Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 8. szám
A napfény íze ••••.• Sunshine NEM EGYSZERŰ FELADAT A KÖNNYŰZENEI PALETTA EGYMÁSTÓL OLY TÁVOL ESŐ MŰFAJAIBÓL ÉPÍTKEZNI, MINT A HARDCORE ÉS A BRIT GITÁRPOP, VAGY A NOISE ROCK ÉS AZ ELEKTRONIKUS TÁNCZENÉK. Ha nincs meg az egyensúly, a súlyosabb riffek elriaszthatják a cizellált lelkű britpoppereket, a hardcore arcoknak viszont zúzni kell, és így tovább. A cseh Sunshine-nak sikerült a megfejtés, májusi első magyar fellépésükkel azonnal meghódították a hazai underground rockzenei színtér legkülönbözőbb részeiről összeverbuválódott közönséget. A hét éve változatlan felállásban működő Sunshine a Prágától délre fekvő huszita városból, Táborból származik, akárcsak a szintén hardcore hátterű és külföldön elismert progresszív rockzenekar, a Waawe. Zajos hardcore-bandának indulnak, ezt a korszakot első két lemezük, a Nice Songs From The Shadow Of The Room és a Historical Stereo Loops Beat And Bloody Lips reprezentálja. A második album megjelenése után ’97-ben máris összejön egy amerikai turné a Short Wave Channel nevű San Diegó-i kísérleti hardcore-zenekarral, akik később Camera Obscura néven lesznek ismertek. A turné eredményes, hiszen egyrészt megjelenteti a második lemezt odaát a GSL kiadó, másrészt sokat tanulnak a kinti zenekaroktól. Hazatérve bátrabban kezdenek el egy új hangzással kísérletezni, amit a Sunshine zenei agytrösztje, a nyakigláb énekes-gitáros Ray leginkább a proto-punkból (Stooges, MC5), a hetvenes évek glam-rockjából és art-punkjából (Devo, Television), és a hetvenes-nyolcvanas évek gótikus rockzenéjéből és gitárpopjából (Joy Division, Bauhaus, Cure stb.) gyúr össze, de úgy, hogy a zenekar hű maradjon hardcore indíttatásához, és egyúttal a modern tánczenékből átvett elektronikus elemekkel naprakészen is szóljon a végeredmény. „Ezeken az újhullámos zenéken nőttem fel a nyolcvanas években, így teljesen természetes, hogy bekerültek a hangzásunkba," mondja Kay. ’98-ban, hála egy közös ismerősnek, a Sunshine két alkalommal fellép az éppen első európai turnéját lebonyolító At The Drive-in előtt, akik szintén az emo/hardcore műfaj határainak kitágításán ügyködnek. A közös koncertezésből barátság lesz, amelynek eredményeképp 2000 telén a Sunshine lenyomhat egy turnét az USA keleti partján az addigra már médiakedvenc ATDI és a Stooges-féle nyers rockandrollban utazó Murder City Devils társaságában, mindenhol telt ház előtt, majd az ATDI-val közösen egy split i2”-et is megjelentet tőlük a Big Wheel Recreation kiadó. Ugyanennél a kiadónál jelenik meg odaát (Európában a cseh Day After Recordsnál) a Sunshine harmadik lemeze, a Velvet Suicide, amely megmozgatja az ATDI-producer, Ross Robinson fantáziáját is. „Az ATDI tagjai megmutatták neki a lemezt, mire annyira belelkesedett, hogy átrepült ide hozzánk egy pár napra, hogy megbeszéljük egy esetleges jövőbeni együttműködés lehetőségét," meséli Kay. „De kiderült, hogy elég sok mindenben különbözik a véleményünk, ezért végül nem jött össze a dolog." Az amerikai sztárproducer helyett inkább maguk rögzítik a Day After Recordsnál az idén megjelent Necromance - Digital Urban Icons címet viselő legújabb lemezt, amelyen az eddigieknél valamivel nagyobb teret kap az elektronika, de alapvetően a Velvet Suicidedal megkezdett úton haladnak tovább. „Most éppen új kiadót keresünk Amerikában, és minél előbb szeretnénk ismét a tengerentúlon turnézni, hiszen az emberek elég gyorsan felejtenek," mondja Kay, és hozzáteszi, hogy a következő USA-turnét valószínűleg a Murder City Devils társaságában nyomják majd le, miután a média által mesterségesen gerjesztett hisztéria hatására kikészült ATDI kiesett a képből. A zenekari tagokról a magyarul is kiválóan beszélő turnéfotós, Stan szolgál bizalmas információkkal. Ezek szerint Kay kizárólag a zenének él, a buszban csak akkor lehet hozzá szólni, ha kifogy a discmanjéből az elem. A dobos Dan tartja kezében a pénzügyeket és készíti el a zenekar időbeosztását, míg a legfiatalabb tag, a basszusgitáros-billentyűs Martin folyton az okkultizmussal foglalkozó könyveket bújja, és közben buzgón jegyzetel. Kay sajátos vonása még a félig nyitott szemmel való alvás, amivel rendszeresen halálra rémiszti a kívülállókat. Ami pedig a hathetes tavaszi európai turnén átélt kalandokat illeti, Stan azt a spanyolországi St. Feliuban történt esetet említi, amikor is az elhagyatottnak hitt helyi öbölben meztelenül fürdőző zenekari tagokat a helyzetet félreértő környékbeliek kövekkel dobálták meg, majd slusszpoénként később az is kiderült, hogy ugyanebben az öbölben egy cápát fogtak ki két héttel korábban. A Szigeten, ahol augusztus elsején lépnek majd fel a Wanted színpadon, hasonló veszélynek nem lesznek kitéve, a színpad környékén legfeljebb a hazai zenei szaksajtó médiacápáinak felbukkanása várható. Rocco fotó: Gladia wanted s?inpad + 08.01. (sz erda + 2130—23:00