Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám

Vespertine UNIVERSAL Mintasziszták A magyar underground hiphop mozgalomban csak azoknak van helye, akik elég m­i meg street arcok, és halálosan komolyan veszik magukat. Nincs helye az idióta és túlspilázott szövegekkel és infantilis hu­morral bomlasztó Belgának. Nincs helye a Nyelvte­rületnek, a hívatlan vendégekként a színtérre pofát­­lankodó, stílusgyakorlat gyanánt rappelő három költőnek. És nincs helye annak a két tüneményes csajnak sem, akik ilyenekkel viccelődnek, hogy „én már brékeltem az elemiben / én szólóztam a Public Enemyben”. Ha az underground hiphop mozgalom­ nak nem kellenek, az az ő bajuk, mi vevők vagyunk rájuk: Wanted is down with Ludditák. »Hímekben beszéljünk, vagy freestyle-ban?« — kér­dezi MC Móki, azaz Fiáth Marianna még mielőtt bármi kiderülne a Ludditákról. Imádnivalóak, az már biztos. »Móki barátja mesélte egyszer, hogy összetört a gimi­­ben egy ampermérőt, mire Móki azt mondta rá, hogy luddita, amiről egyikünk se tudta, hogy mi az. Ezen tök sokáig röhögtünk, egyrészt, hogy milyen hülyeség hogy a Móki ilyen felesleges dolgokat tud, másrészt meg mennyi hülyeségre aggatnak szót, például a demon­­sztráció az ablakon való kivetés. Az, hogy Ludditák ugyanilyen abszurd, mert nincs mögötte semmi, mint ahogy a mi együttesünk mögött se volt« - indokolja a szokatlan névválasztást MC Tita, azaz Fiáth Titanilla, Móki három évvel idősebb nővére. A Ludditák néhány hónapig tényleg csak egy név volt, aztán egy délután alatt megszületett a Tilos a reggel című szám, valamikor két éve, „azér’ mer' a rádióhallgatás átment délelőtti héderbeA szám tetszett a tilososoknak, játszották, sőt a támogató bulijukra is meghívták fellépőnek a Luddi­­tákat, akikről sokan azt gondolták, hogy két csitrilány. »A tilosos számban tényleg olyan a lányok hangja, mintha 10-12 évesek lennének, el lett rontva a keveré­se« — ismeri be Homoki Péter, a Ludditák pótpapája és zenefelelőse, amúgy a kecskeméti Yzgin Over experi­mentális etno-folk zenekar oszlopos tagja. A lányok egyébként sem elégedettek a hangjukkal. »Lehet, hogy aranyosak vagyunk, ahogy próbálkozunk, de az biztos, hogy hangunk nincs hozzá« - mondja Tita. »A hangunk magában szar« - pontosít Móki. »Emlékszem, amikor először adtam a kezükbe mikrofont, hú, hát csak óbé­­gattak« - eleveníti fel a kezdeteket „a futóhomok fia”. Az „egyik legmagasabb templomtorony városába” valósi Móki és Tita már az általános iskolában nagy lap- PROFIL | SZEPTEmBER | 111 WANTED 65 |­1*1 UNIVERSAL MUSIC www.universalmusic.hu

Next