Romániai Magyar Szó, 1951. április (5. évfolyam, 1085-1109. szám)
1951-04-01 / 1085. szám
IV. ÉVFOLYAM, 1085. szám B PIPÁK ARAD LEJ 1951. április 1., vasárnap Taxa Posta la platitä In numera, conf. aprobarii Dir. Gen. P.T.T. Nr. 265.092/947 ROMÁNIAI A Magyar Népi Szövetség Központi Bizottságának napilapja Több mint félmilliárd lejt takarítanak meg fővárosunk vállalatai GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ ELVTÁRSNAK, A ROMÁN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI VEZETŐSÉGE FŐTITKÁRÁNAK DRAGA ELVTÁRSUNK, Fővárosunk vállalatainak és intézményeinek munkásai, technikusai, mérnökei és tisztviselői körében lelkes visszhangra talált a resicai Sovrona metal és a sztálinvárosi Vörös Zászló üzemek dolgozóinak hazafias kezdeményezése, hogy Pártunk megalapításának 30. évfordulóját állami tervünk határidő előtti teljesítésével és minél nagyobb megtakarításokkal köszöntsük. A főváros vállalatainak és intézményeinek dolgozói örömmel karolták fel e hazafias kezdeményezést és kötelezettséget vállaltak, hogy jobban megszervezik munkájukat ,gondosan karbantartják és jobban kihasználják gépeiket, megszilárdítják a munkafegyelmet és a forradalmi éberséget,csökkentik a selejtet, megjavítják a minőséget, egyre szélesebben terjesztik a szovjet munkamódszereket, harcolnak a takarékosságért, a munkatermelékenység fokozásáért és az önköltség csökkentéséért. Kilencven százaléka a fővárosi üzemeknek vállalta, hogy ötéves tervünk első évének, 1951. évi állami tervünknek rájuk hámló feladatait is hónap alatt teljesítik, egyes üzemek még rövidebb határidőt tűztek ki. Többi üzemeink dolgozói november 15-re vállalták évi tervük teljesítését. Ugyanakkor a bukaresti vállalatok és intézmények munkakollektívái kötelezettségül vállalták, hogy május 8. tiszteletére összesen több mint fél milliárd lejt takarítanak meg. Vállalásainkkal annak a szilárd akaratunknak adunk kifejezést, hogy megerősítsük hazánkat, a Román Népköztársaságot, hogy felépítsük gazdag és boldog jövőnket, a szocializmust. Kötelezettségvállalásaink teljesítésével újabb csapást mérünk az amerikai-angol imperialistákra a béke ellenségeire, a népek szabadsága és nemzeti függetlensége ellenségeire Sikereinkkel hozzájárulunk a békelábor megszilárdításához, amelynek élén a Szovjetunió áll. A főváros dolgozói nevében ígérjük neked, drága Gheorghiu-Dej elvtársunk, hogy Bukarest vállalatainak munkásai, technikusai, mérnökei és tisztviselői, élükön a kommunistákkal, minden erőfeszítést megtesznek, hogy a Kommunisták Romániai Pártja megalakításának 30. évfordulója köszöntésére teljesítsék vállalásaikat. Éljen a Román Munkáspárt Központi Vezetősége, élén Gheorghe Gheorghui-Dej elvtárssal! Éljen drága hazánk, a Román Népköztársaság! Éljen a világ dolgozóinak lángeszű vezére, a békeharc zászlóvivője, Joszif Visszárionovics Sztálin GHEORGHE STOICA a BMP bukaresti szervezetének első titkára MOANA VASILE a Bukarest tartományi szaktanács elnöke ION GHEORGHE az IMSZ bukaresti szervezetének első titkára A BÉKEPAKTUM MEGKÖTÉSÉT KÖVETELIK A SCANTEIA HÁZA ÉPÍTŐI ."Péntek este Sorin Toma elvtárs, a Béke Világtanácsának tagja beszédet tartott a Scanteia Háza építkezési munkatelep dolgozóinak. Az előadáson a Scanteia Háza több, mint 2000 építője vett részt. Nagy lelkesedés közepette határozták el, hogy mindannyian aláírják a Béke Világtanács felhívását, amelyben az öt nagyhatalom közti békepaktum megkötését követelik. Az „Augusztus 23“ üzem dolgozói valóra váltják vállalásaikat . A fővárosi „Augusztus 23” üzem ■munkásai, technikusai, mérnökeiés tisztviselői lelkesen fogtak hozzá a Párt megalakulásának 30-ik évfordulója tiszteletére vállalt feladatok teljesítéséhez. Az öntöde és az acélolvasztó osztály munkásai, a selejt csökkentésével néhány nap alatt 288.000lejt takarítottak meg. A nyersvasöntőde munkásai pedig 504.000 lejt, míg a színesfém-öntődében ,393.545 lej értékű anyagot hasznosítottak. Ciuca Stefan, Flacuta Marin, Oprea Mihai és Dinca Constantin elvtársak csoportjai, akik az 1-es és a 2-es számú Siemens-Martin kemencéknél dolgoznak, a nyersanyagok észszerű felhasználásával 61.936 lej értékű anyagmegtakarítást értek el. A villamos-kemencénél dolgozó Ferfelea Constantin és Turica Nicolae elvtársak csoportjai a villanyárammal takarékoskodtak és 38.988 lejt takarítottak meg. Az „Augusztus 23'’ üzem dolgozói így váltják valóra szeretett Pártunk évfordulójára, május 8-a tiszteletére tett vállalásaikat.■*] A fém- és vegyipari szakszervezeti szövetség, a fém- és vegyipari minisztérium nehézipari vezérigazgatóságának közreműködésével csütörtök délután tapasztalatcserét szervezett a fővárosi „Augusztus 23” üzemekben, hogy a szovjet sztahanovisták, Bortkevics és Bikov gyorsfém vágási módszereit még jobban elterjesszék. A tapasztalatcserén résztvettek a fém- és vegyipari minisztérium küldöttei, valamint a vezérigazgatóság nehézipari felszereléseket és gépeket gyártó üzemeink élmunkásai. A gyűlésaz „Augusztus 23” üzemek vezérigazgatójának, Ion Teodorescu elvtársnak beszédével fejeződött be, aki kifejtette a fejlett szovjet munkamódszerek elsajátításának nagy fontosságát, munkánk megjavítása, a munka termelékenysége emelése szempontjáól. Azután az üzem élmunkásai, akik már a szovjet módszerek szerint dolgoznak, gyakorlati bemutatókat végeztek eszterga- és marógépeken. A V. I. Lenin vizierőmű építésénél jelentős eredményeket értek el az ifjúmunkás brigádok A május 8. tiszteletére folyó szocialista versenymozgalomban kimagasló eredményeket érnek el a fbékási Vladimír Iljics Lenin vizierőmű-központ építkezéseinél dolgozó ifjúsági brigádok is. Az élbrigádok között találjuk Nistoroaie Gheorghe brigádját, aki 3 héten keresztül 98 százalékkal haladta túl a normát. Dicu Ion brigádja 89, míg Sinoaie Marin 68 százalék normatúlteljesítést ért el. A március 21-én rendezett rekordnapon ezek a brigádok 95—217 százalékot is elértek. Dicu Ion a brigádok nevében vállalta, hogy emelik szakmai képességüket és megtanulják kezelni az építkezésnél levő gépeket. A V. I. Lenin vízierőmű építkezésnél hozzákezdtek az alagút első fúrásához. A központi Diesel-osztályon a munkások már öntik a betont az ideiglenes üzem alapzatának. Az üzem képessége 13.000 lóerő lesz, amely az alagút fúrásához és más munkákhoz villanyenergiát szolgáltat. A körzet villanyszerelői, esztergályosai és más munkások szorgalmasan végzik a szerelést. Egyik dombon kotrógép dolgozik, amely nyolc óra alatt 800—1200 köbméter földet is kiemel. A Duna—Fekete-tenger Csatornától jött Petre N. Dumitru mester tanítja V. Ananovsca ifjút a gépek kezelésére, így a mesterek ellenőrzése alatt az ifjak kezelik a nagy kotrógépeket. (Folytatás a 2. oldalon." A városok élelmiszerellátása - az állami gazdaságok fontos feladata") Az állami gazdaságokra rendkívül fontos feladat hárul a mezőgazdaság szocialista átalakításában, a szocializmus építésének művében országunkban. Hivatásuk, hogy igazi központjai legyenek falun a szocializmusnak, élő példái a nagy területen folyó gépesített földművelés és az előrehaladott agrotechnika előnyeinek a szegény- és középparasztok millióinak szemében. Ugyanakkor még egy igen fontos feladatuk van jelenleg az állami gazdaságoknak: ténylegesen hozzájárulni a városok és munkásközpontok élelmiszerellátásához hússal, tojással, tejtermékkel, tejjel, főzelékfélékkel stb. A mostani körülmények között, amikor ezek nagy részét a 3 millió magángazdaság termeli és részben az üzérek, részben a termelők önkényesen juttatják a piacra, amikor a kollektív gazdaságok élelmiszertermékei még nem játszanak fontos szerepet a piacon, az állami gazdaságok jelentékenyen hozzá kell járuljanak a városok és munkásközpontok élelmiszerellátásához, bár természetesen nem fedezhetik teljesen a szükségletet. A városok élelmiszerellátása terén éles harc folyik. A szocialista szektor minél több mezőgazdasági terméket próbál biztosítani a városoknak, állandóan fokozva a szövetkezetek és az állami kereskedelem szerepét. A tőkés elemek pedig minden útonmódon azért harcolnak, hogy felemelve az árakat, megkaparintva minél több parasztgazdaság termékeit, üzérkedve és kifosztva a dolgozókat, csökkentsék a városokba irányuló mezőgazdasági termékek mennyiségét. A főváros és más fontos központok jelenlegi élelmezési nehézségeit igen nagy részben éppen ennek a harcnak kiéleződése idézi elő, amelyet a város és a falu közötti árucsere terén egyfelől az állam, másfelől a kulákok és üzérek folytatnak. Ebben a markánszektorból beszerzendő minél több termékért folyó harcban az állam több erős fegyverrel rendelkezik. Többek között a parasztság szükségleteit szolgáló árukat termelő iparral és a szövetkezetekkel, amelyek ezeket az árukat elosztják a falvakon és ellenértékeként élelmiszert kell hozzanak a városokba. De az államnak megvan a lehetősége arra is, hogy saját termékeivel avatkozzék be a piacon folyó harcba — az állami gazdaságok termékeivel. Bizonyos termelési ágakban, például a rizstermelésben, az állami gazdaságoknak döntő szerepük van a lakosság ellátásában. Ugyancsak komoly csapást jelent a főzelékfélékkel üzérkedőkre a városok közelében lévő állami gazdaságok specializáló-dása főzelékfélék és zöldség termelésére. Az állami gazdaságok kellene ellássák a városokat nagymennyiségű tojással, tejjel, tejtermékkel, majorsággal, disznó- és bárányhússal stb. Ezzel jelentősen megkönnyítenék a városok ellátásának az államra háruló terheit ebben az időszakban, amikor mind nagyobb és nagyobb munkástömegek kapcsolódnak be gyorsan fejlődő iparunkba. Hogyan felelnek meg állami gazdaságaink ezeknek a reájuk háruló feladatoknak? Hogyan használják fel hatalmas lehetőségeiket és különösen azokat a jelentős eszközöket — pénzt, gépeket, magvakat, állatokat — amelyeket az államtól kapnak? Jóelőre rá kell mutatni, hogy az állami gazdaságok egy része lelkiismeretesen teljesítette az állammal szembeni feladatait. Sajnos azonban sok állami gazdaságról nem lehet ugyanezt elmondani. Ha minden állami gazdaság teljesítette volna termelési és élelmiszerbeadási kötelességeit, a jelenlegi ellátási nehézségek érezhetően csökkentek volna. Az állami gazdaságoknak a földművelésügyi minisztérium mellett működő vezérigazgatósága következetesen megengedhetetlen hanyagságot tanúsít az állami gazdaságok azon kötelezettségével szemben, hogy minél több megjelent a Scânteia 2003. számában, élelmiszert adjanak az államnak a városok ellátására. Annak ellenére, hogy az állami gazdaságok legnagyobb része teljes egészében teljesítette 1950 évi termelési tervfeladatait, mégis akad elég állami gazdaság, amely még mindig keveset, rosszminőségűt és drágát termel, vagy egész egyszerűen veszteséggel dolgozik. A Topolu-i (Giurgiu rajon) állami gazdaság például az 1950-es évet 35.240.000 lej veszteséggel zárta. A vetés késedelmessége, a növények hanyag gondozása, a gondatlanul végzett betakarítás, vagy egész egyszerűen a termés be nem takarítása, más állami gazdaságoknál is károkat okozott. A salomijarajoni Cocomeanca állami gazdaságban például a vezetők bűnös nemtörődömsége miatt múlt őszszel 100.000 kg. kukorica és 4000 kg bab rothadt meg a földeken. A felelősségérzet teljes hiánya az állami gazdaságok vezérigazgatósága központi szerveinél, az ellenőrzés és a hathatós intézkedés hiánya, egyes helyeken — különösen az állattenyésztési szektorban — még súlyosabb helyzetet eredményezett. A tulceai rajonban lévő Chilia Veche-i állami gazdaságban a rossz gondozás következtében számos juh elpusztult. A piatrai (slatinai rajon) állami gazdaságban a nyáron 3000 csirke pusztult el. E gazdaság 1.240 fajtyúkja 1951 január 1 és március 24 között — a bejegyzések szerint — összesen 2100 tojást tojt, vagyis majdnem három hónap alatt egy-egy tyúkra még két tojás sem jutott Ugyanakkor a méheskerti (Sztálin-rajon) állami gazdaság 1302 tyúkja — tehát majdnem annyi tyúk, mint a piatrai gazdaságban, — csupán 1951 januárjában 26.770 tojást tojt. Az állattenyésztési szektorban a fő hiba azonban az, hogy az állami gazdaságok még nincsenek tudományosan a jelentős árutermelés felé irányítva. Van elég olyan gazdaság, melyekben — annak ellenére, hogy például a „mezőgazdasági-állattenyésztési jellegű gazdaság” elnevezést viselik, az állattenyésztési ág szemmel láthatóan kiegészítő termelési ág jellegű, mely a mezőgazdasági termeléshez, illetve az ott dolgozó munkások élelmiszerellátáshoz szükséges, nem termel árat, amit feldolgozott formában a városok élelmiszerellátására fordíthatnánk. Ugyanakkor számos állami gazdaságban erőteljesen megnyilvánul a termények megőrzésével és elraktározásával kapcsolatos bűnös nemtörődömség. A galactartományi salciai állami gazdaságban például, 12 ezer kg káposzta ment tönkre a pincében, a pojoreni (Bârlad-tartomány) állami gazdaságban pedig egy egész vagon vöröshagyma fagyott meg. Hogyha termelési viszonylatban a helyzet távol áll a kielégítőtől, a termények beszolgáltatása az államnak még ennél is rosszabb. Az állam nagyon keveset kap, ahhoz viszonyítva, amennyit termelnek. Számos állami gazdaságban úgy látszik, az igazgató és számos vezető elem megfeledkezett arról, hogy a gazdaság, melyet vezet, az állam tulajdona, hogy e gazdaságnak a termelése az államé és az oda kell jusson, ahova az állam és az egész dolgozó nép érdekei megkívánják. Számos állami gazdaságban meghonosodott az a módszer, hogy az élelmiszercikkek nagy részét a gazdaságon belül fogyasztják el anélkül, hogy az államnak valamit is, vagy nagyon keveset szállítanának. Mindezt azzal okolják meg, hogy a zöldségfélék, a hús, a tej, a túrófélék, a tojás — úgymond — a „munkások élelmezéséhez” szükséges. Az afumaji (Dolj-tartomány) állami gazdaságban például, a 6 hónap alatt termelt 30 ezer tojást a gazdaságon belül élték fel, anélkül, hogy az államnak egyetlenegy tojást is beszolgáltattak volna. A floresti (Puma tartomány) állami gazdaságban, januárban és februárban a több, mint 7500