Romániai Magyar Szó, 1950. január (4. évfolyam, 706-729. szám)

1950-01-01 / 706. szám

IV. ÉVFOLYAM, 706 szám. **» Január . Vasárnap ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP I 8 OLDAL­ ARA: 4 LEI A szocializmus építésének jegyében fejezte be munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés 1949 évi második ülésszaka !A Nagy Nemzetgyűlés pénteken reggel fél 10 órakor megkezdődött ülése Gál Márton képviselőnek, a Nagy Nemzetgyűlés irodája al­­eln­ökének elnökletével folyt le. A Nagy Nemzetgyűlés elnöksége padsoraiban a következők foglal­tak he­lyet: Dr. C. PARHON pro­­­fanszok­, a Nagy Nemzetgyűlés El­nöki Tanácsának elnöke, P. CON­­STANTINESCU-IASI professzor, MOHAIT, SADOVEANU és I. NI­CUH a Nagy Nemzetgyűlés El­nöki Tanácsának alelnökei, MA­RIN FLOREA IONESCU, a Nagy Nemzetgyűlés elnöki tanácsának titkára és az Elnöki Tanács más tagjai. A miniszteri padsorokban Dr. GROZA PÉTER miniszterelnök GH. GHEORGHIU-DEJ, a RMP KV főtitkára, első miniszterelnök helyettes, ANA PAUKER, a RMP KV titkára, miniszterelnökhelyet­tes, külügyminiszter, TEOHARI GEORGESCU, a RMP KV titkára, belügyminiszter, LOTHAR RADA­­CEANU, a RMP KV titkára, mun­ka és népjóléti miniszter GH. VA­SILICHI, a RMP KV Politikai Iro­dájának tagja, bánya- és petrro­­le­umügyi miniszte­r, VASILE VAIDA a RMP KV Politikai Iro­dájának póttagja, földművelés­ügyi miniszter és a kormány más tagjai foglaltak helyet. A napirendre térve C- PARAS­­CHIVESCU BALACEANU képvi­selő, mint előadó felolvasta a je­lentést és a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsa által 1949 Julius (Folytatás­a 2. oldala­l Ünnepélyes keretek között adták át a kitüntetetteknek a munkájukkal és a fasizmus elleni harccal kiérdemelt érdemrendeket Péntek délben, a Nagy Nem­zetgyűlés Elnöki Tanácsának pa­lotájában ünnepélyes keretek kö­zött zajlott le a , Román Népköz­­társaság Csillagrendjével“ és a ,,Munkaéremmel“ kitüntetett mun­kások, dolgozó parasztok és értel­miségiek kitüntetése. Az ünnepségen részt vettek: dr.­­C. I. Palihon professzor, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke, Mihail, Sad­oveanu és I. Ni­­culi, az Elnöki Tanács alelnökei és Marin Florea Ionescu az Elnöki ■Hanáos titkára. Az ünnepség során C. I. Parhon melegen üdvözölte a kitüntetette­ket és eredményes munkát kívont nekik a hazánk felvirágoztatásáért és a szocializmus felépítéséért a­­Román Népköztársaságban vívott küzdelemben. Ezután átnyújtotta a kitüntetéseket. Az ünnepség befejeztével a je­lenlevők meleg rokonnszenvtünte­­téssel jutatták kifejezésre szerete­­tüket­ és hűségüket a Román Munkáspárt, a győzedelmes Szo­­dtetiamius Nagy Országa és a ro­mán nép felszabadítója és barát­ja, Joszi­f Visszárionovics Sztálin irányában. Pénteken délelőtt a Román Nép­­­köztársaság kikiáltásának második évfordulója alkalmával ünnepélye­sen átnyújtották a „Fasiszta iga alóli felszabadulás" emlékérmét mindazoknak, akik úgy a bozsoá­­roglasiuiri rendszer idején, mint pedig országunknak a fasiszta iga alói a dicsőséges Szovjet Hadsereg részéről történő felszabadítása után a fasizmus ellen harcoltak­ A ..Filimon Sa­rbu“ teremben a pártaktivistáknak, a tömegszerve­zetekben és állami gépezetben mű­ködő kiszrrntetteknek nyújtották át a „fasiszta iga alóli felszabadu­­lás‘‘ emlékérmét, melyet az illega­litás idején való vagy 1944 augusz­tus 33. után a fasizmus ellen harc­ban érdemeltek ki. Az ünnepségen C. Parvulesc­u elvtárs, a RMP KV-nek és a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának t­­gja elnökölt. Hasonló ünnepségek zajlottak le a­­Malma t­­eremben, a Gazdasági és tervezési Tudományo­s Intézet aulájában, a „Paris“ teremben és a 3. számú elméleti líceum díszlet­­mében, ahol a különböző vállala­tok és intézmények dolgozóinak adták át azateca­fiSiB alatt ás a fasizmus elleni harcukkal kiérde­melt emlékérmet. Kormányfogadás a Népköztársaság második évfordulójának tiszteletére A Román Népköztársaság kikiáltásának kétéves évfordulója alkalmából a minisztertanács fogadást rendezett a külügyminisz­térium palotájában. A fogadáson résztvettek a Román Munkáspárt Közpon­ti Veze­tőségének, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának és a kormány­nak a tagjai, valamint a diplomáciai testület tagjai. A meleg légkörben lezajlott fogadáson megjelentek továbbá a Nagy Nem­zetgyűlés képviselői, számos él­munkás, a kitüntetettek, a tömeg­­szervezetek, a hadsereg, a tudomány, a művészet és kulturéle­­tünk többi képviselői. ELŐRE, AZ 1950. ÉVI ÁLLAMI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT! Nincsen dolgozó széles e haza­­ban, aki ma ne venné elő újra, neg újra a tegnapi újságokat, hogy elolvassa belőlük a legszebb ijesztendes köszöntőt, amelyet csak népi hatalom adhat egy or­szág lakosságának, a szocializmus építésének második Állami Tervét. Legyen bányász, acélöntő, vasesz­tergályos, építőmunkás, gátteres, szövő, bőrcserző, szabó, tervező, mérnök, földműves, tanszemélyzeti tag, vagy bármilyen más foglalko­­zás mestere, szakmunkása, tanon­­ca, segédmunkása, — mindegyre növekvőbb örömmel olvassa és ta­nulmányozza a Tervet. Hogyne olvasná örömmel amikor további sikerek kiinduló pontját jelentő küzdelmeinek eredményét, szorga­lommal végzett eddigi munkájá­nak megbecsülését, szebb holnap­jainak bizonyságát tárják eléje a világos mondatok s a. beszédes számoszlopok. Az ország dolgozó millióinak hősi harca lüktet és csillog dia­dalmasan e Terv-törvény beveze­tőjének minden mondatában, minden számadatában. Nehéz küz­delmek kikristályosodása minden egyes mondat és minden számok­ban kifejezett eredményben benne van a százezrek, a milliók, egyé­­ni teljesítménye. Maga a munkás, a dolgozó paraszt, a haladó szel­lemű értelmiségi áll az adatok mögött, az ő munkáját tükrözik s az ő kezébe adnak biztos vezér­fonalat a jövőre nézve. Méltán lehet örülni ennek a tervnek s méltán tölt el büszkes­­séggel minden őszintén hazafias érzelmű honpolgárt. Akadhat-e becsületes gondolko­­zású városi és falusi dolgozó, aki ne örülne neki, hogy hazánkban, a Román Népköztársaságban nap­­ról napra erősödnek a kizsákmá­­nyolásmentes szocialista rendszer eltiporhatatlan hajtásai? Akit ne töltene el jogos büszkességgel hogy munkahelyén a maga tudá­sával, alkotókészségeivel, karjával és szivével maga is egyike a nagy mű építőinek? A munkásosztály és a dolgozó nép célkitűzéseinek ellensége vagy árulója az, aki nem örül ennek az ujesztendő küszöbén életrekelt nagyvonalú Tervnek s nem te­kint derűs bizakodással az egyre szebbé formálódó holnapok elé. Mind nemzeti, mind nemzetközi vonatkozásban hatalmas jelentő­ségű ez a TERV. Mint ahogy a törvény­javaslatot beterjesztő be­szédében Miron Constantinescu elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja, az állami tervbizottság elnöke hang­súlyozta, mi akkor kezdjük meg a politikai, gazdasági és kulturá­lis fejlődés magasabb szintjei felé vezető új terverünket, amikor „a Marshall-tervnek ,... kiszolgáltato­tt tőkés országokban idültté válnak a politikai ellentétek és a gazda­sági helyzet romlik.“ A Szovjet­unió önzetlen és életünk minden szektorára jótékonyan kiható ba­ráti segítségével — a béketábor tényezőiként — építünk és nö­vekszünk, amikor a tőkés világ­ban mindegyre ijesztőbb méretes két ölt a gazdasági válság, a munkanélküliség, a dolgozók élete színvonalának tervszerű alásüly­­lyesztése a kizsákmányoló kevesek érdekében. Építünk, mert életünk értelmé­nek és céljának tekintjük az épí­tést. Építünk, mert ellenségei va­gyunk a nyomorúságnak, az anya­gi és erkölcsi sorvadásnak, a pusz­tításnak, mert szeretjük a békét s mert tudjuk, hogy magunknak építünk napfényesebb holnapot. Új Állami Tervünk törvénye is magában foglalja igazolását an­nak, hogy a Román Munkáspárt irányításával — és csakis az ő irányításával — tudunk építeni. Mi volt ez az ország addig, amíg a burzsoázia és földesurak szívták telhetetlen szomjúsággal gazdag forrásait? Idegen imperialisták és honi csatlósaik kénye-kedvének ki­szolgáltatott, szuverenitásától meg­fosztott ország, amelyben jogtalan és nélkülöző volt a javakat te­remtő dolgozó. Mi volt ebben az országban, amikor a Szovjet Had­sereg felszabadító hadjárata kö­vetkeztében a dolgozó nép milliói­nak akaratából a munkásosztály pártja ragadta kezébe népünk sorsának irányítását? Üszkös ro­mok, szétzilált nemzetgazdaság, elégtelen termelőeszközök, súlyos háború utáni válság: ez volt a népelnyomóktól és a háborúkat szító imperialistáktól átvett terhes örökség. Ma pedig diadalmasan számol­hat be róla az új Terv, a máso­dik, amely kiinduló alapját te­remti meg a következő ötéves Tervnek: „az iparban 103 százalékosan teljesítettük a tervet és így az egész termelés az 1948. évi ter­meléshez képest 40 százalékkal emelkedett... a szegény- és kö­zépparasztság a Román Mun­káspárt vezetésével, a munkás­osztály cselekvő támogatásával ebben az évben megkezdte az első kollektív gazdaságok létesíté­sét; a RMP KV 1949. március 3—5-i határozatának iránymu­tatását követve, rátért az egyetlen útra, amely megsza­badítja a nyomortól és bőséges életet biztosít számára, mező­­gazdaságunk szocialista átala­kításának útjára... a dolgozók életszínvonala megjavult a nemzeti jövedelem emelkedése folytán, amely elsősorban a szocialista szektor erősödésének és fejlődésének köszönhető. Az átlagos bér 30 százalékkal e­­m­elkedett, amelyhez hozzájá­rul a társadalmi bér emelke­dése.“ Erről a biztos talapzatról, ame­lyet dolgozó népünk önmagának teremtett meg, indulunk most új célok elérése felé, eddigi eredmé­­nyeink túlszárnyalására. Több szén, több vas, több acél, több nyersolaj, több kibányászott érc, több gép, több üzem és több szakképzett ipari munkás teszi le­hetővé hogy az előttünk álló új­­esztendőben még több legyen az anyagi és kulturális javak rendel­kezésünkre álló mennyisége és­­ még nagyobb legyen a nemzeti jövedelem, amely most már a dol­gozók javát szolgálja. Nem lehet hazáját, népét, csa­ládját, a békét és a haladást sze­­rető ember, aki holnap ne fogná meg keményebben a kalapács nyelét, a légfurót, a terv iránt, a­­mikor azt olvassa, milyen felada­tok teljesítése vár ránk ebben az új esztendőben hazánk felvirágoz­tatására és a mi magunk bősége­sebb életének megvalósítására. Túl kell szárnyalnunk elmúlt évi eredményeinket! Teljesíthető ez a mindnyájunkból felfakadó kívánság, amelyet a Terv törvénye foglal konkréten magában? Meg­van hozzá a tapasztalatunk, sok­kal gyakorlottabbak is vagyunk már, mint a hátunk mögött bezá­ruló tém­érben. A Szovjetunió se- LETETTÉK A HŰSÉGESKÜT­­ a Román Népköztársaság hadseregének katonái December 30-án, a Román Nép­­köztársaság második évfordulóján­­ak megünneplésével egyidejűleg, a RNR hadseregének katonái le­tették a katonai esküt. Ünnepélyes keretek között a­ közkatonák, altisztek, tisztek és tábornokok fogadalmat tettek, hogy hűségesek lesznek a dolgozó néphez, a Hazához, és a Román Népköztársaság kormányához.. Valamennyi egységnél, a honvé­delmi minisztériumnak a Román Népköztársaság második évfordu­lója alkalmából kiadott 8. számú napiparancsának felolvasása után, a parancsnokok elmondták a ka­tonai esküformát. A közkatonák, altisztek, tisztek és tábornokok esküt tettek, hogy fáradhatatlanul dolgoznak, rászol­gálva a dolgozó nép bizalmára és kemény, becsületes, bátor, fegyel­­mezett és éber harcosokká válnak. Megesküdtek, hogy életüket és vérüket nem kímélve keményen harcolnak a végső győzelem kiví­vásáért az ellenség fölött. Meges­küdtek, hogy leleplezik az osztály­­ellenséget és lényük legmélyéből gyűlölik a Haza és a dolgozó nép összes ellenségeit, az angol-ameri­kai imperialistákat, az új háború­ra uszítókat, mindazokat, akik vissza akarják fordítani a történel­­em kerekét. Az eskületételi ünnepség után felvonulás következett, majd a ka­tonai zenekarok hangjai mellett a katonák borát és sárbát táncol­tak. Nagy lelkesedéssel ünnepeli a főváros dolgozó népe a Népköztársaság második évfordulóját A főváros dolgozó népe nagy lelkesedéssel ü­n­­nepelte meg a Román Népköztársaság kikiáltá­sának második évfordulóját. Ezen a napon valamennyi gyár, üzem és intéz­mény homlokzata ünnepi díszt öltött. A fővárosi tereken népünnepélyeket rendeztek, amelyeken a dolgozók sok ezres tömegei vettek részt. A népi ateneumokban és munkásklubokban is ünnepségek zajlottak le. A Köztársaság­ terén hatalmas embertömeg gyűlt egybe és horát táncolva nyilvánította ki örömét, hogy szabadon és boldogan élhet a Ro­mán Népköztársaság keretében.

Next