Wanted - Wan2, 2002 (8. évfolyam, 1-5. - 1-7. szám)

2002-03-01 / 3. szám

Az ismert és hiteles Wanted magazin tudósítójá­nak azt is elárulták, hogy profi játékos még nagyon kevés van, jelenleg kábé hatvanöt igazolt játékos izélgeti a labdát (Belgiumban ötszázezer játékos van, Hümm.), négy sportklubban, de az irányadó és autentikus Wanted tudósítója itt és most megjósol­ja, hogy a csocsó előtt nagy jövő áll. Mert csocsózni laza dolog, de lehet közben sö­rözni és cigizni. A deszkázással ellentétben nehezen töröd kezed-lábad, ráadásul nincsen külön csocsós divat, csocsós nadrág, csocsós punkzene vagy cso­csós póló, ami nagyon rokonszenvessé tenné ezt az időtöltést. A lazaság mellett minden verseny pénz-­ díjas, az 1. Borsodi Csocsó Bajnokság 350 ezer forint összdíjazású volt, de a kisebb versenyek is 100 ezer forint körül járnak. Na jó, ebből lejön a rengeteg adó, meg az utazás, de azért ha igazán penge gye­rek vagy, egész jó pénzt szedhetsz össze, tekintve, hogy évente 8-9 nagyobb versenyt szerveznek. Költségek azért vannak, nem árt, ha veszel egy sa­ját csocsóasztalt, amit 130 ezer forint körül árulnak (a határ itt is a csillagos ég), de ez nem feltétele a sikernek. A saját asztalon aztán órákon keresztül egyedül gyakorolhatod a speciális lövésfajtákat. Hobbikról szólva, 150 ezer alatt mondjuk egy hegyi kerékpárral is csak kiröhögteted magad, olcsón ta­rokkozni lehet, de ott meg gondolkodni kell. Ráadá­sul utóbb kiderült, hogy azok a jó nők, akik a bírók tisztségét látják el, a csocsósok barátnői, akik­ annyira fanatikusok, hogy visszérre fittyet hányva napokat töltenek azzal, hogy asztalok mellett áll­dogálnak. A csocsósnak tehát jó nője van, és ezen kívül tetemes járulékos haszna, ezt először Csipszi világította meg. Csipszi, civilben Győrfi Csaba, a székesfehérvári ász, olyan erővel tüzel, hogy egyszer eltörte a cso­­csóasztal falát. Csipszi kőművesnek tanul, saját asz­tala van, hét éve csocsózik, és napi három órát gya­korol. A hírneves és hasznos Wanted magazin tudó­­­sítójának kérdésére, mit csinál a fennmaradó idő­ben, tömören felel: „Lemegyünk a kocsmába és cso­­csózunk. Általában kimitiszikbe játszunk.” Később megáll előttünk egy versenyen kívüli érdeklődő, és Csipszire mutat: „Vigyázni kell a Csipszivel. Én akkor kezdtem el csocsózni, amikor találkoztam velük a Balatonnál. Nyertek tőlem vagy tíz sört, de mindig csak egy góllal vertek meg.” Mindenkinek van ha­sonló története, később Szőke Mátyás a fővárosi El­lipszis klub vezetője vigyorogva meséli az első szíva­tásukat: „Pár éve még kezdők voltunk, és elmen­tünk Veszprémbe egy versenyre, ahol persze kies­tünk. Maradt még pár szabadnapunk, úgyhogy el­húztunk a közelbe Almádiba, de persze egy vasunk sem volt. Viszont felfedeztünk a strandon egy cso­csóasztalt. Láttuk, hogy milyen színvonalon játsza­nak rajta, úgyhogy odamentünk, és szerényen meg­kérdeztük, hogy kihívhatjuk-e őket egy sörmeccsre. Az első meccset elvesztettük, aztán nyerni kezdünk, persze mindig csak egy-két góllal, hogy ne veszítsék el a kedvüket. A végén sorba álltak az asztal előtt az ellenfelek, mindenki minket akart legyőzni. Nyer­tünk egy csomó sört, teljesen berúgtunk, és már na­gyon éhesek lettünk, úgyhogy felajánlottuk, hogy az utolsó játszmában legyen szendvics a tét. Olyan ré­szegek voltunk, hogy akkor már tényleg alig tudtunk győzni, egyetlen góllal. A végén annyi sört nyertünk, hogy amit nem tudtunk meginni, azt letettük az asz­tal alá, úgyhogy lépni sem lehetett. Ezeket a söröket aztán fél áron eladtuk a veszteseknek, szóval lett pénzünk is. ” Ilyen és ehhez hasonló történeteket hallgatva a hitelesen népszerű Wanted tudósítója hirtelen azon veszi észre magát, hogy memorizálni igyek­szik az arcokat, nehogy véletlenül hasonló baleset érje a Balatonnál (am Plattensee) vagy valamelyik kocsmában. Egyébként a stílusos és újszerű Wanted maga­zin értesíti vidéki olvasóit, hogy ők sincsenek biz­tonságban. Szegeden, Székesfehérváron és Szom­bathelyen már van klub, de nemsokára a pécsi, eg­ri, kecskeméti, miskolci és békéscsabai egyesületek is csatlakoznak a szövetséghez. A történetekben az­­ a csodálatos, hogy még egyetlen profinak sem ver­ték le az arcát a felháborodott amatőrök, a hivatalos bajnokság szabálykönyvében is előkelő helyet fog­lal el az a kitétel, hogy az asztal mellett káromkod­ni, átköpni, átütni vagy rúgni szigorúan tilos. Ebből fogalmat alkothatunk róla, milyen hőfokon zajlanak a mérkőzések. A bajnokságban nem időre játsza­nak, 9 gólig megy a menet, tehát a legszorosabb eredmény az 5-4, és egy rúdon csak 15 másodpercig tarthatja a labdát a játékos. Az utóbbi kitételre azért volt szükség, meg korábban egyesek megfogták a labdát egy játékossal, aztán elmentek sörözni, ci­gizni, az ellenfél meg csak várakozott. Egynapos partikat is lehetett ezzel a módszerrel játszani, és az időhúzás csaknem emberhalálig fajuló veszekedé­sekhez vezetett a felháborodott ellenfelek miatt.­­A jól értesült és szellemes Wanted magazin tudósí­tója ezen a ponton válaszol arra a kérdésre, ami biz­tosan már az eleje óta fúrja minden olvasó oldalát: nem, a hivatalos bajnokságban nem lehet pörgetni, de a profik különben sem szoktak ilyet tenni. A pör­getés ugyanis azt jelenti, hogy kínban vagy, nem tudni hová pattan majd a labda, a profi pedig min­dig tudja, mit csinál. Ebben a sportban, miként a teniszben, sok mú­lik azon, milyen pályán játszol. Sok cég vetélkedik az ártatlan csocsós lelkekért, honosföldön legin­kább elterjedtek az osztrák Fás és olasz Garlando asztalok, de van drágább amerikai Tornado, és be­szerezhető a megfizethetetlen francia Bonzini cég asztala is, úgy fél milláért. Egy Tornado labda három dollár, de van magyar labda is, csak annak a felét ki kell dobni, mert tojás alakú. Az I. Borsodi Csocsó Bajnokság asztalait egy magyar asztalos készítette, a megnevezhetetlen sörgyár hirdetéseivel, jóval ol­csóbban, mint a nagy cégek, de szinte senkinek sem tetszett. Minden versenyző megszokta a saját márkáját, így még nem érvényesült annyira a sok gyakorlás. Segédeszközként különböző csúszás­­gátlókat is lehet használni, a gumikesztyűtől a te­niszben használatos gripig. Az elmúlt hónapokban a Szegedi Fren Klub a nyerő, a székesfehérvári Alba Sz. P. és a fővárosi El­lipszis előtt, a bajnokság későbbi győztese Gaal Alex és Megyesi László is szegedi. Csapattársuk, Tóth Patrik (ő lett a második) osztotta meg nézeteit az asztalról a tömör és pontos Wanted magazin ol­vasóival. Ha esetleg bárki asztalt vásárolna, homok­fújt üveggel kérje, mert azon nem csúszik meg a labda, további előny, hogy ha a kapus mögött nin­csen holttér, ahol becsoroghat a labda, mert az tényleg nagyon bosszantó, és jobb, ha gyors asztalt vesz, bár nem tudom, miért kéne egy asztalt futtat­ni. Patrik párja egyébként Koródi Tamás volt, mert a csocsóban legalább annyira fontos megtalálni a tökéletesen hozzád illő párt, mint egy romantikus Claire Kenneth-regényben. Védő van és támadó, kü­lönböző lövésfajtákkal, mint snake, húzás, tolás, villámkézzel ütés, de ezeket elmagyarázni bonyolul­tabb, mint megütni, úgyhogy a kedves és kíméletes Wanted tudósítója mindenkit megkímél ettől. Akit az átlagnál jobban érdekel, az menjen le a szegedi Fren klubba, vagy a fővárosban a Forestbe a Nyuga­tihoz. Itt ugyanis hetente fogadják a profik a kezdő­ket, külön bajnokság van kezdőknek, de el lehet lesni a technikákat, esetleg lehet nézegetni a hon­lapot. A magyar csocsó egyébként a robbanás álla­potában van, amit egy régi arc világított meg, ami­kor kijelentette: „Nem valami jó dolog régi arcnak lenni. Mi nagy nehezen szedtük össze a lövéstech­nikákat, meg a taktikai elemeket, most meg lejön egy gyerek, megtetszik neki, vesz egy asztalt, a va­­korol, és két hónap múlva már megszíva napja van. ” Azért aggodalomra nincse­tokban a technikákat, a szíve mély?­csós szeretetre és játszótársakra vágyik É telme van tudni, ha nincsenek igazi ellenfelek, aki­­nek megmutathatod, hogy milyen penge vagy? Ez olyan szép gondolat, hogy ezzel kell befej­ezni. A rosszmájú és fikázó Wanted magazin tudó­sítója, azért hozzáteszi, hogy jobb lenne a II. Orszá­gos Csocsó Bajnokságot némileg frekventáltabb helyen szervezni, mint a Havanna lakótelep szom­szédságában lévő Bozsik-stadion. Aki pedig azt hit­te, hogy ennek a cikknek a helyén Koltai Róbert új sikerfilmjén fogunk majd rágódni, az vegyen magá­nak egy kevésbé szavahihető, népszerű, közked­velt és megbízható magazint. Réz György fotó: Glódi Balázs www.csocso.hu IDŐSEBBEK IS ELKEZDHETIK mflRCU­S:2002 01:?01 M7

Next