Romániai Magyar Szó, 1949. május (3. évfolyam, 500-524. szám)
1949-05-01 / 500. szám
Tan poflM pOMK la hudmw «auf. apraMM Dir. Geo. P.T.T. Nr 255.092/947 1949. május» vasárnap il. évfolyam 500 szám OHSmOS DEMOKRATIKUS NAPILAP Ara 4 Lei A SZOCIALISTA EPÍTÉS EREDSÉNYEIVEL KÖSZÖNTSÜK MÁJUS ELSEJÉT Írta: SZONKOVICS SÁNDOR Országunk munkásosztálya és egész dolgozó népe immár ötödször ünnepi szabadon május elsejét. Ugyanakkor a Szovjetunió népe ez évben már a 32-ik május elseje megünneplésére készül. 1944-ig a Szovjetunió volt az egyetlen országa a földkerekségnek, ahol szabadon, a nagy ünnepnapnak kijáró fénnyel és méltósággal ülhette meg a nép a maga nagy ünnepét. Mindenütt másutt szerte a világom a világ proletariátus a kapitalizmus többé-kevésbbé leplezett, vagy nyílt diktatúrája alatt sínylődött. Elárulva a jobboldali szociáldemokrata vezetők által a munkásosztály, ezekben az országokban sohasem ismerhette meg a szabad május elseje igazi, felemelő örömét. A kapitalista országokban nemcsak a múltban, hanem még ma is kétféleképen értelmezték és értelmezik a május 1-i munkás ünnep hagyományait és jelentőségét. A jobboldali szociáldemokrata vezetők és az őket követő elmaradott, felvilágosulatlan munkások, a megalkuvás, az osztály megbékélés útján haladva, silány külsőséggé alacsonyították a dolgozó nép nemzetközi szolidaritásának e magasztos ünnepét. A szocializmusba való belenövésről szóló hamis tanoknak megfelelően a munkásünnepet is megfosztották igazi tartal-mú- 401., szocialista lényegétől. Számukra ez a nap a zöldbe való kimenetelt, a természet élén rendezett szegényes szórakozást jelentette, a romantikus köntösbe öltöztetett külsőségeket, amelyek voltaképen nem is szolgálhatnak egyébkre, minthogy eltereljék a figyelmet a munkásosztály nyomorúságos helyzetéről és lankasszák harci készenlétét. Hányszor mondották mi nálunk is, gyertek velünk a zöldbe, jól fogunk szórakozni s ott nem lesz letartóztatás, verés, vagy börtön... A másik tábor, május elseje harcos hagyományainak igazi megőrzői, egészen másképen ünnepelt. Ezt a tábort a forradalmi munkásosztály, a kommunista pártok irányítják és május elsejét is e forradalmi tartalom jegyében ülik meg. Számukra a május elseje sokkal többet, sokkal lényegesebbet jelent. Jellenti a forradalmi munkásosztály harcát a béke megvédésére, jele itt a kizsákmányolás és az elnyomatás, a mindenfajtájú nemzeti és gyarmati leigázás elleni megalkuvás nélküli küzdelmet, jelenti a szervezkedési, gyülekezési, szóllás- és sajtószabadságért vívott kemény harcot, jelenti, a dolgozó nők és ifjak érdekeinek megvédését az „egyenlő munkáért egyenlő bért“ elvezők érvényesítése alapján, jelenti a dolgozók életszínvonalának megjavításáért fény látott szüntelen küzdelmet és jelenti végül a törvénytelenségek, a terror, a jogaikért harcoló munkások törvénytelen üldözése és bebörtönzése elleni ádáz küzdelmet.sztályelllenségünk nanálünk döntő csapást szenvedett, de még nem semmisült teljesen meg. Éppen ezért a május elseje alkalmával sem feledkezhetünk meg mindenkori harci fel- adatainkról, a dolgozók nemzetközi szolidaritása napja harcos jelentőségéről. Ez alkalommal emlékezetünkbe kell idéznünk régi szenvedéseinket a csendőr szuronyokkal, rendőri gumibotokkal, sziguránon ügynökök segítségével szétvert tüntetéseinket. Emlékezetünkbe kell idézzük azt a sok kínzást és börtönt, amelyben a burzsoá földesúri diktatúra idején részesítettek. Ma már május elsején nemcsak egyetlen vörös zászló köré tömörülve, nem az ügyért áldozott vérünk hullatásával kell tüntetni. Ma szabadon a vörös zászlók egész erdejével vonulhatunk fel, a proletariátus nagy vezetőinek képeit büszkén hordhatjuk a tüntető menetek élén. Az ünnepi emelvényeken, melyek előtt a nagy seregszemle leljük, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai, a szocializmus építésében kitüntetettek, a munkásosztály élcsapatának, a Romai Munkáspártnak vezetői foglalnak helyet és előttük nyilvánítják ki a munkástömegek elszánt akaratukat a szocializmus felépítésére, a béke megvédésére. A dolgozó nép saját kezébe vette mutálunk sorsának irányítását és az arra legérdemesebbek az államélet és a gazdasági intézmények vezető helyein intézik az országügyeket. Gyárainkban többé nem a kizsákmányolók ülnek, hanem a munkásigazgatók ezrei irányítják a szociialiista tervgazdálkodás szellemében az alkotó munkát. Nagy Nemzetgyűlésünkben a dolgozó nép igazi képviselői foglalnak helyet. 1949 május elsejét már a munkásosztály harcával és munkájával kivívott nagyszerű eredményeinek jegyében köszöntjük. Köszöntjük a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megerősödésével, a falu szocialista átalakításának feladataival. Köszöntjük egyéves állami (Folytatás a második oldalon.) Éljen május elseje, a munkásosztály erőinek seregszemléje, a dogozók nemzetközi szolidaritásának napja! 1949 MÁJUS 1 Irta: KACSÓ SÁNDOR Történelmi forduló hatalmas erejű hangulata izzik, mélyül és válik az egész emberiséget átfogó mozgósító erővé most, 1949 tavaszán. Lehetetlen nem érezni ezt! Rendkívüli jelentőségű ez a tavasz, döntő harc ideje a két világ között, „a tőke világa és a munka világa között; a kizsákmányolás és a rabszolgaság világa, valamint a testvériség és a szabadság világa között“. (Lenin május 1-i kiáltványa 1904). Ezt nyilatja a szemünkbe a világ minden „nagynak", vagy „kidnek“ nevezett eseménye (mert az értékelés is változik ebben az egész világot átfogó hatalmas és nagyszerű küzdelemben). Egyértelművé váltak a dolgok. Bárhonnan, bármiről és bármelyik oldalról is hoznak hírt a táviró- és telefondrótokon, vagy egyszerűen csak a levegőn keresztül az elektromos rezgések, minden ami történik, értelmileg is, érzelmileg is egyetlen csomópontba fut össze. S ez az egyetlen csomópont az, amit május 1. a munkásság nemzetközi szolidaritásának harci napja, történelmünkben eddig jelképezett és ma jelent- Helyesebben: ez az egyetlen csomópont az, amit május 1. a nemzetközi proletariátusnak 59 év óta egyre világosabb és telítettebb harci feladatként jelent, a vele szemben álló és közben imperializmussá vénhedt kapitalizmus tőkései előtt pedig egy ideig csak jelképezett, de most már nekik is jelent. Nem volt még ilyen május 1. a történelemben, mint ez a mostani. Nemcsak az újságok, a rádió ,,nagy‘‘ híreiből érthetjük és érezhetjük meg ezt, hanem a magunk közvetlen környezetében is, a magunk munkahelyén, hétköznapi életünk „kis“ eseményeiben is. Fülünkben zeng még a rádió hangja, hogy a kínai néphadsereg csapatai átlépték a Jang-cse fogót és felszabadították Nankingot, amikor kiegészíti, teljessé teszi ezt a jelentést Népköztársaságunknak akár a legkisebb, legeldugottabb falujából érkezett levél is, amely azt adja hírül ,,felszabadult örömmel“, hogy végre leleplezték és kiakolbolították a ,,dolgozók szervezetéből" a falu ravasz és alattomos üzérét, kizsákmányoló kulákját. Olvassuk az újságból, hogy kiújult ismét az olaszországi mezőgazdasági munkások sztrájkja ds már melléje is tesszük, szinte öntudatlanul a napról napra befutó értesüléseket, hogy a mi Népköztársaságunk falvaiban, az idei május 1. tiszteletére, egyre általánosabbá válik a szocialista szellemű munkaverseny a vetési csata teljes sikeréért, sőt a terv túlteljesítéséért. Tudjuk, hogy a marshallizált országokban hőcsies küzdelmet folytat a munkásság a tőkés imperializmus nemzeteket elnyomó és országokat kiszipolyozó politikája ellen. Sztrájksztrájkot követ, nő a termelési válság, gyárak kapui csukódnak be és kazánok hűlnek ki, nő a munkanélküliség és a dolgozó tömegek nyomora, mert a tőkések — termelési rendszerük könyörtelen törvénye szerint — gazdasági válságuk költségeit is a dolgozókon akaják behajtani. S ugyanakkor látjuk, hogy nálunk, a Román Népköztársaságban és a népi demokrácia többi országaiban, a gazdasági tervek diadalmas kibontakozását új gyárak, ipari üzemek, a termelés ugrásszerű emelkedése jelzik mindenütt s mélyről eredő *