Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám
perek voltak, ami akkor kimerült a Rim-DMC, a Beastie Boys és a Public Enemy lemezeinek hallgatásában. Aztán két éve egy IMMC-koncerten újra kibújt belőlük a hiphopper. Akkor már ismerték Homoki Pétert, aki ugyanabban a Bahia boltban dolgozott, mint Móki; a zenekaralapítás szinte adta magát. Abban mindhárman egyetértenek, hogy a szövegek és a zene viszik el a produkciót. Meg abban, hogy nem veszik túl komolyan a dolgot. A Ludditák repertoárja jelenleg összesen nyolc szám, eddig, egy kecskeméti házibulit is beleszámítva, öt koncertet adtak. Móki szerint a Ludditák „sztájija" rögtön lejön. Az iróniára gondol, ami csak úgy süt a szövegeikből. A „Luddita-indulónak” is beillő Mikrofonkábelben átírják a raptörténelmet, hogy fityiszt mutassanak az őket elutasító, a mozgalom felett őrködő magyar undergroundnak („Én MC Titi már '86-ban / tag voltam az old school-magban”). »Amikor először voltunk stúdióban, még a Kádár utcai ICl-ban, rögtön feltűnt, hogy egy gramm humorérzék nem volt senkiben, csak nagyon sok önérzete - mondja erről Móki. A Csaj-számban a fiúja elvárásainak megfelelni vágyó rappes csaj sikertelen átváltozási kísérletét mesélik el („neked a tip-top csaj / nekem a hip-hop zaj kell”). A Ludditáknál egyébként a saját nőiességük „nincs terítéken”, nem akarnak rájátszani. (Nem úgy mi itt a Wantednál. Lásd fotók, a szerk. férfitagjai) »Ez nem állna jól« — véli Móki. A Bicajban a biciklisfutárokat cikizik (Ahogy a Ludditákból nem lesz Madonna / úgy futárból sem lesz szalonna”), a gyalogostársadalom szemszögéből. Az irónia néhol átcsap gúnyba; a Hippiben a Bahia-kultúrán köszörülik a nyelvüket („megvált a bevált trapézgatya”), a Szpészfékben a drogozás, mint elcsépelt társalgási téma kerül pellengérre („Ha a trip ma a trendi, nem spórolok a szóval”). »Arról se beszélünk, ha rágyújtunk, nem?« - jegyzi meg Tita. A két fennmaradó számuknak egészen konkrét „apropója" van: a Tilos a reggel a Tilos Rádió dicséretét zengi, a Glória pedig a dunaújvárosi B-film brigád, a Cruel World Team Sohasevolt Glória című, az idei Filmszemlén is bemutatott filmjéhez készült, haverságból. A szövegeket általában Tita írja — »úgy, hogy közben mondom hangosan« —, aztán a többiek alakítanak rajta, ha szükséges. A Ludditák rapjeiben az irónia mellett rengeteg a nyelvi játékosság, ugyanakkor finoman áttüremkedik rajtuk a lányok értelmiségi háttere (Móki felvételizik az ELTE magyar szakára, Tita pszichológiamagyar szakra jár, és antropológián végez). »Azért diploma nélkül is meg lehet érteni őket, az összes futár haverunknak tetszenek« - védekezik Tita, akit inkább az foglalkoztat, hogy a szöveges ritmusa a jövőben minél „csavarosabb" legyen. »Érzem, hogy nagyon „nyelvterületesek" a szövegek; a soroknak ugyanaz a ritmusa, és szóvégi rímekre vannak kihegyezve« - analizál Tita. Ha megvan a szöveg, a lányok feléneklik egy alapra, amin aztán Peti variál, otthon, egyedül ez a bevált gyakorlat. Zenei téren „kötélhúzás" folyik a Ludditákban. „Péter sokkal minimálabb, letisztultabb zenét akar alánk tenni, de akkor kijönne, hogy mennyire gyenge a hangunk" — vázolja a helyzetet Tita. Ugyancsak vita van az albumkérdésben is. „Péter azt mondja, hogy előbb tépjünk fel sokat, fejlődjünk, forogjon a nevünk, aztán csináljunk csak lemezt. Mi viszont már most szeretnénk, ha lenne valami, amit odaadhatnánk azoknak, akik kiváncsiak ránk. Ha nem is egy lemez, de legalább egy néhány számos, jó minőségben felvett CD" — mondja Móki. Ha sikerült kiegyezniük, és elkészül valamikor a lemez, csak kis kiadó jöhet szóba. „Jó lenne, ha maradhatnánk undergroundok. Hogy akkor írjunk számot, vagy lépjünk fel, amikor kedvünk van" — tűnődik el Móki. A magyarországi majorok ezt ne olvassák el! A Ludditák valószínűleg a legszeretnivalóbb, legjópofább és legszórakoztatóbb fel nem fedezett zenekar ma Magyarországon. 4RAY fotó: GLÓDIA I SZíPTEITtBER I PROFIL U/fiNTID 6 5