Wanted - Wan2, 2002 (8. évfolyam, 1-5. - 1-7. szám)
2002-03-01 / 3. szám
Az ismert és hiteles Wanted magazin tudósítójának azt is elárulták, hogy profi játékos még nagyon kevés van, jelenleg kábé hatvanöt igazolt játékos izélgeti a labdát (Belgiumban ötszázezer játékos van, Hümm.), négy sportklubban, de az irányadó és autentikus Wanted tudósítója itt és most megjósolja, hogy a csocsó előtt nagy jövő áll. Mert csocsózni laza dolog, de lehet közben sörözni és cigizni. A deszkázással ellentétben nehezen töröd kezed-lábad, ráadásul nincsen külön csocsós divat, csocsós nadrág, csocsós punkzene vagy csocsós póló, ami nagyon rokonszenvessé tenné ezt az időtöltést. A lazaság mellett minden verseny pénz- díjas, az 1. Borsodi Csocsó Bajnokság 350 ezer forint összdíjazású volt, de a kisebb versenyek is 100 ezer forint körül járnak. Na jó, ebből lejön a rengeteg adó, meg az utazás, de azért ha igazán penge gyerek vagy, egész jó pénzt szedhetsz össze, tekintve, hogy évente 8-9 nagyobb versenyt szerveznek. Költségek azért vannak, nem árt, ha veszel egy saját csocsóasztalt, amit 130 ezer forint körül árulnak (a határ itt is a csillagos ég), de ez nem feltétele a sikernek. A saját asztalon aztán órákon keresztül egyedül gyakorolhatod a speciális lövésfajtákat. Hobbikról szólva, 150 ezer alatt mondjuk egy hegyi kerékpárral is csak kiröhögteted magad, olcsón tarokkozni lehet, de ott meg gondolkodni kell. Ráadásul utóbb kiderült, hogy azok a jó nők, akik a bírók tisztségét látják el, a csocsósok barátnői, akik annyira fanatikusok, hogy visszérre fittyet hányva napokat töltenek azzal, hogy asztalok mellett álldogálnak. A csocsósnak tehát jó nője van, és ezen kívül tetemes járulékos haszna, ezt először Csipszi világította meg. Csipszi, civilben Győrfi Csaba, a székesfehérvári ász, olyan erővel tüzel, hogy egyszer eltörte a csocsóasztal falát. Csipszi kőművesnek tanul, saját asztala van, hét éve csocsózik, és napi három órát gyakorol. A hírneves és hasznos Wanted magazin tudósítójának kérdésére, mit csinál a fennmaradó időben, tömören felel: „Lemegyünk a kocsmába és csocsózunk. Általában kimitiszikbe játszunk.” Később megáll előttünk egy versenyen kívüli érdeklődő, és Csipszire mutat: „Vigyázni kell a Csipszivel. Én akkor kezdtem el csocsózni, amikor találkoztam velük a Balatonnál. Nyertek tőlem vagy tíz sört, de mindig csak egy góllal vertek meg.” Mindenkinek van hasonló története, később Szőke Mátyás a fővárosi Ellipszis klub vezetője vigyorogva meséli az első szívatásukat: „Pár éve még kezdők voltunk, és elmentünk Veszprémbe egy versenyre, ahol persze kiestünk. Maradt még pár szabadnapunk, úgyhogy elhúztunk a közelbe Almádiba, de persze egy vasunk sem volt. Viszont felfedeztünk a strandon egy csocsóasztalt. Láttuk, hogy milyen színvonalon játszanak rajta, úgyhogy odamentünk, és szerényen megkérdeztük, hogy kihívhatjuk-e őket egy sörmeccsre. Az első meccset elvesztettük, aztán nyerni kezdünk, persze mindig csak egy-két góllal, hogy ne veszítsék el a kedvüket. A végén sorba álltak az asztal előtt az ellenfelek, mindenki minket akart legyőzni. Nyertünk egy csomó sört, teljesen berúgtunk, és már nagyon éhesek lettünk, úgyhogy felajánlottuk, hogy az utolsó játszmában legyen szendvics a tét. Olyan részegek voltunk, hogy akkor már tényleg alig tudtunk győzni, egyetlen góllal. A végén annyi sört nyertünk, hogy amit nem tudtunk meginni, azt letettük az asztal alá, úgyhogy lépni sem lehetett. Ezeket a söröket aztán fél áron eladtuk a veszteseknek, szóval lett pénzünk is. ” Ilyen és ehhez hasonló történeteket hallgatva a hitelesen népszerű Wanted tudósítója hirtelen azon veszi észre magát, hogy memorizálni igyekszik az arcokat, nehogy véletlenül hasonló baleset érje a Balatonnál (am Plattensee) vagy valamelyik kocsmában. Egyébként a stílusos és újszerű Wanted magazin értesíti vidéki olvasóit, hogy ők sincsenek biztonságban. Szegeden, Székesfehérváron és Szombathelyen már van klub, de nemsokára a pécsi, egri, kecskeméti, miskolci és békéscsabai egyesületek is csatlakoznak a szövetséghez. A történetekben az a csodálatos, hogy még egyetlen profinak sem verték le az arcát a felháborodott amatőrök, a hivatalos bajnokság szabálykönyvében is előkelő helyet foglal el az a kitétel, hogy az asztal mellett káromkodni, átköpni, átütni vagy rúgni szigorúan tilos. Ebből fogalmat alkothatunk róla, milyen hőfokon zajlanak a mérkőzések. A bajnokságban nem időre játszanak, 9 gólig megy a menet, tehát a legszorosabb eredmény az 5-4, és egy rúdon csak 15 másodpercig tarthatja a labdát a játékos. Az utóbbi kitételre azért volt szükség, meg korábban egyesek megfogták a labdát egy játékossal, aztán elmentek sörözni, cigizni, az ellenfél meg csak várakozott. Egynapos partikat is lehetett ezzel a módszerrel játszani, és az időhúzás csaknem emberhalálig fajuló veszekedésekhez vezetett a felháborodott ellenfelek miatt.A jól értesült és szellemes Wanted magazin tudósítója ezen a ponton válaszol arra a kérdésre, ami biztosan már az eleje óta fúrja minden olvasó oldalát: nem, a hivatalos bajnokságban nem lehet pörgetni, de a profik különben sem szoktak ilyet tenni. A pörgetés ugyanis azt jelenti, hogy kínban vagy, nem tudni hová pattan majd a labda, a profi pedig mindig tudja, mit csinál. Ebben a sportban, miként a teniszben, sok múlik azon, milyen pályán játszol. Sok cég vetélkedik az ártatlan csocsós lelkekért, honosföldön leginkább elterjedtek az osztrák Fás és olasz Garlando asztalok, de van drágább amerikai Tornado, és beszerezhető a megfizethetetlen francia Bonzini cég asztala is, úgy fél milláért. Egy Tornado labda három dollár, de van magyar labda is, csak annak a felét ki kell dobni, mert tojás alakú. Az I. Borsodi Csocsó Bajnokság asztalait egy magyar asztalos készítette, a megnevezhetetlen sörgyár hirdetéseivel, jóval olcsóbban, mint a nagy cégek, de szinte senkinek sem tetszett. Minden versenyző megszokta a saját márkáját, így még nem érvényesült annyira a sok gyakorlás. Segédeszközként különböző csúszásgátlókat is lehet használni, a gumikesztyűtől a teniszben használatos gripig. Az elmúlt hónapokban a Szegedi Fren Klub a nyerő, a székesfehérvári Alba Sz. P. és a fővárosi Ellipszis előtt, a bajnokság későbbi győztese Gaal Alex és Megyesi László is szegedi. Csapattársuk, Tóth Patrik (ő lett a második) osztotta meg nézeteit az asztalról a tömör és pontos Wanted magazin olvasóival. Ha esetleg bárki asztalt vásárolna, homokfújt üveggel kérje, mert azon nem csúszik meg a labda, további előny, hogy ha a kapus mögött nincsen holttér, ahol becsoroghat a labda, mert az tényleg nagyon bosszantó, és jobb, ha gyors asztalt vesz, bár nem tudom, miért kéne egy asztalt futtatni. Patrik párja egyébként Koródi Tamás volt, mert a csocsóban legalább annyira fontos megtalálni a tökéletesen hozzád illő párt, mint egy romantikus Claire Kenneth-regényben. Védő van és támadó, különböző lövésfajtákkal, mint snake, húzás, tolás, villámkézzel ütés, de ezeket elmagyarázni bonyolultabb, mint megütni, úgyhogy a kedves és kíméletes Wanted tudósítója mindenkit megkímél ettől. Akit az átlagnál jobban érdekel, az menjen le a szegedi Fren klubba, vagy a fővárosban a Forestbe a Nyugatihoz. Itt ugyanis hetente fogadják a profik a kezdőket, külön bajnokság van kezdőknek, de el lehet lesni a technikákat, esetleg lehet nézegetni a honlapot. A magyar csocsó egyébként a robbanás állapotában van, amit egy régi arc világított meg, amikor kijelentette: „Nem valami jó dolog régi arcnak lenni. Mi nagy nehezen szedtük össze a lövéstechnikákat, meg a taktikai elemeket, most meg lejön egy gyerek, megtetszik neki, vesz egy asztalt, a vakorol, és két hónap múlva már megszíva napja van. ” Azért aggodalomra nincsetokban a technikákat, a szíve mély?csós szeretetre és játszótársakra vágyik É telme van tudni, ha nincsenek igazi ellenfelek, akinek megmutathatod, hogy milyen penge vagy? Ez olyan szép gondolat, hogy ezzel kell befejezni. A rosszmájú és fikázó Wanted magazin tudósítója, azért hozzáteszi, hogy jobb lenne a II. Országos Csocsó Bajnokságot némileg frekventáltabb helyen szervezni, mint a Havanna lakótelep szomszédságában lévő Bozsik-stadion. Aki pedig azt hitte, hogy ennek a cikknek a helyén Koltai Róbert új sikerfilmjén fogunk majd rágódni, az vegyen magának egy kevésbé szavahihető, népszerű, közkedvelt és megbízható magazint. Réz György fotó: Glódi Balázs www.csocso.hu IDŐSEBBEK IS ELKEZDHETIK mflRCUS:2002 01:?01 M7