Wanted, 2001 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 12. szám

Bandi a hegyről Lovasi András 2001 november világpolitikai szempontból is zakla­tott első hetében gyanús küldemény érkezett a Wanted szerkesztőségbe. A borítékot felnyitó sze­mélyzet egy darab Verbatim márkájú (a világhírű Verbatim kiadó, a kedvencünk!) kompakt lemezt ta­lált a felnyitott borítékban, amelyre ismeretlen filctollas ember a Bandi from the Hill szavakat írta alkoholosan. A Wanted Kortárs Popzenei Elemző­csapata rövid auditív szakértői vizsgálattal megáll­apította, hogy gondos kezek az ismert dél-magyar­országi énekes-basszusgitáros (a szaksajtóban: basszeros vagy bőgős), Lovasi András szólólemezé­nek anyagát rögzítették a zöldesszürke korongra. Lázas munka vette kezdetét, amely kisvártatva befejeződött. Többször megismételt befogadási kí­sérlet után az egy fős szakértői csoport a „negyven­három perc keserédes popmuzsika” meghatározást írta a megfelelő kartonra, majd bővebb információ­­halmaz beszerzése végett fölkereste a Művészt. Il­letve: kereste a lószart! Még mielőtt azt gondolná az olvasó, hogy a Wanted magasan kvalifikált szer­kesztői utazgatnak mindenféle popzenészek után, mondjuk, hogy az orfűi sasfészekben szólaltassák meg az ismert előadót, rögzítsük tényként: a Mű­vész éppen a Wanted szerkesztőségének környé­kén járt egy kiadós kiadói ügyintézés és egy szek­szárdi koncert között. Ennyit a megcsonkított or­szág erőforrásallokációs, településszociológiai és demográfiai problémáiról, továbbá Budapest-cent­­rikusságáról, vízfejűségéről, egyéb bajairól. A szerkesztőség - mint említettük, magasan kvalifikált, úgy szakmailag, mind emberileg - egy fős szakcsoportja tehát úgy kezdte faggatni a Mű­vészt, hogy a lemezről csupán annyi információja volt, amennyit auditive magáévá tehetett, illetve amennyit az adathordozóra alkoholos filccel rögzí­tett az ismeretlen, aki feltételezhetően azonos a Művésszel. - Kedves András, az Ön szólólemezén tizenkét számot hallottunk. Első kérdésünk szigorúan arit­metikai: jól számoltunk? Illetve ennyi szám lesz-e a november közepén boltokba kerülő, immáron végleges szólóalbumon, amely Bandi a hegyről cí­men kerül majd a boltokba november közepén? - Ja, tizenkét szám van rajta. Tizenhármat ter­veztünk, de egyet kidobtam. (...) Van egy csaj, mindegy. Szegedi. Egy szegedi csaj, csinálunk neki lemezt. Huszonegynehány éves, és a Tóth Tibi ba­rátnőjének a barátnője.­­Tisztelettel érdeklődnénk, mivel úgy gondol­juk, hogy ez a körülmény érdekelheti a Wanted olva­sóinak tízezreit, hogy énekesnőről van-e szó? -Ja. Egyszer lejött egy szegedi koncert, és mondjuk van egy-két szám, a Tímár Péternek (Tí­már Péter híres magyar rendező, művész, aki Csini­baba című musicaljében dolgozott először a Kispál és Borz zenekarral, valamint Lovasi Andrással - a szerk.) írtuk, de aztán nem kellett, aztán elját­­szottuk, aztán beleénekelt, talált ki dallamokat, tök jó tempója volt, aztán így. Jövőre majd komolyan nekiállunk. - Kedves András, ha volna szíves elárulni, ki mindenki játszik ezen az albumon magas művészi színvonalon? - Majdnem minden számban játszik a zenekar (a Kispál és a Borz zenekar-a szerk.), plusz a Lecsó (Leskovics Gábor gitáros-énekes művész a Pál Ut­cai Fiúkból - a szerk.), aztán még akik vendégmű­vészek... van a Szabó Attila nevű srác, aki hegedűs, a Gajdos együttesben meg a Csík együttesben ját­szik. Vele Egerben találkoztunk, tök véletlenül. Mert amikor csináltuk az egyik számot, az „apa övének a csatja” meg ezek, tudod... - Igen, kedves András, emlékszünk, az ilyen kis magyar nótás... - Igen, de háromnegyedben, ez a poén benne. Mikor a Havasréti Palinak mutattuk, aki egy másik számban nagybőgőzött, hogy ebbe kellene még húzni valamit, akkor azt mondta, hogy „gyerekek, hülyék vagytok?! Én, háromnegyedben? Hát én nép­zenész vagyok!” Akkor találtuk ki, hogy legyen ben­ne hegedű. Aztán, amikor lenn voltunk Egerben ját­szani, az első faszi aki ott volt a keverőpultnál, ez a gyerek volt, „szia, én egy hegedűs vagyok”, mondta, és akkor ott elkaptuk, hogy akkor te leszel a hegedűs ezen a lemezen. - Hiába, a gondos zenészválasztás minden mű­vészileg magas értéket képviselő lemez alapköve! - Volt nála egy ilyen népi gyűjtőmagnó. - Azzal gyűjtötte a népeket? - A népzenét. Beültünk a kocsiba, elgitároztam neki a számot, fölvette, aztán két nap múlva jött, és följátszottuk. Vécében játszottuk föl, hogy ilyen jó akusztikája, kocsmai akusztikája legyen. Na, tehát ő a hegedűs a lemezen. Van még azon kívül a Ha­vasréti Pali, ő a Téka együttes bőgőse, a Szandai Matyi, ő a Dresch-nek a nagybőgőse, aztán játszik az Ágoston Béla, az egyik számban egy fúvóskó­rust, aztán játszik rajta a Tibi meg a Líviusz (Kiss Ti­bor gitáros-énekes művész, valamint Varga Líviusz percussionművész, mindketten a népszerű Quimby együttes tagjai - a szerk.). Egy számban vokáloz­­nak, egy másikban meg a Tibi gitározik, a Líviusz pedig rappel. Ki van még...? Ja, a Gőz! (Gőz László neves dzsesszzenész, pozanművész-a szerk.) Per­sze, csak ő ingyen jött, azért nem emlékeztem, nem kellett számlákkal szórakozni. A Csönd meg a zaj című számban van egy pozanszóló. - András, legyen szíves, árulja el az olvasóknak, hogy mikor íródtak a lemez dalai. Magunk kettőt­­hármat hallottunk koncerteken, de az átlagos zene­rajongó nem lehet annyira jól tájékozott, mint mi. - A Mennyország, amit már játszottunk a Trafó­ban is, 1998-ban íródott, a Grünwalsky (Grünwalsky Ferenc híres magyar operatőr-rendező művész - a szerk.) felkérésére, egy filmbe. Mutatott egy rész­letet a filmjéből, arra írtam. Aztán tök máshova tet­te bele. Ez már most a negyedik felvétele ennek a számnak, ebben nincsen torzított gitár. A Pataky Attilá-s számot C„Aki vissza szeretne jönni” kezdetű - a szerk.) 2000 őszén írtam, amikor kinn voltunk valami fesztiválon a Czabánékkal Erdélyben, és ők kérték, hogy lesz egy Kisgeneráció Fesztivál az Al­­mássyn, és csináljak arra egy számot, és megírtam, aztán ők rátették ennek a filmnek a lemezére is. Egy szál gitárral eljátszottam, Cseh Tamás-modorban. - Bocsásson meg, András, hogy félbeszakítjuk, de szeretnénk jelezni, hogy Cseh Tamásra még visszatérünk. Veheti nyugodtan fenyegetésnek. - Milyen szám van még, amit ismersz? Van az a szám, hogy „Mára már nehezet gyakorol minden­ki...” ennek az énekdallama meg a szövege tulaj­donképpen ’94 óta megvan. - Sajnos ismét félbe kell szakítanunk, ugyanis nem ismerjük a dalcímeket, hiszen az általunk hal­lott Verbatim márkájú CD-n mindössze az album cí­mének angol fodítása volt olvasható, minthogy vala­ki, talán éppen Ön volt az, alkoholos filccel ráírta. - Nincsenek címek. Mindegyiknek az a címe, amivel kezdődik. - Elnézését kérjük, a világért sem szeretnénk akadékoskodni, de a Mennyország című szám nem úgy kezdődik, hogy mennyország... -Ja, igen. - Egyébként nem tart attól, hogy a már említett Pataky Attilá-s szám miatt esetleg pert indít Ön el­len a megszólított előadóművész? - Miért? Áh! Tök pozitíve van benne... -Akkor, ha javasolhatjuk, haladjunk tovább a zeneszámok sorában!­­Van még egy régi szám, az „Apa övének a csatja”, az kilencvenhatos. A többi meg mind ilyen

Next