Romániai Magyar Szó, 1947. november (1. évfolyam, 53-77. szám)

1947-11-07 / 58. szám

Péntek, 1947 november Ș A közoktatás 30 éve A SZOVJETUNIÓBAN A nevelés és oktatás célja a Szovjetunióban a szocialista társadalom új embere szellemi életének mindenirányú kifejlesztése. Jellemző tulajdonságai ennek az új embertípusnak a hazájához és a nép érdekeihez való feltétlen hűség. A közoktatás szovjet rendszere a leghaladóbb elveken épül fel. Legfőbb alapelve: a Szovjetunió polgárainak a Szovjet Alkotmányban biztosított joga a tanulásra. A nagy jog Hogyan valósul meg a gyakorlatban ez a nagy jog, amellyel a szovjet polgár rendelkezik? A Szovjetunió nem az általános iskolakötelezettség a falvakban a négyosztályos elemi iskolára, a városokban és a munkástelepüléseken a hétosztályos általános iskolára terjed ki. A középiskolák és főiskolák mindenki előtt nyitva állanak, függetlenül a tanulni kívánó nemzetiségétől, nemétől, vallásától és vagyoni állapotától. A Szovjetunióban megvalósult az ország népének teljes egyenjogúsága a közoktatás terén (éppúgy, mint a társadalmi élet minden más ágában is); a tanítás ez iskolákban mindenütt a tanulók anyanyelvén történik, bármely kis néphez tartozzanak is. Hároméves korig a gyermekek számára különböző, a közegészségügyi minisztérium hatásköre alá tartozó intézmények létesültek. Ilyenek az anya és gyermek háza, a gyermeki tanácsadók, csecsemőotthonok, óvodák. A 3—7 éves gyermekek számára gyermekkertek és gyermekjátszóterek óriási hálózata áll rendelkezésre. 1944-ben csupán az Oroszországi Szövetséges Szovjetköztársaságban 1625 gyermekkert működött, amelyekben több mint egymillió gyermek nevelkedett. Gyermekjátszóterek álltak több mint másfélmillió gyermek rendelkezésére. Az egész Szovjetunióban pedig a gyermekkertekben és játszótereken ellátott, gyermekek száma 5 millió fölé emelkedett. Elemi és középiskolák Az általános iskola a Szovjetunióban két főtípusra oszlik: négyéves elemi iskola a 7—10 éves gyermekek számára és tízéves középiskola a 7—17 éves gyermekek számára. A négyéves általános iskola tanulóinak száma évente (a megelőző évhez képest) 2,5—3 millióval növekszik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet kormánynak és az egész szovjet népnek az iskoláztatás iránti figyelme és gondoskodása eredményeképpen az iskolák (elemi, kétéves és középiskolák) száma az országban évről évre emelkedett Az iskolahálózat gyarapodását a következő táblázat mutatja: iskola tanító tanuló 1914-ben 105.524 231.007 7.896.249 1939-ben 172.759 1,117.038 32,185.825 Egyes középázsiai szovjetköztársaságokban az iskolák és a tanulók száma a forradalom előtti időkhöz képest ugyanezen idő alattt 50-70szeresre emelkedett, így például Izbekisztánban 1914-ben a tanulók száma 17.000, 1939-ben pedig 1 millió 210.000 volt. . Harc a gyatlanság ellen Vladimir Lenin kezdeményezésére 1919 december 26-án a szovjet kormány rendeletet adott ki az írástudatlanság megszüntetése érdekében. E rendelet arra kötelezte valamennyi szovjetköztársaság 8-50 év közti lakóit, hogy megtanuljanak írni-olvasni orosz nyelven vagy anyanyelvükön. 20 esztendő leforgása alatt (1920-tól 1940-ig) a Szovjetunióban mintegy 50 millió felnőtt tanult meg imi-olvasni. Ez a munka különös eréllyel folyt a sztálini ötéves tervek korszakában: 1930- ban 5,8 millió felnőtt, 1931-ben 6,2 millió, 1932-ben 7,7 millió tanult meg imi-olvasni. A hatalmas munka eredményeképpen ma az imi-olvasni tudók számaránya a Szovjetunióban felülmúlja a 90 százalékot. Egyetem és főiskolák Óriási vívmányokat ért el a szocializmus országa a főiskolai oktatás terén. Már 1939-ben az ország főiskoláinak száma 750-re, a főiskolai diákság száma pedig 620.000-re emelkedett. A német-fasiszta megszállók elpusztították az ország sok főiskoláját. Azonban a szovjet kormány és a szovjet társadalom közös erőfeszítéssel, a lehető legrövidebb idő alatt helyreállították az elpusztított épületeket. Sőt 1946-ban a Szovjetunió főiskoláinak száma jelentős mértékben felülmúlta a háború előtti színvonalat: 792 főiskola működött 653.000 hallgatóval. A közoktatás terén 30 év alatt a szovjet kormány hatalmas sikereke ért el. A szovjet ország azonban nem áll meg a már kivívott eredményeknél. A háború utáni sztálini ötéves terv alapján a szovjetek országa tovább halad előre a kultúra és a felvilágosodás útján. A következő öt év alatt mintegy megkétszereződik a gyermekek száma, nagyszámú új iskola és főiskola épül és országszerte új kulturális központok létesülnek. A fővárosi valutarendőrség újabb leleplezései A fővárosi valutarendőrség a napokban arról értesült, hogy Tillman Izidor bukaresti, str. Sperantei 28. szám alatti lakos nem jelentette be a Nemzeti Banknak külföldön levő devizakészleteit és hogy ezen felül nagyobb összegű valutát rejteget a lakásán. 4. megtartott házkutatás során a rendőrség valóban nagyobb mennyiségű sváci frankot talált Tűimen lakásán, amelyeket ez nem szolgáltatott ke a Nemzeti Banknak. Ezen kívül az is kiderült, hogy a stabilizáció után aranyérmékkel üzérkedett és így többek között kölcsön adott Krauer Sebestyén, str. Cöltés 15 szám alatti lakosnak is tíz aranyérmet. A vizsgálat azonban azt is tisztázta, hogy Tillman nem jelentette be a Nemzeti Banknak a Credit Lyonnais, Union i Banques de Suisse, valamint más külföldi banknál folyószámlán levő mintegy 20.000 dolárt kitevő devizakészletét em. A leleplezett valutaüzért a rendőrség az ügyészségnek adta át, ahol a szabotázstörvény alapján már folyik ellene a vádirat összeállítása. A fővárosi valutarendőrség letartóztatta Spiner Max, Sos. Stefan cel Metre 26 szám alatti lakost is, aki Bukarest és Rădăuți között állandó futárszolgálatot teljesített különböző értékű dollárösszegek értékesítése végett. Az üzért éppen abban a pillanatban érték tetten, amikor Winner David bukaresti lakosnak egy nagyobb összegű dollármennyiséget akart átadni eladás végett. Az eljárás ellen is megindult. ARO Főszereplők: S. CIRCOV V. SEROVA P. ALEINICOV GLINKA SZERELME és SZENVEDÉSE! SCALA és TRIANON mozi Az elvarázsolt kastély Jobb mint a Hófehérke és Pinocchio 1947.es SZÍNES FILM AMI ÖSSZEKÖT Röviddel ezelőtt cikket írtam ezeken a hasábokon Marosszentgyörgy román és magyar népének életéről. A falunak, mint már múltkori írásomban is jeleztem, 875 főnyi román és 1919 főnyi magyar lakása van. Egy cseppje az erdélyi életnek, a mai Erdélynek, csepp, mely magában viseli a tenger vizének legszembetűnőbb jegyeit! Előbbi írásomban feltártam a falu két népének életén hol a román, hol a magyar népellenes rendszer által ejtett sebeket, amelyeknek azonban már csak fájdalommentes hegeit leli meg a mai vizsgálódó. Rámutattam futólag, egy-egy félmondatban a körülményekre is, amelyek a faluban együttélő két nép sebeinek gyors gyógyulását eredményezték. Szükséges azonban, hogy részletesebben beletekintsünk ezekbe a körülményekbe, mert ezáltal a betekintés által — túl egyetlen vegyes lakosságú falu életének szűk keretein jövendőnk építése szempontjából eligazító feleletet kapunk erdélyi viszonylatban is. Melyek hát azok a kapcsok, amik összekötik a falu kétféle nemzetiséghez tartozó dolgozó népét és megóvták már a múltban is attól, hogy a népellenes uralmi rendszerek szembeállíthassák őket egymással? Igyelmet szentelhetünk az okok vizsgálásánál, mint múlt cikkemben is már említettem, a rokoni kapcsolatoknak, melyek keresztül-kasul hálózzák a faluban élő román és magyar családokat. Opris Gheorghe, a Román Kommunista Párt helyi sejtjének titkán beszélte el, hogy nemrég néhányan (románok és magyarok) számolgatták, hány vérségileg „tiszta“ család él a községben. Egyetlen ilyen családot sem találtak. Marosszentgyörgyön tehát a földművesek és munkások széles rétegeiben teljes a vérkeveredés románok és magyarok között. Ezen a keveredésen ma már hiába próbálna eligazodni bárki, bármilyen faji elmélet szempontjai szerint, hiszen jellemző, hogy Mujka, Ruzsa, Kimpián, Greszus, Jenáki, nevű magyarok és Kőműves, Királyhalmi, Boros, Kertész, Kocsis, Faragó, Dörgos, Erkedi, Fülöp, Kerekes, Görbe nevű románok élnek itt együtt, nyilvánvaló szégyenére és vereségére a tegnap oly divatos névelemzésnek Az egyházak adatai szerint a házasságoknak mintegy 15 százaléka nemzetiségi szempontból vegyes az ilyen házasságokból születő gyermekek pedig hol egyik, hol másik családtag vallását, nemzetiségét követik, általános érvényű törvényczsinság nélkül. Ez a rokoni, családi összeszövődés azonban még nem döntő tényező a két nép test. írta Kovács György vélt kézfogásában. Hiszen a falvak népének életében egészen szűk családi keretben is igen jól ismert jelenség a testvérgyilkosság, vagy a szülő elleni harc. (Az ilyen családi villongások és a bíróságok elé kerülő bűnjelek, a véres fejszék vagy kések rendszerint a vagyon körül feltámadt gyilkos szenvedélyek tragédiájáról tanúskodnak) A falu dolgozó népének testvéri összetartozását, barátkozását az a sorsközösség indokolja, mely nyomban kiderül, ha a lakosság anyagi helyzetét, belső társadalmi tagozódottságát vesszük szemügyre. A legerősebb sorsközösségi kapocs természetesen a legmélyebb falusi dolgozó rétegeket köti össze s ennek a rétegnek, a nincsteleneknek vagy a kevés birtokkal rendelkezőknek sokasága, a többiek számát meghaladó mennyisége eleve eldönti a két nép együttélésének kérdését. Ezeknek az alsó nincstelen vagy kevés birtokkal rendelkezőknek saját sorsukból való felemelkedésükért folytatott harca összefogja őket, érdekegységbe kovácsolja. Nincstelen ipari- és földmunkás 1235 fő él a faluban (298 család, 3—8 gyermekkel családonként), akik közül magyar 779, román 281 fő, a többi cigány és más nemzetiségű. Ehhez a hatalmas falusi réteghez tapad a földbirtokkal alig rendelkezők szintén népes tömege. Három holdon aluli birtoka van 116 román és 192 magyar családnak. A három holdon fölüli birtokkal rendelkezők száma már sokkal kevesebb, mint a szegényeké. S mentői nagyobb birtokkal rendelkeznek egyesek, annál gyérebb a soruk. 3—5 hold közötti birtoka van 5 román és 5 magyar családnak, 5—8 hold közötti birtoka 6 román és 7 magyar családnak, 8—10 hold közötti birtoka van 5 román és 7 magyar családnak, 10—15 hold közötti birtoka van 1 román és 2 magyar családnak, 15—20 hold közötti birtoka van 2 román, illetve 2 magyar családnak, 20—30 hold közötti birtoka lán 2 román és 1 magyar családnak, míg 30 holdon felüli földje van egy román családnak, Merea Joannak, akinek 126 holdas birtoka, amit saját maga művelt cselédekkel és napszámosokkal, a földreform során nem esett kisajátítás alá, hanem mintagazdaságnak minősítették. Iomán és magyar nincstelennek vagy alig egy-két keskeny földszallagon gazdálkodó földművesnek közös a gondja, azonosak a töprengése és vesződséges a szegénység hétfejű sárkányával, mint ahogy nem kétséges, hogy a román Meteaval együtt szaladgált volna hatóságokhoz a magyar Máriaffi Lajos földbirtokos, hogy vagyonukat továbbra is magánkézben tarthassák. Hogy a két urnák szive a földreform izgalmas hónapjaiban nem dobbant össze, annak egyetlen oka, hogy Máriaffi meglógott a faluból a felszabadító szovjet hadsereg közeledtének hírére s később egyik családtagja valahonnan egy magyarországi városból csak levelezéssel próbálta kipuhatolni a nép által (illetve később az állam által) kézbevett több mint 400 holdas birtokának visszaszerzési lehetőségeit. (Ilyen lehetőséget persze hiába keresnek a Máriaffi-család sarjai. Ezt a lehetőséget sem a közvetlenül érdekelt falubeli román és magyar földhöz juttatottak, sem a dolgozó nép állama nem hagyott meg számukra A több mint 400 holdas egykori Máriaffi-birtokból 45 hold került kiosztásra román és magyar nincstelenek között. Bár a földosztó bizottságba annak idején befurakodott reakció minden eszközt igénybevett, hogy a magyar nemzetiségű nincsteleneket teljesen kisemmizze a földosztásból, a helyi demokratikus erőknek ezt a kísérletet elvi alapjaiban sikerült megtörniük, úgy hogy a 61 földhöz juttatott között 7 magyar és 1 cigány újgazda is szerepel. A birtok többi részéből állami mezőgazdasági kísérleti állomást szerveznek, amelyik remélhetőleg már a jövő esztendőben megkezdi munkáját. supsarosszentgyörgy lakosságának i ítérete is bizonyítja, hogy a különböző nemzetiségekhez tartozó szegény néprétegeket szorosan köti egymáshoz a közös sors és a közös sorsból fakadó felismerések következtében vállalt közös küzdelem sorsuk javításáért. Erősebb kötelék ez a nyelvi együvé tartozásnál, mert ha nem így volna, akkor a Máriaffiak és román földbirtokos társaik ma is egyformán ülhetnének a két kép nyakán. Itt, ebben a vegyes lakosságú faluban is bizonyítja az együttélő népek baráti viszonyának egyre tökéletesebbé való kialakulása, hogy az ellentétet a valóságban a népek között nem a nemzetiségi hovatartozás idézi elő, hanem a társadalmi tagozódottság. A magyar nemzetiségű szegényparasztot lehetetlenség elképzelni a Máriaffival való testvéri kézfogásban, mint ahogy a Mária Teodorok kérges tenyerét sem szoríthatja meg testvéri melegséggel Metea loan De ennek a két kérges tenyérnek, románnak és magyarnak nem idegen a kézfogás, összefűzte őket, összekovácsolta a bütykös ujjakat már a múltban is közösen viselt nyomorúság s napjainkban a mindkét szívben egyformán pezsdülfi reménység s ennek a reménységnek napról-napra való beteljesülése.