Romániai Magyar Szó, 1950. március (4. évfolyam, 754-780. szám)
1950-03-01 / 754. szám
IV. ÉVFOLYAM, 754 szám 1950. március 1. szerda taxa postala cfatitä cd numera? Dir. Gen. P, T. X. Nt 265.092/9« eont. apróban* ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP || 8 OLDAL ARA 4 LEI 47 ÚJ KOLLEKTÍV GAZDASÁGOT TAXÍTOTTAK VASÁRNAP A DOLGOZÓ PARASZTOK Sokezer szegény- és középparaszt köszönte meg a Pártnak új élete rezdetét A koratavasra napsütésben az ország legtöbb vidékén farján zöldek az őszi vetés, a traktoros és , a fogazott ekék isrissen hasítolt barázdáiból pedig Vibrálva száll fel a pára. A tavaly elvetett mag szépen kisarjadt, akár csak a csíráztató ládikókban művién községben próbára kitett vetőmag. De a megfogant és száriba szökken egy másik vetés is: a Román Munkáspárt vetése — a kollektív gazdálkodás eszméje. A tavaly ősszel létesített 56 kareitív gazdaság után szerte az országban újak létesülek. Létrehozták őket a szovjet kalzparasztok nyomdokaiba lépő romániai szegény, és középparasztok, akik megelégelték az évszázados nyomorúságot, a kulák-kizsákmányolást, a kezdetleges mseikamódszereket. Követték azokat a társaikat, akik az elmúlt évben léptek a paraszti étet tetemeik eltésének útjára és kollektív gazdálkodásra szövetkeznek. Hogyne szövetkeztek volna, amikor az úttörők néhány hónapos munkája máris bebizonyította a kollektív gazdálkodás felőbbrendűségét, azt, hogy csak nagy terüneteken, korszerű gépi eszközök felhasználásáva, a legrejtettebb agrotechnikai tudomány vívmányainak alkalmazásáva lehet a maguk és az egész dolgozó nép javára igazán hasznosan földet művelt és állatot tenyészteni. Vasárnap és hétfőn sok község felé áramlott hazánkban a szomszédos községek és falvak dolgozó parasztságának tömege. Tízezrek voltak tanúi a letemető jelenetnek, amikor az új kolektív gazdaságok megalakítását kimondó nagygyűléseken egymásután emelkedtek szókásra legszentebb vágyakat megvalósító társaik s fogadták meg, hogy, méltók lesznek a Párt és a kormány bizalmára. Bebizonyítják, hogy kollektívájuk a fabisi szektoriján eredményes és példamutató küzdelmet folytat majd a Tervért és a békéért, mert minden talpalatnyi jól és idejében megművelt fölt a jólétet, Népköztársaságunk és a béke megszilárdulását szolgálja. 31 család szövetkezett az arad megyei Szentannán Az arad megyei Szentanna közegben megalatt öt kollektív gazdaság ünnepélyes felavatása vasárnap zajlott le. A község főutcájátvörös és nemzettormű zászlók díszítették. Az alapszabályok jóváhagyása és aláírása vasárnap délelőtt 10 órakor történt ünnepélyes keretek között. Jelen voltak az arad megyei pártszervezet részére Luca Vasile titkár és Pecican Nicolae helyettes titkár, Constantinescu Emil, a megyei ideiglenes bizottság elnöke, valamint a szentenciai járás, ideiglenes bizottság tagjai és természetesen annak a 31 családnak a tagjai, akik összesen 210 haldat kitevő földterületükön megkezdték a kollektív gazdagodást. A gazdaságagjai a következő vezetőséget választották: Going Gheorghe elnök, I Panics Dumllru. DoJneanu M hat, . Máris Márta és Jója Iacs A vezető,ségi tagok. . A beiktatás után Goina Gheorghe elnök emelkedett szólásra és megfogadta, hogy mindenben követik a szovjot kolhoz-parasztok ■ példáját, kiknek munkáját szerencséje volt a gyakorlatban megismmerni és tanulmányozni, amikor tavaly a RNK parasztku'.döntségével a Szovjetunióban járt. A beiktatás után az aradi ,,Dec.tuber 30“ textigyár kulturális I csoportja tárva- és énekszámokkal, szavalatokkal szerepel. "Ezen a kulturotthonban megrendezett műsoros ünnepségen a kolektiv gazdaság tagjain kivüli részt vett a község dolgozó parasztsága is. Román, magyar, szerb és német dolgozó parasztok szövetkezése Temes megyében A fenesmegyei, többségét - a magyarlakosú Végvár község utcáin -eászbakkal zenekarokkal, népes dolgozó paraszti és munkás külfött-ségek vonultak fel vasárnap A községben lévő zsirosparasztok hár szuk kapuja élő zsebre dugott kézzel, gyi'ö'ködő tekintette nézték a felvonulást. Hogyne gyűlölködnének, amikor minden erőfeszítésük kudarcba imadt, mert Végváron 46 szegény- és középparaszt családostul kolektív gazdaságot alakolt. Akik a dolgozó parasztság felemelkedésének útjára léptek, eddig ki(Folytatcás a 7. oldalon) „A háborús uszitók koporsójába mi is akarunk egy sieget verni“ — mondják a várad! „Infratívea“ munkásai Kolozsvári az ebédtől jövet mégegyszer benézett a kályhaosztályra. _ Félnégykor kezdődik, — mondta már az ajtónál. Legyetek mind ott elvtársak. — Engem akarsz megagitálni öcskös? — tolta fel pápaszemét az öreg Balaskó. — Ki sebesült meg a két világégésben, én vagy be? — Éppen azért, — szólt köztje békítőleg Kolozsvári, — éppen azért Balaskó bácsi. Tulajdonképpen hány éves is maga? —• Na mit gondolsz? Hogy olyan nagyon bácsiztok Negyven hét múltam. Kolozsvári meglepetten hallgatóvá Negyvenhét! Ezt azért nem gondoltam volna. Hiszen akkor Balaskó bácsi tényleg nem idős ember, S lám, alig van foga, a fél fülére pedig nem hall, gánátnyomás érte. — A háború. . . Egyszerre hárman is mondják a gyűlölt szót. S utána gyűlöletteljes nehéz csönd támad Ugyan kinek kell magyarázni, hogy mit jelent? * A hatalmas étkező már csaknem zsúfolásig tele van. És az emberek még egyre jönnek. Bár a vasgyáriak szeretnek azzal dicsekedni, hogy egész Váradon nincs még egy ilyen szép és nagy étkezőhelyiség, mégis az érdeklődők negyedrésze is alig fér a terembe. Megkezdődik az ülés A gyár minden munkása eljött, hogy hitet tegyen a béke mellett. •• Ki érezhetné át jobban a békét a vasgyáriaknál? Két kezükkel hordták el a törmeléket, tömték be a bomba tölcséreket, tancskázták a fasiszta szemetet. És most, ha kinéznek az oszlopos étkezőcsarnok vörös falaiból kivilágítófehér ablakokon, valóságos kis város, új gyári negyed körvonalait látják. S ez a sok, jobbára még vakolatlan épület, mind a vasgyárhoz tartozik. A kovácsműhely büszke, új épülete, az állványok tömkelegéből bontakozó korszerű, nagy öntöde, a raktárak, asztalosműhely, irodák. — Amit építettünk és építünk, azt meg is kell védenünk, — mondja a Párt kiküldöttje. — Hogyan? Semmiesetre sem úgy, hogy tessék-lássék módon dolgozunk és szabad időnkben ábrándozunk a békéről. Nem elvtársak Mert a munka és béke, a Terv és a Béke elválaszthatatlan egymástól. Az emberek arca tüzel. Látszik, hogy jól megértik agyukba vésték a Párt szavát hogy lelkükben a Terv és a Béke fogalma végképp eggyé forrott. A vasesztergályosok, gyalusok, marósok és öntők kemény arcán nagy elhatározás fénye világul. A kövér Szijjgyártónét is magával ragadta a dolgozók lelkesedése. Eddig nem szívesen járt gyűlésekre és a politikai kör ülését is elhanyagolta.. Mindég volt valami kifogása Most azonban más szemmel kezdte nézni a kérdéseket. Hát ez volna a politika? Hogyha kevesebb a selejt, azzal ártunk a bajkeverőknek? És hogy az olcsóbb árucikkekkel csökkentjük a háborús veszélyt? Hiszen ő ezt érti! Életében először érzi, mintha egy kis villanykörte kigyulladt volna az agyában és most mindent világosnak, érthetőnek és egyszerűnek talál. S ha ez így van ,akkor ő is tud valamit tenni a békéért. . . Sorra jelentkeznek szólásra a dolgozók. A nevek úgy süvítenek el a füle mellett, mint kilőtt puskagolyók. Keresztes, Orosz, Szűcs, Cseke, Sípos, Orbán, Ványai, Vicsai, Zsolti, Szabó, Nagy József, Oprea, Létainé, Márton Jenő, Szecsei, Snider, Hegedűs, Kondásáé, Kishonti, Dobozi, Fodor Janka, Kolozsvári, Váradiné Erős Piroska, Magyari, Szilágyi, Bökényi, Kiss, Máté, Nyisztor, Fazekas! Ejnye, hát már sohase lesz vé(Folytatás a 2. oldalon) » müHMMg Mattala isá«i »én, a tantér! A szocializmus építésének központi kérdéseivel foglalkozik a Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a Minisztertanács február 26-án nyilvánosságra hozott határozata. A munka termelékenysége növelésének és az életkörülmények megjavításának problémáját veti fel és bontja részletekre ez a különleges fontosságú okmány, s a tények megáillapítása után világosan rámutat arra az útra, melyet a siker érdekében követnünk kell. A megnövekedett feladatok ♦ebb és jobb munkát követelnek, magas hőfokú termelékeny éget, fokozott öntudatot, kommunista, fegyelmet, magasfokú szervezést s az eddig felfedett hibák gyökeres kiirtását. Hogyha ezt tudjuk és tisztában vagyunk azzal is, hogy: „előttünk ma az a feladat áll, hogy teljesítsük és túlszárnyaljuk 1950. évi állami tervünk előirányzatait és így megteremtsük az ötéves terv megvalósításának előfeltételeit,és akkor fel tudjuk mérni egészében a határozat iránymutatásainak, gyakorlati tanácsainak és utasításainak nagy fontosságát. Két, egészen szoros kapcsolatban levő főkérdés áll a határozat gerincében: a munkatermelékenység és a javadalmazás problémája. A lobbi kérdések ehhez kapcsolódnak. A határozat ismét tudatosítja a szocialista építés néhány alaptörvényét, hangsúlyozza a munkatermelékenység kérdésének fontosságát, s rámutat ugyanakkor arra, hogy az életkörülmények megjavításának kérdése, milyen szoros kapcsolatban áll az előbbivel. A munka termelékenysége döntő tényező az új társadalmi rend építésében, ahogy Lenin elvtárs mondja: ,,A munka termelékenysége, ez végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából, a legfontosabb, a legfőbb dolog. A kapitalizmus a munkatermelékenységnek olyan fokát hozta létre, aminőt a feudalizmus nem ismeri. A kapitalizmust az győzheti le véglegesen és az is győzi le véglegesen, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza létre.“ De ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a szocializmus építésének másik megdönthetetlen törvénye, hogy az életszínvonal kizárólag a munka termelékenységének fokozásán keresztül emelkedhetik. Csakis akkor növekedhet valóban a munkások fizetése, a javadalmazás, ha nő a munka termelékenysége, csökkennek az önköltségi árak. Ha ezt a szempontot nem tartjuk szem előtt és a termelékenység terén elért eredmények mellőzésével, irreális alanokon állapítjuk meg, helyesebben felduzzasztjuk a fizetést, akkor ez igen rövid időn belül kedvezőtlenül hat vissza a termelésre, csökkenti a vásárlóképességet, röviden: a dolgozó becsapja önmagát. Már 1924-ben világosan megállapítja a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Párt Közzsonti Bizottságának plenáris ülése. . . „A munkatermelékenység növekedésének túl kell haladnia a munkabérek növekedését. Csak ebben az esetben teremtünk anyagi alapot és akkumuláljuk a szükséges anyagi eszközöket a munkabér növelésének biztosítására és a kibővített termelésre, amely a forgóalap növelését kívánja meg — valamint az elhasználódott és elavult felszerelés megújítására, n*1 4iT*ha«a t uű£«frr» és az összes kulturális igények kielégítésére, úz új nemzedék nevelésére és oktatására, az állam vezetésére és védelmére". A most kibocsájtott határozat leszögezi, hogy munkásaink, dolgozóink gazdasági vezetőink nagy része megértette a szocialista építés ezen törvényét Ezt bizonyítják a termelékenység terén elért múltévi eredményeink is. Mint ismeretes az 1949-es tervév folyamán a munka termelékenysége az egész iparban 18,6 százalékkal növekedett. A fémipari és vegyiipari szektorban a termelés növekedési aránya 24,3 százalék, míg a kőolaj-földgáz szektorban 19,5 százalék volt. Azonban hibák, sőt súlyos hibák is történtek. A határozat megállapítja, hogy sok esetben a besorolások helytelenül történtek. Egyes munkásokat, technikusokat ás tisztvise-löket túl alacsony fokra sorolták be, másokat pedig tul magasra. Mindkét esetben helytelenül jártak el, mindkét esetben akadályozták a termelés és főleg a termelékenység növekedését s végső fokon megkárosították a dolgozókat. Különösképpen a maderek és technikusok besorolásánál történtek hibák. A helytelen besorolás és helytelen fizetési rendszer azt a furcsa helyzetet teremtette, hogy a mesterek és technikusok, tehát azok a szakemberek, akik élen kell járjanak a termelékenységért folyó harcban és szaktudásukkal elő kell segítsék és elő tudják segíteni ezt a nagy csatát, ezek a szakértők kevesebb fizetést kaptak, mint az akkordban dolgozó munkások. Ez az egészségtelen állapot odáig vezetett, hogy a munkások nem törekedtek mesterekké lenni, a mesterek és technikusok pedig több esetben kérték, hogy egyszerű munkásként dolgozhassanak. Hibák történtek a prémiumrendszer alkalmazása körül is. Ahelyett, hogy valóban azokat jutalmazták volna meg, akik hozzájárultak a munka termelékenysége növeléséhez, az önköltségi ár csökkentéséhez, „egyenlősdi“ rendszerrel mindenki kapott prémiumot. A normák terén is rendet kell teremteni. A határozat levögezi, hogy: „Az egységes tudományos elv hiánya a normák megállapításánál volt az oka, hogy az alkalmazott különböző normák között indokolatlanul nagy aránytalanságok léteztek, ami csökkentette a munkások lendületét.“ De megtörtént az is, hogy egyes esetekben a munkásoknak — szovjet módszerek alkalmazásával — ténylegesen sikerült túlteljesíteni a normát, de az üzem vezetősége nem fizette ezt, hanem azonnal, önkényesen felemelte a normát. Máshol annak ellenére, hogy új gépekkel látták el az üzemet vagy ce-no-ar elött az üzem legtöbb munkásánál valamely új módszer, mégsem növelték a normát, hanem irreális módon duzzasztották a fizetéseket. A munkabér-rendszer helytelen alkalmazása és különösképpen a szakmunkás hiány, oda vezetett, hogy egyes üzemek nagy fizetések ígérgetésével egymás elől „halászták el" a szakmunkásokat. Ez pedig a munkaerő állandó hullámzását okozta. Ezt meg lehet és meg kell aka- dályozni és mindent el kell követnünk a tanulatlan munkások szakképesítéséért. Ezen a téren nem szabad takarékoskodnunk mert, ahogy Sztálin elvtára mondta: Takarékoskodni ezen a téren, bűnt jelent, szocialista érdekünk elleni cselekvést jelent.“ A határozat, a hibák és annak okai felsorolása után, konkrét feladatokat tűz ki, megállapítja a teendőket, utasításokat ad a minisztériumoknak, Országos Szaktanácsnak. A Szovjetunió tapasztalatai és saját tapasztalataink felhasználásával irányelveket szab ki a vállalati szervezés terén, a túlóra kérdésében, a mesterek és technikusok fizetésére vonatkozólag, az igazgatói alap felhasználása kérdésében, a munkások szakképzettségének emelése, a normák megállapítása, a kollektív szerződés megkötése, stb. terén. Mindezek a határozatok a termelékenység növekedését és az égkörülmények megjavítását tartják szem előtt. A munkasemelékenység fokozásáért folyó harc, természetesen» nemcsak gazdasági, hanem politikai harc is. Csak úgy honosít-» hatjuk meg az újat, győzhetjük le végleg az elavultat, diadalmaskodj hatunk az osztályellenség maradványai ás eszközei felett, ha a munka ♦ennelékenysége terén d*»15 eredményeket érünk el, a sztálini iparvezetés vizitemében. Pártunk vezetésével felszámoljuk a hibákat, így segítjük kellő mértékben állami tervünkért a szocializmusért s békéért folyó nagy csatát. A kommunistáknak elöl kell járni ebben a harcban is. Pártszervezeteink és szakszervezeteink kötelessége feldolgozni a határozatot, elősegíteni és ellenőrizni a most megjelent határozat utasításai végrehajtását, segíteni gazdasági vezetőinket a határozat megvalósításának nagy harcában. Csak így érhetjük el „a munka termelékenységének állandó emelését, a munkaerők fluktuációjának felszámolását és a munkások, tisztviselők és technikusok életkörülményeinek megjavulását.“ d.nt. j