Romániai Magyar Szó, 1949. május (3. évfolyam, 500-524. szám)

1949-05-01 / 500. szám

Hománniai Magyar Szd magasba ívelő, elementáris erejű­ tömegmozgalom — épít, h­it szakadatlan erőfeszítés­sel, lankadatlan szorgalommal s egyre növekvő öntudattal és lelkesedéssel. Épít, mert „a munka világát, a testvériség és a szabadság világát“ építi, a mi világunkat, a dolgozók világát építi, szemben a töke, a­z izsá’tracingolás és rabszol­­gaság világával. Megváltozott a munkához való viszonyunk, megváltozott teh­át a munkával szembeni ■nwgatartásuiik is. A nemzet­közi vroletáriátus harci ü­n­­nepe megkapta nálunk h át vívott győzelem tartalmát, a világot megváltó győzelem tartalmát; azt, amit egyedül a proletárdiktatúra adhatott meg neki: a munka ünnep­napja, a szocializmust építő munka ünnepe lett. Azzá lett, amivé a munka kizsákmányol­­ására épült régi világ, a tő­kés imperializmus világa so­hasem teheti. A munka értel­mét és értékét teremti meg mindenkinek, tudósnak és ipari munkásnak, földműves­­nek és írónak, művésznek egyaránt. Megváltozott ezzel május 1. ünnepének eddigi harci tortál ma a világ dolgozói számára ? Vagy a mi Népköztársaságunk és a népi demokráciák dolgo­zóinak a számára ! Vagy leg­alább e Szovjetunió számára, ahol már csak dolgozók van­nak, dolgozók, akik megépí­tették a szocializmus nagy­szerű példaképét s már a kommunista társadalmat épí­tik-9 Nem vétózott meg. Május­­ ma is és mindenütt a próféta, h­átus h­arci ünnep® és nemzet­­közi szolidaritásának napja, még sokkal átfogóbban és mé­lyebben, mint bármikor eddig az elmúlt 59 év alatt. A tör­ténelmi fejlődésért és az em­beri haladásért folytatott küz­delem azóta kiteljesedett s a dolgozók 100 millióiban tuda­tosodott. A világ egyetlen szocialista államának, a Szovjetuniónak világító példája, a második imperialista háborúban aratott döntő győzelem és Útmutató eredményei nem maradtak és nem is maradhattak hatástala­nok a két szembenálló világ erőire. A nagyszerű küzdelem e két világ, a tőke és a munka vi­lága, a kizsákmányolás és rab. Szolgaság világa, valamint a testvériség és a szabadság vi­lága között általánossá vált és az egész világra kiterjedt. Nem országhatárok jelzik e küzdelem frontját, mert ez a front átszeli kapitalista vi­lág minden egyes országát, minden egyes városát, minden egyes faluját­. (A BMP 1949 május 1 re kiadott brosúrája Tízmilliók, de immáron a ki­étai és a gyarmati fegyveres Szabadságharcok eredményei nyomán 160 milliók tépték és tépik ki magukat az imperia­lizmus láncaiból. Az élenjáró munkásosztály és pártja a dolgozók hatalmas tömegeit mozgósítja a tőkés rabság­or skótjaiban mindenféle elnyo­más és kizsákmányolás elleni küzdelemre, mert ez az egyet­len útja annak, hogy véget vessenek a nyomornak, a tár­sadalmi és nemzeti elnyomás­nak, mert ez az egyetlen út­ja a népek szabadságának és függetlenségének. S nincs hatalom, amely ér­tel­me útról letér­íthetné a nemzetközi proletariátust, mert harmadik út nincs s a másik, amely út még van, me­gírtáévá, vagy anélkül, demokratikus szólamokkal takarggatva, vagy nyíltan, de a lökés imperializ­mus útja. Ezt a második utat a mono­pol-tőkések keskeny rétegei­nek háborús uszítói készítgetik már a világ számára. De egy­ben, akaratuk ellenére, le is leplezik önmagukat a világ békét akaró népei előtt. Mert ez a második út, az ő útjük, könyörtelen következetesség­gel vezetne a harmadik világ,­háborúhoz, ha nem volnának olyan nagyok s ha nem erő­södnék nap, mint nap a béke biztosításáért küzdő erők, a világ minden szegleté­ben. A kivénh­edt, ellent­mondásai miatt szétbomló tő­kés imperializmus legfőbb ha­szonélvezői azonban, gyűlölet­től elvakultan, készek volná­nak újabb s minden eddiginél pusztítóbb és embertelenebb hébortba hajszolni a népeket csak azért, mert ezzel remélik elszakítani a testvériség és szabadság, a munka világának diadalmas kialakulását. Ezért van a Marshall-terv és Atlanti-paktum. De ezért van a francia or­­asz, német, angol, sőt az a­merikai dolgozók hősi kü­zdel­­me is a Marshall-terv és az Atlanti paktum ellen És ezért van a párizsi és a prágai béke világkongresszus, amelyen 62 nemzet 600 millió dolgozója nevében és akarata. folyamán a népek ilyen vi­lág legjobb szellemiségei a há­ború és a háborús uszítók el­len, a béke védelmében s ez­­zel a mindenféle elnyomás és kizsákmányolás megszüntetése érdekében is. Valóban soha nem voltak még az emberiség történelmében ilyen óriásiak a béke és a haladás erői. Miért ilyen nagyok és miért épen most ilyen nagyok? A­zért, mert soha nem látták még az emberiség történetének a folyamán a népek ilyen vi­lágosan, ilyen tisztán a háború és kizsákmányolás sötét erői­nek igazi arculatát, soha nem értették meg ilyen öntudatra ébredően a kizsákmányolás is a háború közötti összefüggé­seket, mint most, az utolszi két imperialista háború ta­pasztalatai után. Ezért érezzük döntő jelentő­­ségű­nek ezt a tavaszt a két világ közötti küzdelemben. S ezért nem változott a Szovjet­unióban sem, a népi demokrá­­ciákban sem, hanem még hangsúlyozottabbá vált május 1-nek eddigi harci tartalma. A proletariátus nemzetközi szoli­­daritása átfogóbb és mélyebb, mint bármikor volt. A küzde­lem elementárisabb erejű, mint bármikor volt. A kínai, görög és gyarmati népek fegyveres szabadságbanja, egy­értelmű az olasz, francia, né­met és más nemzetek dolgo­zóinak sztrájkjaival, amelyek­kel az elnyomás és kicsákmá­­nyolás , a Marshall-terv és az Atlanti paktum miatt és ellen harcolva egyben a háborúra uszító imperializmus ellen küzdenek. És e nemzetek dol­gozóinak sztrájkjai egyértel­műek azokkal a hatalmas, fel­­emelő és diadalmas erőfeszíté­sekkel, amelyekkel Népköz­­társaságunk dolgozói és a szomszédos népi demokráciák dolgozói, a szocialista munka versenyekben értelmet nyert és emberi méltóságot kapott felszabadult munkával építik a szocializmust. S mindez egy­értelmű azzal a küzdelemmel, amelyet a hatalmas Szovjet­unió vezetésével a békéért vívnak a világ békét akaró né­pei. A mi május­i ünnepünk az újabb harci jelsora közös nap­­ja .A döntő küzdelemben fo­kozni kell az erőket és az erő­feszítéseket. Az elért eredm­é­nyek nem válthatnak ki pihe­nésre biztató megnyugvást, vagy éppen az önteltség elbi­zakodottságát. A munkáso­sz­tály eddigi nehéz küzdelmeiből tanulta meg, hogy az éberség­­nek és a harci kedvnek nem szabad lankadnia egy pillana­tig sem. Elvártjai újabb és ú­jabb feladatokat jelölnek ki s e feladatok teljesítése a dolgo­zó és békét akaró tömegek e99'e9V győzelmi állomása mindenütt a világon. Előttünk is világosan állanak a felada­tok, amelyeket a mi munkás osztályának élcsapata, a Ro­mán Munkáspárt jelölt ki Népköztársaságunk szocialista iparosításáért, mezőgazdászá­gunk szocialista átalakításáért küzdünk most. E küzdelem eszközei a szocialista munka­versenyek kiszélesítése és el­mélyítése városainkban az ipari és falvainkon a mező­gazdasági termelés területén. Helyes és erős osztálypolitiká­­val meg kell erősítenünk a munkásság és a dogozó pa­rasztság szövetségét s ennek egyik legjobb eszköze a dol­gozók életszínvonalának eme­lése gazdasági és kulturális téren egyaránt. E feladatok nem kicsik, mert megoldásuk­­hoz az új vezetők, irányítók ezreit és tízezreit kell kiemel­nünk a dolgozók közül. A gyökeres és teljes megoldáá­soknak azonban minden esz­­köze kezünkben van már. If­jabb sikereink s ezek nyomán a végső győzelem nem marad­hat el, ha egy pillanatra sem feledkezünk meg a legfonto­­sabbról: arról, amit május 1 napja ma mért nemcsak a munkás­­osztály, hanem a köréje tömö­rü­lt fizikai és szellemi dolgo­­zók 100 milliói részére is az egész világon jelent: arról, hogy minden mozdu­latunk, amely nálunk a dolgo­zók győzelmét politikai, gaz­­dasági és kulturális téren elő­segíti egyben a világ minden dolgozójának az ügyét is e­­lőbbre viszi; arról, hogy a Marshall-terv­­nél hatalmasabb és élesebb fegyver minden terv, amelyet állami tervünk keretében me­gyei, járási, vagy akár falusi ideiglenes bizottságaink állí­tanak össze a dolgozók élet­színvonalának emelésére, mert ezt a fegyvert nem is csak mi, hanem a világ összes ö­rtuda­­tos dolgozója emeli ütésre a tőkés imperializmus háborús uszítóival, az elnyomás és ki­zsákmányolás levitézlett lo­vagjaival szemben. (Folytatás, az el­ső oldalról.) tervünk büszkén vállalt felada­taival, melyeknek teljesítés­ ré­vén új, kedvezőbb és bősége­sebb életehet­őséget teremtünk dolgozó népünknek. Köszöntjük azokkal az ered­ményekkel, amelyeket a tőkések­bien vívott harcban, a szocia­lista szektor állandó kiszélesíté­sével értünk­­. Köször­jük a szo­c­ialist­a ver­senyekkel, melyek fokozottabb munkára mozgósítják dolgozó népünket, a nagy cél, a szocia­lizmus felépítése érdekében. Köszöntjük dolgozó népünk gazdasági, politikai és kulturális színvonalának felemelése terén elért sikereinkkel. A munkásosztály ma önmaga n­e épít szocialitsa hazát harcá­val és munkájával új, szebb világot teremt magának. Ennek az új világnak körvonalai az elért eredmények nyomán egy­re határozottabban bontakoznak ki. Az iskolák kapui megnyíl­tak a munkás és parasztszárma­­zású gyermekek előtt, a művé­szet, a tudomány, a kultúra megszűnt a tőkésosztály kivált­sága tenni. A tudás és a mű­ve­ts­ég mindi­­hűbb közkinccsé válik és egész dolgozó népünk meríthet belőle. A városi és megyei ideigle­nes bizottságok beiktatásával az államhatalom gyakorlása helyi viszonylatban közvetlenül a dol­gozó nép kezébe ment át, amely a demokratikus centralizmus­­alapján önmaga irányíthatja a helyi közü­gyeket. Hatalmas tö­­mege­k kapcsolódnak ezáltal bele az államéletbe, amely a múlt­ban teljese­n el volt zárva a nagy néptörvegek elöl és azt a föld csűri-burzsoá államhatalom zsoldos hivat­alook­ereg utján a nép hátrányait gyakorolta. Szakszervezete­ink egységes és erős szerveseibe tömörítve a dolgozó néptömgeket, gondosan őrködnek a dolgozók anyagi és kulturális érdekeinek megóvásán és előbbrevitelét. Ifjúságunk szintén megkapta az öt megüle­tő helyet és egyetlen hatalmas szervezetbe tömör­ülve, a Román Munkáspárt útmutatása alapján, tevékeny részt vesz a szocializ­mus építésének nagy művében. A termelés és a tanulás terén egyaránt példás magatartással igyekszik felkészülni a jövő nemzedékre váró nagyszerű fel­adatokra. Munkásosztályunk élén a Ro­mán Munkáspárt áll, amely ve­­zezetője, szervezője, tanítója osztályunknak és az egész dol­gozó népnek. E május elseje alkalmával há­latelt szívvel gondolunk a nagy Szovjetunióra, a szocializmus or­szágára, amely felbecsülhetetlen­ segítséget nyújtott és legfőbb támaszunk ma is minden tekin­tetben. Nem felejtkezhetünk meg egy pillanatra sem arról, hogy szabadságunkat, országunk függetlenségét és biztonságát, gazdasági eredményeink jórészét a Szovjet­unin­ak köszönhetjük, amely nagylelkű segítségével lehetővé tette számunk­r­a, hogy a népi demokratikus áramrend­­­szer útján hozzálássunk a sze­cul­izmus építéséhez. Május el­sején gondolataink a népek nagy tanítómestere, Sztálin ge­nisk­álisszimuszhoz szálltnak, aki békés tanításaival nemcsak a Szovjetuniónak mutatja a k­ utat, h­anem­ iránymutatást ad szá­munkra és az egész világ hala­dó emberisége számára is. De nem felejtkezhetünk meg a munka ünnepe alkalmával azokról a kötelességeinkről sem, amelyek a béke megvédéséért, az új háborút előkészítő impe­­rialisták elleni harcban reánk háramlanak. Nem felejtkezhe­tünk meg arról, hogy a veszé­lyeztetett béke csak a béke hí­veinek hatalmas arányú összefo­gásával óvható meg és csak egységes kiállással késztethetjük viss­za­vonulásra azokat, akik osztalékaik növelése érdekéi­n újabb pusztulást és vérözönt akarnak a világra zúdítani. Tudnunk kell, hogy azok a hős népek, amelyek Kínában, Görögországban, Indonéziában, Vietnamban, stb. fegyvert fog­tak szabadságuk kivívására az imperialisták és ezek cinko­sai ellen, nemcsak saját népük­ért és saját hazájukért, hanem érettünk is harcolnak. De nézzük meg mi történik a kapitalista országokban, hogyan és milyen körülmények között Ünnepli ezeknek az országok­nak munkásosztálya a május el­sejét? Különösen szomorú kép tárul elénk, ha a marshalizált orszá­gokban élő munkásság helyiedét szemléljük. Ezekben az orszá­gokban a fenyegető válság jelei egyre sokasodnak. Nő a »»"«• hanélküliség, a dolgozó nép élet­­szár­vonala állandóan rosszabbo­dik. Az imperialisták csatlós kormányai ».Am elrendelt fegy­verkezés súlyos terheket ró a dolgozó néptömegekre, miköz­ben a tőkések haszna növekszik. A jogait követelő munkásosz­tály ellen­ a népüket eláruló kormányok rendő­rterrort alkal­­m­aznak. Az új háborút szító merény­let terve azonban nem fog si­kerülni. Nem sikerülhet azért mert ez imperialistaellenes de­mokratikus országok népei és a szabadságukért küzdő népek élükön a legyőzhetetlen Szovjet­unióval kemény harcot folytat­nak a béke megvédéséér­t és szilárd arcvonásba tömörít­i a béke híveit szerte az egész vi­lágain. „Azzal a biztos tudattal har­colunk, hogy győzni fogunk, mert erősek vagyunk" — mon­dotta Jolliot Curie a­ világhrűt tudós — a béke híveinek pá­rizsi kongr­esszu­sán. Országaik munkásosztálya és egész dolgozó népe még­­jobban tömörül vezető pártja, a Kojuwn Munkáspárt körül és még «Hó­hé­tebben folytatja a harcot­ó elért eredmények megszilárdítá­sáért, szabadsága megvédéséért, még határozottabb léptekkel ha­lad a Dacal­anus felé. A szocialista építés erotienysivel köszöntsuk május elsejét 2 Vasárnap, 1949 május 1. A Francia Kommunista Párt május elsejei felhívása (Pirin, Rador). — A Francia Kommunista Párt politikai irodája Maurice Thor ex elnöklete alatt április 27-én a május elsejei ün­nepséggel kapcsolatban ülést tar­tott. Az ülésen hozott határozati ja­vaslatban a politikai iroda felhív­ja a francia dolgozókat, hogy ve­gyenek részt az Országos Szak­szervezeti Tanács által rendezett május elsejei hagyományt* felvo­nuláson. — Május elseje nemcsak a d*t­­gevók harcának jegyében za­jlik k e­bben az évben, hanem egyben W­­««hm tüntetée m less ae unperia ásták és­­bérenceik háborús poéti­kája ellen. Ezt a politikát ,amely legutóbb az Északatlanti szövetségi szerző­désben jutott kifejezésre, nemcsak a francia dolgozók széles tömegei, hanem az egész világ népei is ha­tározottan elutasítják ,mint ahogy ez a békekongresszuson bebizo­nyult — írja a politikai iroda köz­leménye. Befejezésül a politikai iroda fel­szólítja a dolgozókat, hogy a má­jus elsejei tömegfelvonulással te­gyenek tanúságot egységes erejük­ről és békeakaratukról. Ujabb sztrájk Rómában (Róma, Radar). — A „Breda“- üzemek vezetősége a munkának követelésére kény téren volt megkezdené a tárgyalásokat a fémtanai ■aahsserveaet mígMoaiaival a« elbocsátott «M munkás ügyébe», hm ■vem igazgatósága asuuban estül 259 munkást volt hajlandó visszm­­­enni. Ezért a fémipart soabszervezet a „Herda"-üzemben Wnso. ■tolta a sztrájkot.

Next