Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 8. szám
Pozitív Amber Smith NA, TALÁN MOST MÁR SIKERÜL. Valamikor 1996-ban „Smiths-kedvelő zenészek” egy kis csoportja megalapította a Fanzine nevű zenekart, amely akkoriban az Időrablók mellett a magyarországi brit popzenekedvelők kicsiny csoportjának vérkeringését hivatott szinten tartani. A felélénkítés az állandó tagcserék miatt nem sikerült —egy ideig dobolt a zenekarban Riegler Attila, a Puzzle jelenlegi dobosa is. A dalszerzői és énekesi posztot betöltő José azóta grafikusként tevékenykedik (az ő munkája a Alincs szükség ránk című nagylemez borítóterve is), a mellőle kinőtt Ponikló Imre pedig két évvel ezelőtt saját projektet indított útjára, nos ez az Amber Smith. (Az ugyanezzel a névvel büszkélkedhető pornósztárt is mindenki szereti, de természetesen nem ő volt az ihlet, hanem sokkal valószínűbb, hogy a fent már említett, a ’80-as években Nagy Britanniában jelentősnek mondható The Smiths zenekar.) Tehát az Amber Smith eredetileg Ponikló Imre „álneve” volt, amely név az eleinte még a Fanzine mellett írt — a Napjaink elmentek című már 1997 óta fiókban hevert — saját dalokat szándékozott megkülönböztetni, melyeket később 2000 elején rögzített Above The Clouds (Wanted 2000/05) címmel. A külföldi (németországi) tapasztalatszerzés rövid volt ugyan, de nem eredménytelen: a lemezkiadós kapcsolatok mellett itteni élmények ihlették az azóta is egyik legjobbnak tartott Parkban című slágert.„Egész végig Berlinben kebabot ettem, nem tudom, ez olcsó volt és finom. Aztán rászoktam. Spandau meg egy nagyon szép kis külső kerület. Jó kis parkok vannak arra, ahol le lehetettt feküdni és hülyeségekről beszélgetni a kellemesen meleg tavaszi napsütésben." — meséli Imre. Tavaly ősszel pedig mondhatni beindult a gépezet: elkészültek a dalok magyar nyelvű verziói, újak születtek, idén januárban pedig szerzői kiadásban megjelent az első nagylemez Nincs szükség ránk (Wanted 2001/02) címmel. Azon főként kissé légies és melankolikus dalok voltak hallhatók . „A Senkiben direkt nem lehet érteni egy szót sem, az egészet próbáltam olyan álomszerűre megcsinálni... mert hogy egy álom a témája... tudod, ez is olyan dal, amire rossz érzéssel ébredsz, ha esetleg elalszol a lemez hallgatása közben, pedig szép dal akar lenni. Ezt a próbahelyen vettem fel zongorán egy diktafonnal. " Még az ősszel Imréék megnyertek egy tehetségkutató versenyt Mátyásföldön, melynek díja 50 órányi stúdióidő volt. Ez pont elég egy kislemez (angolul EP) felvételéhez, amely a napokban jelenik meg mind Budapes ten, mind Berlinben (a Firestation Tower Records jóvoltá ból). A Pozitív címet viselő EP az Amber Smith egy másik - jó sok kritika érte őket a nagylemez negatív sugallató címe miatt - arcát mutatja, a kezdő Indíts és a címadó Pozitív című dalokban hallható igen komoly gitárzúzás lényegében egy nálunk eddig ismeretlen előadásmódot takar, bizonyítva, hogy a zenekar még nem adta fel a kísérletezést. De sokkal inkább azt mondanám, hogy fejlődőképes. -greenpea„A szerencse a hanghordozásodon múlik" szól a Divine Comedy valamelyik dalában - és ez a Fabulon zenekar tagjaira különösen igaz. A jelenleg három tagból álló zenekar valamennyi tagja komoly reményekkel kezdett neki a zenélésnek, még valamikor a '80-as évek közepén és mindannyian jelentős sikereket könyvelhettek el a ’90-es évek fordulóján, aztán persze mégsem. Magyarországra mindenesetre a saját pénzükből jutottak el - és persze hoztak magukkal nagyon sok mindent, amit ott tanultak, és amely miatt szokás is lett őket is, mint minden angolszász eredetű muzsikát, a britpop jelzővel illetni. Hogy pontosan miről is van szó, azt csupán halványan tudom körvonalazni. Mike Lindsay dalszerző-gitáros-énekes, lényegében a Fabulon alapítója a Slimcen Girl, illetve a Godless zenekarok frontembereként tevékenykedett a ’90-es évek elején Glasgow-ban, ahol olyan zenekarokkal játszottak együtt, mint a Primal Scream, Teenage Fanclub vagy az akkor még teljesen ismeretlen Blur. A basszusgitáron játszó - korábban dobos, csak megunta — Nathan Johnson egy, a Sony által leszerződtetett Flop nevű seattle-i zenekarban játszott évekig, turnézott többek között a Lemonheadsszel, amíg aztán a Sony kirúgta őket. Mike Zwecker dobos Atlantából jött, ő az R.E.M. menedzsere által futtatott Doggone Records „támogatott” Seven Simons nevű zenekarban dobolt. Ha ezt összeszámolom, van tehát ’90-es évek eleji angol indie-reneszánsz, Seattle-punkpop és folk-rock Atlantából. Azért ez izgalmasan hangzik, még akkor is, ha az egyetlen dolog, ami hiányzik, az maga a ’90-es évek, de annak már különben is vége. (Félve merem megjegyezni, hogy Magyarországon ez a fajta popkultúra még mindig teljesen ismeretlen és szóval, egészen biztosan át kéne már esni rajta, hogy tovább lehessen lépni.) A két évvel ezelőtt saját kiadásban megjelent Vanity Case című lemezük nagyon is szórakoztató, dallamos-energikus popzene, ironikus-vicces szövegekkel. Ők úgy hívják, rock’n’roll. -perasverdesfotó: Peter Pawinski 10 IAUG UJ.6M |"”m ivantrd umpad * 0S.05. (vasárnap) * 18:00-19:00 I uvantrd umpad * 08.05. ihítfői * 15 00-16:00 ívu/ui. ambprsmith. hu