Romániai Magyar Szó, 1950. november (4. évfolyam, 958-982. szám)

1950-11-01 / 958. szám

IV. ÉVFOLYAM, 958. szám 1950. november 1., szerda Taxa postala platica In numerar conf. aprobaril Dir. Gen. P.T.T. Nr. 265.092/947. ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP ||­8 OLDAL ARA 4 LEJ A szovjet sztahánovisták jelenlétében Lezajlott Sztálinvárosban a gyorsfémvágók országos értekezlete Felejthetetlen nap marad Sztál­inváros üzemeinek esztergályosai számára az elmúlt vasárnap. Pél­daképük, kinek munkamódszerét alkalmazva már eddig is oly szép eredményeket értek el( Pável Bi­­kov Sztálindíjas szovjet sztahano­­vista e napon ismertette és mutat­ta be gyakorlatilag is módszerét a Sov­rom tractor üzemek nagyter­mében rendezett országos gyors­­fémvágó értekezlet keretében. Az ország különböző üzemeinek élesztergályosai nagy lelkesedés­sel választották be az értekezlet elnökségébe a Sztálinvárosban tartózkodó szovjet sztahanovistá­­k­at, Pável Bikov, Lidia Koncnen­­ko, V. Blazsenov és V. Koroljov elvtársakat. A jelenlévő éleszter­gályosok közül Gerendi Gyula, Radulescu Ion, Karácsonyi Imre, Serbanescu Nicolae és Bálint Vic­toria gyorsfémv­ágókat választot­ták be az elnökségbe. Gerendi, Karácsonyi és Radu­lescu elvtársak beszédei után Bi­kov elvtárs a híres szovjet gyors­­fémvágó köszöntötte a Szovjet­unió vasmunkásai nevében Nép­köztársaságunk esztergályosait. Ezután a szovjet ipart ismertette, amely hatalmas fejlődést ért el a sztahanovista mozgalom nyo­mán. ,,A mi üzemeink már olyan esztergapadokat gyártanak — mondottat •—• amelyek kitűnően al­kalmasak a gyorsfémvágásra. For­dulatszámuk a háromezret is túl­haladja. .. “ A sztahanovista mun­kások oly magas technikai felké­szültséget sajátítanak el, ami már áthidalja a fizikai és szellemi munka közti különbséget". Az értekezlet után Pável Bikov elvtárs kezet szorított országos él­­esztergályosunkkal, Balogh Árpád gyorsfémvágó elvtárssal, majd a gyár esztergaműhelyébe ment, a­­hol az értekezlet résztvevőinek hatalmas lelkesedése közepette gya­korlatilag is bemutatta munka­módszerét. A gyakorlati bemutató végez­tével Bikov elvtárs hosszasan vá­laszolt elesztergályosaink kérdé­seire. Elm­ondotta, hogy a gyors­­fémvágást a régi esztergapadokon is könnyen alkalmazhatjuk, ha elő­zetesen megállapítjuk és betartjuk­ a gép maximális fordulatszámát. A Szovjetunió üzemeiben ezt az el­lenőrzést külön műszaki brigád végzi. Számos tanácsot adott eleszter­gályosainknak a gyorsfélmv­ágást illetőleg,, majd további jó mun­kát kívánt az országos értekezlet résztvevőinek. Az értekezlet a jelenlévők hosz­­szantartó tetszésnyilvánításával zá­rult, akik hosszasan éltették nagy támogatónkat, a hős szovjet né­pet, Sztálin elvtársat és a szovjet sztahanovistákat. Pavel Bikov elvtárs bemutatja munkamódszerét a Sztálinvárosi Szovremtraktor üzem esztergályosainak A munka a jólét forrása! A madarász! „Vörös Csillag“ kollektív gazdaságban kiosztották a terményt Szűknak bizonyul az éléskamra azoknál, akik egész évben derekasan dolgoztak Minden épkézláb ember ott szo­rong a székház nagytermében, a­­hol már reggel óta folyik a gyű­lés.­­Magyar Teodor, a Szovjet­unióból a napokban hazatért elnök beszél. Szavait csak úgy nyeri a hallgatóság. — Más emberré lettem ott, a gondolkozásom is megváltozott. Sok kolhozban megfordultam. E­­gyik gazdagabb volt a másiknál. És azt tapasztaltam, hogy nagyon sok minden a technikán múlik. Meg kell fogadnunk az agronómu­­sok, technikusok szavait. Kereszt­be kell vetnünk mindenfajta nö­vényt, szovjet módszer szerint, ha többre akarunk menni. Aztán neveket olvas fel. A te­rem szinte felágaskodik. A leg­jobbakról van szó. Akiknek mun­­kanapegységei háromszázon, négy­százon felül vannak. Crisan Iosif 1437 kgr. búzát kap, Rusu loan 1200, Isai Alexandra 1257, Onaca Petra 1319, Nutu loan 1244, Ha­sas Gheorghe 1241, Berhidan Iratan 1447, Nutu Petra 1477, Mogyorós Sándor 1347, Mátéi Pa­vel 1322 kilogrammot. — A munka és csakis a munka a jólét forrása! — mondja többek között Lukács Péter elvtárs, tar­­tomá­nyi párttitkár. /Folytatás a 2. oldalon)­­MADARÁSZ. Kiküldött t­udó­­sítóinktól.) — Madarász egyike volt azoknak a községeknek, me­lyek országos viszonylatban is el­sők voltak a kollektív gazdálko­dásra való áttérés példamutatásá­ban. A dolgozó parasztok már várták, hogy kihúzzák nyakukat a nehéz élet és a kulákok jármáből. A falu 310 családjaiból 283 lépett be, — önkéntesen, szabad elhatá­rozásból — a „Vörös Csillag“ kollektív gazdaságba. Csupán a ku­­lákok és fullajtársaik maradtak ki a m­attarászi szegény, és középpa­rasztság történelminek mondható szövetkezéséből. Istálló, gépszín, kovácsműhely épül Mintha évszázadok leláncolt e­­z­ergiája szabadult volna fel, olyan elementáris erővel és kedvvel fog­tak hozzá az építkezéshez. Már a harmadik héten. Mire a fagy be­köszöntött, ott állt már büszkén a két, hosszasan elnyúló, egyen­ként 100 méter hosszú, 11 méter széles téglaistálló, az ugyanilyen méretű pompás gépszín, valameny­­nyi vadonatúj cseréppel fedve. A IA gépszín mellett kapott helyet a jsó­ felszerelt kovácsműhely is. A milliós építkezés hat hét alatt le­zajlott. Ott nyüzsgött azon a kol­lektíva egész népe, beleértve még a nagyobbacska gyermekeket is. Sürgős­­volt a szállás a sok igás­­és tejelő jószágnak, a száz és száz szorgos­­kéz pedig csodát művelt. Éjjel is Vakító fényben úszott a munkatelep. Városi filunkások ve­zették el az áramot az addig el-­­ dugott faluba. A tél folyamáin ki-­­ kövezték a községbe vezető utat is. Nem ér már a kerékagyig latyakba a szekér, bokáig a gya­logos. A kulákok el­sápadva lát­ták, hogy három hónap alatt töb­bet fejlődött a falu, mint azelőtt száz év alatt. A kollektivisták nagy ünnepe 1950. október 26. Csütörtök. A falusi kalendárium semmiféle ün­nepet nem jelez. Madarászon mé­gis ünnep van. Egy esztendő be­­csületes munkája után a kollekti­visták megengedhetik maguknak, hogy ezen a napon ne dolgozzanak, hogy ezt a másnak szürke hét­köznapot igazi ünneppé avassák. Madarászon új törvény, a munka törvénye alapján ma osszák szét egy év fáradságos, vesződséges mimikájának gyümölcsét. A villamosítási terv minden dolgozó „A villamosítási és vízfelhasz­­nálási terv alkalmazása nagymér­tékben felvirágoztatja Népköztár­saságunkat. Ezért a terv a mun­kásosztály ügye, a tudósok és ha­lad­ószellem­li értelmiségiek ügye, minden hazáját szerető ember ügye“ — mondotta Gh. Gheor­­ghiu-J­ej elvtárs a Román Mun­káspárt Központi­ Vezetőségének plenáris ülésén előterjesztett je­lentésében A sajtóban és rádióban ismerte­tett jelentés valóban megdobogtat­ja, túláradó lelkesedéssel tölti el minden dolgozó ember szívét. A föld mélyében normát döntő bányász, a kohóknál, eszterga,­padoknál, szövőszékeken, építkezé­seken a többért, a tökéletesebbért küzdő munkás, a laboratóriumban és katedrán az újért harcoló tu­dós, az irodákban dolgozó haladó értelmiségi és a szántóföldeken a kenyér biztosításáért verejtékező dolgozó paraszt egyaránt átérzi e nagyszerű terv korszakos­­jelentő­ségét. A R­omán Munkáspártnak, ez a nagyszerű terve minden hazáját szerető becsületes dolgozó legben­sőbb ügye, mert méhében hordoz­za országunk felvirágoztatását, né­­pünk boldog jövendőjét, az új é­­letet varázsló fényt és a kultú­rát. A Szovjetunió gazdag tapasz, tálát® megmutatta számunkra, hogy „a villamosítás egyik legfőbb eszköz a kistermelés átalakításá­ra és bevonására, az új technika alapján, a korszerű nagytermelés­be, — egyik legfőbb eszköz a szo­cializmus és kommunizmus tech­nikai alapzatának megteremtésé­re.“ Jelenleg 740.000 kw teljesítőké­­pességére berendezett villamossági központokkal rendelkezünk, ami­ből mindössze 600.000 kw használ­ható. A polgári-földesúri rendszer­nek nem volt érdeke a nagy be­fektetéseket igénylő energe­tikai telepek kiépítése, mert ez nem­ haj­lott volna busás jövedelmet szá­mukra. Mit érdekelte őket, hogy az ország összlakosságának mind­össze 28 7 százaléka lakott villamo­sított helységekben? Az ő politiká­juk mindig is a sötétség politiká­ja volt. Minél nagyobb sötétségben tartották a dolgozókat, annál köny­nyebben és jobban ki tudták zsák­mányolni őket. A munkásosztály a Szovjetunió segítségével lerázta magáról vér­­szopóit. Pártja, a Román Munkás­párt vezetésével biztos léptekkel halad a nagy cél: a szocializmus felé. Ebben a hatalmas építőmun­­kában fontos szerepe van a villa­mosságnak. Amint Gh. Gheorghiu-Dej elv­­társ mondotta: „Országunk vil­lamosítását igen sürgős és fontos feladatnak kell tekinteni. Az or­­szág gazdasági és kulturális el­maradottságának felszámolása, az ipar- és a mezőgazdaság szocialis­ta nagyüzemű termelésre való át­térése elképzelhetetlen villamosí­tás nélkül. Az ipari termelés — amelynek első ötéves tervünk so­­rán az 1950 évinek kétszeresére kell növekednie — közvetlenül e­­nerg­etikai termelésünk hatalmas fejlődésének idejében való bizto­sításától függ.“ A most kidolgozott tízéves terv szerint 1960 végéig villamos köz­pontjaink ereje 2.600.000 kw-ra e­­melkedik. Ebből a tervből az első ötéves terv alatt, kb. egymillió kw teljesítőképeségű új egységeket szerelünk fel, ami a jelenlegi hely­­zethez viszonyítva, 2,67-szeres nö­vekedést jelent. Dolgozó népünk életszínvonalá­nak állandó emelkedését szolgáljaa ez a nagyszerű terv, amely a Párt gondoskodását, a nép felemelkedé­séért kifejtett állandó munkáját tükrözik. Nagyszerű példáként áll­nak előttünk a szovjet népek, a­­melyek a nagy Bolsevik Párttal és lángeszű vezetőjével Sztálin elvtárssal az élükön már a kom. legbensőbb ügye­ munizmust építik. Előttünk álla­­nak Kujbisev és Sztálingrád vizit erőműveinek hatalmas építkezései, a kincset érő szovjet tapasztalatok, a tervezet­ek, amelyekkel mind a segítségünkre sietnek. Nem kell já­ratlan utakon haladnunk, ami szerfölött megkönnyíti nagy mun­n­kánkat. Ahhoz, azonban, hogy ezek a tervek valósággá váljanak, dolgozó népünk teljes összefogására van szükség Minden dolgozóra hatal­mas feladatok várnak. A tíz éves terv 13 hőerőműközpont építését és ennek a kibővítését, 24 vízierő­­műközpont építését és ezenkívül számos kisebb hő- és vízierőmű é­­pítését irányozza elő. Az elektro­technikai ipart ki kell fejleszte­­nünk és széles alapokra kell helyez­­zük, hogy a szükséges berendezé­­sek és gépek legnagyobb részét magunk állíthassuk elő. Ezért már most intézkedések történtek újabb gyárak építésére és kibővítésére. Ezek egy része már 1951-ben üzem­be kell, hogy álljon. A Szovjet­unió itt is segítségünkre siet és jelentős támogatást nyújt. Anyagi segítséget a különböző gépek és felszerelések szállításával és mű­­­szaki segítséget tervezetek és tech­nikusok rendelkezésünkre bocsá­tásával. A villamosítási terv különleges figyelmet szentel a falvak villa­­mosításának.­­ „A kizsákmányo­ló osztályok a parasztság töme­­geit a legteljesebb sötétségben tartották — mondotta jelentésében Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs. Egy 1941-es statisztika szerint a vila­­mosenergiában részesülő falusi la­kosság az ország összlakosságának mindössze 6 százalékát tette ki. A RNK 13 ezer falvából eddig mindössze csak 450 falut villamosí­­tottak Az első ötéves terv előirá­nyozza a villamosenergia beveze­­tését mintegy 2.000 faluba és első­sorban a gép- és trak­t­orállomások­­ba, az állami gazdaságokba és kol­lektív gazdaságokba.“ A falvak sötét éjszakáiba is ki­­gyúlnak „Iljics lámpásai“.. A dolgozó paraszt tömegek a mező­­gazdaság gépesítésével egyre job­ban megértik és átérzik a mező­gazdaság szocialista á­talakít­ásá­­nak roppant előnyeit és jelentő­­ségét. Az ország villamosításával nagyban előmozdítjuk mezőgaz­daságunk fejlődését A villamosí­­tás szoros kapcsolatban, van a vi­zek sokoldalú kihasználásával. Ha­t­almas öntöző berendezéseket lé­tesíthetünk, ami kiküszöböli az aszályos évek milliókra rugó ter­mésveszteségét. A folyók szabályo­zásával megelőzhetjük a nagy károkat okozó áradásokat, javí­­tunk a hajózás lehetőségein, hal­tenyészeteket létesíthetünk. A tőkésrendszerben ilyen hatal­mas méretű munkálatokat el sem lehetett képzelni. Ilyen hatalmas terveket csak a szocializmust épí­tő munkásosztály képes megvaló­sítani ,ahol tervszerű irányítással az összes dolgozó nép fejlődését szolgálja minden. Tudósaink, legjobb mérnökeink és technikusaink a RNK Akadó, miu­tán öt napon keresztül tár­gyalták e terv részleteit, tudásuk legjavát a villamosítás nagyszerű eszményének szolgálatába állított­ták. A december 3-án megválasz­tandó néptanácsok képviselői, akik a nép közül kerülnek ki és a nép érdekeit szolgálják, minden ere­jükkel a terv sikeres végrehajtásá­ra t­örekednek. A munkások, a technikusok, mérnökök, tisztviselők és a dolgo­­zó parasztság minden erőfeszítést megtesznek e terv sikeres teljesí­téséért ,mert tudják, hogy­­ „ez a hosszú lejáratú távlati terv, a­­mely a legteljesebb mértékben ki­fejezi Pártunknak azt az akara­tát és elhatározását, hogy orszá­gunknak szakadatlan fejlődést, dolgozó népünknek pedig egyre jobb, egyre napfényesebb életet biztosítson“ — az­ ön ügyük. B.S. I

Next