Romániai Magyar Szó, 1948. augusztus (2. évfolyam, 288-299. szám)

1948-08-18 / 288. szám

Romániai Magy. jusában általános jellegű-,­ díj­szabás- és árcsökkentést valósít­son meg, ami a tényleges bérek emelkedéséhez, vagyis az ipari termékek árainak és díjszabások­­nak csökkentése emelte a pa­rasztság vásárlóerejét. A fizetések vásárlóereje, sőt maga a bérösszeg is — hála az akkordmunka felső határa meg­szüntetésének — a pénzreformot közvetlen követő időszakhoz vi­szonyítva, megnövekedett. A költségvetés egészségügyi és kul­turális előirányzatait jelentős mértékben megnöveltük az 1947. éviekkel szemben, ami lehetővé tette, hogy több, mint százezer munkást, tisztviselőt és a dolgo­zók gyermekeit küldhettük idén fürdő- és üdülőhelyekre. Ez a nemzeti jövedelem új elosztásá­nak kezdetét jelzi a kizsákmá­­nyolók javára történő nemzeti jövedelemelosztástól, a dolgozók javára történő elosztás felé. A pénzreform azonban, jólle­het csapást mért a városok és fal­vak üzéreire, nem szüntette meg az embernek ember által való ki­zsákmányolását. A királyság — a hazai reakció főtámasza és az imperializmus erős ügynökségének eltávolítása, a népi erők győzelme a Nagy Nem­zetgyűlés megválasztásában, az alkotmány megszavazása, vala­mint a munkásosztály ideológiai és szervezeti egységének helyre­­állítá­sa a Román Munkáspárt­ban, a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségének megerő­sítése, megteremtettek az ipari vállalatok, a bankok, bányák, biz­tosítási és szállítási vállalatok ál­lamosításának feltételeit. Ez a nagyszerű forradalmi cselekedet­­— amelyet ez év június 9-én va­lósítottunk meg — megnyitotta országunkban a szocializmus épí­tésének útját. Az 1948 június 11-i államosí­tás még jobban megszilárdítja a pénzreformot és lehetővé teszi, hogy a dolgozók állama rátérjen a tervgazdálkodásra, a dolgozó nép érdekében A legfontosabb termelési esz­közök államosításával szocialista szektort alkottunk meg, amely részben az iparban és legnagyobb részt a mezőgazdaságban s a bel­kereskedelemben maradt tőkés magánszektor elleni, egyre éle­sebb gazdasági és politikai harc­ban fog kifejlődni. A szocialista szektor — az ál­lami és szövetkezeti szektor — megerősítéséért, a kapitalista szek­tor gyöngítéséért folytatott harc, valamint a városi és falusi dolgo­zók gazdasági és kulturális szín­vonalának felemeléséért folyta­tott harc új nagyszerű feladatok elé állítja a munkásosztályt és szö­vetségeseit, — a Pártot és a kor­­mányt. , Az iparban, annak dienere, hogy a termelés — egyes ipar-­ ágak, úgy mint a faipar, ”­­ és bőripar kivételével általá­ban lényegesen felülmúlta 16a8. évi színvonalat, az elavult felszerelés és a munkahozam csök­kenése következtében, a termelés drágább. Minden erőfeszítést meg kell tenni az ipari termelés mennyisé­gi és minőségi megjavítása érde­kében. Ez azt jelenti, hogy min­den erőfeszítést meg kell­­ tenni az ipari berendezés megjavítására s a munkafegyelem megerősítésé­re. Takarékoskodni kell a kiadá­sokkal és a nyersanyagokkal. Minden eszközzel le kell szállíta­ni a term­és előállítási kötségeit. Nem érhetjük el még legalább az 1938-as életszínvonalat sem addig, amíg egy bukaresti mun­kás­család megélhetési költségei kétszer magasabbak, mint 1938- ban, amíg az élelmiszerek ára négyszerese az 1938-as élelmiszer­áraknak. Nem indokolt, hogy a tojás, ■tmely 1938-ban x.­jó lej volt, ma 10 kj legyen. A hús, a vaj, a háj, az olaj, a túró, stb. négyszer-öt­­ször drágább, mint 1938-ban; a liszt, a kenyér szintén drágább. Ez azt bizonyítja, hogy a mező­­gazdasági és élelmiszer-termelés hátramaradt és befolyásolja a dol­gozók életszínvonalát, megaka­dályozza az alkalmazottak vásárló­képességének megjavulását. A mezőgazdálkodás jelenlegi színvonala — akármilyen jó is az évi termés — nem biztosítja a dolgozó parasztság kiemelkedé­sét a nyomorból, a betegségekből és a kulturális elmaradottságból. Nem biztosít olyan nemzeti jöve­delmet, amelyből jelentős beru­házási tőkét alkothatnánk az or­szág gyors iparosítására, mező­­gazdálkodásunk gépesítésére, a­­mely nélkül nem teremthetők meg és nem fejleszthetők a városi és falusi dolgozó nép jólétének feltételei. A mezőgazdasági termelés nö­vekedése a városi kenyérfejada­gok növelését jelenti és annak a kvótának növelését, amely a pa­rasztságnak életszínvonala fenn­tartására és növelésére megma­rad, jelenti az ipari cikkek fo­gyasztópiacának megnövekedését. A mezőgazdasági termelés növe­lésével emelni tudjuk a kiviteli kvótát s ezáltal gépeket és ipari berendezéseket hozhatunk be, tehát olyan eszközöket, amelyek feltétlenül szükségesek országunk kincseinek kiaknázása terén a nép javára, a szocializmus építé­sére. . A földreform sokszázezer csa­lád számára juttatott földet, a falusi szegénységet magasabb élet­­színvonalra emelte, de a földte­rületek elaprózása és tagosítatlan­­sága nem teszi lehetővé a paraszt­­gazdaságok észszerű és belterjes ki­használását, nem teszi lehetővé az észszerű gépesítést. A mezőgazdasági szektor elma­radása tehát komoly akadálya úgy az ország ipari fejlődésének, mint a városi és falusi dolgozók életszínvonala emelkedésének, de ezen kívül lehetőséget termt a kizsákmányoló, üzéredő, tőkés elemek számára, hogy tőkét fel­halmozva meggazdagodjanak. Országunk még nem elég fejlett mezőgazdaságunk teljes gépesíté­sének biztosítására. Dolgozó pa­rasztságunk nincsen meg meg­győződve a kollektív gazdaságba való társulás szükségességéről, a­­mely a technika, a műtrágya, vá­logatott vetőmagvak felhasználá­­sa­ biztosítaná a mezőgazdasági termelés növekedését. A földbirtokosok, a tőkések és lakályaik, hogy rabságban és nyo­morban tarthassák a földművessé­­get és hogy megakadályozhassák a munkások és parasztok közös harcba való egyesülését, minden­féle hazugsággal és rágalommal­ igyekeztek elriasztani a paraszt­ságot a Szovjetunió és a Szoci­alista Ország kolhozainak kérdé­sében. Nem világosítottuk még fel a dolgozó parasztságot a ter­melő szövetkezetek, a kollektív­­gazdaságok előnyeiről. Mindez azonban nem azt je­lenti, hogy semmit sem tehetünk a falusi szocialista szektor kiszéle­sítése és megerősítése, a mezőgaz­daági termelés­­megkétszerezése terén. Elsősorban tagosítani kell az állam gazdaságait és az állami tartalékföldeket és el kell őket látnunk a szükséges gépekkel, gé­pi berendezésekkel. Az állam gazdaságait úgy kell megszervez­nünk, hogy gabonában, állatban és szárnyasban nagytermelők le­gyenek. , Nincs szükség nagy befekteté­sekre ahhoz, hogy az állam min­den megyében házi szárnyas te­nyésztőtelepeket, keltetőgépeket s disznóhizlaldákat létesítsen, hogy így egyetlen év alatt pótolhassuk a szárazság okozta hiányokat, fe­lülmúljuk az 1938-as színvonalat, olcsóbbá tehessük a húst, a to­jást, stb., ezen felül pedig e ter­mékek jelentős helyet foglalhassa­nak el kivitelünkben. Ilyen tele­peket számos falu és város is lé­tesíthetne.­­ A statisztikai adatok azt mutat­ják, hogy szarvasmarhaállomá­nyunk feljavításával már elértük az 1938-as színvonalat. Azonban a szarvasmarhák száma mégis na­gyon csekély ahhoz, hogy kielé­gítse a lakosság növekvő tej- vaj, sajtféle, marhahús, szalámi, fel­vágott, cserzésre váró bőr, stb. szükségletét.­­ Hiányzanak a községi apaállat istállók és ennek következtében évenként jovi 700 ezerrel keve­sebb szarvasmarhánk van, mint amennyit tenyészteni tudnánk. Nem nehéz elérnünk azt, hogy egy-két év alatt egyetlen faluból se hiányozzék a községi istálló és az apaállat, így 2—3 év múlva több húst, tejet, vajat, sajtféléket, faggyút, bőrt termelhetünk, mint 1938-ban, olcsóbbá tehetjük e termékeket és növelhetjük a kivi­telt. Újjá kell szerveznünk az ál­­l­­ami méntelepeket és fel kell jav­i vítanunk a lóállományt. Szét kell választanunk az ál­lami mezőgazdasági telepeket és a gép és traktorállomásokat, a­­melyeknek élére külön igazga­tóságot kell állítanunk. A traktor és gépállomások felszerelése trak­torokkal, mezőgazdasági gépek­kel és szerszámokkal életbevá­góan fontos kérdés a paraszti magángazdaságok mezőgazdasági termelésének feljavítása szempont­jából. Megengedhetetlen, hogy a traktorral való szántás sokkal töb­be kerüljön az igaerővel történő szántásnál. A helyzet megváltozta­tása érdekében még határozottab­ban kell folytatnunk a tagosítást és a talajjavítást. Megengedhetet­len, hogy az állati trágyát a fo­lyókba szó­rják ahelyett, hogy trágyázásra használnák fel és így növelnék a termelést. Feltétlenül szükséges ebben az irányban is felvilágosító és nevelő kampányt lefolytatni, ugyanakkor pedig közigazgatási és büntetőjogi intéz­kedéseket is foganatosítani, ame­lyek biztosítják az állati trágya felhasználását a föld termelé­kenységének feljavítása és növe­lése érdekében. Ezek az intézkedések meg tud­ják erősíteni a falusi szocialista szektort, biztosítani tudják a me­zőgazdasági termelés növelését és lehetővé teszik a sikeres harcot gazdasági vonalon a falusi tőkés kizsákmányoló elemek ellen, ugyanakkor pedig megerősítik a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségét. A kereskedelmi szektorban a külkereskedelem kizárólag az ál­lam kezébe került és ez az 1947. évivel szemben nagymértékben emelte a külkereskedelmi mérle­get. Egy tonna exportált áru értéke sokszorosan felülmúlja az 1938- ban külföldre szállított áru tonna értékét. Ez azzal magyarázható, hogy nemcsak gabonát és más nyersanyagot szállítunk a kapita­lista országok ipara részére, ha­nem készárut, ipari cikkeket és feldolgozott mezőgazdasági ter­mékeket is, aminek eredménye­ként kivitelünk értéke növekszik. Azonban számos kiviteli termé­künk még többe kerül, mint a­­mennyit nemzetközi piacokon ajánlanak érte. Éppen ezért még újabb erőfeszítéseket kell ten­nünk, hogy a kiviteli termékek önköltségi árát lecsökkentsük. Külkereskedelmünk jobb meg­szervezésével még sok lehetősé­günk nyílik arra, hogy megerő­sítsük és kiszélesítsük a külföld­del fennálló árucsereforgalmun­­kat. Az Egyesült Államok és az amerikai imperializmus nyugati hűbéresei megkísérlik megakadá­lyozni országunk és a népi de­mokrácia összes országainak ipa­ri kifejlődését. A Marshall-terv meggátolja az ipari újjáépítést és az ipari termelés növelését azok­ban az országokban, amelyeket besoroltak a tervbe. Ezen or­szágok egész gazdasági és pénz­ügyi életét az Egyesült Államok irányítja az amerikai trösztök ja­vára. De, eltérőleg a „marshalli­­zált“ országok e helyzetétől, a mi kereskedelmünk és gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval és a demokratikus országokkal or­szágunk gyors ipari fejlődését se­gítik elő és biztosítják népi köz­társaságunk függetlenségét és szu­verenitását. A belső kereskedelem terén je­lentős sikereket értünk el azzal, hogy mgteremtettük a kiskeres­kedelmi állami üzleteket s egyre inkább az állam kezébe adtuk át a nagybani kereskedelmet. Nem helyes azonban, hogy a néptöme­geknek szánt árucikkek árai az államnál magasabbak legyenek, mint a magánpiacon. E tekintet­ben rá kell mutatni arra a mo­nopol-kapitalista politikára, ame­lyet Bukarest városának egyes vezetői folytatnak az élelmiszer­kereskedelem terén. Ezt a politi­kát Pártunk vezetősége helytele­níti és már intézkdések történtek e politikai helyesbítésére. Nem szabad összetéveszteni a tömegfogyasztásra szükséges ter­mékeket azokkal a fényűzési cik­kekkel, amelyeket a gazdag tő­kés elemek fogyasztanak. Nem szabad összetéveszteni a tömegek­nek olcsó áron való ellátását az­zal a politikával, hogy nagyobb árat szedünk azoktól, akiknek a jövedelme ezt megengedi. Ez utóbbi eljárás nyomán beruházási alapokat létesítünk községi épít­kezések céljára, vagy az ország gazdasági beruházásaira. Gyökeresen át kell szervezni és egészséges alapokra kell fektet­ni a szövetkezeti mozgalmat, a szocializmus építésének e fontos tényezőjét.­­ Pénzügyi téren, az ipar, szál­lítási és biztosítási vállalatok és bankok legjelentősebb részének átmenetele az állam tulajdonába a nép közös javai gyanánt, mély­reható pénzügyi res, ,n­­szí­­tését teszi lehetővé. E reform fel­adata csökkenteni az árucikkek­re kirótt adók súlyát s abból a haszonrészből növelni az állam jö­vedelmeit, amelyet azelőtt a volt tőkések vágtak zsebre. A dolgozó tömegek lelkes len­dülete az államosított üzemek termelésének növelése érdeké­ben, a jó termés, a nemzeti jö­vedelem általános emelkedése a nép munkájának és az élősdi kizsákmányolók elleni harcnak eredményeképpen, a költségve­tési fölösleg növekedése, mind­ez rövidesen új sikereket bizto­sít számunkra az árak és bérek kérdésében. Ez az ipari és élel­miszerárak jelentős leszállítását jelenti, ami az alkalmazottak vásárlóerejét növeli. A pénzügyi reform óta eltelt egy év mérlegét teljes sikerrel zárjuk le. Lejünknek nagyobb fedezete van, mint bármely más, tőkés­ országbeli pénznek. Nem­zetgazdaságunk a fejlődés útján nagy eredmények felé halad. A tőkés országok táborában infláció, anarchia uralkodik. Hiányzik minden kezdeménye­zés, amely kilátást nyújtana a javulásra a tőkés rendszeren be­lül. A .. polgári és „szocialista'-' reakciós uralom, egyre inkább elrabolja a demokratikus sza­badságjogokat és a dolgozók vállára hárítja át a háború kö­vetkezményeinek fölszámolásá­val járó nehézségeket. Ez oda vezet, hogy nő a munkanélküli­­­­ség, az adóteher és a kizsákmá­nyolás, egészen a kéheztetésig és a munkásosztály teljes mes­terséges elszegényesítéséig. A tőkés-imperialista tájbort egyre inkább megingatják a bel­ső ellentmondásaiból fakadó ösz­szeütközések, valamint a dolgo­zó tömegek és a demokratikus erők növekvő erejű harca. Ezért a tőkés-imperialista tábor a ka­pitalizmus általános válságát megkísérli új háborús kalando­rokra való készülődéssel elintéz­ni a dolgozók terhére s igy ha­lad saját összeomlása felé. Ugyanakkor a Szovjetunió és a népi demokrácia országai a barátság és a gazdasági és a po­litikai együttműködés útján ha­ladnak. Ezen országok és népek mindegyike nagy sikereket mu­tathat föl a gazdasági-pénzügyi fejlődés terén. Ezen országok népei előtt nyitva áll az ut új és nagyszerű teljesítmények fe­lé, a békéért, jólétért és gazda­sági fölvirágzásért, a béke- és szabadságszerető­­népek boldo­gulásáért folytatott harcok sze­rán. 2 • SZERDA, 1948. au -**” ——— írni «um min mi Mentesítették a forgalmi adó alól a házilag készített tejtermékeket A forgalmi és fényűzési adó 13. szakaszának 3­ pontját módosítot­ták és így az alábbi termékeket mentesítették a forgalmi és fény­űzési adó alól: vajat, valamint a sajt és túróféléket, amelyeket olyan háztartásban készítettek, ahol leg­feljebb 15 fejhető juh és 2 tehén van és amely háztartások ezeket a termékeket közvetlenül a fogyasz­tónak adják el. A pénzügyminisztérium leszögezi, hogy a fejőstehenek és juhok szá­ma alatt az egyazon háztartáshoz tartozó és egyazon épületben lakó férj, feleség és gyerekek fejős ál­latait értik, vagy pedig azokét, akik, habár külön lakhat, de közö­sen gazdálkodnak. Az államosított vállalatok figyelmébe ! Az államosított vállalatok termeléseredményei az egész országot érdekük Közölj­ék tehát eredményeiket a a Romániai Magyar Szó augusztus 23-iki ünnepi számában.

Next