Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám
Ha amerikaiak lennének, már a metalcore műfaj legfelkapottabb zenekarai között tartanák őket számon, állítja a budapesti Dawncore-ról német kiadója. A srácok mindenesetre így is megmutatták, hogy nem jelent akkora hátrányt kis hazánk kedvezőtlen földrajzi és gazdasági helyzete, amit ne lehetne rengeteg munkával és lelkesedéssel legyőzni. Entertainment for the Rest című új lemezük már Európa-szerte kapható, november-decemberben pedig a washingtoni Darkest Hour társaságában koncerteznek Berlintől Londonig. A Wantednak a frontember, Sós Balázs és Ács Máté basszusgitáros nyilatkozott. A lassan nyolcéves zenekar története a szokásos hazai próbálkozások után ’99-ben kezdett igazán izgalmas lenni, amikor Balázs és barátja, Jakab Zoli (Newborn) gondoltak egy nagyot, és nekiláttak leszervezni egy közös európai turnét. „Egyszerűen felemeltük a telefont, illetve leültünk a számítógép elé és levelezni kezdtünk. Megvolt az első Dawncore-CD és az első Newborn-lemez, csináltunk promo pakkokat és megpróbáltuk a lehetetlent, ami aztán végül sikerült,” meséli Balázs, aki Németh Szabolcs gitáros mellett ma már az egyetlen megmaradt alapító tag a Dawncore-ban. A kezdeti próbálkozásnak mindenképpen sikeres turnéról visszatérve a Dawncore-ban felmerült zenészproblémákat az addig csak a Newbornban játszó Máté és a gitáros Szálkai Tibor kettős szerepvállalása oldotta meg, ezáltal még szorosabbra fűzve a két zenekar kapcsolatát. Az első turnén szerzett ismeretségek sokat segítettek a Dawncore-nak a tavaly nyáron megejtett újabb kéthetes turné megszervezésében, amely már a belgiumi leeperben megrendezett legjelentősebb európai hardcore fesztiválon való részvételük köré épült. (Idén a Newborn képviselte itt a magyar színeket.) A zenekar egyre nagyobb hírnévre tett szert underground körökben, és olyan nevesebb bandák társaságában is alkalmuk nyílt fellépni, mint a streetpunk-legenda U.S. Bombs, az emo stílusban utazó Grade, a nálunk is többször járt cseh Sunshine, vagy a svéd The (International) Noise Conspiracy agitprop-garázsrock kollektíva. „Az utolsó pillanatban dőlt el, hogy játszhatunk a T(I)NC előtt,” mondja Balázs. „Megérkeztünk Münchenbe, az eredeti koncerthelyszínnek szánt szakadt foglaltház elé, és jött a kiadónk, hogy ki se szálljunk, mert máris megyünk a Backstage-be nyitni a T(l)NC-nek. Ez a legpatinásabb müncheni klub, dugig volt vagy 6-800 britpopos sráccal, és teljesen pozitív volt a fogadtatás. Kicsit ugyan vicces volt a britpop fejeket nézni ahogy vadul próbálnak bólogatni a zenénkre” A stílusbeli különbségek miatt furcsának tűnő párosítások nem véletlenek, az ezekben rejlő kihívásokat szándékosan keresi a mindenfajta címkézést elutasító Dawncore, ezzel is törekedve az underground rockzene különböző műfajai közti falak lebontására. „Szólítsd úgy a zenénket, ahogy akarod,” mondja Balázs. „Szólítsd metalcore-nak, zaj-rocknak, hardcore-nak, teljesen mindegy. Nem ez a lényeg, hanem hogyha eljössz, megnézel egy élő produkciót, vagy ha meghallgatod a lemezünket, az milyen hatást vált ki belőled. Megindít-e valamit benned vagy nem? Mi egyszerűen rocknak szoktuk hívni, mert ez a rocknak egy ilyen furcsa változata. Amit elértünk, azt 99 százalékban a hardcore szubkultúrának köszönhetjük, és ezt sosem fogjuk letagadni, de ezeknek a címkézéseknek a mi zenekarunk esetében már se zeneileg, se szövegileg, sem az egésznek a tálalása tekintetében már abszolút semmi jelentőségük nincs.” A fegyelmezett zenekari munka mellett pontosan ennek a nehezen kategorizálható, egyéni hangzásvilágnak köszönheti a Dawncore, hogy a müncheni Join the Team Player Records leszerződtette őket, így a most megjelent új hatszámos lemeznél (Entertainment for the Rest) már nem a zenekar gondja a terjesztés megoldása, és most először már nem nekik kellett leszervezniük a közelgő európai turnét sem. A hardcore műfajban etalonnak számító Victory Recordshoz tartozó, hangzásában a dallamosabb svéd death metal zenekarokkal (In Flames, At the Gates) rokonítható Darkest Hourral közös turné külön érdekessége az erre az alkalomra megjelenő 5”-es kislemez, amin mindkét zenekartól egy-egy újonnan felvett szám hallható majd. „Az Entertainment for the Rest az első olyan lemezünk, ami egy komolyabb kiadónál jön ki, komoly terjesztéssel és reklámmal. Igazából a turné után derül majd ki, milyen lesz a fogadtatása, de idáig semmi elégedetlenségre utaló jelet nem tapasztaltunk a kiadó részéről. Ezt mutatja, hogy bevállalták a nagyon drága mulatságnak számító split 5” kiadását is,” mondja Balázs. A Dawncore által elért eredményekből remélhetőleg a krónikus önbizalomhiányban szenvedő hazai underground rock színtér is erőt merít majd. Balázs szerint leginkább az általánosnak mondható negatív hozzáállásra vezethető vissza, hogy eddig csak kevesen jutottak el a külföldi lemezszerződésig. „Annyira könnyű azt mondani, hogy nekünk lehetetlen, mert mi magyarok vagyunk, kelet-európaiak, nekünk nem lehet semmit elérnünk. Pedig csakis ezért nem lehet, mert mindenki ezt mondogatja. Itt nagyrészt a zenekarok saját tehetetlensége a fékező erő. Ha körülnézel, élő példákat lehet rá látni, hogy ha hiszel magadban, abban, amit játszol, ha komolyan tudod venni, akkor nincs lehetetlen. Ne érts félre, természetesen sokkal nehezebb nekünk innen közel kerülni a tűzhöz, de nem lehetetlen. Meg tudta csinálni a Sunshine, a Lumen, a Newborn, és úgy néz ki, hogy nekünk is valamennyire sikerül megcsinálni.” „A magyar zenekarokat leginkább az vágja tönkre, hogy itt mindenki, aki kezébe vesz egy hangszert, valami olyasmit akar megcsinálni, amit már más megcsinált,” teszi hozzá Máté. „A lényeg pedig az lenne, hogy ha az ember felmegy a színpadra játszani a saját számait, akkor úgy érezze magát, mintha a kedvenc zenekarának a koncertjén lenne. Ha a saját zenéjét tudja élvezni, akkor a közönség is élvezni fogja, akkor is, ha köze sincs az adott stílushoz. Ha a zenész maga is szórakozik, akkor tud más embereket is szórakoztatni. Mert ez az egész valamilyen szinten a szórakoztatásról szól, ahogy benne van az új lemezünk címében is: szórakoztatás a maradéknak, vagyis azoknak, akiknek nem a tömegkultúrára van igényük.” Máté esetében ráadásul dupla adag fanatizmusra van szükség, hiszen párhuzamosan két keményen dolgozó zenekarnak is alá kell rendelnie minden mást az életében, ami komoly áldozatokkal jár. „Idén egy negyed évig vagyok távol a zenekarokkal, jövőre lehet, hogy ez fél év lesz. Munkát mindig keresni kell, amikor itthon vagyok, a tanulást pedig nekem is, és a dobosnak (Ferencz Zsolt) is fel kellett adnunk a zenélés miatt. De nekem most az a dolgom, hogy ezt csináljam. Ez az egyetlen dolog, amihez értek, felmenni a színpadra, ugrálni, üvöltözni és pengetni a basszusgitárom... Ha a Dawncoreral hat-nyolc év múlva is ugyanígy tudjuk ezt csinálni, akár alkalmi munkákból élünk, akár a zenélésből, akkor nincs probléma.” A Dawncore és a Newborn frontemberei folyamatosan egyeztetnek a koncertekkel kapcsolatban, így a tagságbeli átfedés nem hátráltatja egyik zenekar előbbre jutását sem. Balázs szerint a stílusuk is egyre jobban különbözik, így az összehasonlításoknak is elejét lehet venni. „Zeneileg szerencsére a két zenekar egymással homlokegyenest ellentétes irányba halad. A Dawncore mérges, agresszív, sötét, hangos és zajos. Tudod, szerintem ezzel a zenekarral mi megpróbálunk elmenni a végsőkig. Megpróbáljuk elérni a zenei és szövegi extrémitás, provokáció és szarkazmus határait. A Newbornnál a Zoli rendkívül intelligens társadalombíráló szövegei mélyebb gondolatokat hordoznak, zeneileg pedig egy kicsit érthetőbb, szenvedélyesebb és dallamosabb irányba haladnak.” A közelgő európai turné mellett egy szerencsés találkozásnak köszönhetően idehaza is alkalmuk nyílhat egy szélesebb közönséggel megismertetni a zenéjüket, hiszen december 22-én a Petőfi Csarnokban, 29-én pedig a debreceni Lovardában a Tankcsapdával lépnek fel.