Romániai Magyar Szó, 1948. november (2. évfolyam, 353-377. szám)

1948-11-14 / 364. szám

Romániai Magyar Szó A moszkvai állami baldtiskola növendékei előadásának egyik jelenete. Így élünk akolhozbesn PASA ANGELINA Önéletrajza Máthé Ernő fordítása Pasa Angelina megtanulja a traktorvezetést és első női traktorbrigádjával sorozatos sikereket ér el a termelés növelésében. Kitüntetik. Moszkvában jár, beszél Sztálinnal. A háború alatt brigádjával együtt egy kazahsztáni kolhozban dolgozik. Közben Pasa Angelina gyerekei, felnövekedtek és édesanyja a megöregedett Angelina traktorbrigádjában nehézségek merülnek fel, ideiglenesen visszaesnek a munkában, de vezetőnőjük kommunista akarata, szervezőereje kiköszörüli a csorbát. (si-ik folytatás) Grigorij Haritonovics Kiriazlev levette sapkáját és wiélyien meghajolt a traktoristák előtt. Az anyák meghajoltak a traktoron ülő lányaik és fiaik előtt. Egy alacsony asszony, Anton Dmitriev anyja, büszkén nézte fiát, mint valami hatalmasságot, mellyel ő ajándékozta meg a világot. * A gépek balra fordultak és meglassítva menetüket, megálltak házam előtt. Anyám nagy karéj fehér kenyérrel kezében, kiment, hogy üdvözölje őket. — Drágáim — mondotta, — magasra emelve a kenyeret — szeretlek benneteket gyermekeim! Mint anya, soke sikert kívánoknektek. Kora reggel, alig hogy pirkadt, Nikoláj fivérem erős, vidám hangja ébresztett fel—— Elvből lemondok: a teáról. 'A piai ünnep tiszteletére szeretnék húzni a fiaskóból. ■ — Csakhogy ért nem adok, még hcsak gyüszünyit ism, —’ mondta anyám — a nap ma elég hosszú, .ráérsz,.. s ... • .. iv, éME 1 1 **.* -„Nagyszámú családunk az asztalhoz ült. —- örömmel nézte ra. anyámat,...aki sürgött-forgott, körülöttünk.-Huszonöten ültünk az. asztalnál; fiai,.. lányai, menyei, .unokák , . ' ‘* — Anyám — mondta Nikoláj mosolyogva — mintha csak lakomára készültél volna, annyit sütöttél-főztél itt, estig sem birkózunk meg vele. Te pedig Nikoluska, ne beszélgess', különben elrepülnek a pogácsák —tréfált anyám. — Töltsétek még egyet — mondta Konsztantin, felemelve poharát — igyunk szüleink egészségére, hogy legalábbmég száz évig éljenek, örömünkre! •—•. Fiacskám — mondta egyszerre szigorúan anyám — azonosítom magam felköszöntőddel.-De bocsáss meg, egész családunk;- jelenlétében hadd mondjak neked néhányanya, szót. - j . ' t. Mindnyájanelhallgattak. Nem tudtam, hogy mit akart anyám mondani testvéreimnek..... .. . . . -Krónsztakítiti évek .óta vezeti a. .„Polkozdej-kolhoz", amely a „Zaporozecs“-kalhoz szomszédságában terül el. A kolhoz története a győzelmek és a munkahősiesség számos példáját ismeri. . . ■ . (Folytatjuk) Aki egy hónapja, hogy megnyitotta kapuit a kolozsvári Állami Magyar Színház , ilyen rövid, idő alatt tavalyi legjobb darabjainak felújításán kívül három új bemutatót is rendezett. Az eltelt idő, valamint az eddigi teljesítmény lehetővé és szükségessé is teszi, hogy vizsgálat alá vegyült váryon történt-e, helyesebben megtörtént-e a szükséges fordulat legnagyobb magyar álami színházunk életében vagy sem, s az eddig látottak alapján van-e biztosítékunk arra, hogy a kolozsvári Állami Magyar Színház valóban a romániai magyar dolgozó nép egyik legfontosabb kultúrintézményévé erősödjék?, Színházunk vezetősége népköztársaságunk hathatós anyagi támogatását felhasználva és alaposan megszívlelve a korábbi bírálatot — szögezzük le mindjárt itt az elején, — mindent elkövetett, hogy a szükséges fordulat objektív előfeltételeit biztosítsa. Külsőleg kitatarozták a színházat, most folyik a földgáz bevezetése, igyekeztek megjavítani már szinte hirhedté vált rossz akusztikáját s új öltözőket és irodahelyiségeket építettek. Ennél azonban lényegesebb a kellő változás. A színház vezetősége kiselejtezte az operett-együttest s az új színházi törvénynek megfelelően — mely drámai színháznak és népoperának nyilvánította a kolozsvári színházat — énekes együttesét operaelőadásokra alkalmas énekesekkel zenekarral és táncosokkal egészítette ki. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy míg az elmúlt évadban az operett hordozta a színház nagy terheit, ez évben ez a prózára hárul mindaddig, amíg az operaegyüttes annyira erősödik, hogy a folytonosságot a drámával felváltva biztosítani tudja. Az átszervezéssel egyidejűleg a színészek is komolyan készülődtek az új évadra, az új követelmények kielégítésére. A nyári szünet alatt szemináriumokon és egyéni tanulmányokkal is igyekeztek ideológiai és művészi tudásukat elmélyíteni. Ezután következett a legnehezebb feladat: megfelelő műsorpoétika lefektetése, az új rendezői kérdések megoldása, valamint a drámai együttesnek néhány új taggal való kibővítése és végül, de nem utolsó sorban az új színházi közönség megszervezése. Lássuk most már milyen eredményeket értek el mindezekkel, mikép valósult meg színpadon ez a törekvés? , Múltért legjobb előadásának, Háy Gyula «Iéteh, császár, paraszt» című darabjának felújításával október 1-én nyitott a színház. Szükséges feljegyeznünk azonban, hogy az épület tatarozása miatti fócsái kezdést megelőzően, a színház a nagyobb kolozsvári üzemekben rendezett néhány előadást (Acéláru-gyár, CFR főműhely és a textil-szakszervezet) ezzel is kifejezésre akarván juttatni, hogy az új évadban elsősorban a dolgozók igényének kielégítésére és nevelésére kívánja fordítani tevékenységét. Ugyanilyen cél vezette akkor is, amikor a színház nyolc tagjával részt vett az újoncok bevonulásakor néphadseregünk új tagjainak fogadásán. Az «isten, császár, paraszt» klán Maxim Gorkij «Jegor Bulicsov és a többiek» majd Garson Kani. «Ócskavas nagyban», legutóbb pedig Gogoly «Leánynéző» című darabjának a bemutatása következett. Időközben kerültek felújításra a tavalyi műsorból Konsztantin Szimond «Orosz kérdés», szkvarkin az «Ifjúság» és Móricz Zsigmond átdolgozásában Szigligeti ■«Csikós» című darabjai. Ez a műsor önmagában véve is bizonysága annak, hogy színházumk, vezetősége komoly igényekkel indult az új évadnak. A bemutatott darabok közül a mondanivalót illetően kétségkívül az «Isten, császár, paraszt» és a «Jegor Bulicsov» esik súlyosan a latba, mint a szocialista realizmus — ha nem is tökéletes — színpadi alkalmazása. De helyes vállalkozás volt a haladó amerikai író, Garson Kanin «Ócskavas nagyban» és bizonyos tekintetben Gogoly «Leányférfi» című darabjának bemutatása is, hogy ez alkalommal ne beszéljünk a felújításokról. A kolozsvári Állami Magyar Színház eddigi műsora komoly fordulatra és igényességre vall. Ha ehhez hozzávesszük a rendezésnél lesvezetett új módszert — kollektív rendezés egy vezető-rendezővel —, ami ha még nem is alakult ki tisztán, de hatása a darabok mondanivalójának, az egyes szerepeknek az elmélyítésével kapcsolatban máris érződik, továbbá az előadások gondos és színes előkészítését, a színészek komoly törekvését szerepeik megértésére és az író szándékának lehető hűséges tolmácsolására, akkor az eddigi mérleg feltétlenül a pozitívum irányában hajlik. Néhány jól kicsiszolt alakítást is láthattunk. Így , Imrédy Géza XXIII. János pápáját és Benkálszky Endre Zsigmond császárát az «Isten, császár, paraszt», Sáray Imre, a színházunk ujtagjának ócskavasüzérjét és Zsárkínját (utóbbit Gogoly darabjában), Bara Margit meglepetésszerűen jól kidolgozott figuráját Kanin darabjában, Horváth Géza, a másik új tag Podoljaszinja a «Leánynézőben» és Lantos züllött főügyésze a a «Ócskavasban». Komoly hivatástudat és felelősségérzet, a szocialista-realista színjátszás felé való őszinte törekvés, alaposabb és elmélyültebb rendezés, gondosabb szereposztás az, ami a kolozsvári Atlanti Magyar Színház eddigi munkáját jellemzi s nem utolsó sorban az a szándék, hogy a széles dolgozó tömegek színházává váljék. Ez utóbbi tekintetében eredmény az eddigi premier-bérletek megszüntetése, a munkásbérletekkel való próbálkozás, valamint az, hogy 5000 lejes fizetésig 75, azonfelül 50 százalékos kedvezményt biztosít a szervezett dolgozóknak minden előadására. Mindez érdemessé teszi arra, hogy további műsorát (Gergely Sándor «Vitézek és hősök», Shakespeare «III. Richárd», Garcia Lorca «A csodálatos cipészné») figyelemmel kísérjük. De szólnunk kell végül a fiatal, bemutatkozásra készülő operaegyüttesről is, amely jelenleg négy bemutatóra készül (Háry János, Bánk Bán és két kisopera, a Csodadoktor és Abu Hasszán). A népopera együttesből eddig a zenekar mutatkozott be két szimfonikus hangversennyel — egyszer CiolanAnton fővárosi karmesterrel az élen — Kodály, Csajkovszkij, Glinka, Enescu-műveket játszva. A hangverseny mind■ két alkalommal megérdemelten nagy sikert aratott " DAVID GYULA A kolozsvári Állami Magyar Színház a fejlődés útján A mai mérnökök a tegnap munkásai Alexej Sztahánov sokkal ismertebb személy a Szovjetunióban, semhogy szükség volna bemutatni őt. A világ különböző részein élő munkások, akik annak idején hallottak a munka termelékenységének fokozása érdekében végzett akcióról és kezdeményezéséről, nyilván kiváltbiak lehetnek arra, mit is csinál és mivel tölti idejét a „Sztáhánovista‘‘ munkamódszerek feltalálója. Beszélgetés Alexiej Sztáhánovval a munkafolyamat teljes gépesítéséről a Szovjetunió bányáiban Vasárnap, wj®S. november 14. Bányamunkásból minisztériumi osztályvezető A háború előtt, Alexej Sztáhánov elvégezte az ipari akadémiát és megkapta a mérnöki címet. Földhözragadt paraszt család gyermeke volt, aki a cári uralom alatt még a négy elemi osztályt sem végezhette el. A szovjet rendszer alatt Sztáhánov tovább képezte magát és miközben a gyárban dolgozott, rendszeresen látogatta az esti tanfolyamokat. Alexej Száhánov egykori bányamunkás ma már mérnök és a keleti vidékek bányászati minisztériumának egyik osztályát vezeti, ahol feladata az egész vidék bányaiparára kiterjeszteni a sztáhánovista munkamódszereket. A „Moskow News“ egyik szerkesztője a napokban felkereste a minisztériumban Sztáhánov, mérnököt. Az újságíró kérdéseire válaszolva Sztáhánov az alábbi érdekes nyilatkozatot adta: Sztáhánov nyilatkozata — „Elvtársaim, velem együtt azon fáradoznak, hogy az iparban alkalmazzunk minden olyan nyítást, amit a munkások, mérnökök és technikusok javasolnak. Bányaüzemeinkben, ma már több, mint 12000 bányamunkás végzi ela napi norma kétszeresét. Mintegy 1000 munkás már elvégezte az ötéves tervet, 65 munkás pedig megkapta a szocialista munka hősének kitüntetését, rendkívüli érdemei elismeréseként. A sajtó nagyban hozzájárult a munkamódszerek terén bevezetett újítások terjesztésében az új munkamódszerek népszerűsítésével. Ma már természetesen gazdag műszaki irodalommal rendelkezünk, amely ugyancsak a népszerűsítés céljait szolgálja. Másrészt pedig, azok a munkások és bányászok, akiknek javaslatait alkalmasnak tartották arra, hogy alkalmazzák, állandóan a bányavidékeket járják, ahol előadásokat tartanak a bányászoknak és elmagyarázzák az általuk javasolt újitások alkalmazásának szükségességét. Mindent elkövetünk, hogy bármilyen újitást a lehető legrövidebb időn belül a Szovjetunió egész területén megismerjenek. Az újítások két csoportja A bányamunkások által javasolt újitások két csoportra oszthatók. Az első csoportba tartoznak a munka megszervezésének új módszerei. Jóllehet senki sem becsüli alá ezeknek a javaslatoknak a rendkívüli nagy értékét, azokat mégsem lehet találmányoknak tekinteni. Minden ilyen irányú nyítást tehát prémiumokkal, kitüntetésekkel és fizetésemeléssel jutalmazunk. Ezenkívül minden bányának külön bizottsága van, amely az összes javaslatokat tanulmányozza és kidolgozza azok alkalmazási módozatait. Ezeknek a találmányoknak a szerzői az újítási módszereknek a nemzetgazdaságban való meghonosítása bizottságától bizonyítványt kapnak találmányukról. Sztáhánov találmányai N. Varzin Újságíró, aki ezt a nyilatkozatot kapta Alexej Sztáhánovtól, cikkében megjegyzi, hogy maga Sztáhánov is számos olyan nagy jelentőségű találmánnyal rendelkezik, amelyeket az utóbbi évben mind alkalmaztak. Sztahánov, három más társával egyetemben két éve új porlasztó eljáráson dolgozik. A munka észszerűsítésének érdekében különösen olyan új módszereket keresnek, amelyek lehetővé teszik az ásási munkák kimélyítését. A technikusok legnagyobb törésegyvese, hogy teljesen kiküszöböljékaz a kézi munkaerőt és minden kézi munika eljárást gépekkel helyettesítsenek. A keleti vidékek bányáiban a kivonási munkát már 98 százalékban a berakodást pedig 90 százalékos arányban gépesítették. Újítások a bányászatban — Ami az ásások mélyítését illeti —folytatta nyilatkozatát Sztahánov — amennyiben elgondolásaink helyeseknek bizonyulnak, a lyukfúrási és omlasztási munka teljesen mellőzhető. Olyan gépet remélünk építeni, amely rendkívül rövid idő alatt bonyolult és sokoldalú műveletet végezzen el. Ugyanakkor, ennek a gépnek az alkalmazása lehetővé teszi majd, hogy a tárnák mélyítésével egyidejűleg a falakat, cementbetonnal meg lehessen szilárdítani. — Nincs messze a nap — fejezte be nyilatkozatát Sztahánov, amikor a szovjet bányák gépesítése olyan magas színvonalat ér el, hogy a bányák munkafolyamatában a főszerepet teljesen a gépkezelő játsza.