Wanted - Wan2, 2002 (8. évfolyam, 1-5. - 1-7. szám)
2002-05-01 / 5. szám
volt a zenekar, akkor forrottunk szerintem teljesen ki. Akkor volt az, hogy nagyon tudta az ember, mit csinál, ugyanakkor meg mégsem. Volt egy megmagyarázhatatlan közös nevező, működött a dolog, anélkül, hogy bármit is magyarázni kellett volna. Szerintem minden zenekarnak van a maga pályáján egy olyan lemeze, mint nekünk az Ékszerelmére, és aztán eldöntheti, hogy merre megy. wanted: És merre? kt: Ugyanazt persze nem fogjuk csinálni, mint azon a lemezen, mert a zenekar azért kísérletező maradt, de hangulatában szerintem olyan, mintha a Jerry meg az Ékszerelmére lenne összekeverve. És az biztos, hogy egy vízválasztó lesz a zenekar életében, valaminek a nagyon súlyos lezárása és reményeim szerint egy új kezdet... Nem tudom kikerülni, olyan vagyok sokszor, mint egy szivacs. Magamba szívom a világ dolgait, aztán valamilyen úton bennem átalakulnak és azt köpöm vissza, de mivel alapvetően egy pesszimista alkatú ember vagyok, ez nem túl derűs általában. Van egy hangulata az egésznek, ha az ember mondjuk pillanatokra kerül ebbe a világba, akkor el lehet benne lenni, de nekem személy szerint ezt most már olyan súlyos megélni, hogy én tuti, hogy szabadulni fogok ettől. Azért is nehéz a szöveg része, mert legszívesebben nem mondanék semmit, ugyanakkor meg sok dolgot el akarok mondani, csak annak mondjuk 90%-a olyan, amit én sem szívesen hallgatnék vissza. Azt kell valahogy leszűrnöm, hogy ebből mi az, amit csak én élek meg túlérzékenyen, és mi a realitás. És ez nem könnyű. De ezután majd kinyílunk és soha többet nem állunk esőben... gf: Ha azt tekintjük, ez egy egyszerű lemez, egyszerű számokkal, úgy érzem, hogy aki ebben dolgozott, az mind elég tudatosan tette a dolgát. Volt egy-két szám, amely hirtelen pattant ki, de általában eléggé tudtuk, hogy mit akarunk. Hál’ istennek, mindenki ráérzett magától, hogy keveset kell játszani, szerintem ettől erős. wanted: Mennyi idő alatt készült az új lemez? gf: Három hónap alatt, előtte csak szarakodtunk. Na jó, nem igaz, eredetileg 2001 januárjában kezdtünk neki, hogy csináljunk egy új lemezt, egy hónap alatt kész is lett egy anyag, de az az év aztán eléggé bebaszott a zenekarnak... kt: Gondjaink voltak a menedzsmenttel, gyakorlatilag becsődölt a cégünk, odalett a próbatermünk, meg az is hozzátartozik azért, hogy én is megkattantam, a tavalyi évet eléggé... hogy is mondjam, kellemetlenül éltem meg. Azzal a részével, hogy ötlet, sosem volt probléma, most sem, de, hogy ezt formába öntsük, meg hagyományos értelemben véve popzenei keretet kapjon egy szám, az telt inkább időbe. Tehát, ha úgy vesszük, akkor ezen a lemezen dolgozunk évek óta, de ha csak a komoly részét vesszük, akkor tényleg csak pár hónapot. wanted: jelentett a lemezkészítésnél valamilyen nyomást az Ékszereimére sikere? kt: Nem, hiszen az már le van fektetve, viszont az igen, hogy olyan körülmények, mint amilyenek abban az időben voltak, már nem valószínű, hogy lesznek. Ez egy olyan zenekar, ahol az emberek nagy része szanaszét van, ha másért nem, hát financiális okokból. Arra a lemezre eléggé oda tudtunk koncentrálni, együtt tudtunk lenni, és tényleg a lemezzel foglalkozott a zenekar. De ahogy így megy az idő, realizálódik, hogy ebből nem igazán lehet megélni, és ez mindenképpen rányomja a bélyegét. gf: Ugyanakkor baromira vártuk ezt a lemezt, már csak azért is, mert a Dodi még nem szerepelt velünk stúdiólemezen, és ő egy kreatív ember, akinek nagyon sok ötlete van. Engem feldob, hogy van egy ilyen új hangszeres, ráadásul végre nem az volt, hogy egymás ötleteit überelni próbáltuk... wanted: Dodi beszállása változtatott a zenekaron belüli egyensúlyon? kt: Dodi a zenekarban inkább az érzelmi, lelki részt erősíti, ő művészember, nem az a kimondott tanult zenész, úgyhogy ilyen szempontból most eléggé ki van egyenlítve a zenekar. Én mondjuk nagyon örültem neki, pontosan azért, mert egy nagyon nagy fantáziájú, kreatív ember, aki a zenéről nem úgy gondolkodik, hogy ide most a gé, vagy a pentaton skála lesz jó, hanem amit érez, azt fújja. gf: Viszont, amit rábíznak, azt eljátssza kiválóan, szóval képes így is dolgozni. És sok ötlete van. Nálunk eddig nem volt jellemző, hogy a fúvósok olyan sok ötlettel jöttek volna. wanted: Hogy került Dodi a képbe? kJ: Azt hiszem, nekem jutott eszembe, mint régi ismerősöm, aztán beszéltünk vele és ő nagyon lelkesen szállt bele ebbe az egészbe, mert valami olyan dolgot érzett, ami az ő világa. Nem kellett helyezkednie, pontosan illett a zenekarba. gf: Én nagyon örültem neki, mert már ott tartottam, hogy nem is kell szaxofonos, viszont a Dodit még ismertem régről a Boannból, meg az Andersenből, úgyhogy tudtam, mire számíthatok. Mondjuk, előtte igen önző módon tartottunk egy nagy szaxofonos meghallgatást, 6 vagy 7 embert megnéztünk, és egyik sem volt az, akit kerestünk. wanted: Mit gondoltok, egy, a mostaninál normálisabb médiahelyzet tudna segíteni abban, hogy több lemezt adjatok el? kt: Nézd, a hasonszőrű zenekarok nem feltétlenül a médiától várják, hogy befuttassa őket. Annyi a különbség, hogy amíg tíz évvel ezelőtt nem volt ilyen szintű média, addig legalább az emberek kíváncsiságát annyira ébren tartotta annyira ez a dolog, hogy kerestek. Amikor én voltam tizenéves, másolt kazettákon elterjedtek ezek a zenék, mert nem ez volt az általános, nem ez folyt a csapból. Most irgalmatlan mennyiség van, a média nagyon kitágult, csak sajnos azt a szeletét tágítja minduntalan, amelyik számunkra teljességgel érdektelen. gl: Az emberek azért nem járnak utána a dolgoknak, mert egy csomó minden „házhoz jön”, és a többségnek ez elég is, beéri annyival, amit kap, és abból válogat. Ásni, kutakodni - ez kimarad az emberek nagy részénél. kt: Ahol ennek van valamiféle előremutató jellege, az inkább a progresszív tánczene. Én úgy látom, ott talált egy rést a média, mert ott nem mondható meg annyira, hogy ez most gázos: nincs rajta szöveg, nincs olyan motívum, ami megszűrné egyből, hogy ezt most lehet játszani, vagy nem. A tánczenének nagyon jót tett ez a változás, nagyon sok zenénél meg egyáltalán nem játszott szerepet. Viszont ez az irgalmatlan monopolhelyzet, amiben a kiadók vannak, meg, hogy baromi drágák a lemezek, ez egy rossz dolog. Az az igazság, hogy mi sem nagyon tudunk CD-ket venni, akkor hogy vásárolna a közönség? Én egyébként, annak ellenére, hogy kívülről úgy tűnhet, magam ellen beszélek, vagy sok zenész esetleg felháborodik, azt, hogy az emberek CD-t másolnak, pozitív dolognak tartom, így legalább eljut a zene az emberekhez, és ez a fontos, nem pedig az, hogy ebből ki mennyit kaszál. Ebben az országban amúgy is tudjuk, hogy miből lehet kaszálni, ahhoz túl kell menni elég keményen a korlátokon. Ott nem kompromisszum van, hanem egy teljes váltás, más gondolati síkon kell akkor a zenével foglalkozni, ha ebből valaki meg akar élni. gf: Velünk annyira nem is basznak ki, lévén a haszon nagy részét amúgy sem mi fölözzük le... Azon kívül, az ’50-es, ’60-as években az emberek szalagos magnókra vették fel a számokat, tehát gyakorlatilag a dolog nem változott, pusztán az eszközök. kt: A zászlóra kiírják, hogy „szegény zenészek”, igen, a zenészek szegények, de nem ettől. Egy zenész annak csak örül, ha elterjed a muzsikája. Az a zenész, aki állandóan sipákol, hogy másolják a lemezeit, az másként gondolkozik. A zene azért ennél egy szellősebb dolog. Zene az kell, mert muzsika nélkül nincs lélek. Nagy Győző fotó: Glódi Balázs QQ^ qQ