Romániai Magyar Szó, 1948. november (2. évfolyam, 353-377. szám)

1948-11-26 / 374. szám

Romániai Magyar 87. Így élünk a kolhozban PASA ANGEINA Önéletrajza Máthé Ernő fordítása Pasa Angelina megtanulja a traktor vezetést és első női traktorbrgádjával sorozatos sikereket ér el a termelés növelésében. Kitüntetik. Moszkvában jár, beszél Sztálinnal. A háború alatt brigádjával együtt egy kazahsztáni kolhozban dolgozik. Közben Pasa Angelina gyerekei felnövekedtek és édesanyja megöregedett. Angelina traktorbrigádjában nehézségek merülnek fel, ideiglenesen visszaesnek a munkában, de vezetőnőjük kommunista akarata, szervezőereje kiköszörüli a csorbát. (t-ik folytatás) Kétszázötves ember harsogó tapssal fogadta e szavakat. — Ismerve azonban a burzsujok szokásait, mindnyájunknak résen kell lennünk, — folytatta — egyszóval kolhozunkban ez kell, hogy legyen a szabály: dolgozz, győzedelmeskeedj, adj. az országnak mennél több kenyeret, ^bkrizejföldtedet,és légy éber! Most pedig hadd szólok a sztáur»"- miről mondotta tárgyilagosan Michad. — Vasziljev rTvtárs helyesen jegyezte meg, hogy mi, kolhoztagok, ötéves tf* "'éket három és fél év alatt teljesíthetjük. Szántóföldünkön már régóta száz púd búzát arattunk hektáronként, így tehát át kell térnünk a magasabb fokú munkára. Ma kevés, ha azt mondjuk, hogy száz púd termést értünk el. Kérjük meg öregeinket. Itt van, például, Jakov Kuztrucs, vagy Iván Lázárevics: ha nem sajnáljuk a munkát, ha mindnyájan derekasan nekilátunk, száznegyven padot is elérhetünk, annyival is inkább, mert a mi traktoristáinkkal hegyeket mozdíthatunk el helyükről. Pasa Angelina szívvellélekkel segítségünkre lesz. •— Traktoristáim egy emberként veletek vannak, kiáltottam helyemről. — Mindent megteszünk, mindent megteremtünk, ezt tette hivatásunkká pártunk és Sztálinunk. — Ne nyugtatgassuk magunkat azzal, hogy ha a mi kolhozunk élenjáró, akkor nekünk mitől sem kell félnünk — folytatta Todjamsev. — Igenis veszedelem fenyeget! Megtörténhetik, hogy más kolhoz elhagy bennünket. Hiszen verseny folyik, így tehát nem szabad a száz padhoz görcsösen ragaszkodnunk... — Igaz, Toctamisev! — kapott a szón Resetov. — Ismert dolog, hogy a „Sevcsenko“ kolhoz, Novo-Jekacerinovkán ez évben túl akar tenni rajtatok. Százhúsz padot ígérnek. — A „Sevcsenko“-beliekkel is versenyre kelhetünk — felelte harcosan Mihail Toctamisev. Több efelől lelkesen kiáltották: — Igaz! Versenyre kell kihívnunk a „Sevcsenko" - belieket. — Küldöttséget kell meneszteni Jekaterinovkába! Uj tapsok, uj hangok. — Javaslom, hogy a keresztvetéstmegkettőztessük. — Az ősszi vetést 130 padra tervezzük! — Jegyeze fel: a közös veteményes kertekben háromszorosára kell emelni a jövedelmet. — Ne feledkezzenek meg a dinnyeföldről! — Az állattenyésztést is okvetlen jegyezze fel! •— Az új kert ültetéséről ne feledkezzék meg! Az alma nagy jövedelmet nyújt!— Meg kell szervezni a pontos számvetése és a csoportok nyilt versenyét! Dmitrij Kosszje azt mondta, hogy az utolsó szóról lemond. A gyűlés megkezdte a kolhoz új vezetőségének megválasztását. Dmitrij Kosszje oldalt állt, kissé izgatottan. Zavarban volt. Ritkán láttam ilyennek. E percben affelől határozott a nép, rábízza-e tovább is a kolhoz vezetését. Egyszer mindhárom szobán át végigdörgött: — Dmitrij Lázárevicset! — Megbízunk Kosszjéban!— Bátrabban vigyél a harcba bennünket! Kétszázötven ember Dmitrij Lázárevics Kosszjete szavazott. */'" Ő pedig meghatottan csöndesen mondotta: ■— Köszönöm a bizalmat! -VÉGE-' 4 i G Gergely Sándor találóan nevezi életképnek Vitézek és Hősük rim n darabját. Témáját valóban az élet, helyesebben az a társadalmi rendszer szolgáltatta, amelyben a nép legjobb fiainak, — a munkások és parasztok nagyobb darab kenyeréért harcoló kommunistáknak _ börtön, kínzás és akasztófa jutott. így volt ez Horthy-Magyarországon is, ahol az ellenforradalom 25 évig tartó rémuralma tovább növelte a hárommillió földnélküli k°lduspaászt számát, de ugyanakkor zsiros Másokat is a címek után járó százholdakat adományozott a népelnyomó rendszer leghűségesebb kiszolgálóinak, a nemes és nemzetes, vitéz és vitézla uraknak. Éles és harcos társadalombírálat hangja vonul végig Gergely Sándor megrázó erejű, drámáján. Gergely Sándor művészi eszközei egyszerűek. Fölösleges is volna minden sallang, minden cifraság az elsodró erejű mondanivaló feldíszíti, s ért. Túl az élményből fakadó művészi átélés megjelenítésén, a darab legfőbb erénye abban áll, hogy a már az első jelenetben kibontakozó drámai feszültség három felvonáson keresztül egyre fokozódik s ebb°n a már pattanásig feszült légkörben, az utolsó felvonás zárójelenetébe süvált bele a kivégzőosztag golyója A darab ilyen komoly és értékálló erényei mellett eltörpülnek annak kisebb fogyatékosságai és az a körülmény, hogy a szerző néhol mostohán bánt az epizódszereplőknek szánt mondanivalókkal * A, darab tulajdonképpeni füsze. ***replője az osztályhelyzetét fel nem ismerő, az adott helyzettel és körülményekkel mindenkor gyáván megalkuvó, gerinctelen kispolgár. A kispolgár, aki a mindenséget és a világban történő eseményeket aszerint értékeli, hogy azok mennyiben válhatnak az Ő hasznára, mennyiben járulhatnak hozzá egyéni jólétéhez, érvényesüléséhez, kényelmes élete további fenntartáshoz. Ezt a mindég közösségi érzéstől mentes, hamis szentimentalizmustól fűtött kispolgárt a Vitézek és Hősökben Kovács József m. kir. vasúti felügyelő személyisíti meg. Ez a mintaszerű ember már húsz éve alig eszik jó falatot Azért kuporgat, azért von meg magától és családjától mindent, hogy letörleszsze az adósságra vásárolt fényűző családi villa árát. S mikor ez a nagy pillanat bekövetkezik, hogy a ház végre adósságmentes, élete másik nagy álmának beteljesülése is küszöbön áll. Arról van szó, hogy a Vitézi Szék felveszi tagjai közé, ami a nagy megtiszteltetés mellett, kézzelfogható földi javakat is jelent. Hogy mi ennek az ára ? Adott esetben mindössze ennyi: feláldozni sógorát, felesége, egyetlen testvérét, egy anya szemefényét, reménységét; Esztegár Pált, ezt a kiművelt agyú, érckemény jellemű, bátor kommunista harcost, akinek sorsát — egy az ■ újságokban leadott körözvény alapján — éppen K°vács József m. kir. felügyelő pecsételi meg. Habozik Kovács ? pillanatig sem. Hagyja lebeszélni magát arról, hogy egy embert, saját sógorát, akasztófára juttasson ? szó sem lehet róla Hiszen éppen az imént hallotta, hogy a Vitézi Szék még mindig nem döntött felvitele ügyében és vitézzé avatása éppen a kellemetlen kommunista atyafiság miatt kétségessé vált. Kovács tehát jelentkezik a főkapitányságon és felfedi a rendőrség előtt ismeretlen fogoly kilétét Nem lehet mondani, hogy a kispolgári lelkiismeretfurdalás a szigorúan valláserkölcsi alapokon nyugvó világnézet itt-ott nem bántja Kovács Urat, de csak úgy, mint az időnként visszatérő hascsikarás. A karrierjéért végletekig elaljasodott ember tetteit azonban korántsem befolyásolja. A leendő «VITÉZ» e nyálkás, puhányszerű figurájával szemben élesen, kristálytisztán rajzolódik ki a kommunista harcos, Esztegár Pál gránitból faragott alakja, és valóban az igazi hősök közül való. A vadállatias kínzásokat, az embertelen megalázásokat összeszorított foggal tűri. Nem vall, nem védekezik és nem kér kegyelmet Bár tudja, hogy nincs menekvés, hogy el kell vesznie az osztályellenség hóhérainak kezén, tudja azt is, hogy élete nem önmagáért való volt, halála sem szolgálhat hát egyebet, mint a munkásosztály nagy és igazságos ügyének előbbrevitelét. Ez a végkifejlés lesújtó, de ugyanakkor felemelő és jövőbemutató példaadás is: a hőst leterítik az elnyomók pribékjeinek golyói, de a láthatatlan zárkában ütemesen kiáltozó politikai foglyok, a hálásig hű elvtársat búcsúztató emelkedett szavak, félelmetes erővel érzékeltetik a munkásosztály megtörhetetlen, országokon és határokon átlépő összetartozását, s rádöbbentik a gyilko(Fotocolor, Nagyvárad)sokat is: győznie kell az eszmének, amelynek ilyen harcosai vannak. * A fullasztó levegőjű drámában felvonul az osztályellenség minden típusa: a szadista hadbíró, a vérszomjas rendőr főtanácsos, a hatalmával visszaélő börtönszázados, szervilis katonák, valamint a szolgaian törleszkedő polgárság képviselői, Mi nagyváradi Állami Magyar Színház a darabhoz méltó igényességgel és nagy gondosságra valló rendezésében hozta színre a Vitézek és Hősöket. A színészek fejlődő öntudatára jellemző, hogy a kisebb szereplők is alkalmazkodtak a kollektív színjátszás alapelveihez ; mindenki a darab szerves részeként fogta fel párszavas szerepét is. Kiemelkedő alakítások mégis akadtak és ezek között első helyen kell megemlítenünk Esztegár polt megszemélyesítőjét, Bartos Edét. Ezt a fiatal színészt nagy feladat elé állította a két felvonáson keresztül csak nem néma szerep. Bartos Ede megdöbbentő erővel, minden fölösleges póz és mozdulat nélkül, a művészet leegyszerűsített eszközeivel tudta visszaadni, a meggyötört és mégis sziklaszilárd akaraterőt árasztó fogoly alakját. A színész fegyelmezettségének és mértéktartásának próbaköve ez a szerep, Bartos kivételes intelligenciával, a mély átéléssel bíró, nyitotta be, hogy nagy feladatok teljesítésére alkalmas. Az ingadozó, sehová nem tartozó kispolgár megalkuvó figuráját Ráday Imre hitelesen, sok alakító készséggel ábrázolta. Elhittük neki, hogy habozó, álszent, a vitézi címért mindent és mindenkit eltiporni kész karriervadász. Beszédtechnikáján még javítania kell. Az anya, egyes jelenetekben gorkiji mélységeket feltáró szerepében Palucz Vilma nyújtott, művészileg egységes alakítást Tanay Emil túl izgékony, túl impulsív figurát alakított, sokat mozgott fölöslegesen. Bárdy Teréz a kispolgári feleség sivár szerepében, Solti Miklós a rendőrfőtanácsos alakításával figyelemreméltót adtak. A három osztálytárs szerepében Cseres Sándor, Hegyesi Ferenc és Kies István kabinetalakítást nyújtottak, megmutatva, hogy a kis szergp is nagy lehetőségeket rejt magában. Az epizódszerepekben Mogyorósi Győző, Tóth,Kovács Ilona, Gábor József, Balogh László, Vámfalvi Miklós és Nagy Sándor illeszkedtek be szervesen a darab kereteibe. Gróf László gondos rendezése dicséretet érdemel. * A nagyváraddi Álami Magyar ” Színháznak évadnyitó előadása volt a Vitézek és Hősök. Az igazgatóság háromi heti gondos próba után, a művészi igényesség jegyében hozta színre a darabot, mely a bemutatón átütő sikert aratott. SIMON MAGDA A nagyváradi Miami Magyar Színház évadnyitó előadása Esztegár Pál a siralomházban A nagyváradi Állami Magyar Színház évadnyitó előadása ILF és PETROV: Az „Orosz Könyv" kiadása 1037-ben jelent meg Ilf és Fe*rov „Egyemeletes Amerika“ című nagyszerű riportregénye, amelynek anyagét a két szatirikus írókonánontúli utazása alkalmáral gyűjtötte. A „Tonja“, amellyel az „Orosz Könyv“, „Nagy írók kiskönyvei“ sorozatát megindítja, Ilf és Petrov első együttes munkája Amerikából való visszatérésük után. A kisregény meséje egyszerű: egy szovjet házaspárt , Toriját és Kosztját a szovjet kormány Washingtonba küldi dolgozni. Az ifjú pár sok várakozással tekint a külföldi út elé. Eleinte elkápráztatja az idegenben kiakadt szovjetembereket a faütőkarcolók városa, majd az amerikai főváros zajos sürgés-forgása, de csakhamar feltárul előttük az amerikai élet egész sivársága, a monopolkapitalizmus teremtette életviszonyok visszássága. Egy évi távollét után Tonja és Kosztja boldogan térnek haza szocialista hazájukba. Az egyszerű történet elég alkalmatnyújt a szerzőnek arra, hogy könnyed humoruk tükrében megmutassák az amerikai dolgozók kiszolgáltatottságát és az uralkodó osztály fénypompán de üres és embertelen életét. A szovjet emberek a kapitalista környezetben úgy bolyongnak, mint valami áporodott, egyrefojtóbb levegőjű múzeumban. Igen, a trösztök árnyékában valahogy izetlen az élet, ezt érzik még a polgárok is. Miss Jeffy — amerikai polgáraszony — Szavai híven fejezik ■ kft ezt a hangulatot: — Drága Tonja, maga boldog asszony. Igen, Amerika nagyon unalmas ország, de látja, maga ,végüli itthagyja. Nekem rosszabb, mint magának, nekem nincs hová utaznom, ez az én hazám, hová mehetnék el. Egész életemet itt élem majd le. Valószínű, hogy sohasem megyek majd férjhez. A férfiak nem szeretnek most nősülni. Sokba került. S ha férjhez is megyek, biztos, hogy nem lesznek gyermekeink, ez is sokba kerül. Bármennyire is eleven ma is Ilf és Petrov kisregénye, érezni azért, hogy nem a mai Amerikával ismerkedünk meg benne. A mai Amerikához képest Truman Amerikájához, az „amerikaellenes cselekedet kutató“ újfasiszta Amerikájához képest, a harmincas években íródott regény csaknem idillikus állapotot tükröz. Ebben a mai Amerikában Kosztja bizonyosan gyakrabban lehetne olyan események tanúja, amelyek szokott mondását csalnák ajkára: „Na itt már az embernek a szava is eláll! ...Nézetünk szerint nem ártott volna a kis kötet előszavában ezt kifejezetten hangsúlyozni. E megjegyzéstől eltekintve, örömmel üdvözöljük az „Orosz Könyv" új sorozatát, amelynek első kötetét Máthé Ernő gondos fordításban bocsátja a magyar olvasó elé. Péntek, 1948. november 16.