Romániai Magyar Szó Naptára, 1948
Szentimrei Jenő: A jóreménység szinháza
tén a teljes adómentesség és a szűkös viszonyokhoz mért államsegély ugyancsak jól fogott a színház anyagi egyensúlyának helyrebillentéséhez. Rendre a jó színészek is kezdtek hazaszivárogni. Rendre, az új színpadi irodalom kimagasló külföldi termékei is megtalálták a hozzánk vezető utat. A Kolozsvárott létesült magyar tannyelvű Zene és Színművészeti Főiskola fiatal növendékanyagában biztató ígéretek kezdtek felbukkani. Még a belföldi magyar irodalom színpadi kísérletei között is akadt egykét komoly reményre jogosító alkotás. A kialakulás, a fejlődés jó előjelei elvitathatatlanok. Még csak a pénzrögzítéssel kapcsolatos és egyébként helyes és hasznos pénzszűke következtében előállott nehézségeken kell átvészelnünk, hogy valóban megnyíljanak előttünk a fejlődésnek azok a lehetőségei, melyek a Szovjetunióban már egyáltalán nem tartoznak az álmok birodalmába. A Kolozsvári Állami Magyar Színház és Operáról beszélünk itt elsősorban, mert hiszen az Erdélyben nagyobb tömegekben élő magyarság figyelmének és érdeklődésének középpontjában ez az intézmény áll. Mindig is ezt tartottuk első színházunknak, ennek teljesítményeit, műsorát tekintették mértékadónak a többi kisebb-nagyobb vidéki városokban működő együttesek. Ma már ott tartunk az együttélő népek békés összhangjának kialakulásában, hogy a színház nézőterén magyar és nem magyar közönség egyformán otthonosan érzi magát. A bérlők névsorában nem egy román nevet olvashatunk. De különösen a zenés játékoknak orosz látogatói is voltak szép számmal. A színház műsorán magyar szerzők mai és régebi alkotásai mellett orosz és román darabok és a nyugati irodalmak haladó szellemű íróinak legjobb alkotásai adnak tükörképet a világ mai szellemi arculatáról. Sajnos, még a legfrissebb magyar irodalom termésével állunk a leggyengébben. Ha megfigyeljük a budapesti színházak műsorát, azok is jórészt fordított külföldi művekre vannak utalva, de mintha román vontkozásban ugyanez lenne a helyzet a bukaresti színházi életben is. Úgy látszik, csakugyan idő kell még ahhoz, míg íróink a nagy idők élményeit feldolgozzák és színpadképes alakban ki tudják vetíteni magukból. De időre van szüksége a közönségnek is, hogy a színházát a jómódú kevesek szórakozóhelyéből a művelődésre valóban szomjas széles néprétegek tanulóműhelyévé alakítsa át. A félmúlt idők karrier-darabjaival és házassági háromszög komédiáival elsekélyesített közönségízlésnek még meg kell barátkoznia az új realizmus könyörtelen valóságábrázolásával, hogy ebből merítsen hitet és erőt a jobb jövő kialakításában mindenkit egyaránt csatasorba állító küzdelemhez. A biztató előjelekben azonban ezen a téren sincs hiány. Kolozsvári színházunk ez idén bemutatott újdonságai közül Priestley-nek az angol kapitalizmust igazán, nem kézzel simogató „Váratlan vendég“-e tiz telt házat vonzott s még Dés és Szamosujvár közönsége előtt is átütő sikert aratott. A nagy Forradalom évfordulóján bemutatott „Orosz kérdésinek messzehangzó sajtó és közönségsikere a jó darabnak és a jó előadásnak egyformán szólott, akárcsak Ben Johnson híres reneszánsz komédiájának, a Volponénak felújítása, melyet egyre fokozódó érdeklődés közepett a vendégművész más irányú lekötöttsége miatt kellett levenni a műsorról. A Szovjetunió népeinek illetve ezek kulturális megnyilatkozásainak követendő útját Sztálin fogalmazta meg velős és határozott alakban. Legyen ez a kultúra formájára nézve nemzeti, tartalmát illetőleg nemzetközi. A mi demokratikus nemzetiségi színjátszásunk is bátran tekintheti munkája zsinórmértékének ezt a megfogalmazást. Magyar szívvel és magyar szóval folytatja küzdelmét fiatal demokráciánk diadaláért. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ NAPTÁRA