Romániai Magyar Szó, 1947. szeptember (1. évfolyam, 1-25. szám)

1947-09-06 / 5. szám

­^M ÜVELŐDÉS Bukaresti emberek 12 r­égi Ért úgy látszik, a jó fej nemcsak a régi pénz s a ro­pogós külföldi bankjegyek fö­lött aratott döntő győzelmet, hanem néhány visszatetsző szokást is knock out­ tolt. El­tűnt például Bukarest utcáiról a koldusok nagyrésze. A meg­szervezett koldusbandák rá­jöttek, hogy az új lej nekik is új életlehetőségeket nyújt. Kol­dulni nem érdemes, mert ke­vés a pénz, de annál inkább érdemes dolgozni, mert azt jól megfizetik. Ugyancsak az új lej térítette­­ öntudatra a mozijegyszedő­ket is. Rövid hír számol be arról, hogy a fővárosi mozi­jegyszedők nem fogadnak el ezentúl borravalót. Határoza­tukban hangsúlyozzák, hogy a stabilizált lejben kapott fize­tés kedvező megélhetést biz­tosít számukra. Ezzel tehát meghalt, eltűnt a fővárosból egy tipikus bu­karesti szokás. Nem kár érte. A szerencsétlen mozilátoga­tó miután negyedórát állt sorba jegyért, melankoli­kusan vette tudomásul, hogy az egyes számú jegyszedő már a bejáratnál egy kis nyomta­tott papírt nyomott a kezébe és várakozóan tekintett rá. — Programm, — mondta rö­viden. A mozilátogatónak 5000 fejébe került a­„figyelmesség”. Ezután lépett akcióba a mo­zilátogató közönség második számú közellensége, a „hely­hezkísérő”, aki kis villany­­lámpájáról és anyagias termé­szetéről volt híres. Az áldoza­tot leültette székre és kinyúj­totta kezét. Ez is 5000 lejbe került. A sötétségből kereste a kenyerét. Ma már nincs szükség erre. A világosban is jól meg lehet élni... S csakis a világosban... (DÁNOS) Fővárosi mozik és színházak műsora ARO: Les visteurs de solr. ARTA: A dzsungel lánya. EFORIA: Nics idő a tréfára SCALA: La femme coupée en morceaux RECAL: A csillagok játék; EXCELSIOR: A Gaylord nő vérek CASANDRA: Nem feledketlek SELECT: Egyedül az éjszakában DALLES: most viszontlátásra TRIANON: A borzalom útja PROGIES KERT: A csillagok já­téka FRANKLIN: Három fiú és egy lány, VICTORIA: A makrancos hölgy GIOCONDA: Középcenter, LUXOR: Emberek és álarcot TIVOLI: Egy csókért ALHAMBRA SZÍNHÁZ: A kisas­sony férje COMEDIA: A nők nem angyalok NOSTRA: Domino M. FILOTTI: Kékszakál nyolca­dik Mesége XZBANDA KERT: Mazel in Liebe 2 1847 szept . szombat A „szadifiszáSt“ költségvetés keretében kiutalták az első államsegélyeket a magyar színházaknak (Bukarest.) — A Magyar Nép­ Szövetség Parlamenti Csoportja ál­tal kiküldött művészetügyi bizott­ság tárgyalásokat folytatott a Mű­vészetügyi Minisztériumban az er­délyi magyar színházaknak kiuta­­landó államsegély iránt. Amint is­meretes, az új színházi törvény a koloszvári magyar színházat az ál­­lami színházak csoportjába vette fel ugyan, de nem rendezte végle­gesen a marosvásárhelyi Székely színház kérdését, amelyet továbbra is az államilag segélyezett színhá­zak csoportjában hagyott meg. Így a Székely-színház nem fog az álla­mi költségvetésben a maga szerves egészében szerepelni, hanem csak­ esetről-esetre megállapított segélyt kap. Az állami színházzá előlépett ko­lozsvári magyar színház teljes egé­szében helyet kap a költségvetés­ben, de mivel az új színházi tör­vény a költségvetési megállapítása után jelent meg, csupán a jövő év április 1-től kötelezi a Pénzügymi­nisztériumot arra, hogy az új álla­mi intézményt beillessze a költség­­vetésbe. Ezért a Székely-színház mellett a következő színházi évad­ban a kolozsvári magyar színház­nak is még alkalmi államsegé­lyeket kell igénybe vennie Mivel az új színházi év küszöbön áll, színházainknak meg kell kez­deniük az előkészítő munkálatokat. Az ezekhez szükséges pénzügyi fe­dezet megteremtése érdekében járt el a MNSz Parlamenti Csoportja által kiküldött művészetügyi bizott­ság. A művészetügyi Minisztérium intézkedett és a stabilizált lejben megállapított új költségvetési ke­retből a kolozsvári magyar szín­háznak 2.630.000 lejt, a Székely­­színháznak pedig 600.000 lejt utalt ki. A minisztériumban ugyanakkor közölték a képviselői csoporttal, hogy új kiutalásokat csupán a Pénzügyminisztérium hozzájárulási­val eszközölnek. A bizottság a Pénzügyminisztériumot is megkeres­te, ahonnan azt a felvilágosítást kapta, hogy a kolozsvári magyar színház részére további 4.000.000 lej, a Székely­ színház részére pedig 2.000.000 lej van előirányozva. Itt említjük meg, hogy az erdé­lyi magyar magánszínházak közül a nagyváradi színház is 300.000 lej államsegélyt kapott rendkívüli segély címén, Lei esi pisi in­Én­hit KEDVES POLGÁRTÁRSAM! Én téged jó szándékú embernek ismertelek meg, de úgy érzem, és ezt biztosan magad is tudod, hogy világszemléletünk homlokegyenest ellentétes. A tied, azt hiszem jól fogalmazok: „polgári, humanista“ világszemlélet; az enyém pedig va­lóságszemlélet, amelyet sorsom ne­velt belém, a szegénység, vagyis osztályhelyzetem határozott meg. Engedd meg, hogy egy példát em­lítsek neked s elnézésedet kérem, hogy éppen egy személyeddel kap­csolatos példát. Mások számára, ta­lán apró, jelentéktelen ügy, de szá­momra igen komoly, mert jellemző. Amikor te legutóbbi találkozásunk alkalmával a vasúti vagonban el­köszöntél tőlem és leszállni igyekez­tél, a vagon ajtajában két román parasztleány állott. S itt nem a ro­mánon, hanem a paraszton van a hangsúly. A következő történt: siet­tél leszállani és, mint aki legyet hajt el maga elől, szóltál a két paraszt leányra: „La o parte“ (félre). Ennyi volt az egész s valószínű, hogy már nem is emlékszel reá. Persze, hogy emlékezel, hiszen ez nálad nem tudatos valami, hanem már reflex. Illetve osztályszemlélet. Persze nálam is már reflex, hogy rögtön felborzolódott a szemléletem s azonnal lázítani kezdett a polgári­humanista szemlélet ellen. Úgy hi­szem felesleges leSnnom, hogy ha az a két lány jól felöltözött román urinő lett volna, udvariasan kértél volna helyet a leszálláshoz. És most emlékeztetlek vitáinkra. Szemléletünkben különböztünk egy­mástól s ennél fogva világnézetileg is Te beléd már idegződött, hogy a nép, a dolgozó földművesség és munkásság vezetésre alkalmatlan tö­meg, hogy erre csak az iskolázottak, tehát a vagyonosabb réteg az alkalmassak. A nálad vagyo­nosabb és a veled egyosztály­­beli, de rossz szándékú többiekről jól tudom, hogy elsősorban gazda­sági érdekük diktálja ezt a meg­győződést. Rólad a legjobb szándé­kot tételezem fel, mégis vitáink so­rán azt láttam, hogy te ugyan lel­kesedéssel látnád megvalósulva a demokráciát, de teljesen elkeserít, hogy a felépítendő ház helyén te csak látszólagos össze-visszaságot vélsz látni. De ezt csak te látod így. Aki házépítéssel sohasem fog­lalkozott, csak össze-visszaságot lát a felcsákányolt telken; nem mint a kőműves vagy építészmérnök, aki tudja, a csákányozás az alapozáshoz kell. Más szóval: a formai csiszolt­­sághoz, a jómodorhoz szokott és családodon keresztül már több nem­zedéken át odaszoktatott műveltsé­ged minimumtalan elkeseredik és visszahőköl a szerintem még termé­szetes formai hibákon és rögtön szem elöl téveszti a lényeget. Bizonytalanul megállani s az el­múlt után kapkodni, népünk iránti bűnnek érzem, mert a múlt népel­lenes volt. Nem akarom rádörösz­kölni az én szemléletem helyessé­gét. Iskolákat végzett ember vagy, magadnak kell megtalálnod a fele­letet az élet kérdéseire. De érték­nek tartalak és népünk érdekében hasznos lehetsz. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha nyíltan elmondom Neked fenntartásainkat, hogy te le vedd fontolóra és tedd mérlegre nézeteidet Ha nem a formával, hanem a lényeggel fogsz törődni, én hiszem, hogy hamar elkészülsz ezzel a számadással. Üdvözöl ASZTALOS ISTVÁN Kolozsvár, szeptember havában EUGEN JEBELEANU:­­­ szabadság mártírjainak Millió rügyét sóhaj nélkül kibontván Az erdő szerte robbant ezen az éjszakán , a szív legott Fellázadt, s akár a zászló, ki bomlott. Nem dobog, most már lobog, Szét­terjedt s itt lebeg­em az egész földön. Ébredjetek hát, Ti, szabadság­ért esett mártírok, A szél nyersz, vár reátok ott a lépcsőn. Nyeregbe hát, fel, vágtassatok! Mélyen titokzatos, akár képe a holdnak Az arcotok, egy vonása se földi, S ki rémülten lesed az abla­kodban Véred megdermeszti. Néma csapat. Egyetlen futó mosolyától Az elnyomó mind kővé mered, Ám a nincstelenek, a milliók, Akár egy gyapjuköpenyt érzik, szárnyát melegnek. Serege szabadságnak, ki feltá­madott A csillagokon tulröppendő, lángra serkent erdő. A sziveket mind változtassátok Oly vörössé, akár a bátor lobo­gó felhő! Ám addig is, Szélparipán lovasok, fenntjá­rók Ágaskodjatok fel égi nyerge­tekbe, Még felsüvölt e televényből, halljátok, A siralom és sóhaj felétek. Villámotok a porba tiporja nyugalmát A satrapáknak, kik lélegzenek még Pihenvén fennhéjázón gőgjük hét párnáján A világban, mint a ragadozó karma, szitterpeszkedvén, Ragyoktak, akár az ezüstös fellegek A nap zuhogásának hősi hir­nőkéi. Mikoron közénk a sarlóval le szálltok Jövendő tetteinkben, hogy se­gélyjetek. Es amikor végnélküli mezőkön Szent árnyatokban pipacs térdel­, Ámul s hallgatja, mint énekelnek ők, Akár a megnövekvő erdő, a szegények MÉLIUSZ JÓZSEF fe­ttiss Egy érdekes bábszínház Reiner Luize bécsi festőmű­­vésznő Hitler bevonulása előtt két hónappal vetődött el Romá­niába, ahol menedéket keresett a hitlerista téboly elől. Itt várta végig szerényen elrejtőzve a tör­ténelmi vihar elvonulását. A fel­­szabadulás után újra ecsetet vett kezébe és munkához látott. Főleg a munkások sorsa érde­kelte. Sorra kereste fel a nagy bukaresti gyárakat, hogy mun­ka közben örökítse meg a termelő munka hősét. Közben kedvenc ötletet dédel­getett magában. Egy bábszínház­ra gondolt, amely más legyen az eddigieknél, amelyeket előzőleg látott. Figuráit maga készítette el és kiküszöbölve minden mű­szaki mesterkéltséget maga ját­­sza el a megfelelő zene ütemeire a klasszikus meseirodalomból vett történeteket. Az alkalom néhány hónappal ezelőtt jelentkezett, amikor a közlekedési nehézségek miatt egy időre le kellett mondania a gyárak látogatásáról. Reiner Luize ekkor hozzálátott a báb­színház elkészí­téséhez. Elkészí­tette a karakter­ bábokat, anél­kül, hogy az anyagbeszerzés kü­lönösebb gondot okozott volna neki. Újságpapír, enyv, színes rongyok, ezüstpapír segítségével varázsolta elő szinte a semmi­ből a társulatot: emberi és ál­lati figurák csodálatosan ki­fejező alakjait egy újszerű báb­színháznak. Aki látta ezeket a bábokat, nehezen tudná kitalálni, hogy a macska szeme két borsószemből van és Szent Antal csuhá­ja né­hány használhatatlan rongyda­­rabból Amikor készen volt a „társu­lat", Reiner Luize körútra in­dult. Végig látogatta a székely­földi fürdőhelyeket és eljutott Kolozsvárig. Mindenütt a gyer­mekek elbűvölt tekintete bizo­nyította, hogy jó munkát vég­zett. Brassóban a képzőművészek, zenészek és újságírók szakszer­vezetének rendezésében tartott két előadást a gyermekek részé­re. A bábszínház valóban rendkí­vüli volt. Zenei aláfestéssel mo­zognak a bábok s a gyermekek csodálkozástól tágra nyílt sze­mei előtt egymásután bontakoz­nak ki a mesék. Előadás után megkérdeztük a művésznőt, hogy milyen ötlet alapján készítette a bábszínhá­zát? Mint kiderül nem volt semmi­féle modellje. Képzelete alapján dolgozott. Híres bécsi művész­­családból származik, maga jó festő és szobrász és kitűnő zenész is. Reméli, hogy eljuthat Moszkvába, hogy megláthassa Obrezov mester világhírű báb­színházát. Miközben előadásokat rendez lakadatlanul dolgozik tovább tervei megvalósításán. Politikai jellegű bábszínház híradót fog készíteni a felnőtteknek, míg a gyermekeket képes mesekönyv­vel lepi meg. (­rács)

Next