Romániai Magyar Szó, 1948. április (2. évfolyam, 174-198. szám)

1948-04-23 / 193. szám

PénfeTt, 1948, Sprílis 28 rfománlal Magyar Sz6 marnom i jh — hmmmwm— b ib iiwiíiiii—i—— HKHnanB 5 ■■■■■■■■■■■■ immmmaamamaammMmmmaaaagmammmmasmaBmBmmmamm Szabotált és panamázott a f ,Romano-Americana­ petroleumtársaság igazgatósága Miért neveztek ki áll­ami biztost a társaság élére ? Lapunk hasábjain beszámol­tunk arról, hogy néhány nappal ezelőtt a kormány állambiztost nevezett ki a Romano-America­­na petroleum­ társaság élére. A kinevezés szigorú vizsgálat alapján történt, amely megálla­pította, hogy a „Romano-Ameri­­cana“ igazgatósága Traian Ni­­tescu technikai vezérigazgatóval az élén súlyos szabálytalanságo­kat és szabotázs-akciókat köve­tett el, amely veszélyezteti az ország újjáépítésére irányuló tö­rekvéseket és megakadályozza a kormány árcsökkentési politi­káját. Fantom­igazgatók zsirói jövedelméi Traian Nitescu technikai igaz­gató valószínűleg sejtette, hogy rájöttek a vállalatnál végbemenő panamákra, mert néhány nappal a vizsgálat megindítása előtt nyomtalanul eltűnt. A kormány­hatóságok megtudták ugyanis, hogy a petroleum társaság sza­botálja a termelési előirányzato­kat és pénzügyi szempontból sem illeszkedik be abba a politikába, amelynek célja a termelési árak csökkentése. A könyvek első át­vizsgálása­ után kiderült, hogy a vállalat vezetőségében 42 sze­mély szerepel, aki fejenként ha­vonta több mint 72 ezer lejt zse­bel be fizetés címén. Ezeknek az összfizetése több mint 15 szá­zalékát teszi ki a vállalat többi alkalmazottainak kifizetett havi járandóságnak. Ezeknek a „ve­­zérgazgatóknak“ a listája: hét adminisztrátor, öt vezérigazgató, 19 felügyelő és 9 különleges fel­ügyelő. A legérdekesebb, hogy ugyancsak 75 ezer lejes havi fi­zetéssel szerepel a listán két volt igazgató is, akiket a munkás­ág fasiszta és népellenes tevékeny­ségük miatt eltávolított. Ezek kö­zül az egyik amanista féle haza­­árulási perekből jól ismert Rica Georgescu, aki már rég meg­szökött az országból, de a 75 ezer lejes havi fizetést még mindig kapta Egy másik „nyu­galmazott”­­igazgató havi 40 ezer lej ajándékot vett fel, „könyvellenőrzés“ címén. De ezt az igazgatót sohasem látták a vállalat irodáiban. Szabott, spítr­ós szabály­talanságok De ez csak egyik válfaja volt annak a­ szabotázs-akciónak, a­­mellyel az igazgatóság a kiadá­sokat felduzzasztani igyekezett, hogy ezáltal a vállalatot defici­tessé tegye és így joga legyen ahhoz, hogy az árakat emelhes­se. Ugy a stabilizáció előtt mint a stabilizáció után hatalmas összegeket vettek ki a társaság pénztárából és ezekkel az össze­gekkel soha el nem számoltak. Ezek az összegek milliárdokat tesznek ki régi lejben, stabilizáció után pedig 3—4 és 500 ezer leje­ket egymás után vettek ki az igazgatók különböző költségek­re, anélkül, hogy elszámoltak volna. Ugyanakkor megállapították, hogy az igazgatók ócska felsze­relést vásároltak, s ezt újként számolták el a petroleum társa­sággal, így fanta­sztikus összege­ket vágtak zsebre. Ezenkívül, hogy panamájukat zavartalanab­ba tudják lebonyolítani, milliós összegeket fordítottak vesztege­tésekre. Ezek a súlyos szabálytalansá­gok késztették közbelépésre a felettes hatóságokat, mert tűrhe­tetlen volt, hogy a „Romano- Americana“ társaság, amelynek fúrási programmja az ország össz-fúrási előirányzatának 11 százalékát, a termelése pedig Románia összpetroleum termelé­sének 8 százalékát teszi ki, sza­botáló és panamázó igazgatóság vezetése alatt álljon. Az állambiztos kinevezésével véget vetettek ennek a tarthatat­lan helyzetnek, amely súlyos veszélyt jelentett nemcsak a petroleumipar, de egész gazda­sági életünk újjáépítése szem­pont­jából. Gyászü­nnepály a varsói gettó iáscikásásnak évfordulóján Romániában, mint a többi demo­kratikus államokban, gyászünnepély keretében emlékeztek meg a Varsói gettó lázadásáról (1943 április 19). Bukarestben a Lengyel Zsidók Szö­vetségének helyi tagozata rendezte­­a gyászünnepélyt. A gyászünnepély szónoka M. Rozen főrabi volt, aki beszédében felidézte a varsói zsidó­ság hősi tettét a barbár megszállók ellen. A gyászünnepélyen a román hatóságok képviselőin kívül részt­­vett Halina Szymanska asszony, a bukaresti lengyel követ felesége, Ta­­deusz Findzinski követségi tanácsos a lengyel követség többi tagjai, va­lamint nagyszámú bukaresti közéleti személyiség. Hasonló gyászünnepélyeket ren­deztek az ország többi részében is. Bánffyhunyad­ fejlődni akar Egy kisváros „szenzációi*" Itt Bánffyhunyad leg­szebb fekvésű házában, a Piac­tér első emeletén. Szemben ve­lem vakítóan fehér, ősi reformá­tus templom. Oldalt esz öreg Ti­gris szálloda, ahol egykor Ady Endre sakkozott Munteanu ro­mán tiszteletessel... Arréb a bo­torkáló utak közepén közleke­­dési rendőr ácsorog. A helyi események iránt érde­klődöm. A legnagyobb esemény az ujjonan alakult „Progre­sul’ szövetkezet. Kezdetben volt a „Kaláka“ és a ,floria". Szék­nek a jogutódja a „Progresul­. A Kalákától 57.913 lej deficitet kellett átvennie. A Horea, vesz­tesége, az adóhátralékokkal együtt 107 lej volt. Az egyesült román és magyar szövetkezet munkához látott. 650 új tag je­lentkezett, 272 ezer lej gyűlt be az új tagoktól. Ezzel az arány­lag csekély összeggel indult két hónappal ezelőtt az új szövetke­zet. Eddig Hunyadon egyálta­lán nem lehetett pont­árut kapni A tisztviselő­, a tanító, a vidéki jegyző kénytelen volt pontkönyvével Kolozsvárra u­­tazni. Most február végétől á­­prilis közepéig 2.800 méter gyapjút, 1.000 méter sárgavász­nat, 1.200 méter kartont, 100 pár cipőt és rengeteg mezőgaz­dasági szerszámot osztottak szét. A szabadáru forgalomban annyi táblaüveget adott el a szö­vetkezet, hogy fedezte vele a he­lyi szükségletet. E kis tőkével 1­.600.000 lej forgalmat bonyolí­tottak le, kif­izették a Kaláka és Horia összes adóhátralékait. Ma egyenesben vannak. A má­sodik „szenzációja“ a városnak: az állatvásár A múlt kedden 800 ezer lej lej értékű marhát vásároltak össze moldovaiak és prágai ex­portőrök. A hunyadvidéki mar­ha és bivaly az egész világon hí­res. A harmadik szenzáció: a mezőgazdasági h °l@­nyujtás A helyi kisbank eddig­■ 8..mil­lió lej hitelt osztott ki, kizárólag olyan gazdáknak, akik állatokat akarnak venni. De a legnagyobb esemény: a vasútépítés Bánffyhunyad­ és Zsibó kö­zött legközelebb megindul a va­sútépítés. Az új vonat Ketenden Faldön és az Almásvölgyén ha­lad keresztül , a szilágysági mezővárost Kolozsvár vérkerin­­gésébe kapcsolná. A Hunyadra érkező havasvidéki fát eddig is Zsibóra szállították, de — ko­csival. Ezután majd vonattal vi­szik Gyapjufésülde... Szövődé.. Kalapgyár... Van Hunyadon öt, vagy hat korszerűen felszerelt Havárműhely. A vasút ipart, fejlődést je­­lent. Bánffyhunyad kiszakította ma­gát az aléltságból, a vidéki kis város álmos hangulatából és mintegy varázsütésre megeleve­­nedik Derűs bizakodással néz a hol­nap felé, amely uj munkalendü­letet, pezsgő gazdasági életet, fejlődést jelent... Sz. A. Nemzetközi Szemle: A­ij € in­ € ini királyyilkosság A világsajtó nemrégiben rövid hírekben számolt be a jemeni ki­rálygyilkosságról. Yemen kis a­­rab állam, ElGázsiában, az­­ Arab félsziget sarkán. Az uralkodó yemeni elnevezéssel az imám — megöletése azonban nem seksz­­piri veretű, a királyi család tor­zsalkodásaiban rejlő drámát takar Az angol és amerikai imperialis­­ták vetélykedése húzódik meg a háttérben. Yemen egyike­­ azoknak a kis országoknak amelyek név­leges függetlenséggel rendel­keznek, s­őt mint ilyenek az Egye­sült Nemzetek Szervezetének is tagjai. Természetesen ennek a függetlenségnek nincs meg a gaz­dasági, politikai és katonai alap­ja: az országocska nem egyéb, mint külföldi tőkésvállalatok ki­zsákmányolási területe és angol »tanácsadók» dirigálnak az or­szágban. Miután pedig ez Egyesült Államok, illetve az amerikai tő­ke mindenünnen igyekszik kiszo­rítani az angol vetélytársat, a két imperilista hatalom jemeni báb­jai gyilkos vetélykedésbe kezdtek. A kis népeket elnyomó imperia­lista gyarmatpolitika egyik jel­lemző és véres fejezete ez. A moszkvai »Uj Idők» című fo­lyóirat az alábbi részleteket tárja fel a jemeni vérengzésről: Nemrégiben a kairói lapok a Ye­menben végrehajtott államcsínyről számoltak be. A martalócok meg­gyilkolták Yemen királyát, Jahja imamot, az imam három fiát és a miniszterelnököt; megszállták a pa­lotát és az állami hivatalokat. A meggyilkolt imám veje s- Abdul­­lah-Ibn-el-Wasir, a Jemen imám­­jává kiáltatta ki magát, az új kor­mány élére pedig a meggyilkolt imám nyolcadik fia, Ibrahim került. Az arab államokban a jemeni ese­mények nagy riadalmat váltottak ki. A londoni rádió éppen ezért igye­kezett az eseményeket elhomályosí­tani. A rádió egyik munkatársa feb­ruár 21-én kijelentette hogy Jahja király titokban a sivatagba távo­zott, hogy ott magánvagyonát — 10 millió egyiptomi fontot — elássa. A király barátjainak kíséretében 15 rabszolga vitte a benzinkannákba csomagolt aranyat. Az arany elásása után, a király parancsot adott az összes rabszolgák kivégzésére. Je­men szellemi vezetői és bölcsei másnap értesülntek a kirándulásról és elhatározták, hogy véget vetnek a zsarnoki uralomnak. Ezeknek a londoni tájszólásban előadott arab meséknek a célja: az arab közvélemény előtt eltitkol­ni a brit és amerikai imperialisták­nak a jemeni eseményekben viselt szerepét. A Naradna című szíriai lap február 26-i számában közöl­te, hogy a jemeni lázadást az an­gol helytartó szervezte meg. Az »Ab-Duha» című lap a következő­ket írta: Az államcsíny az angol és ameri­kai imperialista érdekek közötti ver­sengésnek a következménye. Yemen, mely északon Szaudi-Ará­biával határos, hol az amerikai im­perialisták gazdálkodnak és délen a brit protektorátus alatt lévő Aden-al szomszédos két tűz közé került. Az ország összes vezető ál­lásait uraló brit imperialisták attól tartanak, hogy az ország kisiklik karmaik közül. Az amerikai tőke­ a második világháború után fokozott mértékben hatol be Jemenbe, vala­mint a többi arab államokba. 1946 májusában az Egyesült Államok diplomáciai és kereskedelmi kapcso­latok fejlesztésére irányuló szerző­dést kötött­ Jahja királlyal. Egy évvel később Yemen, fölösleges amerikai hadianyagok vásárlására egy millió dollár kölcsönt kapott. Múlt év szeptemberében viszont 12 amerikai petróleumtröszt megállapo­dást kötött a király egyik fiával , Abdullahhal, hogy Yemen egész te­rületén, de főleg a Vörös tenger partvidékén, petróleumkoncessziókat kapnak Yemen feudális nemességének kü­lönböző csoportosulásait saját cél­jaikra használják ki az egymással versengő brit és amerikai gyarmati üzletlovagok. Az »»El-Dschebel” cí­mű szíriai lap kijelenti, hogy az új imám — Wusir — az angolok bábM­ja. .Trónralépése után Wusir sietett az angolokkal szemben táplált ro­­konszenvét kimutatni. Wusir fejét egyébként nem soká­ig ékesítette a korona. A meggyü­kön imám legnagyobb fia, Ac­med, szintén királlyá kiáltotta ki magát, összehívta a törzseket, a hadsereg élére állt és megkezdte a hadmű­veleteket Wusir és csatlósai ellen, akik Yemen fővárosában, Sanaban lapultak meg. Wusir kiadta a pa­rancsot, hogy Ac­med követőit le kell fejezni és keresztre feszíteni. Yemenben lázadás tombol. Egész falvak állnak lángokban, felfegy­verzett csapatok vérfürdőket rendel­nek a lakosság közt. Legutóbbi hí­rek szerint Sana­t Ah­med csa­patai elfoglalták és Wusir kézre került. Az arab Kelet ezen részén Ye­men népe a szenvedő fél a brit és amerikai imperialista érdekek ös­­­szeütközésénál. Itt igazán helyén­való az a közmondás: ha az urak veszekszenek, a szolgák isszák meg a levét. Hogyan kell a stabilizálás előtt beiktatott és utólag leszállított áru adóilletékeit kiegyenlíteni Kereskedelmi és ipari körökben számos vita merült fel azzal kap­csolatban, hogyan kell a különböző magánosok között a pénzstabilizáció előtt kötött és kifizetett de a pénz­­stabilizáció után lebonyolított ügyle­tek adóját kifizetni. A pénzügyminisztériumnak tudo­mására jutott, hogy az érdekelt fe­lek számos esetben a stabilizáció e­­lőtt kifizetett, de azután leszállított áruknál a nem stabilizált lejben történt kötés árait vették alapul, ennek kiszámíto­tták az adóját, át­­kalkulálták 1—3000 vagy 1—2000- hez és ezt az adót egyenlítették ki. Hasonló eljárások elkerülésére a pénzügyminisztérium körrendeletet küldött az ország összes pénzügy­­igazgatóságainak, amelyben figyel­mezteti őket, hogy a stabilizáció u­­tán leszállított áruk és általában 1945 április 15-e után lebonyolított ügyletek után járó adókat a stabili­zált lej­árat után kell fizetni, tekin­tet nélkül arra, hogy az üzletkötés és az áru kiegyenlítése mikor és mi­lyen pénzben történt. A pénzügyminiszteri rendelet fi­gyelmezteti az illetékeseket, hogy a stabilizáció alkalmával megállapított árszámítási kulcs csak azokra az a­­dókra vonatkozott, amelyekkel a stabilizáció napján az adózó felet az adóhivatali könyvekben megter­helték,

Next