Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám
„A fiatal divatbuzik a Pepsi-Szigetre járnak lázadozni — a szülők pénzén!” — dalolta önfeledten idén is a Szigeten a Burzsoá Nyugdíjasok. Szép emlék, csak egy kicsit paradox (hogy Sziámit is idézzünk), de merőben ellentétes véleményeket olvashatunk a Szigetről ebben az írásban is. Példálózhatnánk vagy elviccelhetnénk olyan súlyos közhelyekkel, hogy minden ember egy külön sziget, meg ízlések és pofonok, de ezt inkább meghagyjuk a rendkívül színvonalas tévéműsoroknak. Tegyük hozzá bátran, egy rendezvény sikeréről vagy hangulatáról nagyon nehéz képet kapni utólagos vélemények alapján, és máris énem, ahogy a szorgalmas Wanted olvasó okos fejében megfordul a gondolat, mi a jó istennek tesznek fel ezek körkérdést, ha semmi értelme az egésznek? Az alább nyilatkozókat egyetlen dolog mégis összeköti, mindannyian dolgoztak egy héten át, nem csak alibiből viseltek zöld karszalagot, ők csinálták a Szigetet. Náluk lehet reklamálni, vagy nekik lehet gratulálni. Ja, és (egy kivétellel) állítólag mindanynyian halál jól érezték magukat, amikor ráérő idejükben körbenéztek a Szigeten, már ha volt egyáltalán ▼ Lénárd László (Metal Hammer színpad) Idén mutatkoztak be először nagysátorban a metál zenét játszó bandák, akkora sikerrel, hogy még minket is meglepett. Mivel ez volt az első alkalom, tulajdonképpen vakrepülés volt az egész, de a visszajelzések alapján a rocker tábor kivételesen egységes véleménye, hogy eszelős buli volt ez az egy hét. A hangerő szerény volt, de az okokat ismerjük, ezen nem lehet segíteni. Elkelt volna több sátorhely a nagysátor körül, nagyon sokan szerettek volna a közelünkben letelepedni, és több vagy nagyobb büfé sem ártott volna, de ez is csak a sikert bizonyítja, meg azt, hogy ekkora érdeklődésre nem sokan számítottak. Az ismert külföldi bandák vonzották a legtöbb rajongót, a Nightwish, a Moonspell és az Ignite koncertjeire nem lehetett beférni, bár szervezőként az én szívemhez az összes nálunk fellépő banda közel állt. Ráérő időmben többnyire a Wanted sátorban álldogáltam, és ott leginkább a Tekintetes úr jött be, teljesen más stílus, de nagyok voltak. ▼ Dudás Béla (Nagyszínpad hangja) Három szóval körülírva: fárasztó, hosszú és munkás hét volt. De elsősorban mégis fárasztó. Idén minden összejött, és ami elromolhatott, az el is romlott. Ennek megfelelően huszonkét órás műszakok voltak, két, jobb esetben háromórás alvással. A legrosszabb nap a csütörtök volt, amikor az egyik okostojás letáborozott, és a sátorkaróját egy kábelbe ütötte bele. Az esetet a továbbiakban nem kommentálom. A legjobb napom, ezek után könnyű kitalálni, a kedd volt, amikor vége lett az egésznek, lehetett csomagolni, és menni aludni. ▼ Philip (Műsorvezető, Nagyszínpad) Minden évben kint vagyok a Szigeten, és megpróbálok minél több helyszínen megfordulni, de az idén már annyira sokszínű volt a kínálat, annyi érdekesség történt egy időben, hogy ez már a bőség zavarához vezetett. Ezt szeretem a Szigetben, mert ilyenkor érzem, hogy jó helyen töltöm az időmet. Zenekarokról szólva, kellemes meglepetés volt szá momra a Placebo, de az igazi kedvencem Szabi (Sub Bass Monster) koncertje volt, amúgy is jóban vagyunk, ráadásul ott a Szigeten, a koncert előtt tudtuk meg, hogy aranylemez lett az új LP-je. Ünnepi hangulatú, remek koncert lett belőle. Csalódást hozott a Morcheeba, kicsit unalmasnak, fáradtnak tűnt a produkció. Azt hiszem, olyan zene ez, amit otthon, nyugalomban, a cédáról tudok igazán élvezni. Minden évben a Nagyszínpadon dolgozom, de úgy érzem az idén szólt messze a legjobban, nagyon jó volt a hangosítás. Ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy jobb legyen a hangulat. Nagy kedvencem idén a Cinetrip sátor volt, jó filmek, kellemes tálalással. A közvetítés hatalmas ötlet volt, a szalmabálás térelválasztó megoldás szintén. A Táncdalfesztivál sátor viszont az idén is lélektani rejtély marad számomra. Több fellépő mesélte már, hogy milyen bizonytalanok a fellépéssel kapcsolatban, és magam sem tudom eldönteni, hogy a közönség többsége kiröhögi a fellépőket vagy tényleg nosztalgiázik. Lehet, hogy ez is, az is, szóval kellemetlen, tudathasadásos állapotba kerülök, ha betévedek a mulatozók közé. ▼ Marsi László (Színpadmester, Wanted színpad) Nagyon jó buli volt az idei, de én hazajártam, mert ha kint kellett volna aludni, nem bírtam volna ki ezt az egy hetet. Amúgy sokat javultak a körülményeink tavaly óta, idén volt rendes zuhanyzónk, öltözőnk, lakókocsi, teljes kényelem. A Gorilla volt a kedvenc, idén még nem láttam őket, különben is nagyon hiányzott egy rendes psychobilly zenekar a magyar palettáról. Nagy élmény volt a Korai Öröm is, a külföldiek közül pedig a francia Zenzile és a cseh-skót Chancers ska zenéje fogott meg. Általánosságban azt éreztem, hogy a nagyon nagy sztárok elmaradtak, viszont a kisebb színpadok felhozatala sokat erősödött. Igaz, ez sokszor ahhoz vezetett, hogy egyszerre három-négy helyen kellett volna lennem. Egy időben játszott például a RUN-DMC, Omara Portuondo és az Ignite. Nehéz feladat az egymástól legtávolabb eső színpadok között rohangálni, úgyhogy végül egyiket sem néztem meg. S21GITKÖR 1 SZEPTEmBER 1 UlflMTED 65