Wanted - Wan2, 2002 (8. évfolyam, 1-5. - 1-7. szám)
2002-05-01 / 5. szám
18 Fény az alagút végén Bad Religion Brett Gurewitz ismét a zenekarban, a zenekar ismét az Epitaph-nál, és egy Brooks Wackerman nevű energikus fiatalember a dobok mögött - ezt a három okot említhetjük, amiért érdemes odafigyelni a newschool-punkveterán Bad Religion The Process of Belief című nemrég megjelent új lemezére. A vízválasztónak tekinthető új album kapcsán Jay Bentley basszusgitáros nyilatkozott a Wantednak. Wanted: Az előző dobosotok, Bobby, azért vált ki a zenekarból, mert egy sérülés miatt nem tudta többé rendesen felemelni az egyik karját. Szembesültetek ennek kapcsán azzal, hogy mekkora fizikai megterhelést jelentett számotokra az a húsz év, amit a zenekarban töltöttetek? Jay bentley: Persze, de azért van egy jelentős különbség Bobby és köztem, vagy mondjuk Brian Baker között. A Blink-182-vel közös turné alatt elestem gördeszkázás közben, és eltörtem a karom. Mondhattam volna, hogy „eltörtem a karom, kész, vége, hazamegyek”, de ehelyett csak feljebb emeltem a nyakamban a gitárt, és úgy játszottam rajta. w: Ez elég fájdalmas lehetett. jb: Kibaszott fájdalmas volt, de ott volt ez a négy srác, akik számítottak rám, és ugye a megélhetésük is függ tőlem. w: Szóval azt érezted, hogy egyszerűen muszáj végigcsinálnod? jb: Pontosan. És amikor vége lett a turnénak, azonnal elmentem fizioterápiára, hogy teljesen helyrehozzák a karomat. w: De Bobbynál azért más volt a helyzet. A sérülése természete miatt csak 50%-os esélye volt a sikeres sebészeti beavatkozásnak. jb: Túl késő volt, de ennek az volt az oka, hogy képtelen volt megfelelően kezeltetni magát. És a végén tényleg csak két választása maradt: vagy kilép, vagy a műtét. De a legtöbben azt mondták, még ha sikerülne is a műtét, ha tovább dobol, ismét előjön ez a probléma, úgyhogy az előbbit választotta. w: Most Brooks Wackerman dobol nálatok, aki azelőtt a Suicidal Tendenciest és a Vandalst erősítette. Mit tudott Brooks hozzáadni a zenétekhez Bobbyhoz képest? jb: Amikor Bobby a Generator lemeznél belépett a zenekarba, pont olyan volt, mint most Brooks. Vad volt. Olyan dolgokat dobokt le, hogy alig hittem el. De aztán az évek során ez a vadság kikopott belőle, és ezért nem is hibáztatom; ez részben a zenekaron belüli zűrök következménye volt.JBPWPPPBBPlc: Ezek a zűrök esetleg összefüggtek azzal, hogy a Bad Religion egy nagy kiadóhoz került? 4Mb: Nem, a kiadó nem számít, tök mindegy, hogy az Epitaph, a Dischord, az Atlantic, vagy a Sony. Mind egyformák. Az Atlanticot nem érdekelte, mit csinálunk, tudták, hogy képesek vagyunk egyedül is lemezeket készíteni, meg turnézni.^Pi^pPmi w: És most nem okoz feszültséget, hogy három gitáros is van a zenekarban? jb: Nem, mert valójában csak egy gitáros van a zenekarban, és az Brian, mert ő a legjobb, és ezt mindannyian tudjuk. Ezért Brian végzi el a munka nagy részét. Ugyanakkor Brett remek számokat ír, amiket csak ő tud úgy eljátszani, ahogy megírta őket, és Greg Hetsonnak is van egy teljesen egyéni pengetési technikája, tehát mindegyiküknek megvan a helye a zenekarban. Semmi birkózás nincs amiatt, hogy melyikük kapja a szólót. A legtöbb témát Brian játszotta fel, mert így egyharmad idő alatt kész voltunk. w: Greg Graffin azt mondta, ezzel a lemezzel a No Control korszakhoz akartatok visszatérni. jb: Nem, az túl régen volt. Amikor a No Controlt felvettük, még nagyon kezdők voltunk, csak keresgéltük, hogyan lehetne megvalósítani az ötleteinket. Most sokkal céltudatosabbak voltunk. Ki akartunk jutni abból az alagútból, ahová az elmúlt 18 hónapban kerültünk. Amikor már kibékültem Brettel, a New America album után sokat beszélgettünk, és egyszer megkérdezte tőlem, emlékszem-e melyik volt a tizenharmadik Ramones-lemez Mondom, nem. Mire ő: „Senki sem emlékszik. És ti is efelé tartotok. Felveszitek a tizenharmadik lemezt, és senki sem fog rá emlékezni, mert az is csak egy újabb Bad Religion-lemez lesz. Nem szeretnél inkább valami különlegeset csinálni?” Igent mondtam. Persze más volt erről beszélni, és valóban megcsinálni. w: Azért ez a hasonlat kicsit erős. A Stranger Than Fiction, amivel igazán befutottatok, csak nyolc éve jelent meg, a Ramones sikerei pedig már a hetvenes években befejeződtek. jb: Igen, de ez a siker nem folytatódott. A Grey Race eladási mutatója már csak a felét produkálta ennek, a No Substance a Grey Race felét, a New America pedig a No Substance felét. Egyértelmű havoit. w: És ez a lemezek minőségét tükrözte inkább, vagy a marketing hiányosságait? jb: Mindkettőt. Amikor a New Americát vettük fel, már nagyon ott volt a levegőben, hogy most akkor miért is csináljuk ezt. Őszintén szólva, én csak azért mentem, mert Hawaii-on zajlottak a felvételek. Greg baromi izgatott volt, hogy Todd Rundgrennel dolgozhat együtt, de én szartam bele. Gondoltam, f elüldögélek majd a strandon két hónapig, néha be - megyek a stúdióba, feljátszom, amit mondanak, de nem adok bele semmit, mert nem érdekel. w: A hardcore korai klasszikusai, mint például a Black Flages arcok azt mondták, hogy ha a megélhetésért kellene ezt csinálniuk, az ellentmondana mindennek, amiben hisznek. 4V JB: Ez teljesen így van. Pályafutásom mélypontja a Blink-182 utáni turné volt. w: Mármint az, amin ti voltatok a headlinerek, és nem az, amelyiken a Blink-182 előzenekara voltatok? Jb: A Blink-182-vel poén volt turnézni. Semmi felelősség nem volt a vállunkon, remekül szórakoztunk. Ugyan mi lehet jobb annál, mint kimenni a színpadra, és halálra ijeszteni a közönséget? w: Azért a rajongói kemény mag elég kritikusan szemlélte ezt a húzásotokat. jb: Tudod mit? Menjenek a picsába. Persze nem küldöm az anyjukba a rajongóinkat, és persze, én sem fizettem volna 30 dollárt, hogy megnézzem magunkat a Blink-182-val, de annyira belefáradtam már, hogy mindenért panaszkodnak, kezdve attól, hogy mit reggeliztem, egészen addig, hogy kivel turnézunk. Ezen már ’89-ben túlléptem, amikor nem léphettünk fel a Gilman Street Warehouse-ban, mert már túl nagyok voltunk. Nem akarok én zászlóvivő lenni, magam miatt vagyok itt és a barátaimért, és azért, mert szeretjük, amit csinálunk. w: Szóval akkor miért is volt mélypont a turné a Blink-182 után? jb: Mert akkor már egyedül voltunk. Flirteren megint előjött az az érzés, hogy miért csináljuk ezt, miért vagyok itt a színpadon. A turné háromnegyed 1 epo2:méjus 1 INTERJÚ IKRINTED mPGA21N ?2