Romániai Magyar Szó, 1949. szeptember (3. évfolyam, 603-628. szám)

1949-09-01 / 603. szám

Csütörtök, szeptember 1. a tudományos előrelátás példaképe­ ­ l­clt egy év Zsdanovnak, a­­ nagy Sztálin kiváló tanítvá­nyának és küzdőtársának, az igazi bolsevikok e kiemelkedő képviselő­jének fájdalmas elvesztése óta. Már az egy esztendő töméntelen példája és tapasztalata megmutatta, hogy a távolodó időben mint iga­zolódnak be még inkább és az események alakulásának további folyamatában mint erősödnek meg még jobban a lenini—sztálini mód­szerekhez i­gazodó bolsevik­ követ­keztetések, amelyeknek Zsdanov is oly nagyszerű sorozatát szolgál­tatta. Esősorben tanúsítja lépten-nyo­­mon a nemzetközi helyzet legutób­bi szakasza, hogyan bizonyosod­nak be mind félreért­hetetlenebbü­l mindazok az igazságok amelyek­nek kezdeti tényeire 19­17. évi szeptemberi nevezetes jelentésében rámutatott Zsdanov, így az újsütetű és a kudarc je­leit máris magán viselő Atlanti - blokknak és Truman eszeveszett fegyverkezési programjának tükré­ben kell ma újra tanulmányozni s értékelni Zsdanov két évvel ez­előtti megállapításit: „Az USA nyolt te­r­jesz­kedési programja rend­kívüli módon emlékeztet a fasisz­ta támadók dicstelenül elbukott kalandprogramjára az­okéra, akik nemrégen még ugyancsak igényt tartottak a világuralom­a.“ Továbbá: 1947 szeptemb­­ében­­ még három hónapja sem v­­­an­­­nak, hogy az imperialista kormá­nyok mi«kezdték K"-" két a Marshall-tervvel, s Zsdanov már levont minden végkövet­keztetést a tervre nézve. Mér a gyakorlatban remire szemlélteti már a lakáshelyzetbe süllyedt mar­­shallizált országok siralmas állapo­ta a zsdánovi ítéletet hogy: „a gazdasági ellenőrzés nyomon kö­veti az amerikai imperfe­zmusnak való poitikai alárrendelés is.“ Ezen az általánosabb Iránymegha­­tározáson kívül pedig Zsdanov port­tolán a legutóbb bekövetkezett fejtemények szerint is megfel­et­ annak idején, hogy merre vezet a Wall­ Street által behálózott or­szágok «futja: „Abban áll a Mar­­shall-terv üres és épp­en ezért el­­ködösitett meghatározásainak « lé­­nyege — mondotta —, hogy az USA egy blokkba szervezi majd be a neki lekötelezett országokat.“ Azt is világosan látjuk ma már, hogy a Bevinek, Schumanok és fzlumok mivoltából sorjában milyen kihívó dirtgitor-szerepet ragadott magához egy-két év leforgása alatt az amerikai monopoltoké még a ,,vezető“ nyugati államokban is. Zsdanov már az első ilyen meg­nyilvánulásokról számot ad. Jelen­tésében megállapítja, hogy az amerikai diplomaták londoni és pá­risi viselkedése kezd emlékeztetni görögországi magatartásukra, a­­hol hódítók módjára döntenek a miniszteri tárcák és kormányü­gyek felett. Támadó és világ­ur­almi tervei­nek az útján az Egyesült Államok igyekszik minél inkább leigázni és kifosztani saját szövetségeseit. Ezért nem is az 1947. évi körül­ményeket idézi fel, hanem döbbene­tesen Angik jelenlegi súlyos vál­ságára utal a zsdánovi jelent­ésne az a további része, am­ely szerint: az USA monopolistái különös fi­gyelmet fordítanak Angik nehéz­ségeinek kihasználására, arra hogy ne engedjék megszabadulni An­gliát az amerikai függés alól ha­nem ,­ellenkezőleg“, hatványozni kell Angliára a nyomást, hogy fo­kozatosan meg lehessen tőle von­ni a gyarmatok feletti ellenőrzés jogát és hogy ki lehessen szorítani saját érdekövezeteibe!“ Zsdanov halála óta eltelt idő­ben még nyíltabban megmu­tatkozott, hogy az imperialisták, élükön az amerikai monopolkörök­­kel, új háború kirobbantásában ke­resnek kiutat a fenyegető és már ki is bontakozó válság rémével, s a szocializmus és demokrácia erői­nek a gyors növekedésével szem­­ben. Zsdanov kidomborította vi­szont még 1947 szeptemberében hogy milyen nagy a távolság egy új háború felidézésének óh­aji­ és megszervezésének lehetősége kö­zött. Ki­ttom boritotta, hogy milyen döntő tényező ebből a szempontból a szocializmus és kapitalizmus erő­viszonyában bekövetkezett gyö­keres változás és amely tovább­.­ szakadatlanud a szocializmus ki­vár* alakul: „A világ népei n ta­lbánnak háborút. A béke erői oly számottevők és oly nagyok hogy ha szilárdnak és határozottnak mu­tatkoznak a béke megvédésében, ha bizonyságot tesznek szilárdságuk­ról és elhatározottságukról, az esetben teljes csődöt vallanak a támadó tervek.“ Ez az eltökéltség azóta párat­lanul átütő erővel érvényesül. A népek, élükön a kommunista pár­tokkal, nem szűnnek meg azóta újra és újra kinyilvánítani elszánt­ságukat a támadók terveinek tel­jes meghiúsítására. A béke ügyét betonozza szüntelenül a nagy Szov­­'■-d­í’n­tó vezette, folytonosain mé­lyülő és világméretekben terjedő harc a háborús uszítók ellen, a Szovjetunió hatalmának a le­nyűgöző növekedése a szoci­aista építés útjára lépett népi demokrá­ciák rohamos és nagy eredménye­ a kent százmilliók csodálatosan eredményes harca teljes felszakadulá­sokért, a Szakszervezeti Világszövet­ség tántoríthatatlan helytállása, a Tito-banda maradéktalan pellengér­re kerí­tése, a kapitalsta országok­ra zúdult gazdasági válság és a demokrácia táborának a folyvást tartó izmosodása szerte a vlágon !de a küzdelem menete nemcsak a gazdasági és politikai síkon alakul a béke és szocializmus erő­ javára. Ideológiai téren ugyancsak döntőnek bizonyult küzdőképessé­gük és feltétlen fölényük. Zsda­nov jelentése a nemzetközi hely­zetről már különösen kiemelte az ideológiai harc nagy fontosságát. Rávilágított a tényre, hogy az amerikai imperializmus az ideológiai mérgezés eszközeit is mindinkább megkísérti latba vetni a szocializ­mus, demokrácia és béke erői elleni ádáz mesterkedésekben. Egyéb­ként már évekkel előbb Lenin és Sztálin tanításai szerint ugyanezen a vonalon szólította sorompóba Zsdanov a kultúra képviselőit a hazaellenes, kozmopolita befolyások ellen, az irodalomban jelentkező apozitív miss (..nohttkanél! ü'üség­­ge!“) a zenei életben megnyilvánu­mdó formalizmussal, a filozófiában 'i­­cft tanyát vert u. n ..tárgyi­­la­gossággal“ és a rothadó nyugat. ..kultúra“ megannyi más káros be­hívásával szemben Amit Zsdanov még 1934-ben a szovjet írók számára hangsúlyoz, az később a népi demokrácia or­szágai íróinak és művészeinek s minden haladó író- és m­ű Vé­z’­a­­­cosnak szánt üzenetté tágul: „Ha­talmas, világ jelentőségű felelősség előtt állunk és ez fel kell, hogy fokozza minden igaz szovjet irodal­­már felelősségérzetét a nép, az ál­lam és a Párt iránt meg kell, hogy erősítse a reá váró feladatok fontosságának a tudatát.“ Amint Zsdanov a nemzetközi politikára nézve meghatározta, hogy abban két tábor ellentétes irány­vonala érvényesül, ugyanúgy alá­húzta két fő irányvonal folytonos szerepét a filozófia történetében és ugyanúgy helyezte egymással szembe a „Zvezda“ és „Leningrad“ folyóiratok feletti vitában a hala­dó és harcos „pártos művészet“ és a reakciós „művészet a művé­szetért“ elvnek a szöges ellenté­tét s harcát egymással. Lenin és Sztálin tanításainak alapján vette Zsdanov bizo­nyosra a béke és szocializmus erői­nek további gyors növekedését ha a munkásosztály nem becsüli le saját erejét és nem becsüli túl az ellenség képességeit. Azóta a nem­zetközi munkásosztály sorozatos harcai, összetartásának magas színvonala és az imperializmus ve­reségei mindenben fényesen iga­zolták ezt az előrelátó és előre­mutató tételt, s ezért Zsdanov sza­vai szerint ma még sokkal hang­súlyozottabban mondható, hogy ami­ár „a szocializmus napirenden van a népek életében“. Lenin és Sztálin tanításainak alapján irányította arra is a figyel­met Zsdanov és azután csodálato­san bebizonyította a jövő, milyen nagyszerű, mozgósító, nevelő és maradandó teljesítményekre képes a haladó Irodalom és művészet, ha szilárdan a valóság talaján áll, ha egybeforr a néppel és törekvései­vel, ha osztozik teremtő derűlátá­sában és ha mélyen magabizto­san hisz saját óriási képessé­gében Zsdanov előre jelezte és a későb­bi tapasztalat igazolta, hogy min­den sikerült mű valóban felérhet­ő,egy-egy gazdasági győzelem­mel“. A filozófiai fronton kivívott tel­jes siker pedig szintén gyors és minden más tétre is kiterjedő igaz­ságot szolgáltatott Zsdanov figyel­meztető megállapításának, hogy a bírálat és önbírálat az elengedhe­tetlen hajtóerő a fejlődésben, s ez biztosítja csalhatatlanul az uj fe­­l­­dkerekedését mindennel szemben, anmi régi ami helytelen és ami te­rmésre ítélt. Ezt, a kritika és önkritika fegy­verének a helyes alkalmazását, ál­lítja Zsdanov újra és újra előtér­be­n a jövőért folyó harc döntő követelményeként. „Sztálin elvtárs — mondotta Zsdanov — gyakran megmutatta, fejlődésünk fő feltétele az a szükségesség, hogy minden szovjet ember vonja meg napon­kénti tevékeíívségének a mérle­gét félelem nélkül ellenőrizze ön­magát s elemezze munkáját,­­bát­ran bírálja meg hiányosságait és tévedéseit, iparkodjék munkájában minél jobb eredményt elérni és dol­gozzék szüntelenül a maga tökéle­tesítésén." Zsdánov fáradhatatlanul közvetí­tette és sokirányúim alkalmaztatta ezt a ragyogó sztálini tanítást, mely Zsdánov rendkívül termékeny al­kotásban gazdag, bolseviki tevé­kenységének ta­muaságtétele szerint is a fejlődés marxista—leninista tu­­­dományos előrelátásának és leni­nista—s­tonista irányításának egyik legtöbb zálogául bizonyul. VARGA B. LÁSZLÓ Andrej Alexandrovics Zsdánov (1896—1948) Termőfölddé lesz a szovjet sztyeppe Tambov vidékének végtelen sztyeppéin hatalmas öntöző­mű­vön dolgoznak. Tavak és folyók áldásos vizét h­osszú csatornák viszik el a gazd t­avágok kiszikkadt földjeire. Ta­valy 150 kolhoz művelhette meg az öntözőmű segítségével földjét. A föld termő­zéséért szinte had­járatot visel a szovjet ember. Technikusok és kitűnő gépek se­gítségével a kolhozparasztok meg­változtatják a természetet Kódélg Ott új­ánlódőálomást építettek ideg és 2­5 vi-tárolót létesítettek. Munkájukban az ipari vállalatok segédkeznek. A tambovi üzemek a szükséges felszerelést küldik és a fakértők csapatát. A „Forradalmi Munka“ nevű üzem az öntözésre szükséges 32 áramfejlesztő telep gépalkatrészeit készítette el. A vá­rosi szakértők 98 hidraulikus víz­szivattyút szereltek fel a kollektív gazdaságokban. A sztyeppe-vidék házainak öntözésére a szovjet állam naponta küld elektromos lokomobilokat, motorokat és nagy­teljesítményű szivattyúkat. Remé­lik, hogy segítségükkel három esz­tendő leforgása alatt 130 ezer hek­tárnyi földet művelhetővé tesznek. 3 Romániai Magyar S4 wan memae. "rmn—-nnnrr­— MiLJumuu^M " * PROLET­AKii DIN TOATE TĂRILE. UNITI »4 1949 augusztus 30-i 1516. számából Indítsuk meg a kollektív gazdaságok gyakorlati tevékenységét Országunk különböző vidékeinek szegény- és dolgozó parasztcsoport­jai, követve a szovjet parasztság nagyszerű példáját és a Pártnak, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége plenáris ülésén hozott határozatában foglalt tanításait, rátértek az első kollektív gazdasá­gok megalakítására. ... Dolgozó parasztjaink milliói feszülten figyelik, hogy a kollektív gazdaságok tagjai miképpen kez­tik meg munkájukat, hogyan gaz­dálkodnak a közvagyonban és mi­lyen eredményeket fog hozni szá­mukra a maguk választotta új életforma. Nem könnyű munkára vállalkoz­ik. Nem könnyű dolog kollektív gazdaságokhoz hasonló nagy gaz­daságokat létesíteni, amelyben mindent elölről kell kezdeni, min­tem új, a kollektív munkától kezd­ve egészen a termésnek a végzett munka arányában való igazságos elosztásáig. A kollektív gazdaságo­st az állam támogatja és kétség­telenül továbbra is támogatja majd. De a kollektív gazdaságok tagjai bíznak és kell is, hogy bízzanak aját erejükben. A Párt és az állam széleskörű támogatása csak akkor válhat az új kollektív gazdaságok hasznára, ha jövőjüket a MUNKÁRA fogják alapítani. K. E. Vorosilov, a Szovjetunió marsallja, a Kommunista (bolse­vik) Párt egyik legszámottevőbb vezetője, az Ilfov megyei Livedea község ,,Lenin útja" nevű kollek­tív gazdaságában tett látogatása al­kalmából, a következőket tolmá­csolta a kollektív gazdaság tagjai­nak: „Mindenkor és minden kö­­rü­mények között a saját energiá­ikra, a saját erőtökre számítsa­tok, ne pedig kívülről jövő segít­ségre — amint látom itt annyi erővel és energiával rendelkeztek, hogy amint egy orosz közmondás szól, még az ördögnek is letörheti­tek a szarvát.“ A nagy Sztálin egyik legközeleb­bi munka- és küzdőtársának ez a nagyszerű tanácsa Útmutatónk kell, hogy legyen az első kollektív gazdaságaink megszilárdításáért­­ vívott harcban. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs, au­gusztus 23-a alkalmából meg­­an­ut­t beszédében kifejtette, hogy meg kell szilárdítani az első kol­lektív gazdaságokat és hogy Pár­tunknak az a feladata, hogy szer­vezetileg egybeforrassza e gazda­ságokat és ELINDÍTSA GYAKOR­LATI TEVÉKENYSÉGÜKET. A kollektív gazdaságok tagjai egyet­len napot, egyetlen órát se hagy­janak kárba veszni és gazdaságo­san, haladéktalanul kezdjék meg a munkát . A nyári munkálatok végeztével, a kollektív gazdaságok tagjai által hozott jószágok és szerszámok kö­zös gondozásba kerülnek. Különle­ges gonddal kell lenni az állatok megfelelő elhelyezésére és etetésr­­e, ügyelni kell a szerszámokra, szekerekre és egyéb javakra, meg kell javítani az istállókat, ólakat és a raktárakat és biztosítani kell a takarmány­ellátást. Mindezeket sürgősen és a kol­lektív gazdaságok saját eszközei­vel és saját erejéből kell megvaló­sítani. Ezért észszerűen kell fel­­használni a munkaerőt. Munkás­brigádokat kell alakítani, meg kell jelölni azonnal munkahelyüket a nézőn, a jószágoknál vagy a gaz­daság egyéb munkájánál. A kol­lektív gazdaság minden tagjának tudnia kell, hogy jövedelme az év folyamán végzett munkája meny­­nyiségétől és minőségétől f­ügg. Sok kollektív gazdaságban már hozzá is láttak a munka megszer­vezéséhez. Így a kolozsmegyei Al­sólónya község „Vörös traktor“ el­nevezésű kollektív gazdaságának tagjai a művelési tervnek megfe­lelő mezei munka elvégzésére két 30—30 tagból álló brigádot alakí­tottak. Ezenkívül a gazdaság belső munkájának elvégzésére 15 tagból, a kertészeti munkára pedig 7 tag­ból álló brigád létesült. Sok más kollektív gazdaságban is hasonlóképpen jártak el. A feladatok kiosztásánál, vala­mint a különböző felelősséggel járó funkciókra mint brigádos, csoport­­felelős stb. való megbízásnál szá­molni kell a tagok rátermettségé­vel hozzáértésével és szorgalmával. Szükség van arra, hogy a nőket a férfiak mellé bátran felemeljük felelősséggel járó munkákra. Súlyos, de egyben tiszteletbeli feladat hárul a vezetőtanácsba választott tagokra. ... A vezető ta­nács tagjai, a közgyűlési határoza­tok szigorú alkalm­­azásával, a ta­gok javaslatának és véleményeinek meghallgatásával és azzal, hogy állandóan kollektív munkát foly­tatnak, jól elvégezhetik a rájuk bí­zott feladatokat. Alig néhány hét választ el ben­nünket az őszi vetés megkezdésé­től. A kollektív gazdaságok e mun­­kálatokban tesznek először vizsgát a helyszínen a gyakorlati munká­ból. E munkálatok előkészítését te­hát haladéktalanul meg kell kez­deni a legaprólékosabb részletekig kidolgozott terv alapján. A vetés­forgó alapján elkészített művelési tervet meg kell tárgyalni és brigá­donként, csoportonként és embe­renként fel kell osztani. A gépállo­másokkal idejében meg kell kötni a szerződéseket. Az összes igákat és gépeket ki kell javítani és át kell vizsgálni. Az igavonó jószágo­kat jól kell gondozni, hogy minél nagyobb munkaerejük legyen. A szántóföldeket meg kell trágyázni. A vezető­ tanácsnak minden egyes nap ellenőriznie kell az elő­készítő munkálatok menetét és azonnal intézkednie kell, ha vala­hol hiányt vagy késedelmet észlel­nek. A kollektív gazdaságok tagjai legyenek elsők az őszi vetés meg­kezdésében. Lelkes munkájukkal mutassanak példát a község és az egész környék dolgozó parasztsá­gának. A kollektív gazdaság pa­rasztja és a szegény -és a közép­paraszt között szoros kapcsolatot kell teremteni, a kollektív gazda­ság tagjai pedig úgy viselkedje­nek és dolgozzanak, hogy a többi dolgozó parasztot is meggyőzzék a gépekkel nagy területeken vég­zett közös munka sokkal terméke­nyebb és hasznosabb voltáról A Román Munkáspárt megyei és járási bizottságainak, az illető fal­vak pártszervezeteinek, valamint az ideiglenes bizottságoknak köte­lességük minden támogatást meg­adni a kollektív gazdaságoknak és munkájuk megszervezésében a leg­nagyobb szeretettel kell őket szá­­nyítaniok és segíteniök. A pártszervezeteknek hatékony nevelő munkát kell kifej­teniök a illektív gazdaságokban, hogy buz­­a munkára ösztönözzék tagjaikat, mert már nem a földesuraknak és­­ kulákoknak dolgoznak, hanem aját maguk és az egész dolgozó nép javára. A gép- és traktorállomásoknak, valamint az állami gazdaságoknak szintén az a feladatuk, hogy a leg­nagyobb gondjuk legyen a kollek­tív gazdaságokra, támogassák őket technikai eszközökkel és segítsék abban, hogy mielőbb elsajátítsák a legfejlettebb ismereteket és mun­kamódszereket. A kollektív gazdaságok tagjai büszkén és saját erejükben bízva, lelkesen kell, hogy megkezdjék küzdelmüket a munka alapos meg­szervezéséért, a kollektív gazdasá­gok szakadatlan erősítéséért, mert ez biztosítéka az egyre bőségesebb étet megteremtésének.

Next