Romániai Magyar Szó, 1949. július (3. évfolyam, 551-577. szám)

1949-07-31 / 577. szám

a jelinai...van­ magyar köl­tője. Petőfi nemcsak azért volt népe költője, mert a népről irt, hanem azért is, — amint azt a szovjet kritika is megállapítja, — mert minden sorában, amit leírt, min­den cselekedetével népének érde­keit szolgálta. 1847. február 4-én, az akkor még ismeretlen Arany Jánosnak levelet irt: „Hiába, a népköltészet, az az igazi költé­szet. Legyünk rajta, hogy ezt te­gyük uralkodóvá! Ha a nép ural­kodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék s ez a század fölada­ta, ezt kivívni célja minden ne­mes­­kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártizkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhesse­nek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát !“ Petőfi népiessége egész politikai Programm. Nem felvillanó, al­kalomszerű megnyilatkozások ezek, hanem következetes politi­kai fonál, amely Petőfi művén és politikai aktivitásán áthúzó­dik. Valamelyik későbbi levelében így ír Aranynak: „Csak királyt ne végy hősödnek még Mátyást se. Ez is király volt és egyik kutya, másik eb. Ha már a sza­badság eszméit, nem olthatjuk szabadon a népbe, legalább a szolgaság képeit ne tartsuk szeme elé, még pedig a szolgaságnak a költészet színeivel kellemessé, vonzóvá festett képeit.“ Amidőn pedig Arany, Petőfi véleményét kéri, ne ajánlja-e „Murányvár ostroma“ című­ költeményét az előrehaladott gondolkodású ma­gyar nemesnek, Wesselényi Mik­lósnak, Petőfi határozott válasza így hangzik: „Az ajánlást pedig csak hadd el­né, vagy ajánld Wesselényi inasának vagy kaná­szának, azt nem bánom, de Wes­selényi akármilyen derék ember, csak nagy úr, hiába és a poéta nagy urnak ne ajánlgassa semmi­jét.“ Ez a néhány idézet .— --­--— társai és az a forradalmi tűz, az a kíméletlenség, amely megalku­vást nem tűr, midőn ostorozza a feudális nemesség osztálypolitiká­ját védő kormány intézkedéseit, nem türelmetlenségből, egyéni elégedetlenségből fakadt, nem nyughatatlan vérmérséklete kö­vetkezménye volt,­­ amint rágalmazói és meghamisitói év­századon át hirdették, hanem elnyomott népe iránti mély sze­­retetéből duzzogott. De amint nagy utóda, a munkás­osztály nagy útitársa, Ady Endre írta róla, Petőfi nemcsak népét, de a népeket szerette. Tudta jól, hogy saját népének sorsát és harcát nem lehet különválasztani a többi népek, az elnyomott és kihasznált népek sorsától és harcától. „Versei nemcsak egy komák dolgozók szabadságát ének azokét, akik igaz'­ zászlóvivői emberiség igazi ideáljainak, világos gondolkodásnak és ér­dek nélküli érzelmeknek, röl szólva A. Biok úgy ......a jövőben élt, megé hát a társadalmi melyek el fogj.' / zök és tunyák - S / úgy látszik ne. J/‘ korának széllő,­zép- és Nyugati forradalmár költői. Sándor, a forradalmár vezette a felkelt paraszt munkásokat és elesett a ságért. Nem se szánom est­ben, de té­lejtésére. Egyesültünk a nyel-­­­vi küönbözőségeken alapuló ide­i­­ génkedisek elenyésztésére, ennel­­fogv­ásulatunk bármely nyel­­/ \ ^lö honpolgárt, a szabad­■»v­özös érdekénél fogva ... ‘‘“•v. z^^vt tagjai között.'' - idöségi klub" hivatalos ' é priem" (delukrália) '""A ^ 22-én vezéreikért kö- V n a román fejed kitört forrás hozott. Ebi* r l •» ••• v en a magyar forra*' ''árnya felszólította ®*lépjen szövetségre­­gek forradalmi M«vlap»ióinak. »az»■‡«*‡ ~. gelanek müveit. Abban a könyv­tárban, »melyet a budapesti eeti. tennaris kiállitása állítottak ki, csak olyan műveket láttunk, a­­melyek az 1788 évi francia forra­dalomra vonatkoztak. Mindömre Eugene Peretan : ,,H)»foire des trois journées de Perrier 1848'’ *‡a m­i munkáját láthattuk, mint időrendben a magyar forradalom kitöréséhez legközelebb állót. En­nek ellenére sem a kiállított könyvtárt, sem wszk jegyzékét nem fogadhatjuk el teljes bizo­nyítékként. A forradalom és sza­badságharc bukását követő Bach­­korszak, valamint az­ az évszá­zadnyi rágalom és hamisítás, a­­mely­­ nagy költő munkásságát lábbal tiporta, bizonyára hagyta érintetlenül ezt a könyv­tárt sem. Petőfi könyvei mellett ugyan­abban a teremben állították ki Petőn harcos társainak, közöttük pl. Vasvári Pálnak könyveit aki — a többi között — J­abet, Louis Blanc és Proudhon műveit is tanulmányozta. Nem valószínű, ho­gy Petőfi köz­vetlen környeze­té­rtöző forradalmárok mun­kássága és tanulmányai érintet­lenül hagyták volna a költő gon­dli­látvilágát Petőfi, mint égés munkássága bizonyítja, előrehala­dott gondolkodású, világosan látó politikus volt és mivel tökélete­sen beszélt németül, nem tétele­zünk fel lehetetlent, ha arra gondolunk, hogy Metternich po­litikai és kulturális terrorja el­lenére, a­­Rheinische B Zeit­en vagy a „Neue Rheinische­i­tung“ néhány példánya tett Petőfi kezéhez. ..Kommunista Ki­

Next