Romániai Magyar Sajtó, 2017 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1. szám
Tartalom 2 Tárlatnyitók, könyvbemutatók 3 Rácz Éva: Minőségi szakmai közvélekedés 4 Kerekes Edit: Kollégiumi polcokra költöztek a kolozsváriak könyvadományai 7 Rácz Éva: Van vagy lincs? 11 Új elnököt választott a MÚOSZ 12 Aranytoll-díjak 2017 13 Rácz Éva: Szabó Zsolt laudációja 14 Nyelvrész - Magyari Sára: Intelligens vagy okos? 16 Médiatábor Görgényszentimrén 17 Gáspár Sándor: 75 éves az erdélyi magyar rádiózás 18 Péter Árpád: Az erdélyi magyar médiakutatás nyilvánosságai 20 Szele Tamás: Rekviem és tisztelgés (in memóriám Bodor Pál) 21 Bögözi Attila: Elhunyt Szabó Dénes, nyugalmazott újságíró 22 Egy hang elszállt - búcsú Deák Gyöngyitől 22 Elhunyt Vajna János nyugalmazott rádiós 23 Eredményhirdetés: Pályázat a jövő újságíróinak Címlapfotó: Rohonyi D. Iván romániai ■ _ w magyar sajtó Alapítva: 1993 Kiadja a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Felelős kiadó, felelős szerkesztő: Rácz Éva elnök Postacím: 540027 Marosvásárhely - Tg. Mureş, Tusnád utca 5. sz. Web: www.mure.ro. Telefon: 0365-402-538. E-mail: mure@mure.ro Szerkesztette: Szűcs László. Műszaki szerkesztő: Benkő J. Zoltán. Készült az Europrint Nyomdavállalatnál, felelős vezető: Derzsi Ákos УЬ RMDSZGY COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY Minőségi szakmai közvélekedés kameráális, aprofesszionális, literaturizált - 1998-ban készült Magyari Tivadar felmérése az erdélyi magyar médiáról, amit akkor még bátran hívhattunk (és hívtunk is) egyszerűen csak sajtónak. És ma mi van? Húsz év eltelt, ez biztos. De az, hogy jelentős változás állt volna be, az nem. Vegyük sorra. A komerciális, azaz nem áll mögötte gazdasági tőkeerő. Hallom-olvasom a közösségi médiában (ami a felmérés óta elmúlt 20 évben jelent meg), hogy új rádió jelenik meg Nagyváradon. Elámulok, pedig emlékszem, amikor egy akkori rádiótulajdonos azt mondta úgy tíz éve, hogy „tudtam, hogy jó biznisz, de nem tudtam, hogy ennyire!” - azóta eladni kényszerült tulajdonosi részét. S még mindig ámulok, pedig tudom, hogy a korábbi tulajdonosa által kegyelemkenyéren működtetett stúdiót adtak-vettek, és csak szurkolni tudok, hogy az adások minősége, a műsorok tartalma jobb legyen, mint korábban volt. Ámulok, pedig tudom, hogy a tulajdonosnak jogában áll nem csak médiát alapítani, de kiadványt megszüntetni is, akár legnagyobb keresztény ünnepek környékén, egyetlen virtuális tollvonással, az előzővel megegyező városban. Szóval, miközben előadáson hallom, hogy 2000 tájékán médiarobbanás tanúi lehettünk az internet megjelenésével, és valóban akkor és ott indítunk portált amikor és ahol akarunk (lásd az erport.ro esetét), én vállalom: nem hiszem, hogy ma lenne olyan vállalkozó, akit könnyű meggyőzni, hogy minőségi (mondom: MINŐSÉGŰ médiába fektessen be, megbecsülje a szakmai hozzáértést, és türelemmel várja a hasznot. Sokkal inkább azonnal és rengeteget kell termelni, általában szakmai és anyagi megbecsülés nélkül ebben a szakmában, amelynek ma nincs semmilyen fogódzója ahhoz, hogy kit szabad és hogyan beengedni a porondra. Szóval: a professzionális. De miért ne lenne az, ha az alulképzett munkaerőt lehet alulfizetni, a szakmai (mondom: SZAKMAI) továbbképzések egyébként is sok pénzbe kerülnek, felesleges kiadásokat generálva a működtetőnek, aztán ennek folyománya az, hogy aki ismeri képességeit és jogait, annak igényei, netán követelései lesznek és már nem lesz olyan nehéz lecserélhető alkatrésznek nézni, mint korábban, amikor még csak a mondatok rejtelmeit kellett elordibálni neki, hogy „fiam, a mondatnak legyen alanya, állítmánya és értelme”, aztán meg azt hiszi, pályázatot nyerhet az anyagával, aminek az elkészítési költségeit és műszaki hátterét a cég helyett ő maga biztosította, mert meg akar élni egy-két-három munkahelyéből, azzal a tudással, amit összegyűjtött. S hogy ezt megoldja, elkezd olyan témáról írni, amiről a közvélekedés (mondom: a KÖZVÉLEKEDÉS) szerint, mindenki tud - s most nem a focira gondolok), így jutunk el a harmadik tünethez, hogy a literaturizált médiában sok olyan kulturális újságíró dolgozik, aki úgy él, mint a kommunista sajtó idején, nem foglalkozik politikával, mert akkor valaki odaszól neki vagy a főnökének, aki majd neki szól, hogy ebből még baj lesz, ha így folytatja és kötekedik és gondolkodik, mert azt megteszik egyébként helyette mások, és ez neki így lesz jobb. És valljuk be, ma is könnyebb elmenekülni az elől a konfliktus elől, hogy kolléga munkahelye megszűnik, s talán az enyém is, bármelyikünké, hisz mindannyian valamilyen függőségben dolgozunk nap mint nap. Ennek az ellenkezőjét sokan állították már előttem, de még senki nem bizonyította. Vagy tévedek? Rácz Éva ^ 3 2017. június