Romániai Magyar Szó, 1949. november (3. évfolyam, 656-679. szám)

1949-11-02 / 656. szám

Romániai Magyar Szó ­ Az ENSZ politikai bizottsága to­­vább folytatta a monarcho-fasiszta fiekkik­cselekmények ellen b­enyúj­­tott szovjet határozati javaslat vi­táját. Az imperialista országok és csatlósaik, miután nem­ skerült megakadályozniuk a szovjet javas­­lat tárgyalását, minden erővel ar­ra törekedtek ,hogy meghiúsítsák a szovjet javaslat elfogadását. Ebben az értelemben, -a­ kivégzé­sek megakadályozása ellen szólal­, fel Chile és Kanada küldötte. A me­xikói küldött elismerte, hogy a köz­gyűlésnek lépéseket kell -­tennie a halálos ítéletek megsemmisítésére. A moraarcho-fasiszta kormány kül­dötte pedig felhívta a bizottság tag­jait, hogy ne szavazzanak a szov­jet javaslatra. Kiszeljov elvtárs, Bjeloruszia kül­dötte felszólalása után Manuil­ Ezután szólalt fel a Szovjetunió küldötte, Visinszkij elvtárs. Emlé­keztetett arra, hogy a görög kül­­dött kifejezett ígérete ellenére, amely szerint Görögországban senkit sem végeznek ki politikai meggyőződése miatt, már e por­­hintő­­ ígéret után következő na­pon, szeptember 30-án agyonlőtték Dimosztenosz Georgiut, a görög szakszervezetek egyik ismert veze­tőjét. Október 13-án a görög ha­­ditör­vényszék ismét nyolc halálos ítéletet hozott. Visinszkij elvtárs rámutatott ar­ra, hogy a görög küldött kijelen­tése képmutató és hamis, mert ho­­mályba akarja burkolni a görög kormány politikai ellenfeleinek ki­­végzését. A monarcho­ fasiszták egysze­rűen „közönséges bűnözőknek“ akarják feltüntetni vérengzésük áldozatait. Hangsúlyozta Visinszkij elvtárs, hogy emiatt helytelenek azok a ja­vaslatok, amelyek azt indítványoz­zák, hogy a politikai ügyekben ho­­zott halálos ítéletek megszünteté­sére kell felhívni a görög kor­­mányt. Az efajta javaslatok módot nyújtanak a monarcho-fasisztáknak arra, hogy a görög hazafiakat to­vábbra is „közönséges bűnözőre­­nd­‘‘ nyilvánítva, folytassák poli­tikai ellenfeleik lemészárlását. A M­AKRON­IZOSZI POKOL A görög küldött — folytatta Viz­sinszkij elvtárs — azt indítványoz­ta, látogassunk meg egy kon­centrációs tábort és e helyszínen győződjünk meg, hogy a foglyok­­kal szem­ben nem alkalmaznak sem­miféle erőszakot, sem kínzást. Er­­re semmi szükség, mert mindannyiun­k előtt ismeretes, hogy mi megy végbe ezekben a táborokban „átnevelés“ f­égére alatt. Lássuk, mi történik Mak­­ronitoszon, ezen a szörnyű Szi-­i­geten. Az ideérkező demokrata katoná­­kat először elkülönítik, azután fag­gatásnak vetik alá és nyilatkozat aláírására kényszerüik, amelyben lemondanak demokratikus politikai nézeteikről. Ha megtagadja az aláírást, akkor átadják „megtett” bajtársainak, vagyis azoknak a ka­tonáknak, akik megtörtek a fenyez­getések és állati kínzások alatt és végrehajtják rabtartóik követelé­seit. Íme, ezeknek a volt bajtársak­nak a kezébe adják az új foglyot, az „átnevelés“ új, szerencsétlen ál­­dozatát. Vannak azonban olyan ka­tonák, akik erősen balt­ják magu­kat. Ezért beledobják egy zsákba szidi elvtárs beszélt. Rámutatott arra, hogy sok küldöttség ki akar térni az elől, hogy egyenes választ adjon a szovjet javaslatra és kü­lönféle mesterkedésekkel kerülik el a tulajdonképező kérdést: akarják-e vagy sem a szovjet küldöttséggel együtt követelni, hogy véget ves­­senek a monarcho-fasiszta terror­nak, és betemerítik a tengereié. Amikor már fuldoklik, kihúzzák és újból alávetik az „átnevelésnek**, mely­ről beszéltem. Ha a katona mindezek ellenére erős marad, ismét zsákba teszik, azonban ezúttal nem egyedül, ha­nem vele együtt a zsákba tesznek­­ egy macskát is. A zsákot a tengerbe dobják és amikor már kezd alámerüli, is­­mét kihúzzák. Természetes, hogy az ilyen „átnevelés“ után készség­gel hajlandó azt mondani, amit követelnek tőle. Így fest ez az „átnevelés“. Ilyen Makronitosz, ez a ször­­nyű sziget, amellyel a görög küldött nem mer előhozakodni. CALDARISZÉK SZERINT FELES­LEGESEK A „BÍRÓSÁGI FORMASÁGOK“ A továbbiakban Visinszkij elvtárs idézeteket olvasott fel a görög mo­­narcho-fasiszta lapokból. Ez év januárjában Peloponnézosz szigetén megöltek egy 80 éves öregembert, aki nem is kommunis­­ta, hanem egyszerű liberális de­mokrata volt. Minden ítélet és nyomozás r nél­­kül ölték meg. A „Vladir»“ című la január 24-i számában nem átall­ja helyeselni ezt az aljas merény­lete. Ez a Celdariszhoz közelálló lap, amely a jelenlegi görög kormány véleményét tükrözi, „felesleges luxusnak“ nevezi a koncentrációs táborokat, ahová az athéni kormány küldi politikai foglyait és felháborodását fejezik ki amiatt, hogy nem semmisítik meg a foglyokat azonnal. Ezeket a halálszigeteket, ahol a foglyok tucatjával halnak meg az éhségtől és a betegségektől, Calda­­risz lapja „üdülőhelynek“ nevezi, ahol a száműzöttek állítólag álla­­­­mi költségen bíznak. „Minden fejet, amely a partizánok javára gondol­kodik, — mondja a cikk, amelynek , címe „Könyörtelenül** — azonnal­jai teljesen megfelelnek a való­ságnak. Néhány következtetést lihet le­vonni belőlük. Először is azt, hogy Görögországnak most nincs sem­miféle szuverenitása, mert az at­héni kormány ezt a szuvereni­tást dollárokért eladta az angolok­nak és az amerikaiaknak. A dollárok még nemrégiben is széles folyamatban özönlöttek a görög kormány zsebeibe. Másod­és habozás nélkül le kell vágni*­. A cikk végén a következőket olvas­hatjuk: „Az ördögbe ezekkel a bírósági formaságokkal, amíg folyik a harc a kommunisták ellen“. Mi azonban mindannyian tudjuk, hogy ez a kommunisták elleni harc Görögországban harc minden be­­csületesen gondolkozó ember, min­den demokratikus haladó elem el­­len. Vissinszkij elvtárs ezután meg­­jegyezte, hogy a görög megbízott m­ár a harmadik ülésen tesz elke­seredett kísérleteket, hogy meg­­győzze a Bizottságot arról, hogy a szovjet küldöttség javaslata beavat­kozás Görögország belügyeibe. Erről maga a kanadai megbízott is beszélt. Valójában azonban itt szó sincs semmiféle beavatkozás­ról, egy szuverén állam belü­gyei­­be annál az egyszerű oknál fogva, mert mit jelent ma Görögország? Ennek az államnak a szuvereni­tása ma már csak puszta emlék. Nem lehet beszélni szuverén ál­lam belügyeibe való beavatkozás­ról, mikor ez az állam megszűnt szuverénnek lenni és belügyeit áru­ba bocsátották a külföldi tőkének. önöknek görög megbízott urak, nem tetszik, amikor erről az ukrán megbízott, Manuilszkij kollégám be­szélt — mondotta Visinszkij elv­­t­árs. — önöknek nem tetszik, ha Lengyelország és Csehszlovákia megbízottai arról beszélnek, hogy a mostani Görögország elvesztet­te szuverenitását. Önöknek az a véleményük, hogy Görögország most szuverén állam Nos, nézzék meg, mit mondott ezzel kapsolatban annak idején Porter, a görögországi amerikai misszió vezetője. 1947 szeptember 20-án Colliers című amerikai folyóirat közölte Porter cikkét, amely, elég hű elem­zést nyújt a görögországi helyzet­ről. „Véleményem szerint — írta Porter — Galdarisz görög kormá­nya a külföldi segítséget arra szán­dékszi­k felhasználni, hogy örökre megőrizze magának annak a kis bank­ és kereskedő klikknek az előjogait, amely Görögországban lakhatatlan erőt alkot. „Az angolok — írta tovább Porter —, ilyen eset­ben mindig a helyi uralkodó osz­tályokkal­ való együttműködés módszeréhez folyamodnak, megvá­sárolja ezek támogatásával a jo­got, hogy kizsákmányolják a tö­­m­egeket és a csendőrség meg az ostor segítségével elnyomják a népet“. Angol-amerikai védel­met élveznek az athéni hóhérok Az ENSZ politikai bizottsága további két­ ülésen foglalkozott a görögországi monarcho-fasiszta rémuralom kérdésével. Az amerikai és angol küldöttség nyilvánvaló nyomására több kül­­­ö­ttség igyekezett megakadályozni a szovjet határozati javaslat elfo­gad­ását így a többi közt Mexico, Ecuador, Libanon és Venezuela kül­dötte is. Visinszkij elvtárs ismét beszédet mondott. Leleplezte a libanoni, ve­nezuelai mesterkedés igazi értel­­mét, az athéni hóhérok angol,ame­rikai védelmezésének palástolását Megállapította: nevetséges a bizott­ság „hatáskörének** kérdését olyan pillanatban felvetni, amikor a tár­­gyalt kérdés megbeszélése a gya­­korlatban már vége felé közeledik. A libanoni küldött indítványát ezután szavazásra tették fel a­­mely a szovjet küldöttség követe­­lésére név szerint történt. A politi­kai bizottságnak a szovjet határo­­zati javaslattal kapcsolatos hatás­­köri hiányát hangoztató libanoni Visinzskij elvtárs felszólalt a módosítás ellen, majd három lé­nyegbevágó módosítást terjesztett elő az ecuadori javaslathoz. Az első szovjet módosítás ellen, amely szerint a görög hazafiak ellen ho­­zott halálos ítéleteket ne csak fel­­fügesszék, hanem vissza is vonják, csak 24 küldöttség merészelt sza­vazni. A módosítás mellett hat küldöttség szavazott. A második szovjet módosítás arra irányul, hogy kizárja a ha­tározatból azt az utalást, hogy a halálos ítéleteket csak az egyeztető bizottság fennállásának idejére kel­­lene felfüggeszteni. Ezt a módosí­tást mindössze egyetlen szótöbb­séggel utasították el. A harmadik szovjet módosítás arról szól, hogy a közgyűlés elnö­ke ne „nézeteinek felderítése cél­jából“ indítson tárgyalásokat, a görög kormánnyal, hanem azért hogy a halálos ítéleteket fel­­függesszék. A harmadik szovjet módosítást is elvetette az angol-amerikai tömb. Visinszkij elvtárs ezután kijelen­indítvány ellen 16 küldöttség sza­­­vazott. Tizenkét küldöttség tartózkodott a szavazástól. A libanoni javaslat mellett 31 küldöttség szavazott, nymódon a politikai bizottságban az angolamerikai többség szé­­gyenteljesen megakadályozta, hogy a Szovjetunió határozati javaslatát elfogadják, így tehát az USA, Anglia, Franciaország és az USA többi csatlósai embertelenül megtagadta a görög hazafiak védelmét. Hosszas viták eredményeként, amelyek csak újabb ülésen feje­­ződtek be, végül az ecuadori mó­­­dosított javaslatot fogadták el. A módosítás jelentékenyen gyengítette az amúgy sem ki­elégítő javaslatot. Eszerint a közgyűlés elnökének nem a halálos ítéletek felfüggesz­tése érdekében kell tárgyalásokat kezdeményezni a görög kormány­nyal szemben a célból, hogy­­ fel­derítsék a görög kormány állás­­pontját a katonai bíróságok poli­­tikai meggondolásból hozott halá­­los ítéleteinek, a békéltető tár­gyalások idejére történő felfüg­gesztésével kapcsolatban.“ tette, hogy a szovjet módosítások elutasítása ellenére a szovjet küldöttség az ecuadori indítványt mostani gyenge és nem kielégítő formájában is úgy te­kinti, mint a küldöttség jelen­­tékeny részének kívánságát, hogy a görög kormánynál elérjék a halálos ítéletek visszavonását. Ezért a Szovjetunió küldöttsége a javaslat mellett szavazott. Ez­­után az egész ecuadori javaslatot szavazásra tették fel és 40 szava­zattal 4 ellenében 10 tartózkodás­sal elfogadták. Szavazás után Visinszkij elvtárs rövid felszólalásban rámutatott hogy a szovjet küldöttség vélemé­­nye szerint a monarcho-fasiszta rémuralom és a kivégzések ellen indított harc az elfogadott ecua­dori határozati javaslat eredmé­­nyeképpen nem fejeződik be. A görög küldöttnek a szavazás után tett kijelentése — mondotta — mu­tatja, hogy a kérdést még ko­­­rántsem oldották meg. A Szovjet­­unió küldöttsége továbbra is küz­­deni fog a görög hazafiak meg­­mentéséért és kifejezi meggyőző­­dését, hogy a közgyűlés csatlako­­zik ehhez a harchoz. Visinszkij lelep­ezi a görög fasiszták hazugságait Tovább harcol a szovjet küldöttség az ENSZ-ben a görög hazafiak megmentéséért Támogatja az athéni fasiszták hóhérmunkáját az angol-amerikai „szavazógép" A görög kormány nem ur a házá­ban A görögországi amerikai mis­­­szer: a dolgok igen állása mes­­szip volt vezetőjének ezek a szó lett a görög kormány nem ur a há­zában. Harmadszor: ebben az esetben nem tetet egy állam belügyeibe való beavatkozásról beszélni, mert ezekből a belügyekből csupán „a szarvak meg a lábak maradtak meg“. Az önök belügyei, Calda­­risz és Pipinellisz urak az angol­­amerikai megszálló hatóságok ügyei. —„ Azzal végzem —, hogy mi csupán egyet követelünk itt: azt, hogy , szüntessék be a törvénytelen ki­végzéseket. Követeljük, hogy ne hajtsák vég­re a halálos ítéleteket azon a sok görög hazafin, akik nem valami­lyen konkrét bűntett miatt, hanem csupán azért ítéltek el, mert kiemel­kedő demokratikus közéleti szemé­lyek, a hazafias mozgalom képvi­selői, amely mozgalom annak idején a hitleristák ellen, most pedig a külföldi megszállás és terrorista rendszer ellen küzd, amelyet Gö­rögországban angol-amerikai szu­ronyokra építettek fel. Szovjet módosító indítványom ^j|£|£deni tponeybusz a szovjet ipari kiállításon Szerda, 1949 november 2. Lendületes szocialista versenyek a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32. évfordulója tiszteletére A „Vörös Rózsa“ selyemszövő kombinát komszomolistái és egyéb ifjúmunkásai versenyben vannak egymással a Nagy Októberi For­radalom 32. évfordulója tiszteletére. Sokan közülük igen nagy sikert értek el. Minákova Flávia sztahanovista fonónő például már befejezte az ötéves terv ráeső részét. De nem elégedett meg ennyivel, fiai nem tüstént kötelezettséget vállalt arra is, hogy november 7-ig újabb 8000 kiló vetőfonalat készít. Szabad ide­jét azzal tölti, hogy fiatalabb mun­kástársait megtanítja a gyors mun­kaimódszerekre. Nejét be is írták az üzem aranykönyvébe. Vekovis­­cseva Anna és Krutova Alexandria komszomotisták szintén jelentős eredményt értek el : ők ie túl­szárnyalták a termelési tervet. A szövőüzem munkásai sem maradtak fonodás társaik mögött. Sztárodárjov Konsztantin és Zsám­i Iván komszomola brigádjai kö­telezték magukat arra, hogy az Ok­tóberi Forradalom 32. évforduló­jára befejezik az idei termelési te­vét és az év végéig 51.000 méter finom selymet készítenek a terv­­ek­órásom felül. Zintina, a kombinát egyik leg­jobb szövőnője már a jövő évre dolgozik, ő is nagy ajándékot szánn az évfordulóra: 3000 méter kitű­nő selymet készít a tervben elő­irányzot­­ mennyiségen felül. Szovjet városok újjáépítése Sok házat építetek újjá Kjevben, Sztálinéban, Charkovban, Dnyepro­­petrovszkban, Lwovban, Izmailon és Ukrajna más városaiban, ugyan­csak a Nagy Október 32. évfordu­lója tiszteletére. Ukrajnában az építkezés a köz­társaság legnevesebb ép­­észeinek terve alapján folyik. Számos vá­rost teljesen újjárendeznek, új ut­cáikat vágnak, tereket létesítenek és kultúrpalotákat építenek. Az utóbbi években 200-nál több szállót létesítettek. A köztársaság egész területén 1650 községi üzemet épí­tetek újjá. A népkertek területét 3000 hektárral növelték, azaz 25 százalékkal nagyobb lett az ország parkjainak területe,­­ mint a háború előtt vol­t. Három hónappal a kitűzött idő előtt A magnitogorszki fémipari kom­binát 1. számú gépgyára a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére három hét alatt befejezte a szep­temberi termelési tervet. Az üzem sztahanovista öntői 119 gyorscsa­­polást végeztek a hó folyamán. A­z acélkohómű sztahanovistái október, első felében többszáz tonna acélt öntöttek a tervelőíráson felül. Az újítók osztályán a sztahano­visták megfeszített munkája foly­tán a csapolások időtartamát 1—1­ órával megrövidítették és jelentős mértékben javították az acél mi­nőségét. Ezenkívül az üzemkölt­­ség csökkentésével az idén három­millió rubelt takarítottak meg. Az acélolvasztóban állandóan nő az újítók száma. Zinurov szteanovista acélöntő, aki versenyben áll a , Zárporozs­­sztáli acélkohászat Piskarev nevű élmunkásával, szeptemberben 741, tonna acélt olvasztott a tervelőírá­­son felül. Szemenov, ifjú acélöntős ugyancsak szeptemberben 1000 ton­na acélöntvényt készített a terv ráeső részen felül.

Next