Wanted - Wan2, 2002 (8. évfolyam, 1-5. - 1-7. szám)
2002-05-01 / 5. szám
film Óvóhely extrákkal David Fincher: Pánikszoba Jodie Foster vágya, hogy David Fincherrel forgasson, úgy tűnt, hamar teljesül; a színésznő és a Hetedik sikerét már maga mögött tudó rendező mégsem együtt készítették el a játsz/mát. Foster végül azért hagyta ott a projektet (megüresedett helyére Sean Penn lépett), mert szerepét nem tartotta egyenrangúnak a főszereplőével. A legújabb Fincher-filmben azonban már Foster az első számú sztár, ráadásul kedvenc szerepét, az egyedülálló nőt (itt elvált, lányát egyedül nevelő családanya) játssza, aki kilátástalan helyzetéből női leleménye és férfias állóképessége segítségével menekül, sőt végül ellenfelei fölé kerekedik. Finchernek mindössze annyi a dolga, hogy főszereplője köré hermetikusan zárt labirintust építsen, s beindítsa a szellemvasutat. A rendező a Hetedikben képes Pánikszoba (Panic Room) Amerikai, 2002, 112 perc Rendezte: David Fincher Szereplők: Jodie Foster, Kristen Stewart, Forest Whitaker, Dwight Yoakam, Jared Leto Forgalmazza az Intercom www.intercom.hu volt arra, hogy egy egész városnyi teret kitöltsön feszültséggel és félelemmel. Ehhez képest a Pánikszoba egyszerűbb feladat elé állítja: egy erődítményszerű nagyvárosi lakóház belsejébe kell feszültséget plántálnia. Maga a pánikszoba egy régi vágású New York-i kőpalota békeidőben bizarr funkciót betöltő, számos extrával (a fővonaltól független telefon, a ház minden zugát behálózó megfigyelőrendszer stb.) felszerelt szuperbiztonságos óvóhelye, ahová a tulajdonos legféltettebb kincseit, önmagát és szeretteit menekítheti a külső veszélyek elől. A Foster által alakított anya és lánya tehát ide bújnak az új otthonukba érkező betörők elől. Jó irányba viszi a történetet, hogy a hívatlan vendégek ugyanúgy váratlan helyzetbe kerülnek, mint a ház lakói: előbbiek ugyanis nem számítottak az utóbbiakra. Tovább bonyolítja a képletet, s ez már kevésbé eredeti fordulat, hogy a kislánynak gyógyszer kell, ami kint van, a betörőknek pedig egy széfnyi értékpapír, ami viszont bent van. Miután a szereplők elfoglalták hadállásaikat, s mindenki tisztába jön vele, milyen veszélybe került, a film veszít erejéből. Fincher néhány jellegzetes - egyenesen a Harcosok klubjából átemelt kameratrükkje önmagában élvezetes mutatvány, de a filmet kevéssé szolgálja, s a rendezőnek, talán először pályáján, gondot okoz a suspense fenntartása is. A Pánikszoba élvezhetősége végeredményben azon múlik, el tudunk-e tekinteni attól, hogy rendezője ennél jóval többre is képes, s amit látunk, nem más, mint egy kellő szakértelemmel elkészített, klasszikus elemekből építkező thriller, mely összetevőit tekintve milyen Jodie Foster magabiztos játéka, Fincher helyenként felvillanó virtuozitása, és a pánikszoba fogalmának bevezetése messze felülmúlja az átlagot. Köves Gábor A kör (Dayereh) Iráni, 2000, 90 perc Rendezte: Jafar Panahi Szereplők: Miryiam Palvin Almani, Nargess Mamizadeh, Fereshteh Sadr Orfani, Monir Arab Forgalmazza: Másképp Alapítvány Köztudott, hogy az iráni rendezők szigorú és éber cenzúra, illetve soványka költségvetés mellett kénytelenek dolgozni, az ideológiai kívánalmak és a szűkös technikai lehetőségek azonban mintha kifejezetten stimulálnák az alkotókat. Az iráni film elsősorban Abbas Kiarostami rendező munkái nyomán került az érdeklődés középpontjába a nyolcvanas években, ám a legendás rendezőt követő fiatalabb generáció is sorra szüli a szikrázó tehetségű művészeket: sok más alkotó mellett elsősorban Mohsen Makhmalbaf vagy Jafar Panahi feltűnése jelezte, hogy az ország nemzetközi filméletben betöltött szerepe tovább izmosodik. Panahi Kiarostami asszisztenseként kezdte pályáját, és mára csaknem fel is nőtt mesteréhez. Nálunk a televízióban és a Titanic Fesztiválon vetített első két nagyjátékfilmje (Tükör, A fehér léggömb) kivételes látásmódú tehetséget sejtetett, olyan alkotót, aki ugyan sok inspirációt merített mentora munkáiból, de eredeti, szuverén világot teremtett filmjeiben. Panahi első két művében gyerekszereplők köré építette a cselekményt, új munkájában azonban egyesen istenkísértésre vetemedett, amikor néhány nőt emelt főhőssé. A máris seregnyi díjat nyert, de Iránban a közönség elől a mai napig elzárt A kör néhány, a gondviselés részéről magára hagyott nő történetében elemzi a férfidominanciába fülledt ország társadalmát. Az epizodikus szerkesztésű filmben - akár afféle stafétabotot — egymásnak adják át a cselekményszálat a szereplők, és végeredményül az egyes sorstöredékekből egységes kép születik. Az iráni mozgóképek varázsa abban rejlik, hogy a mozi ősforrásához vezetnek el. Egyszerű képekben mesélnek egyszerű történeteket, hiszen még sem gondolati, sem technikai szinten nem szennyezte be őket a nagyotmondás kényszere, ártatlanok és érintetlenek azoktól az elvárásoktól, mely a világ „boldogabbik” fertályain — akár a leggorombább elvek irányította cenzúra - sokszor gúzsba kötik a rendezők kezét. A kortárs iráni filmek javához hasonlóan a kor is kristálytiszta szerkezetű, egyszerű meseszövésű, áttetsző stílusú munka. Értékei csak akkor lesznek némileg kérdésessé, amikor parabolaformát ölt, és beint annak a közmegegyezésnek, mely az események szimpla regisztrálását célozza. A képsorok mögött elemi erejű indulat parázslik, és ez — bármennyire érthető — legalábbis meglepetés Panahi korábbi munkáinak ismeretében. P.Zs. film Tiszta forrás Jafar Panahi: A kör 2002:TÁJU5 WANTED IT1AGA21N M5 KRITIKA : ? 2