Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 8. szám
A két szombathelyi üzletember már nem tért el sem a lakásban, sem az irodában a rengeteg nagy méretű képtől. Bármennyire is igyekeztek cserélgetni őket - voltak mindenféle taktikák és trükkök - rá kellett jönniük, hogy nyolcvan-kilencven tabló nagyságú képpel együtt élni lehetetlen. A szombathelyi üzletemberek ezért leemelték az Irokéz névre hallgató gyűjteményük javát és múzeumokba, galériákba szállították, így mégis praktikusabb - gondolták. Pados Gáborral és Pajor Zsolttal - a két szombathelyi üzletemberrel - Késmárki beszélgetett. Pados Gábor: Klasszikus értelemben vett mecénások nem vagyunk, hiszen a gyűjteményünk * »««MandhAs: natchzsenx sem úgy alakult ki, hogy mecénások lettünk volna. 1997., akhil, vAszon, 95x95 ch Azt mondom, hogy üzletemberek vagyunk, olyanok, akiket a mai magyar modern képzőművészek munkái érdekelnek. wanted: Az Irokéz gyűjtemény gerincét az Újlak Csoport munkái alkotják. Mégis hogyan találtatok rájuk? GBIAUG UJ:6H ... AM UÁIAS201 prdos Gábor: A kapcsolat nagyon egyszerű: az Újlak csoport egyik tagja Szarka Péter is szombathelyi és rajta keresztül ismertük meg őket. Folyamatosan jártunk aztán megnyitókra és kiállításokra, együtt buliztunk. wanted : Lehetett sejteni, hogy az alkalomszerű installációk és happeningek a mostani magyar kortárs művészet meghatározó szubkultúráját fogják létrehozni? pados Gábor: Ez a kilencvenes évek eleje. Ekkor még egyáltalán nem volt bennünk egy abszolút mainstream érzés velük kapcsolatban. Sokkal inkább segíteni próbáltunk a fiatal képzőművészek helyzetén. A kilencvenes években az Újlak Csoport gyakorlatilag legendává vált és mi végigéltük ezt a legendát. Bajor zsolt: Azt persze láttuk, hogy itt teljesen friss dolgokról van szó, olyan dolgokról, amikre akkoriban még senki sem figyelt fel illetve a kritikusok számára megemészthetetlennek tűnt az itt folyó munka. Folyamatosan képeket vásároltunk. A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy melléjük álljunk. Az egyébként sokkal izgalmasabbá tette ezeknek a képeknek a jelentőségét, hogy megosztotta a közvéleményt. Erdos Gábor: Nem művészettörténész szemmel vásároltunk és hoztuk össze a gyűjteményt akkoriban. Sőt, az egész nem is gyűjteménynek indult. A képek a lakásaink és irodáink falait díszítették. Amikor már nem fértek el sehol rájöttünk, hogy az egész anyagot gyűjteménnyé kell változtatnunk. Azóta ezek a művészek, a gyűjtemény művészei el- is ismertekké váltak. Komoróczky Tamás nagy sikerrel szerepelt az idén a Velencei Biennálén. Rendszeresen kérik a művészek a képeiket, hogy kiállíthassák. Trieszttől Párizsig számtalan helyen megfordultak már a gyűjtemény egyes darabjai. Szombathelyen volt az első bemutatkozó kiállításunk. Teljes egészében így kiállítani egy gyűjteményt nem szokás. De mi szeretnénk népszerűsíteni a kortárs képzőművészetet. wanted: Van erre igény? Erdos Gábor: Ennek a népszerűsítésnek talán most jött el az ideje. Szombathelyen több mint négyszázan jöttek el a megnyitóra, és óriási nagy megtiszteltetés, hogy a Műcsarnokban is megjelenhet az Irokéz gyűjtemény. wanted: Azt írják a gyűjteményről, hogy a benne lévő alkotások a kortárs magyarországi képzőművészet pontosan behatárolható részéből kerülnek ki. Mi ez a pontosan behatárolható rész? ÁDÁN ZOLTÁN! TIMETICK ► 2000, PORFESTOK, AKRIL, VÁSZON, 97X78 CM