Wanted - Wan2, 2002 (8. évfolyam, 1-5. - 1-7. szám)
2002-05-01 / 5. szám
WUNDERGROUND to Matt Black (Coldcut), Roman Bones, Lee Coombs 2002. március 23., MÁV Nosztalgia Vasúti Park Örömmel jelenthetem, hogy megvan Budapest új különleges party-helyszíne (ún.): hiszitek, nem hiszitek, a MÁV Nosztalgia Vasúti Park az. Nem tudom, milyen képesség kell ahhoz, hogy valaki szokatlan, mégis telitalálat környezetet találjon a partyzáshoz, de Laki kétségtelenül rendelkezik vele. A nemzetközileg is legendás, és talán a vízből kilábaló Cinetrip „atyja" valószínűleg nem gondolt bele abba, hogy a március 23-án „sínre tett” partyval milyen fura helyzetet idézett elő: egy olyan helyen, ahol minden a mozgásról szól, mégis minden mozdulatlan, több százan mozognak egy ritmusra (itt az jutott eszembe, hogy a „vonatozás” a tánctéren elmaradt, a hely szelleme pedig megkívánta volna...), de mindenki a saját „vonalán” és úti célja felé... mindenesetre nekem ez villant át egyből az agyamon, ahogy beléptem az emlékpark mélyén lévő csarnokba, és ott elhaladtam egy kiállított, gyönyörűen fényezett áramvonalas villanymozdony előtt. Közhelyes hasonlat, de ott tényleg azt éreztem, hogy ez nem mindennapi utazás lesz - már fizikailag a kijutás is külön trip volt, rövid nosztalgiavasutazás vidám éjjeli deportálás-sílinggel súlyosbítva —, aztán reggel hatkor, amikor kiléptem a reggeli fényre és mozdulatlan régi lokomotívok, sínautók és egyéb hajtányok között botorkáltam a kijárat felé, miközben a fülemben zakatolt a basszus, már tudtam, hogy szürreál-közeli élményben volt részem. Mi történt a közben? (A magyar fellépőkről - Palotai-Mango-Berci projekt, Laki — lemaradtam, sajna.) A Ninja Tune kiadót alapító Coldcut multimédia-terrorista és hangminta fegyveres brigád (na jó, duó) egyik tagja, az agy, Matt Black és Juxta nevű videózsokéja bemutatták, mire képes a saját fejlesztésű Vjamm audiovizuális egyidejű hang és mozgókép egyidejű mixelésre alkalmas szoftver, például arra, hogy Borisz Jelcin súlyos breakbeatre kalapáljon a kezével, mint egy idióta. A zeneileg teljesen kiszámíthatatlan és eklektikus XXI. századi videódiszkó-performansz után — amit mi, jelenlévők leginkább földbegyökerezett lábbal, a kivetítőre meredve próbáltunk befogadni, és csak a laza roots reggaeblokk (!) után kezdünk feloldódni — in school breaks világrangadó következett a műfaj titánjaival, a Roman Bones trióval és a Magyarországra másodszor látogató, The Future Sound of Retro című albumával a breaks-ze ne tökéletes esszenciáját nyújtó Lee Coombsszal. Meglepve tapasztaltam, hogy az a zene, ami „normál” körülmények között hazazavart volna, jelen körülmények között — a hely, Matt Blackék produkciója és az egész él- 1 2007.mÁJUS 1 ÚTON I WANTED STIBGE21N ?2