Romániai Magyar Szó, 1949. május (3. évfolyam, 500-524. szám)

1949-05-01 / 500. szám

Tan poflM pOMK la hudmw «auf. apraMM Dir. Geo. P.T.T. Nr 255.092/947 1949. május i» vasárnap iil. évfolyam 500 szám OHSmOS DEMOKRATIKUS NAPILAP Ara 4 Sei Étjen május elseje, a munkásosztály erőine* seregszemléje, a dogozók nemzetközi szolidaritásának napja! A SZOCIALISTA EPITES EREOIE^YEÍVEL KŰSZONTSÜK MÁJUS ELSEJÉT Irta, SZCNKOVICS SÁNDOR O rszágunk munkásosztálya és egész dolgozó népe Immár ötödször ünnepi! szabadon má­jus elsejét. Ugyanakkor a Szov­jetunió népe ezévben már a 32-ik május elseje megünnep­lésére készül. 1944-ig a Szovjetunió volt az egyetlen országa a földkerekség­nek. ahol szabadon, a nagy ünnepnapnak kijáró fénnyel és méltósággal ülhette meg a nép a maga nagy ünnepét. Minde­nütt másutt szerte a világom a világ proletariátus a kapitaliz­mus többé-kevésbbé leplezett, vagy nyílt diktatúrája alatt sínylődött. Elárulva a jobboldali szociáldemokrata vezetők által a munkásosztály, ezekben az országokban sohasem ismerhet­te meg a szabad május elseje igazi, felemelő örömét. A kapitalista országokban nemcsak a múltban, hanem még ma is kétféleképen értelmezték és értelmezik a május 1-i mun­kás ünnep hagyományait és je­lentőségét. A jobboldali szociál­demokrata vezetők és az őket követő elmaradott, felvilágosu- latlan munkások, a megalkuvás, az osztály megbékélés utján ha­ladva, silány külsőséggé alacso­ny) lot Iák a dolgozó nép nemzet­közi szolidaritásának e magasz­tos ünnepét. A szocializmusba való bele növésről szóló hamis tanoknak megfelelően a munkásünnepat is megfosztották igazi tarta'-iná- 401,, szocialista lényegétől. Szá­mukra ez a nap a zöldbe való kimenetelt, a természet ölén rendezett szegényes szórakozást jelentette, a romantikus kön­tösbe öltöztetett külsőségeket, amelyek voltaképen nem is szol­gálhatnak egyébbre, minthogy eltereljék a figyelmet a mun­kásosztály nyomorúságos hely­zetéről és lankasszák harci ké­szenlétét. Hányszor mondották mi nál unk is, gyertek velünk a zöldbe, jól fogunk szórakozni s ott nem lesz letartóztatás, verés, vagy börtön... A másik tábor, május elseje harcos hagyományainak igazi megőrzői, egészen másképen ün­nepelt. Ezt a tábort a forradal­mi munkásosztály, a kommunis­ta pártok irányítják és május elsejét is e forradalmi tartalom jegyében ülik meg. Számukra a május elseje sokkai többet, sok­ba! lényegesebbet jelent. Jeitenti a forradalmi munkásosztály har­cát a béke megvédésére, jele-itt a kizsákmányolás és az elnyo­matás, a mindenfajtáju nemzeti és gyarmati leigázás elleni meg alkuvás nélküli küzdelmet, je­lenti a szervezkedési, gyüleke­zési, szóílás- és sajtószabadságért vívott kemény harcot, jelenti, a dolgozó nők és ifjak érdekeinek megvédését az „egyenlő mun­káért egyenlő bért“ elverek ér­vényesítése alapján, jelenti a dolgozók életszínvonalának meg­javításáéit fő" y látott szüntelen küzdelmet és jelenti végül 3 törvénytelenségek, a terror, a jogaikért harcoló munkások tör­vénytelen üldözése és bebörtön­zése elleni ádáz küzdelmet. sztályelllenségünk nünáliink döntő csapást szenvedett, de még nem semmisült teljesen meg. Éppen ezért a május else­je alkalmával sem feledkezhe­tünk meg mindenkori harci fel- 5 adatainkról, a dolgozók nemzet­közi szolidaritása napja harcos jelentőségéről. Ezaikalommal emlékezetünkbe kell idéznünk régi szenvedéseinket a csendőr szuronyokkal, rendőri gumibo­tokkal, sziguránoa ügynökök se­gítségével szétvert tüntetésein­ket. Emlékezetünkbe keli idéz­zük azt a sok kínzást és bör­tönt, amelyben a burzsoá-földes- uri diktatúra idején részesítet­tek. Ma már május elsején nem­csak egyetlen vörös zászló köré tömörülve, nem az ügyéit áldo­zott vérünk hullatásával keil tüntetni. Ma szabadon a vörös zászlók egész erdejével vonul­hatunk fel, a proletariátus nagy vezetőinek képeit büszkén hord­hatjuk a tüntető menetek élén. Az ünnepi emelvényeken, me­lyek előtt a nagy seregszemle leijük, a munkásosztály, a dol­gozó nép legjobbjai, a szocializ­mus építésében k'tüntetettek, a munkásosztály élcsapatának, a Romái Munkáspártnak vezetői foglalnak helyet és elöltük nyilvánítják ki a munkástöme­gek elszánt akaratukat a szo­cializmus felépítésére, a béke megvédésére. A dolgozó nép saját kezébe vette mutálunk sorsának irányí­tását és az arra legérdemeseb­bek az áliámélet és a gazdasági intézmények vezetőhelyein in­tézik az országügyeket. Gyá­rainkban többé nem a kizsák­mányolok ülnek, hanem a mun­kásigazgatók ezrei irányítják a szociiafiisía teívgazdálkodás szel­lemében az alkotó munkát. Nagy Nemzetgyűlésünkben a dolgozó nép' igazi képviselői foglalnak helyet. 1949 május elsejét már a munkásosztály harcával és mun­kájává) kivívott nagyszerű ered­ményeinek jegyében köszöntjük. Köszöntjük a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségé­nek megerősödésével, a falu szoc'aiista átalakításának feli- adataival. Köszöntjük egyéves állami (Folytatás a második oldalon.) 1949 MÁJUS 1 Irta: KACtÓ SÁNDOR Történelmi forduló hatalmas erejű hangulata izzik, mélyül és válik az egész emberiségei átfogó mozgósító erővé most, 1949 tavaszán. Lehetetlen nem érezni ezt! Rendkívüli jelentőségű ez a tavasz, döntő harc ideje a két világ között; „a tőke vr lága és a munka világa kö­zött; a kizsákmányolás és a rabszolgaság világa, valamint a testvériség és a szabadság világa között“. (Lenin május 1-i kiáltványa 1904). Ezt nyi- ialja a szemünkbe a világ minden „nagynak", vagy „kid­nek“ nevezett eseménye (mert az értékelés is változik ebben az egész világot átfogó hatal­mas és nagyszerű küzdelem­ben). Egyértelművé váltak a dolgok. Bárhonnan, bármiről és bármelyik oldalról is hoz­nak hirt a táviró~ és telefon­drótokon, vagy egyszerűen csak a levegőn keresztül az elektromos rezgések, minden ami történik, értelmileg is. érzelmileg is egyetlen csomó_ pontba fut össze. S ez az egyetlen csomópont az, amit május 1, a munkásság nem­zetközi szolidaritásának harci napja, történelmünkben eddig jelképezett és ma — jelent- Helyesebben: ez az egyetlen csomópont az, amit május 1. a nemzetközi proletariátusnak 59 év óta egyre világosabb és telítettebb harci feladatként jelentt a vele szemben álló és közben imperializmussá vén- hedt kapitalizmus tőkései előtt pedig egyideig csak jel képezett, de most már nekik is jelent. Nem volt. még ilyen május 1. a történelemben, mint ez a mostani. Nemcsak az újságok, a rádió ,,nagy‘‘ híreiből ért­hetjük és érezhetjük meg ezt, hanem a magunk közvetlen környezetében is, a magunk munkahelyén, hétköznapi éler tünk „kis“ eseményeiben is. Fülünkben zeng még a rádió hangja, hogy a kínai néphad­sereg csapatai átlépték a Jang-cse foyót és felszabadí­tották Nankingot, amikor ki- egészíti, teljessé teszi ezt « jelentést Népköztársaságunk­nak akár a legkisebb, legel­dugottabb falujából érkezett levél is, amely azt adja hírül ,.felszabadult örömmel“, hogy végre leleplezték és kiakolbo- litották a ,,dolgozók szerveze­téből" a falu ravasz és alatta. mos üzérét, kizsákmányoló kulákjnt. Olvassuk az újság, ból, hogy kiújult ismét az olaszországi mezőgazdasági munkások sztrájkja dl már melléje is tesszük, szinte ön- tudatlanul a napról napra be. futó értesüléseket> hegy a mi Népköztársaságunk falvaiban, az idei május 1. tiszteletére, egyre általánosabbá válik a szocialista szellemű munka verseny a vetési csata teljes sikeréért, sőt a terv túlteljesí­téséért. Tudjuk, hogy a mar- shallizált országokban h ">sies küzdelmet folytat a munkás­ság a tőkés imperializmus nemzeteket elnyomó és orszá­gokat kiszipolyozó politikája ellen. Sztrájk sztrájkot követ, nő a termelési válság, gyárak kapui csukódnak be és kazá­nok hűlnek ki, nő a munka- nélküliség és a dolgozó töme­gek nyomora, mert a tőkések — termelési rendszerük kö­nyörtelen törvénye szerint — gazdasági válságuk költségeit is a dolgozókon akmják be­hajtani. S ugyanakkor látjuk, hogy nálunk, a Román Nép- köztársaságban és a népi de­mokrácia többi országaiban, a gazdasági tervek diadalmas kibontakozását uj gyárak, ipari üzemek, a termelés ug­rásszerű emelkedése je'ztk mindenütt s mélyről eredő *

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék