat róluk közös recenziót, hogy úgy hírlik, a RHCP és egyéb irányokba tett kitérők után mostanság mindkettejüket a két-három éve a Kettle Whistle lemezzel hivatalosan is fekete lyukká minősített Jane’s Addiction nevű csillag kezdi vonzani. Rövidebben szólva: a pre-grunge csapat rövidesen visszatér, és az arcunkba vágja a... nem is tudom, mit... talán poszt-poszt-grunge-ot. Amúgy, félretéve minden iróniát, ez üdvözlendő tény. Együtt biztosan jobbak. Mert amit itt külön-külön összehoztak, az inkább feledhető. Navarro maradt a grunge-nál és a hagyományos hangszereknél, itt-ott torzít ugyan a gitáron, Bowie 97-es Earthlingjéhez hasonló hangokat kapunk, ám ezek csak elvétett kísérletek, amelyeken a rock-nagypapa is csak viccelődne. Navarro a grunge-nak persze valamilyen továbbtenyésztett változatával szembesít bennünket: az album emlékeztet még a Pearl Jam No Code-jára, de hát az sem volt valami nagy dolog. Lekerekített, óvatosan slágeresre szabott dalok ezek, de az ötödik után már mindegyik ugyanolyannak tetszik. Jaj, kicsit még a Creed-re is hasonlít, de ez, tudom, hogy sértés, inkább hagyjuk. Farrell már koncentráltabban csinálja, amit csinál. Könnyű neki: ő teljesen váratlan hangzást produkál, és így talán kevésbé tűnnek fel a lemez hibái. A szinte teljesen elektronikus hangzású, a drum'n'bass és a hip-hop vizeire kalandozó lemezen azonban az elektronikának csak annyi szerepe van, hogy a gitárokat kiváltsa. Farrell nem sikítozik, mint régen, inkább használja a hangját, de gyakran torzító vigyáz rá. A nyitó Happy Birthday Jubilee, és tessék, nála is ezt kell leírnom, olyan, mintha Bowie Earthlingjén lenne. (Jesszusom, Bowie poszt-grunge?!) Amúgy vannak szép dalok is, a Shekina, a Say Something vagy a Seeds például, de kár a zenei köntösért, valahogy az az érzésem, hogy valami hiányosság elbújtatása végett lett kitalálva. Szóval, várjuk az új Jane’s-t! Szálinger Ramones: Anthology:. Warner Két CD. Egyszer harminchárom, még egyszer huszonöt szám. Egy életmű, vagyis múlt idő, sajnos. Remek illusztrációja előző havi számunk Ramones összeállításának. Csak egyféleképpen tiszteleghetek előttük, ha e sorok oly rövidek lesznek, mint egy velős Ramones-szám: kurva jó Hfülöp-AC/DC: Stiff Upper Lip: Warner Igen, nem tévedés, a tavalyi lemez „special limited tour edition package-ét” tarthatjuk a kezünkben (prágai koncertbeszámolónkat lásd a következő számban), amely a sorlemez mellett egy bonusz CD-t tartalmaz, rajta egy kiadatlan új felvétellel, a Cyberspaceszel, valamint az AC/DC 1996-os madridi koncertjének részleteit Back In Blackkel, Hard As A Rockkal, Ballbreakerrel, Whole Lotta Rosie-val, Let There Be Rockkal. Ezen kívül helyet kapott a Stiff Upper Lip lemez három videója is, úgyhogy nem is pazarlom a szót, inkább tovább headbangelek a képernyő bal sarkán őrjöngő Angusszal H -fülöp-Punk-O-Rama, 2001 Vol. 6.:: Epitaph/HMK A hatodik alkalommal megjelenő Epitaph-válogatás huszonkét előadót prezentál a kiadó istállójából nagyrészt olyan felvételekkel, amelyen legutóbbi (főleg idei) lemezeikről lettek kimásolva, öt szám pedig eddig kiadatlan volt. Aki ismeri a kiadót, annak igazi meglepetést nem okoznak a zenekarok, egyértelműen kiderül egy számból is, hogy a legerősebb felvételeket még mindig a Rancid, a Dropkick Murphys, a downset, a The Donnas lánycsapat bitorolja, meglepően jó a Heiderposses, a Beatsteaks, a Terrorgruppe, a maidenesen ikergitáros Death by Stereo. Az öregfiúk, a Bad Religion, a Descendants, az NOFX, a Pennywise pedig Exene Cervenka őspunklánnyal kiegészülve hozzák az átlagot, a többiek meg belesimulva az átlagba kitöltik a játékidőt H -bébé- The Bouncing Souls: How I Spent My Summer Vacation :: Epitaph/HMK A zenekar punkzenéje leginkább a Pennywise-éhoz hasonlítható, ha már az Epitaph kiadónál maradunk, így jó néhány olyan dalt találunk, amelyek a punkhimnusz kategóriába sorolandók: a True Believers, a The Something Special stb. mind középtempós dallamok, amelyeket együtt lehet énekelni, óóóózni a The Bouncing Soulsszal, miközben az összetartozás érzete jótékonyan beborítja a bakancsoktól porzó levegőt. Ha pedig teljesen mindegy, ki idézi elő ezeket a magasztos pillanatokat, annak itt ez a tizenhárom számos, harmincnégy perces, eredetinek nem eredeti, de lendületes, korántsem bonyolult gondolatvilágú, pár slágerrel megpakolt lemez. Or Hfülöp- Dave Metthews Band: Everyday:: BMG A világ egyik legtisztább hangképű és legunalmasabb zenekarának legújabb sorlemeze. Egyszóval leglegleg. Kitűnő aláfestés kollektív öngyilkossághoz Hehe RAMONES FÜLBEmÁSZÓI JÚLIUS WANTED 63 Radiohead játék. Mi volt a zenekar debütáló albumának címe? 2. Mi a zenekarban muzsikáló testvérpár vezetékneve? 3. Mi az új albumot beharangozó kislemezdal címe? A helyes megfejtők között Radiohead pólókat sorsolunk ki. Beküldési határidő: július 16. Cím: Wanted, 1117 Budapest, Orlay u. 5-7.