Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 12. szám

wanted. Az Animának egyébként jövő tavaszszal lesz majd új lemeze... »Igen, és bízom benne, hogy addigra az Asian Dub Foundationnel közös számból is lesz már végre egy maxi. Ez egy kemény anti-rasszista dal, amelyre ők dumáltak rá, mi írtuk a zenéjét, és a közös, Petőfi Csarnok-beli koncertünkön rögzítettük. Eddig nem jelenhetett meg, mert ugyan nagyon tetszik nekik, tetszik nekünk, készen van rég, de a menedzsment még egy kicsit szarozik. Ezt követően lesz egy album, ami ennek a számnak megint a totál ellentéte, beteg, furcsa, kifordított ritmusokkal, jungle, low-fidelity hiphop, és squarepusheres drum’n’bass, meg eléggé el vagyunk szállva a ’60-as évek végi pszichedéliában, meg rockzenében, Beatlesben, amelyből aztán sok motívum lesz benne az új Animában. És keményen dalokról lesz szó, az egész alja viszont olyan, amire senki nem számít. A koncerten pedig természetesen megint más vetületét próbáljuk megfogni, ami persze sokkal nehezebb, meg komolyabb munkát igényel, viszont sokkal örömtelibb, ha más van a koncerten, mint a lemezen - de ezt úgyis megszokhatták már tőlünk az emberek.Qwanted: A lemezen nem próbálkoztok élő hangzásokkal? »Jó lenne sokkal több élő dolgot használni, és egyre jobban megyünk el ebbe az irányba, de igazán ezt egy normális stúdióban tudnánk megoldani. Jó stúdió lehetne, be is mehetnénk, csak éppen az, ahogy mi dolgozunk, az egy kicsit extrém. Ezzel a munkametódussal nem lehet stúdiót bérelni, hiszen hónapokig szórakozunk egy számmal, egy dallammal, egy ritmussal, átalakítjuk, kicseréljük, példa erre mondjuk a Tekerd! című számunk, amely egy infantilis gyerekdal lett, pedig elsőre az egy kemény szám volt. És most már a koncerteken is máshogy játsszuk a dalokat, mint akár csak fél éve is, új énekek kerültek bele, új dob, új szkreccsek... A dal ugyanaz marad, ahogy a Led Zeppelin mondja, csak engem meg pont az érdekel, hogy a dalokat hogyan lehet másként megszólaltatni. Ugyanis, bármilyen furcsának is tűnik, a popzenének, meg az egész popkultúrának úgy általában, nagyon fontos eleme a forma, és ha a dal, az üzenet és a forma együtt van, akkor sülhet ki ebből jó dolog. Az, hogy ütéseket, pergőket, basszusokat hangmintaként kezelünk, de teljesen más struktúrában, tehát nem loopokat használunk, hanem hangokat, az ugyanaz a dolog, mint ha valaki feldobolná, maximum a zenei világirodalomból könnyebben tudsz választani olyat, ami éppen adekvát, mint ha van egy dobod és egy mikrofonod. Tehát sokkal kalandosabb a dolog, és ha az ember alázattal, nem tolvajlási szempontból olvasztja be a saját munkájába, akkor rettentő izgalmas is, hiszen meglévő dolgokat értelmezel át és mégis új zenei struktúrákat hozol létre. És ezt persze kiegészítik az élő hangszerek és az akusztikus gitárok, mert azokat szeretnék, meg vonósokat és fúvóskórust is az új lemezre. Fúvósokat egyébként már tavasztól akarok az Anima nagyobb élő fellépéseire is.« wanted : A saját cuccaitokon túl mostanában együtt dolgoztok a Strong Deformityvel is... »Igen, és ez zeneileg megint nagyon más, de mi együtt élünk, bulizunk és sportolunk a szombathelyi keményzenei szcénával. Például a HD-sokkal vasárnaponként közösen focizunk, az Anima sofőrje és technikusa Béla, a Social Free Face énekese, aki mostanában a koncertjeinken színpadra is lép, szóval nagyon nyitott és baráti a kapcsolat, és ugyanilyen a Stronggal is. Ráadásul a Strong bőgőse abban a családi házban bérel egy szobát, ahol egy másik szobában a mi kis stúdiónk van. Ő hozta és mutatta a számokat, nekem meg azonnal beindult az agyam, Gergő is rákattant a dologra, és akkor elkezdtünk beszélgetni arról, hogy miért ne folyhatnánk bele, miért ne segíthetnénk? Végül is, a szívünk mélyén kőkemény rockerek vagyunk! És ebből az együttműködésből egy elég furcsa, dubos, visszhangosított, hiphop- és drum’n’bass-motívumokat felhasználó, de a Limp Bizkit-, Papa Roachféle, pláne a számomra meglehetősen ellenszenves Linkin Park-os trendi vonalat direkt kerülő, kísérletező anyag született. Persze, gondolom a nu-metal kategóriába suvasztják majd be a publicisták, de a lényeg, hogy már hónapok óta birkózunk az anyaggal, napról napra alakulnak át a dalok, januárban keverés és lemez, szilveszterkor közös buli az Animával az Almássyn. Egyébként Juci énekli a lemezen az összes vokált, a legnagyobb Strong-rajongó, házibuliban jópárszor beerőlteti a CD-játszóba a félig kész számokat, és ott léggitározik rá a szoba közepén. Imádom, a leglelkesebb csaj a világon...« wanted : Nehéz volt beleélni magatokat ebbe a zenei világba? Gondolom, azért itt más a számkészítési metódus is... »A számkészítés talán nem más, mert nincsen olyan különösképpen kiérlelt koncepció, megyünk előre, aztán meglátjuk, mi lesz, ötletek vannak, meg hangszerek. Csak a sávok, a gitárok, dobok, basszusok voltak a birtokunkban, aztán mi ezt forgattuk meg visszhangosított énekkel, vonósokkal, zongorával, szubbasszusokkal, teljesen más számstruktúrával. Balázs dobjaira mindenféle ritmusokat építettünk, erősítik, puhítják... Nem az van, hogy elvettünk dolgokat és gépiessé tettük, hiszen akkor remix készült volna, hanem pont a dalokból próbáltuk kihozni azt a maximumot, amit ki lehet. Próbáltunk alázattal a zenéjük felé menni, ugyanakkor persze totál más lesz, mint ahogy eredetileg elkészült. De ez el is várható. Ugyanígy fogjuk színpadra állítani is, gépeket is fogunk használni, és élőben remélem ketten keverjük a superbuttos Szűcs Szabival, ő figyel a gitárokra, meg a dobokra, én pedig az énekre, a gépekre, meg az effektekre. Így volt ez már a Szigeten is, ahol már megszólaltak az új számok, nekem meg, esküszöm, könnyek jöttek a szemembe a boldogságtól. Már akkor tudtam, hogy olyan lesz az anyag, mint mondjuk a Massive Attack heavy métáiban.« Nagy Győző fotó: Glóda Balázs 24 111X68.001: iBRÁTORHINTERJÚ VECEMBÍR