Romániai Magyar Szó, 1948. november (2. évfolyam, 353-377. szám)

1948-11-01 / 353. szám

* . Cr^P 1946 november 1 hétfő — II, évfolyam 353 szám Ara 4 lej ROMÁNIAI Taxa pogtalä plätitä ín nume. rar conf. aprob&rii Dir. Gen P.TT. No. 265.092/947 Főszerkesztő: KACSÖ SÁNDOR ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP Felelős szerkesztő: ROBOTOS IMRE A kínai néphadsereg elfoglalta Mukdent, Mandzsúria fővárosát (Nanking. Raden:). — A «France Presse» jelenti, hogy a kinai népi had­erők, több irányból előrenyomulva, elfoglalták Mukdent, Mandzsúria fő­városát és a Sárga Tenger felé vetették vissza a fejvesztve menekülő Kuomintang-csapa tok maradványait. A.népi haderők széles arcvonalon haladnak előre és elfoglalták a Műk. dentÖfí65 kilométerre fekvő Ti-Ling fontos stratégiai pontot és a fővá­rostól 70 küópj/éterre fekvő Hsi Min várost is. Az e vidéken működő Ku omintang csapatokat a harcokban megtizedelték. Egyidejűleg jelentik, hogy a hivatalos amerikai képviselők küszöbónál­lónak tekintik Tsingtao fontos kikötőváros kiürítését az amerikai tenge­részeti haderők részéről, a népi haderők szédületes előrenyomulása kö­vetkeztében. Hivatalos forrásból közük, hogy Wedemeyer tábornok a Csang Káj Shek mellé kirendelt amerikai katonai képviselő úgy akarja megakadályozni a Kuomintang csapatok összeomlását, hogy a rendelke­zésére álló összes tengerésztiszteket e csapatokhoz osztotta be. I. V. SZTÁLIN NYILATKOZATA hatalmas visszhangot keltett a világsajtóban (London. Rador.) — A londoni «News Cronicles», «Daily Expres», «Daily Worker» lapok vezető helyen foglalkoznak Sztálin a Pravda mun­katársának adott nyilatkozatával. Az újságok többsége vezércikkben foglalkozik I. V. Sztálin nyilatkoza­tával és vitába száll a nyilatkozattal, amiből világosan kitűnik, hogy Sztá­lin kijelentései megzavarták a nyu­gati államférfiakat. Annak ellenére, hogy egyes amerikai szóvivők azt állítják, hogy «a nyilatkozat nam tartalmaz semmi újat», számos leve­lező rámutat arra, hogy a nyugati ál­lamférfiak élénken vitatják, hogyan lehetne ellensúlyozni e nyilatkozat hatását. A «Daily Expres» párisi le­velezője szerint Sztálin nyilatkozata meglepetésként este a párisi delegá­tusokat, akik mindnyájan igyekeztek megszerezni a nyilatkozat pontos szövegét. (Varsó. Rador.) — Az összes len­gyel lapok első oldalon köziik a Pravda munkatársának kérdéseit és Sztálin generalisszimusz válaszát. A parasztpárt lapja a *Czennik Liudo- vi* igy ír: «Az Egyesült Államok és Anglia agresszív politikájának su­galmazol nem óhajtják a megegye, zést és az összes együttműködést a Szovjetunióval. A «Gazeta L judová» cimü lap pedig ezt írja: «Sztálin ge­neralisszimusz pontot tett az i-re. Ez a nyilatkozat minden kétséget el­oszlat a berlini kérdést illetően». (New-York. Rador). — Az Egye­sült Államokban a reggeli lapok többsége feltűnő helyen foglalkozik a nyilatkozattal. A «New-York Ti­mes» vezércikkében megkísérli, hogy a Szovjetuniót tegye felelőssé a ber­lini helyzetért és tagadni igyekszik az Egyesült Államok kormányköréi­nek agresszív politikáját, anélkül azonban, hogy tényekkel tudná alá­támasztani állításait. A «Daily Wor­ker» szerint Henry Walace a követ­kezőket mondotta Sztálin nyilatko­zatáról: «Meggyőződésem, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között nemi léteznek olyan ellentétek, amelyek szükségessé tennék^ az erő­szakkal és fenyegetéssel való megol­dást. Minden nézeteltérést meglehet­ne oldani emberélet áldozása nélkül». Az ARLUS tevékenységének fellendülése a széles dolgozó tömegek Szovjetunió iránti megingathatatlan barátságát fejezi ki Lelkesen fajtatja munkálatait az ARLUS kongresszus Az ARLUS kongresszusa valóban megragadó képet nyújt: az ország minden részéből a nép munkás és földműves, egyetemi tanár é stanitó, férfi és nő, civil és katona, román és magyar képviselői ülnek a vörös plüssel bevont padsorokban. De nem kevésbbé változatos az elnöki emelvény arculata sem. Politikai, gazda­sági és kulturéletünk vezetőegyéniségei, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának Elnöke, a Kormány tagjai, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének képviselői mellett itt is munkások, nemzeti viseletű földmű­vesek, magasrangu. tisztek és közkatonák, román és magyar értelmiségiek, foglalnak helyet. Mögöttük a külföldi vendégek hajolnak össze tolmácsaikkal; minden elhangzott szó t lefordítanak nekik, minden érdekli őket is, mert valóban fontos dolgokról van itt szó, hol oly sűrűn felcsattan a lelkes taps és oly fényesen csillognag a szemek .. j ■' A külföldi kiküldöttek maguk is a legkülönfélébb emberek: a bolgár küldöttség vezetője D. B. Mitov iro­dalmi kritikus, a skót küldöttség vezetője Alexander Rankine lelkész, a francia küldöttség élén Fernand Grenier, az ellenállási mozgalom egyik vezetője áll, de talán még ismertebb nálunk a küldöttség másik tag­jának, a költő Paul Eduard neve. A tavak országát, Finnországot Kuusinncn asszony képviseli, az imperializ­mus ellen harcoló Indiát a sötétbőrü, de mosolygó arcú. Jambhekar és a keleti nők képviseletében burkolózó neje. Mennyi féle és fajta ember és mindent egyesíti, csakúgy mint azt a sokmillió embert, akit képviselnek, a Szovjetunió, a szovjet nép és lángeszű vezetője I. V. Sztálin iránt érzett szeretetük, a csodálat és hála az emberiség élharcos országa, a kommunista társadalom építője iránt < — Éljen a gondolat és a cselekvés óriása I. V. Sztálin — fejezi be üavözlőbeszédél Fernand Grenier és a Kongresszus felállva, perceken át tapsol és éljenez. j Szinte leírhatatlan lelkesedéssel ünnepli a kongresszus, a délutáni ülésre megérkező szovjet delegációt, melyet Vladimir iacovlev, a VOKS első helyettes elnöke vezet. ; A kongresszus megkezdte munkálatait. Azt a munkát, mellyel tovább visszük a harcot a béke erős tá­borában, élen a Szovjetunióval, azt a munkát, amelyben kifejezésre jut a Román Népköztársaság népeinek elhatározása, hogy még szorosabbra fűzze barátságát a Szovjetunióval, amelynek hatalmas tapasztalatai hozzá segítenek bennünket, hogy gyorsabb lépésekkel haladjunk a szocializmus felé, országunk jóléte és fei- virágozása felé. A külföld! vendégek üdvözlő beszédei A külföldi küldöttségek üdvöz­lései során elsőnek STANLEY EVANS lelkipásztor, az angol- szovjet társaság elnöke btszélt. Miután üdvözölte a kongresszust kijelentete, hogy örömmel hallja, látja, hogy az ARLUS a Román Népköztársaságban nagy és ál­dásos tevékenységet fejt ki, hogy a legnépesebb tömugszsrvezetek egyike. Ez a tény biztosítéka an­nak, hogy a szovjt és a román niép közötti barátság őszinte és szett éphe teilen. Hangoztatta, hogy az angol-szovjet társaság azt tűzte ki magi elé cé'ul. hogy megerősítse és minél szélesebb tömegek között terjessze az an­gol és a szovjet nép közötti ba­j rátság gondolatát. Az angol ki- ' küldött a továbbiak során el­mondta, hogy munkájuknak még csak kezdeti sikerei vannak. Az angol-szovjet társaság kiadásá­ban havi és két havi folyóirat és számos brosúra jelenik meg. Az angol-szovjet barátok mun­kája r.ehéz, mer: működésüket akadályozzák a kormány zsold- iában álló erők. Ezek rágalma- ! kát terjesztenek a Szovjetunió i ról, a Szovjetunió külpolitikájá- ' ról, a Szovjetunió és a kelet- J európai, népi demokráciák közö' I ti kapcsolat okról. ! Ezután röviden vázolta a' j lénlsgi angol kormány kül- és ' belpolitikáját. I Hangoztatta, hogy az angol j kormány az amerikai imperia- lizmus szolgálatába szegődött, nem békepolitikát folytat, nem szorgalmazza a leszerelést. ellenkezőleg az angol ipairt a hadianyag 'termelés szolgálatába állítja. Stanley a továbbiakban kijelentette, hogy az angc’-szov jet társaság munkája nehéz és feleJcs-égteljes és a jelenlegi po litikai helyzetben még nehezebb mint valaha. A társaság Áöadás- sorozatokat rendez, amelynek keretében az előadók Ismertetik a Szovjetunióban uralkodó álla­potokat. a szocializmus országa­(Foytatás a 2-ik oldalon) A SZOVJETBARÁTSÁG hete: November elsejétől kezdve az ország egész népe egy héten át, az Októberi Nagy Szocialista For­radalom november 7-1 évforduló­ján ünnepségek keretében hálatel­jes szívvel fordul országunk és a dolgozó nép nagy barátja, a Szov­jetunió felé, hogy az esemény él- mémyszerü átérzésével juttassa ki­fejezésre a Szocializmus országa és a szovjet népek iránti őszinte baráti érzelmeit. A Román Szovjet Barátság Hete nemcsak ünnepi külsőségekben, nemcsak emlékeztetésekben dom­borítja ki a két ország között mind jobban kimélyülő baráti kapcsolatokat, hanem mindany- nyiunk számára alkalmat is szol­gáltat arra, hogy számot vessünk azzal: mit köszönhetünk a Szov­jetuniónak és miért van számunk­ra ennek a barátságnak egészen rendkívüli értéke és jelentősége. Alkalom arra, hogy megcsináljuk önmagunkban a számvetést és nap mint nap egyre világosabban, egy­re tisztábban lássuk, hogy a nagy Szovjetunió baráti támogatása, eszméi és ereje nyitották meg számunkra a demokratikus fejlő­dés útját. Amikor a fasizmus sötétsége az egész világot elnyeléssel fenye­gette és a középkori barbárság korszakának visszaállításával a történelem kerekét vissza akarta fordítani, a Szovjetunió volt az, amely hadseregének nagyszerű e- rejével nemcsak gátat vetett en­nek ^veszedelemnek, hanem a gonosz erőinek szétzúzásával or­szágunkat a hitlerizmussal szövet­kezett Antonescu zsarnoksága a- lól felszabadiotta. A dicsőséges Szovjet Hadsereg hallhatatlan fegyvertényeihez fűződik orszá­gunk felszabadítása nemcsak a fasizmus igája alól, hanem azok­nak a reakciós erőknek a befo­lyása alól is, amelyek a régi álla­potok visszaállításával országun­kat a nyugati imperialista államok félgyarmati szolgaállamaként akar ták megtartani. Miként 1944 augusztus 23-án a Szovjet Hadsereg győzelmei tet­teik lehetővé, hogy országunk visszanyerje függetlenségét, a Szovjetunió roppant ereje volt az, amely biztosította a demokrati­kus erők kibontakozását, a tár­sadalmi fejlődés útját. A Szovjet Hadsereg jelenléte nélkül az or­szág népi demokratikus erői nem vívhatták volna meg sikeres har­cukat az imperialista országok által támogatott belső reakciós erők ellen. Hasonlóképpen a Szovjetunió önzetlen támogatása, a nagymér­vű gazdasági segítség nélkül, kép­telenek lettünk volna véghez vin­ni az újjáépítő munkát, a szét­rombolt iparunk helyreállítását.' Ugyanakkor a szomszédos nagy szocialista állam kimeríthetetlen tapasztalatainak bőségesen buzgó forrásából mentettünk ma is, hogy népünk teljesen megszab a - , dúljon a tőkés kizsákmányolástól és folytassa a népi demokratikus rendszer továbbfejlesztésével a szocializmus építését. Népköztársaságunk megterem­tése, a szociális vívmányok kihar­colása és megszilárdítása csak az­ért volt lehetséges, mert a Szov­jetunió tekintélye és ereje eleve lehetetlenné tette, hogy a hala­dás ellen fellépő imperialista álla­mok a belső reakciós maradvá­nyok hazaáruló tevékenységére tá­maszkodva népi demokratikus ál­lamunk létére törjenek. Mint a bukaresti katonai törvényszék e- lőtt folyó összeesküvési és szabó tázs-per anyagából kitűnik, a nyugati imperialista hatalmak az országban lévő kapitalista-földes­úri erők segítségével, már a kez­det kezdetétől mindent elkövet­tek, hogy megakadályozzák a népi hatalom megalapozását és csirájában elfojtsák a dolgozó nép törekvéseit egy igazságosabb, ma­ga sabbrendü társadalmi berendez­kedés megalapozására és kifejlesz­tésére. ' 1 Ugyanaz az impariaEsta, demo- kracaellenes tábor ma megretten­ve a haladás, a demokrácia erői­nek hatalmas arányú előtörésétől és állandó erősödésétől, uj világ­háború kirobbantásával akar gá­tat vetni a fejlődésnek, az elnyo­mott és kizsákmányolt népek fel- szabadulási törekvéseinek. Az im­perialista és tőkés országok hábo­rús izgatói mindenféle szennyes rágalmakkal igyekeznek befeketí­teni a Szovjetuniót és az imperia­lizmus láncából kitört népi demo­kratikus országokat. Kiváltságaik és kizsákmányoló hatalmuk fen- tartása érdekében szívesen lángba borítanák újra a világot mitsem törődve a háborúval járó mérhe­tetlen szenvedésekkel, a véráldo­zattal, az anyagi javak pusztulásá­val. Újra harcba akarják állítani egymással szemben a népeket, hogit a vérontásból hasznot húz­zanak és világuralomra tegyenek szert. Ezeknek a törekvéseknek az útjában azonban legyőzhetetlen akadályt jelentenek a béke és a demokrácia htalmas -:ői, ame­lyek élén, mint megingathatatlan bástyája a népek közötti örök megbékélést hirdető szociálista ország, a Szovjetunió áll. Sztálin generalisszimusz a Pravdának adott minapi nyilat­kozatában kifejtette, hogy ezek n'Z újabb háború kirdbbantására irányuló kísérletek csúfos ku­darcra vannak kárhoztatva. A Szovjetunió, mint a béke leg főbb őre, ma azt az eszményt jelenti, amely felé bizakodva te­kint az egész emberiség. Az ARLUS országos kon­gresszusa alkalmával mondott beszédében S. I. Kaftaradze. »

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék