Romániai Magyar Szó, 1948. augusztus (2. évfolyam, 288-299. szám)
1948-08-18 / 288. szám
Romániai Magy. jusában általános jellegű-, díjszabás- és árcsökkentést valósítson meg, ami a tényleges bérek emelkedéséhez, vagyis az ipari termékek árainak és díjszabásoknak csökkentése emelte a parasztság vásárlóerejét. A fizetések vásárlóereje, sőt maga a bérösszeg is — hála az akkordmunka felső határa megszüntetésének — a pénzreformot közvetlen követő időszakhoz viszonyítva, megnövekedett. A költségvetés egészségügyi és kulturális előirányzatait jelentős mértékben megnöveltük az 1947. éviekkel szemben, ami lehetővé tette, hogy több, mint százezer munkást, tisztviselőt és a dolgozók gyermekeit küldhettük idén fürdő- és üdülőhelyekre. Ez a nemzeti jövedelem új elosztásának kezdetét jelzi a kizsákmányolók javára történő nemzeti jövedelemelosztástól, a dolgozók javára történő elosztás felé. A pénzreform azonban, jóllehet csapást mért a városok és falvak üzéreire, nem szüntette meg az embernek ember által való kizsákmányolását. A királyság — a hazai reakció főtámasza és az imperializmus erős ügynökségének eltávolítása, a népi erők győzelme a Nagy Nemzetgyűlés megválasztásában, az alkotmány megszavazása, valamint a munkásosztály ideológiai és szervezeti egységének helyreállítása a Román Munkáspártban, a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségének megerősítése, megteremtettek az ipari vállalatok, a bankok, bányák, biztosítási és szállítási vállalatok államosításának feltételeit. Ez a nagyszerű forradalmi cselekedet— amelyet ez év június 9-én valósítottunk meg — megnyitotta országunkban a szocializmus építésének útját. Az 1948 június 11-i államosítás még jobban megszilárdítja a pénzreformot és lehetővé teszi, hogy a dolgozók állama rátérjen a tervgazdálkodásra, a dolgozó nép érdekében A legfontosabb termelési eszközök államosításával szocialista szektort alkottunk meg, amely részben az iparban és legnagyobb részt a mezőgazdaságban s a belkereskedelemben maradt tőkés magánszektor elleni, egyre élesebb gazdasági és politikai harcban fog kifejlődni. A szocialista szektor — az állami és szövetkezeti szektor — megerősítéséért, a kapitalista szektor gyöngítéséért folytatott harc, valamint a városi és falusi dolgozók gazdasági és kulturális színvonalának felemeléséért folytatott harc új nagyszerű feladatok elé állítja a munkásosztályt és szövetségeseit, — a Pártot és a kormányt. , Az iparban, annak dienere, hogy a termelés — egyes ipar- ágak, úgy mint a faipar, ” és bőripar kivételével általában lényegesen felülmúlta 16a8. évi színvonalat, az elavult felszerelés és a munkahozam csökkenése következtében, a termelés drágább. Minden erőfeszítést meg kell tenni az ipari termelés mennyiségi és minőségi megjavítása érdekében. Ez azt jelenti, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni az ipari berendezés megjavítására s a munkafegyelem megerősítésére. Takarékoskodni kell a kiadásokkal és a nyersanyagokkal. Minden eszközzel le kell szállítani a termés előállítási kötségeit. Nem érhetjük el még legalább az 1938-as életszínvonalat sem addig, amíg egy bukaresti munkáscsalád megélhetési költségei kétszer magasabbak, mint 1938- ban, amíg az élelmiszerek ára négyszerese az 1938-as élelmiszeráraknak. Nem indokolt, hogy a tojás, ■tmely 1938-ban x.jó lej volt, ma 10 kj legyen. A hús, a vaj, a háj, az olaj, a túró, stb. négyszer-ötször drágább, mint 1938-ban; a liszt, a kenyér szintén drágább. Ez azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer-termelés hátramaradt és befolyásolja a dolgozók életszínvonalát, megakadályozza az alkalmazottak vásárlóképességének megjavulását. A mezőgazdálkodás jelenlegi színvonala — akármilyen jó is az évi termés — nem biztosítja a dolgozó parasztság kiemelkedését a nyomorból, a betegségekből és a kulturális elmaradottságból. Nem biztosít olyan nemzeti jövedelmet, amelyből jelentős beruházási tőkét alkothatnánk az ország gyors iparosítására, mezőgazdálkodásunk gépesítésére, amely nélkül nem teremthetők meg és nem fejleszthetők a városi és falusi dolgozó nép jólétének feltételei. A mezőgazdasági termelés növekedése a városi kenyérfejadagok növelését jelenti és annak a kvótának növelését, amely a parasztságnak életszínvonala fenntartására és növelésére megmarad, jelenti az ipari cikkek fogyasztópiacának megnövekedését. A mezőgazdasági termelés növelésével emelni tudjuk a kiviteli kvótát s ezáltal gépeket és ipari berendezéseket hozhatunk be, tehát olyan eszközöket, amelyek feltétlenül szükségesek országunk kincseinek kiaknázása terén a nép javára, a szocializmus építésére. . A földreform sokszázezer család számára juttatott földet, a falusi szegénységet magasabb életszínvonalra emelte, de a földterületek elaprózása és tagosítatlansága nem teszi lehetővé a parasztgazdaságok észszerű és belterjes kihasználását, nem teszi lehetővé az észszerű gépesítést. A mezőgazdasági szektor elmaradása tehát komoly akadálya úgy az ország ipari fejlődésének, mint a városi és falusi dolgozók életszínvonala emelkedésének, de ezen kívül lehetőséget termt a kizsákmányoló, üzéredő, tőkés elemek számára, hogy tőkét felhalmozva meggazdagodjanak. Országunk még nem elég fejlett mezőgazdaságunk teljes gépesítésének biztosítására. Dolgozó parasztságunk nincsen meg meggyőződve a kollektív gazdaságba való társulás szükségességéről, amely a technika, a műtrágya, válogatott vetőmagvak felhasználása biztosítaná a mezőgazdasági termelés növekedését. A földbirtokosok, a tőkések és lakályaik, hogy rabságban és nyomorban tarthassák a földművességet és hogy megakadályozhassák a munkások és parasztok közös harcba való egyesülését, mindenféle hazugsággal és rágalommal igyekeztek elriasztani a parasztságot a Szovjetunió és a Szocialista Ország kolhozainak kérdésében. Nem világosítottuk még fel a dolgozó parasztságot a termelő szövetkezetek, a kollektívgazdaságok előnyeiről. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy semmit sem tehetünk a falusi szocialista szektor kiszélesítése és megerősítése, a mezőgazdaági termelésmegkétszerezése terén. Elsősorban tagosítani kell az állam gazdaságait és az állami tartalékföldeket és el kell őket látnunk a szükséges gépekkel, gépi berendezésekkel. Az állam gazdaságait úgy kell megszerveznünk, hogy gabonában, állatban és szárnyasban nagytermelők legyenek. , Nincs szükség nagy befektetésekre ahhoz, hogy az állam minden megyében házi szárnyas tenyésztőtelepeket, keltetőgépeket s disznóhizlaldákat létesítsen, hogy így egyetlen év alatt pótolhassuk a szárazság okozta hiányokat, felülmúljuk az 1938-as színvonalat, olcsóbbá tehessük a húst, a tojást, stb., ezen felül pedig e termékek jelentős helyet foglalhassanak el kivitelünkben. Ilyen telepeket számos falu és város is létesíthetne. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy szarvasmarhaállományunk feljavításával már elértük az 1938-as színvonalat. Azonban a szarvasmarhák száma mégis nagyon csekély ahhoz, hogy kielégítse a lakosság növekvő tej- vaj, sajtféle, marhahús, szalámi, felvágott, cserzésre váró bőr, stb. szükségletét. Hiányzanak a községi apaállat istállók és ennek következtében évenként jovi 700 ezerrel kevesebb szarvasmarhánk van, mint amennyit tenyészteni tudnánk. Nem nehéz elérnünk azt, hogy egy-két év alatt egyetlen faluból se hiányozzék a községi istálló és az apaállat, így 2—3 év múlva több húst, tejet, vajat, sajtféléket, faggyút, bőrt termelhetünk, mint 1938-ban, olcsóbbá tehetjük e termékeket és növelhetjük a kivitelt. Újjá kell szerveznünk az állami méntelepeket és fel kell javi vítanunk a lóállományt. Szét kell választanunk az állami mezőgazdasági telepeket és a gép és traktorállomásokat, amelyeknek élére külön igazgatóságot kell állítanunk. A traktor és gépállomások felszerelése traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel és szerszámokkal életbevágóan fontos kérdés a paraszti magángazdaságok mezőgazdasági termelésének feljavítása szempontjából. Megengedhetetlen, hogy a traktorral való szántás sokkal többe kerüljön az igaerővel történő szántásnál. A helyzet megváltoztatása érdekében még határozottabban kell folytatnunk a tagosítást és a talajjavítást. Megengedhetetlen, hogy az állati trágyát a folyókba szórják ahelyett, hogy trágyázásra használnák fel és így növelnék a termelést. Feltétlenül szükséges ebben az irányban is felvilágosító és nevelő kampányt lefolytatni, ugyanakkor pedig közigazgatási és büntetőjogi intézkedéseket is foganatosítani, amelyek biztosítják az állati trágya felhasználását a föld termelékenységének feljavítása és növelése érdekében. Ezek az intézkedések meg tudják erősíteni a falusi szocialista szektort, biztosítani tudják a mezőgazdasági termelés növelését és lehetővé teszik a sikeres harcot gazdasági vonalon a falusi tőkés kizsákmányoló elemek ellen, ugyanakkor pedig megerősítik a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A kereskedelmi szektorban a külkereskedelem kizárólag az állam kezébe került és ez az 1947. évivel szemben nagymértékben emelte a külkereskedelmi mérleget. Egy tonna exportált áru értéke sokszorosan felülmúlja az 1938- ban külföldre szállított áru tonna értékét. Ez azzal magyarázható, hogy nemcsak gabonát és más nyersanyagot szállítunk a kapitalista országok ipara részére, hanem készárut, ipari cikkeket és feldolgozott mezőgazdasági termékeket is, aminek eredményeként kivitelünk értéke növekszik. Azonban számos kiviteli termékünk még többe kerül, mint amennyit nemzetközi piacokon ajánlanak érte. Éppen ezért még újabb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a kiviteli termékek önköltségi árát lecsökkentsük. Külkereskedelmünk jobb megszervezésével még sok lehetőségünk nyílik arra, hogy megerősítsük és kiszélesítsük a külfölddel fennálló árucsereforgalmunkat. Az Egyesült Államok és az amerikai imperializmus nyugati hűbéresei megkísérlik megakadályozni országunk és a népi demokrácia összes országainak ipari kifejlődését. A Marshall-terv meggátolja az ipari újjáépítést és az ipari termelés növelését azokban az országokban, amelyeket besoroltak a tervbe. Ezen országok egész gazdasági és pénzügyi életét az Egyesült Államok irányítja az amerikai trösztök javára. De, eltérőleg a „marshallizált“ országok e helyzetétől, a mi kereskedelmünk és gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval és a demokratikus országokkal országunk gyors ipari fejlődését segítik elő és biztosítják népi köztársaságunk függetlenségét és szuverenitását. A belső kereskedelem terén jelentős sikereket értünk el azzal, hogy mgteremtettük a kiskereskedelmi állami üzleteket s egyre inkább az állam kezébe adtuk át a nagybani kereskedelmet. Nem helyes azonban, hogy a néptömegeknek szánt árucikkek árai az államnál magasabbak legyenek, mint a magánpiacon. E tekintetben rá kell mutatni arra a monopol-kapitalista politikára, amelyet Bukarest városának egyes vezetői folytatnak az élelmiszerkereskedelem terén. Ezt a politikát Pártunk vezetősége helyteleníti és már intézkdések történtek e politikai helyesbítésére. Nem szabad összetéveszteni a tömegfogyasztásra szükséges termékeket azokkal a fényűzési cikkekkel, amelyeket a gazdag tőkés elemek fogyasztanak. Nem szabad összetéveszteni a tömegeknek olcsó áron való ellátását azzal a politikával, hogy nagyobb árat szedünk azoktól, akiknek a jövedelme ezt megengedi. Ez utóbbi eljárás nyomán beruházási alapokat létesítünk községi építkezések céljára, vagy az ország gazdasági beruházásaira. Gyökeresen át kell szervezni és egészséges alapokra kell fektetni a szövetkezeti mozgalmat, a szocializmus építésének e fontos tényezőjét. Pénzügyi téren, az ipar, szállítási és biztosítási vállalatok és bankok legjelentősebb részének átmenetele az állam tulajdonába a nép közös javai gyanánt, mélyreható pénzügyi res, ,nszítését teszi lehetővé. E reform feladata csökkenteni az árucikkekre kirótt adók súlyát s abból a haszonrészből növelni az állam jövedelmeit, amelyet azelőtt a volt tőkések vágtak zsebre. A dolgozó tömegek lelkes lendülete az államosított üzemek termelésének növelése érdekében, a jó termés, a nemzeti jövedelem általános emelkedése a nép munkájának és az élősdi kizsákmányolók elleni harcnak eredményeképpen, a költségvetési fölösleg növekedése, mindez rövidesen új sikereket biztosít számunkra az árak és bérek kérdésében. Ez az ipari és élelmiszerárak jelentős leszállítását jelenti, ami az alkalmazottak vásárlóerejét növeli. A pénzügyi reform óta eltelt egy év mérlegét teljes sikerrel zárjuk le. Lejünknek nagyobb fedezete van, mint bármely más, tőkés országbeli pénznek. Nemzetgazdaságunk a fejlődés útján nagy eredmények felé halad. A tőkés országok táborában infláció, anarchia uralkodik. Hiányzik minden kezdeményezés, amely kilátást nyújtana a javulásra a tőkés rendszeren belül. A .. polgári és „szocialista'-' reakciós uralom, egyre inkább elrabolja a demokratikus szabadságjogokat és a dolgozók vállára hárítja át a háború következményeinek fölszámolásával járó nehézségeket. Ez oda vezet, hogy nő a munkanélküliség, az adóteher és a kizsákmányolás, egészen a kéheztetésig és a munkásosztály teljes mesterséges elszegényesítéséig. A tőkés-imperialista tájbort egyre inkább megingatják a belső ellentmondásaiból fakadó öszszeütközések, valamint a dolgozó tömegek és a demokratikus erők növekvő erejű harca. Ezért a tőkés-imperialista tábor a kapitalizmus általános válságát megkísérli új háborús kalandorokra való készülődéssel elintézni a dolgozók terhére s igy halad saját összeomlása felé. Ugyanakkor a Szovjetunió és a népi demokrácia országai a barátság és a gazdasági és a politikai együttműködés útján haladnak. Ezen országok és népek mindegyike nagy sikereket mutathat föl a gazdasági-pénzügyi fejlődés terén. Ezen országok népei előtt nyitva áll az ut új és nagyszerű teljesítmények felé, a békéért, jólétért és gazdasági fölvirágzásért, a béke- és szabadságszeretőnépek boldogulásáért folytatott harcok szerán. 2 • SZERDA, 1948. au -**” ——— írni «um min mi Mentesítették a forgalmi adó alól a házilag készített tejtermékeket A forgalmi és fényűzési adó 13. szakaszának 3 pontját módosították és így az alábbi termékeket mentesítették a forgalmi és fényűzési adó alól: vajat, valamint a sajt és túróféléket, amelyeket olyan háztartásban készítettek, ahol legfeljebb 15 fejhető juh és 2 tehén van és amely háztartások ezeket a termékeket közvetlenül a fogyasztónak adják el. A pénzügyminisztérium leszögezi, hogy a fejőstehenek és juhok száma alatt az egyazon háztartáshoz tartozó és egyazon épületben lakó férj, feleség és gyerekek fejős állatait értik, vagy pedig azokét, akik, habár külön lakhat, de közösen gazdálkodnak. Az államosított vállalatok figyelmébe ! Az államosított vállalatok termeléseredményei az egész országot érdekük Közöljék tehát eredményeiket a a Romániai Magyar Szó augusztus 23-iki ünnepi számában.