Romániai Magyar Szó, 1949. március (3. évfolyam, 449-474. szám)
1949-03-02 / 449. szám
Romániai Magyap Sac Megjelent magyar nyelven a „Scânteia” kiadásában: PITRE DRAGO? és N. CAmPEINU A szólolány (novella) PITRE DRAGO?: Andrei Buda káderiskolája megy 4 A brassói képzőművészek kiállítása A felszabadulás óta a brassói festők és szobrászok harmadszor lépnek alkotásaikkal az új nézőközönség elé-Figyelemmel kísérve a kiállításokat, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a harmadik a legjobb, színvonala ugrásszerű emelkedést mutat az előző évek kiállításainak színvonalával szemben. A két esztendővel ezelőtt megrendezett kiállításon még pálmaágakat tartó géniuszok röpködtek a vásznakon, mint a munka szimbólumai és verejtékes akarással létrehozott gyári, üzemi munkát ábrázoló képek formalizmusa kedvetlenítette el a látogatót, míg ma, a Redout termeiben kiállított képek arról tanúskodnak, hogy képzőművészeink már mélyebbre hatoltak az igazi szocialista művészet lényegébe. Az üres formalizmus helyét izzó belső tartalom váltotta fel s a sima, egyszerű keretek emelkedettebb, mondanivalókban gazdagabb alkatásokat tárnak a néző elé. ■ A kiállításon résztvevő huszonöt művész több vagy kevesebb művészi adottsággal és mesterségbeli tudással, de valamennyien a dolgozókhoz szóllnak és a bennünket környező új villágy jelenségeit tükrözik. Témáikat a legkülönbözőbb munkaterületekről, a munkásnak az újjáépítésért és a szocializmus megvalósításáért folytatott küzdelméből merítették. Az■ újságírók,írók és képzőművészek vegyes szakszervezetének keretében megrendezett kiállítás rendeztebizottságának megválasztása is új szellemben történt. Mattis Teutsch, Branuia Zina és Végh Jenő festőművészek mellett résztvettek a rendezés munkájában a „Steagul Rosu“, a . .. „Sovromtraktor“ és f l.Stryngul“-gyárak egy egy munkása. Ez az eleven kapcsolat a művészek és dolgozók között, biztosítja a kiállítás iránti érdeklődést. Az egész napon át nyitva tartott termekben ott állanaka vásznak előtt a gyárak dolgozói is. Legkiemelkedőbb művei a kiállításnak Mattis Teutsch nagyméretű vásznai. Mattis Teutsch legújabb alkotásai erős művészi és ideológiai törekvés eredményeként jelentkeznek. Művészi kifejezésmódja nyílt lett; mindenki számára érthetően szól az új világról és az új emberről. „A párttörténetet olvassuk“ című vásznán szuggesztív erővel ábrázolja a munkásosztály közös akaratát: behatolni a tudás most megnyílt területeire, elsajátítani a szocializmus nagy távlatokat nyitó igéit, hogy teremteni, építeni tudjunk Másik vászna, „Leszállás a bányába“, a munkásnak a munka iránti új magatartását tükrözi. A csillén ülő bányász alakja nyugodtbiztonságos, arca bizalmat és derűt sugároz s ugyanilyen érzéseket ébreszt a szemlélőben is. Mindkét kép nagyra méretezett, freskóba kívánkozó. Azt bizonyítja, hogy alkotójának képzőművészetünknek ezen a területén kellene dolgoznia. A festők és szobrászok, ■'* közül többen érdeklődéssel fordulnak a munka mellett a munkás felé, aki úrrá lett a gépek felett és zászlóvivője a termelésnek. Kiváló munka Morres Eduard munkás-arcképe, amelyet a művészetügyi minisztérium vásárolt meg. Élmunkások arcmását festette meg a fiatal és tehetséget ígérő Blanuta Etschberger Zina. Legsikerültebb munkája ,,A .,Strungul“gyári Bauci Florica, aki három gépen dolgozik egyszerre“. A képet az élmunkásokiránt érzett szeretet és elsérés hatja át Munkásfejeket mintázott Deprier Margareta szobrászművész is, de munkáit még nem hatja át az új idők szelleme. Különben a kiállítás szoboranyaga nagyon szegény. A kiállító művészek legtöbbjét az országépítő, nagy konstruktív munkák ihlették meg. Többen megfestették a Brassóban épülő hatalmas Népi Ateneumot, az önkéntes munkások színes, kavargó csoportjával Legjobbak Hübner Károly „A novoai híd építésénél“, Schachl Waldemar „Új idők“ című, jelképes erejű, nagyraméretezett kompozíciója, Végh Jenő ,,Népi Ateneuma“ a közösségi munka realista-optimista világszemléletű ábrázolása. Szzínesen és gazdagon mutatkozik meg a kiállítás anyagában a termelőmunka megelevenítése. Gyárak, üzemek, bányák életét tárják a szemlélő elé. Kollár Gusztáv kőtöröket festett, Tarasov Stavru halászokat, Meschendörfer a kőbánya munkásainak nehéz és izgalmas munkáját veti vászonra. Legerőteljesebbek Máttis Jánosnak a kő- és szénbányák világából merített szénrajzai. Valóságot ábrázoló, igazi realista művész alkotásai ezek, különösen a „Favágók“ című, élettel és mozgással telített rajza. Ugyancsak a termelőmunka világából meríti képei tárgyát az egyik legizmosabb fiatal tehetség- Krauss Tibor. Többen a festők közül a mezőgazdasági munkát, a paraszti életet vetették vászonra. Sajnos, itt érezhető a legjobban, hogy művészeink nem tükrözik a mai feszülő, osztályharc légkörét. Leiter Artur, Morres Herman, Veleanu és Schunn képei békés, idill paraszti életet festenek. • Az idén először, az üze ■■emi munka mellett feltűnt a szellemi kutató munka ábrázolása is. Eder Joan az orvostudomány köréből meríti képeinek tárgyát. Vitásain Eugenia Tanulás közben“ című rajza a legkifejezőbben mutatja be a szellemi munkával járó erőfeszítést Ezzel szemben élettelenek és modorosak Lukász Irén tanuló fiukat ábrázoló képei. összegezve a kiállítás eredményeit, meg kell állapítani, hogy képzőművészeink legtöbbje már jó úton halad. De meg kell állapítani azt is, hogy igen bátortalanok , még ezen az útón. Képzőművészeinknek arra kell törekedniük, hogy ecsetjükkel és palettájukkal bátran hirdessék a most megszülető világ új és gazdag színeit. - 1 . ' * b. Szerda- 1949. március 2. Külföldi folyóiratszemle Az elevett, rövidiélekzetű másokban tudósít a szovjet élet legváltozatosabb területéről.. A legutóbbi számban Ilja Ehrenburg „Mindenki a maga útján“ címen írt harcos, maró gúnnyal áthatott cikket a háborús uszító imperialista politikusok ellen. A dollár szolgálatába szegődött bíboros Mindszenty igazi arcát mutatja be Zaszlavsztó. A „Tervszerűsítés és szabadság“ című tanulmányban J. Smirnov e két fogalom egymáshoz való viszonyát előrija. Engels meghatározásából indulva ki, mely szerint a szabadság nem egyéb, mint a szükségszerűség felismerése, szerző rámutat arra, hogy a szocialista tervszerűség új, szigorú fegyelme, a polgári szabadságnál gazdagabb és főleg gazibb szabadságot teremt. Hangsúlyozza, hogy a szabadság és a fegyelem ellentétessége csak látszólagos és, hogy e kettő kölcsönösen kiegészíti egymást. A szocializmuson kívül nincs tervszerűség és nincs igazi szabadság sem. Rendkívül érdekes Kirszakovnak „Az álmodozás művészete“ cmű írása. „A szovjet valóság — írja a szerző —, megtanított bennünket arra, hogy vagy nyomban, vagy a messzi távolban megvalósítható dolgokról álmodjunk.“ A valósághoz kötött álmodozás illusztrálására két kisfia tervezgetését mondja el Kirszakov: „Az iskolában nemrég megkérdezték őket: mit akartok elérni az életben? — A kiebbik fiam így válaszolt: — Én segíteni akarok abban, hogy az egész szovjet földet kertté változtassuk, hogy virágok nöjjenek ra északi sarkon, a tundrán és a Kara-Kum-i sivatagon. — A nagyobbik fiú így felelt: — Én gazdagabbá akarom tenni az üzemet, amelynél dolgozni fogok, egy olyan találmánnyal, amely megkönnyít a dolgozók munkáját.“ „Fiaim álmodoznak, — hja befejezésül a szerző —, álmodoznak, de olyan dolgokról, amelyek most vagy később valóra válnak. Minél jobban halat előre országa:'1., annál nagyszerűbben nyílnak meg a valóság távlatai: fiaim fiai még valóságosabb dolgokról álmodoznak majd.“ A „Jelszavak és tények“ rovatain Lutter Tibor T. S. Elliotnak az 1948 évi Nobel dij nyertesén*a irodalmi művét ismerteti. „Az ere. Jeti. elgondolás szerint — Írja —, az irodalmi Nobel djat is olyan mű. vagy irodalmi munkásság egészénekelismerésére, jutalmazására adják, amely a haladás, a béke ügyét szolgálja. Mont, amikor a reakció és haladás, háborús béke kérdései egyre élesebben vetődnek fel, amikor a szellemi siet frontján is egyre határozottabban polarizálódnak az ellenétek, érdemes foglalkozó azzal a kérdéssel: váljon az irodalmi Nojed-dij ezettel valóban arra érdemes munkásságot jutalmaz«?“ A felelet erre a kérdésre határolottan tagadó.“ Elliot korunkat szellemnélküli kornak tartja és ez silón lázad. A megoldás: el a civilizációtól, el az anyagi világ eremtette nyomorúságtól és viszsza egyrészt a klassz kus haloom, másrészt a katolikus életszemlélet megalkotta formákhoz. .Elliot költészete , minden végsőkonzekvenciájában , a haladó tendenciákat következetesen és tudatosandestruálja, s ezt még viszonylag pártatlannaik feltűnni »akaró ,kritikusai, de elismerte- Nem csodálkozhatunk tehát, ha az Irodalmi Nobel-dij odaítélésében a nyugati választás éppen T. E Elkorra esett". „Jegyzetek költészetünk mai állásáról“ cmű írásában Zelk Zoltán, a mai magyar költészet egyes aggasztó tüneteit teszi szóvá. „A vers élményből születik. Nos, éppen azt kell panaszolnom, hogy a legtöbb mai vers szülőanyjának nem az élményt, hanem az írást elhatározó szándékot, vagy a fujtint, az etianultságot érzem.“ Másik tünet s nem kevésbbé veszedelmes, a proletkult és a népi romanika újbóli jelentkezése- ilyen esetben is az élmény ösztönzése irányzik a versből. Mert amennyire élmény lehet egy ginár,egy felvonulás, egy falu — bár, gyakrabban lenne már élmény! — épannyira nem élmény még egy,a gyár vagy egy parasztlakás megtekintése." Itt bizony nagyobbról van szó. Arról, hogy van-e igazi közösségem a gyárak és földek dolgozóival?... “ 14. számában Keszi Imre „A giccs politikájával“ száll szembe. Néhány külföldi (Somerset Maugham: örök szolgaság,, Bromfeld: Colorado, stb.) és magyar (Passuth László: Idegenek) példáján érzékelteti, hogy a giccs, a „bestsellerek“ látszólag ártatlan lapjain vékony, de intenzív sugárban ömlik be a méreg: a hamis ideológia és a bárgyúság. A bestseller politikája: a hamis általános fásé. A bestseller mindig egyéni sorsot mutat be, azzal az igénnyel, hogy tipikus sorsnak vegyük. Annál veszedelmesebb ez az igény, mert a bestselert rendszerint rutinos és ügyes tó állítja elő. Az élet felszínének naturalista és meggyőzően életfáj ábrázolásával a bestsellernek sikerült azt a látszatot keltenie, hogy amikor a tolszin mögé nyúl, éppen úgy igazat mond, most annak, a tolszinnek az ábrázolásárá, amelynek valóságára, az olvasó tulajdon szemével meggyőződhet Aki a bánya életét, annak külsőségeit olyan meggyőző pontossággal, és hiteles érzékeltető erővel tudja félni, mint Llewelyn, az bizonyára igazat mond akkor is, amikor a bányászsors társadalmi összefüggéseit mutatja be. Holott az első esetben Llewelyn igazat mond; a második esetben, valószínűleg tudatosan, hazudik. Az első igazság csak arra jó, hogy a smásodk hazugságot hitelessé tegye. Ez a bestseller tudatos politikája.'' A „Böngész“-rovatban Némethi Andor Déry Tibor: „Jókedv és buzgalom“ című novelláskötetét méltatva, a szocialista realizmus útját kereső magyar irodalomról nyivántott egyéni véleményt. Cikkével — mint egy lábjegyzet tudatja : 'r— a szerkesztőpitottság egyes tagjai nem értenek egyet — , úgyhogy valószinűben a lap még visszatér az e cikkben kifejtett szempontokra. A A legutóbbi száma „Kik akarják, a békét“ gyűjtőcény alatt a párizsi nemzetközi 'értelmiségi bizottság illéseinelhangzott beszédeket közti- Fagyejev, Aragon, Aimé Césairé,Ella Winter, Baltier abbé, Ver- cors, Jean Mukarovek-s más haladó értelmiségek bélyegzi meg a háborús uszitó imperatot must és annak szolgálatába szegődött to.inokokat. „Mi a béke nyelvén beszélünk — írja Aragon. — J?s az rendkívül ragályos. Ez el fog terjedni a világon, mint valami nagy tűz, sőt már.la döfjed és mi látjuk a távolban lángjait felcsepni" azokon az értekezleteken, amelyeket Mexikóban, Bukarestben Newyorkban tartanak meg... magas és vörös lángok ezek, élő lángok, mint" maga a gondolat, a tűz, " amelyet az emberek milttóinak szívverése táplál... .