Romániai Magyar Szó, 1948. augusztus (2. évfolyam, 288-299. szám)

1948-08-18 / 288. szám

eia« If iwrd« — t yam 288 szám icxa po«tala plátitá in num« tar conf. aprobarii Dir. Gen P.T.T. Na 265.092/94? a k N I A I Ara 4 l*j Kedden kezdődik Balázs Pál gyilkosainak bünpere Ruhapontjegyet kapnak a mezőgazdasági alkal­m­azottak Főszerkesztő:­­ KACSO SÁNDOR0R51äG9S KMMttflMlS MftPliftP Felelős szerkesztő: ROBOTOS IMRE Beszállí­tó a Dima-konferenciáról A pénzügyi reform egy éve*­ írta : VASILE LUCA a Román Munkáspárt titkára Egy év telt el­ a pénzügyi re­form óta. Ennek az évnek a mérlege számos olyan fontos gazdasági és politikai sikert f­oglal magában, amelyek dön­tő jelentőségűek népi demokrá­ciánk megszilárdításának útján és országunknak a szocializmus felépítéséhez vezető fejlődésében. A Román Kommunista Párt, a pénzügyi reform kezdeménye­zője, harcra és megfeszített mimikára hívta a városok és falvak dolgozóit a pénzügyi re­form sikeréért. Ez a reform volt hivatva ar­ra, hogy felszámolja az inflá­ciót a dolgozó tömegekre nehe­zedő összes végzetes következ­ményeivel, véget vessen annak a pénzügyi és gazdasági zűrza­varnak, amely a háború, a szá­­raz ág, az üzérkedés és a sza­botázs következtében lett úrrá az országon, megerősítse a nem­zeti pénzegységet és megte­remtse a­z ország gazdasági és pénzügyi stabilizációjának ked­vező feltételeit. A pénzügyi reform hivatott­ volt lesújtani azokra, akik a fe­ketetőzsdén és a feketekereske­delemben meggazdagodtak és fel­javítani a dolgozók rendkí­vül lecsökkent életszínvonalát. A pénzügyi reform tárgyi kö­rülményei nem voltak köny­­nyűek. A pénzügyi reform előtt a nemzeti jövedelem alig érte el az 1938. évinek 65 százalékát. A költségvetés kiadásainak csak 70 százalékát fedezték adókból és más kincstári jövedelmekből. Az ipari termelés az 1938. évi­nek 60 százalékát tette ki, a me­zőgazdasági termelés pedig szin­tén alig érte el annak 60 száza­lékát. Az árak és a bérek kö­zötti versenyfutás meggazda­gí­­totta az üzéreket és a legsöté­tebb nyomorba döntötte a köz- és magánalkalamazottakat. A Nemzeti Bank hiteleit a tőkések nem a vállalatok újjáépítésére és a termelés fokozására fordí­tották, hanem olyan spekulációs célokra, amelyek gyors tőkehal­mozást biztosítottak számukra, amit aztán aranyakra és valutá­ra váltottak be és titokban ki­csempészték az országból. Ami a politikai feltételeket il­leti, a kormány Tatarescu-cso­portja amellett, hogy nem bízott a nyugati kapitalizmus támoga­tása nélkül a pénzügyi reform megvalósításában — úgy bel­földön, mint külföldön — kö­zös arcvonalat alkotott a de­mokratikus rendszer ellenségei­vel. Tatarescu, a román nép leg­nehezebb pillanataiban, amikor a két évi szárazság miatt az *) Fenti cikk a Román Munkás­párt központi lapjának, a ,,Scan­­teia“-nak 1948 augusztus 15-i 1198 számában jelent meg. éhínség veszélye fenyegetett, megkísérelte keresztülvinni or­szágunk kül- és belpolitikai irá­nyának megváltoztatását az amerikai imperialisták és a bel­földi reakció előnyére. Tatarescu az amerikai imperializmus dol­lárjaiért kísérelte meg eladni a dolgozó nép szabadságát és or­szágunk függetlenségét, azzal a céllal, hogy­ megmentse a polgá­ri osztály kiváltságait és kárta­­lanítsa a kisajátított földbirto­kosokat. Súlyos nehézségekkel kellett megküzdenie a munkásosztály­nak és természetes szövetségesé­nek, a dolgozó parasztságnak, valamint a városok és falvak dolgozóinak, ők azonban biza­lommal követték a munkásosz­tály pártját, a Román Kommu­nista Pártot, abban a harcban, amelyet a pénzreform megvaló­­­sításáért folytatott és amelynek során saját erejére és a Szov­jetunió, valamint a többi népi demokráciák felbecsülhetetlen segítségére támaszkodott. A pénzügyi reformot az üzé­rek ellen, az osztályharc kiéle­ződésének körülményei között, a falusi és városi dolgozók javára valósították meg. Nem biztosíthattuk volna a pénzügyi reform és a lej stabi­lizációjának sikerét, nem érhet­tünk volna el sikereket az ország gazdasági és pénzügyi újjáépí­tése terén, mint ahogy nem lett volna lehetséges megteremteni az átmenetet a szocializmus fel­építéséhez sem, ha nem távolí­­tot­tuk volna el a kormány veze­tő állásaiból a kizsákmányolók képviselőit és ha nem folytat­tuk volna fokozott erővel a har­cot a reakció ellen. A pénzügyi reform és annak megszilárdítá­sa nem lett volna lehetséges, ha nem harcoltunk volna egyes „közgazdász“ párttagoknak a Párt vonalával szemben tanúsí­tott opportunista magatartása ellen, amikor a reform által a tőkésekkel szemben alkalmazan­dó intézkedésekről volt szó. A Pártnak harcolnia kellett to­vábbá a parasztsággal szembe­ni baloldaliaskodó és kihívó ma­gatartások ellen, amelyek a munkásosztály elszigeteléséhez és a városok ellátásának meg­akadályozásához vezettek. A kormányban lévő tatares­­canus csoport, amely ellenséges magatartást tanúsított a pénzre­­form iránt és cinikusan azt állí­totta, hogy „az operáció sike­rült, de a beteg meghalt”, min­dent elkövetett a gazdasági­pénzügyi reform művének sza­­botálására. így, a pénzügyi po­litikában nem állapították meg idejében és nem szedték be az adókat, aminek következtében másfél hónap alatt 1947 au­gusztus 15-től 1947 november 1-ig 7 milliárd stabilizált lejnyi hiány állt be a költségvetésbe. Az árak újból emelkedni kezd­tek és megingatták a bérek vá­sárlóerejét. A tatarescanus cso­port kiűzése a kormányból és az elv, valamint a gyakorlat egysé­gének megteremtése, alkalmazá­sa gazdasági és pénzügyi téren, nemcsak kiküszöbölte a pénzre­form összeomlásának lehetősé­gét, hanem megteremtette meg­szilárdulásának egyik fő feltéte­lét is. Állíthatjuk, hogy a pénzre­form megszilárdulása 1947 no­vember 7-től kezdődött. A mun­kásosztálynak és a dolgozó föld­művességnek a termelés foko­zásáért kifejtett erőfeszítései az 1947 évi jó termés, továbbá a­ kormány erélyes intézkedései az adócsalások lekötvésere és az adók behajtása következtében a nemzeti jövedelem növekedni kezdett, míg az állami költség­­vetés kezdett kiegyensúlyozódni Két hónapnál kevesebb idő alatt nemcsak fel lehetett számolni a költségvetési hiányt, hanem et­től kezdve mindmáig az állami költségvetés havonként többlet­tel zárult. A költségvetési több­let, amely 1947 november 1-től 1948 április 1-ig mutatkozott, valamint a nemzeti jövedelem általános emelkedése, nemcsak azt tette lehetővé, hogy nép­egészségügyi és kulturális cé­lokra, valamint hadseregünk tisztjei és katonái élelmezésének és ruházatának céljára állami hiteltöbbletet folyósítsunk, de megadta a lehetőséget annak is, hogy nagyobb pénzalapot for­díthassunk ipari és mezőgazda­­ági beruházási célokra. Az a 32 milliárdos beruházás, amelyet a minisztertanács az ipar, mezőgazdaság és szállítás céljaira hagyott jóvá és amely­nek nagy részét 1947 november 7-től a mai napig megvalósított költségvetési többletből fedez­tük, a különbözetét pedig a Ro­mán Népköztársaság Nemzeti Bankja szolgáltatta, anélkül, hogy fedezetlen bankjegy kibo­csátásához folyamodtunk volna b ironyítja pénzünk szilárdságát. A hitelek irányítása és ellen­őrzése, valamint azoknak a ter­melés terén történő felhasználá­sa, az adók erélyes beszedése, a termelés növekedése és az áru­forgalom felj­avulása biztosítot­ták az árak és a bérek 1947 au­gusztus 15-i színvonalának meg­tartását. Az üzérkedés elleni harc, ame­­yet 1948 április 1-én végrehaj­tott adócsökkentésekkel kapcsol­unk össze, a vasúti díjszabások leszállítása, a bankkamatok és jutalékok csökkentése lehetővé tette, hogy a kormány 1948 má egyesülését (Szófia, Tass) Szófiában, a Bol­gár Munkás (kommunista) Párt és a Bolgár Szociáldemokrata Mun­káspárt központi vezetőségeinek ki­bővített ülésén hivatalosan kihir­dették a két Párt egyesülését. Előzőleg, május 13-án, a két párt központi vezetősége jegyzőkönyvet írt alá, amely kimondja az összeol­vadás szükséges voltát és megszab­ja annak elvi alapjait is. Eszerint az új párt teljesen elismeri a marx­ista-leninista tanokat, mint a bol­gár munkásosztály ideológiáját. Fontos intézkedések az ország élőállat állományának növelésére Miniszerközi értekezlet V Vasile Luca pénzügyminiszter elnöklete alatt Fontos miniszterközi értekezle­tet tartottak Vasile Luca pénzügy­miniszter és az állami tervbizott­ság elnökhelyettesének elnöklete alatt. Az értekezleten résztvettek Vasile Vaida földművelésügyi mi­niszter, Vincze János erdészeti mi­­-niszter, Bucur Schiopu kereske­­lmügyi miniszter és Nicolae Ceau­­sescu, a földművelésügyi miniszté­­ri■um vezértitkára. Az értekezlet során megvitatták a­z ország jelenlegi élő állatállomá­nyát és elhatározták, hogy annak emelésére, valamint az állatfajták minőségének növelésére fontos in­tézkedéseket léptetnek életbe. A határozatok értelmében a föld­művelésügyi minisztériumot utasí­tották, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, elsősorban az állategészségügy általános megja­vítására. Ezért, nagy mennyiségben gyárt­ják az oltó termékeket, amelyeket megfelelő mennyiségben bocsáta­­nak az állattenyésztők és­­a dolgozó paraszttömegek rendelkezésére. Intézkedés történik a Pasteur-in­­tézet átszervezésére és a belföldön nem található gépek és nyersanya­gok külföldről való behozatalára, hogy a termelést a szükégletek tel­jes kielégítése arányában emelni lehessen. A gyártmányok elosztá­sára külön lerakatokat létesí­­tt­ek. Az állategészségügyi ügyosztályo­kat utasították, hogy kampányokat szervezzenek az állatbetegségek és különösen a sertésvész és a baromi, pestis leküzdésére. Minden faluban állategészségügyi ügynököket ne­veznek ki, akiknek hivatása felku­tatni a megbetegedéseket és meg­tenni az első intézkedéseket. A falvak lakossága körében ko­moly felvilágosító munkát kezde­nek az állami közegek és a polti­­kai tömegszervezetek segítségével az állategészségügyi intézkedések végrehajtására Ugyanakkor szigo­rúan büntetik azokat, akik az elő­írásokat nem tartják be. Az értekezlet az ország állatállo­mányának kiegészítésére és megja­vítására elhatározta, hogy nagymennyiségű tenyészállatot­, főleg siementhal, schwitz és vö­rös fajbikákat és teheneket hoz­nak be külföldről. Minden köz­séget megfelelő számú tenyészbi­kával és kancával látnak el és err® k­özségi pénztár alapjait használják fel. Az állam szükség esetén hiteleket nyújt a falvak­nak. Elhatározták, hogy terveket készí­tenek községi istállók létesítésére, ahol elhelyezheti a tenyészállato­kat. E cél elérésére igénybe kell venni a helyi kezdeményezést és az önkéntes munkát. Külön súlyt helyeznek az állatte­­nyészdék és sertéshizlaldiák meg­szervezésére. Azok a hizlaldák, amelyek a földreform alkalmával az állam tu­lajdonába mentek át, ezentúl a földművelésügyi minisztérium ha­táskörébe tartoznak. Végül pedig elhatározták, hogy a jövőben a földművelésügyi mi­­nisztérum ellenőrzi az állami és magán sertéshizaidákat.

Next